Igazolások a pokolból

2011.06.27. 19:53 Módosítva: 2011.06.27. 20:32
A nyári holtszezonban minden drukker arról ábrándozik, hogy milyen igazolással válhatna kedvenc csapatából verhetetlen tizenegy. Ha létezik ilyen varázsütés, amely egyetlen jó húzással mindent jóra fordít, léteznie kell az ellenkezőjének is, amelytől minden összedől. Nézzük meg, kiknek a szerződtetésével lehetne villámgyorsan tönkretenni Európa legjobb csapatait. A példák szándékosan túlzók, de az is meglepő lenne, ha egyik sem bizonyulna legalább részben igaznak.

Internazionale: Gian Piero Gasperini. Hogy mennyire reménytelen darázsfészek ma az Inter, arról sokat elmond, hogy se a chilei kapitány Marcelo Bielsa, se a gyengécske Fiorentinát edző Szinisa Mihajlovics nem volt hajlandó Leonardo helyére ülni a kispadra. Massimo Moratti így kénytelen volt a Genoától elhozni azt a Gasperinit, aki most, 53 évesen kap először lehetőséget egy nagy csapat irányítására. Hónapok alatt kiderül, hogy korábban miért nem: egyszerűen kevés a feladathoz.

Az Inter még mindig elég erős, bár öregedő kerete otthon még elég a versenyben maradáshoz, Európában viszont Gasperininek esélye sincs egy Mourinho, egy Guardiola vagy egy Ferguson ellen. Egyszerűen fogalma sincs, mit kellene mondjuk egy BL-nyolcaddöntőben csinálni, így egyáltalán nem meglepő, hogy a csapat nem is jut tovább a BL-nyolcaddöntőn. Maicon tovább megy lefelé a lejtőn, Eto’o nemcsak elmegy az Afrika-kupára, de ha már ott van, jól le is sérül, Zanetti pedig már a saját hajánál is kevesebbet mozog.

Az elnök márciusban kirúgja Gasperinit, ám a kényszerhelyzetben visszahívott Rafa Benitez másodszorra is kudarcot vall. Morattinak végképp elege lesz, beváltja ígéretét, és tényleg eladja a klubot. Mivel másnak nincs pénze, ezért egy türkmén származású orosz oligarchának, aki a 26 éves fiát ülteti az elnöki székbe.