Károly, Karola
-1 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Caster Semenya tényleg túl gyors ahhoz, hogy nő legyen?

GettyImages-1022296358
2019.05.03. 14:21
A dél-afrikaiak kétszeres olimpiai bajnok futója hiperandrogenizmussal született, ennek köszönhetően a tesztoszteronszintje jóval magasabb, mint a legtöbb nőnek. Sosem bukott meg doppingteszten, mégis egy évtizede küzd azért, hogy ne tartsák csalónak.

A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) azután, hogy sokáig halogatta a döntéshozatalt, szerdán végül elutasította Semenya fellebbezését, vagyis a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek (IAAF) adott igazat. Ez azt jelenti, hogy mostantól, ha a 800 méteren olimpiai és világbajnok Semenya 400 méter és egy mérföld (1609 méter) közti távokon akar versenyezni, akkor mesterségesen kell csökkentenie természetesen magas tesztoszteronszintjét.

Dönthet persze úgy is, hogy hosszabb távokon fut majd. Múlt héten például 5000 méteren nyert dél-afrikai országos bajnokságot.

Tisztességtelen versenyelőny vagy igazságtalan diszkrimináció?

Semenya ügyének kulcsfogalma angolul az „unfair" volt. Azaz hogy mi számít igazságtalannak vagy tisztességtelennek az atlétikában. Az IAAF szerint ugyanis a versenyzőnek tisztességtelen versenyelőnye van a női mezőnyben, hiszen olyan adottságokkal született, amelyekkel a női atléták többsége csak dopping segítségével vehetné fel a versenyt.

Azt a Semenyát képviselő oldal sem vitatta, hogy a rejtett herékkel született futónak genetikai előnye van a legtöbb társához képest. Ők ugyanakkor amellett érveltek, hogy ez az előny épp olyan, mint sok más veleszületett sportolói adottság, ami olimpiai bajnokká teszi a sportolókat. Hiszen a sport mindig is az ember veleszületett fizikai képességeinek (az „átlaghoz” viszonyított előnyeinek) kiaknázásáról szólt.

Azt a Sportdöntőbíróság is elismerte, hogy azért volt nehéz dönteni ebben az ügyben, mert lehetetlen volt olyan ítéletet hozni, amely egyetlen érintett oldal szereplőinek alapvető jogait sem sérti. A CAS végül az atlétika

„szükségszerű bináris felosztására"

hivatkozva utasította el Semenya fellebbezését. Ez azt jelenti, hogy a döntést meghozó háromfős bizottság szerint szükség van a női és a férfi versenyszámok elválasztására, ezt pedig azzal is biztosítják, hogy hagyják az IAAF-nek, hogy bizonyos női számoktól eltiltsa azokat a versenyzőket, akiknek az átlaghoz képest túl magas a tesztoszteronszintjük.

Így született meg a döntés, melytől a Nemzetközi Atlétikai Szövetség alighanem azt reméli, hogy végre pontot tesz ennek a tíz éve húzódó ügynek a végére. Csakhogy a CAS precedenst teremtő ítéletének egy sor további problematikus pontja van.

A túl gyors férfi őstehetség, a túl gyors nő gyanús

A döntés értelmében az atlétikai szövetség nem azt bizonyította, hogy Semenya olyan gyors, mint egy férfi, csak azt, hogy genetikai okokból gyorsabb, mint a legtöbb nő. A nők és a férfiak közötti különbséget ugyanis 10-12 százalékos teljesítménytöbbletként határozzák meg. Az atlétikai szövetség által finanszírozott kutatás viszont csupán 3 százalék alatti eltéréseket tudott kimutatni még a legkritikusabb számokban is. A Semenya szempontjából legfontosabb, 800-as távon például 1,78 százaléknyit.

Ez visszavezet ahhoz az érvhez, miszerint Semenya előnye veleszületett, adottság.

Dr. Silvia Camporesi, a Londoni King's College professzora szerint például ahhoz az előnyhöz képest, amellyel Usain Bolt rendelkezett a férfi mezőnyben, egyáltalán nem kiugró az az előny, amivel Semenya rendelkezik a női versenytársaihoz viszonyítva.

A nőknek a sportban folyamatosan küzdeniük kell azzal, hogy őket férfiasnak vagy egyenesen férfinak nevezik a megjelenésük vagy épp az eredményeik alapján. A férfiak kapcsán ugyanakkor fel sem merül olyasmi, hogy a kivételesen tehetséges és sikeres sportolók túl férfiasak volnának.

A kiugró eredmények alapján sem kezdik el keresni az orvosi okát annak, hogy miért képesek átlagon felül teljesíteni.

Pedig férfi sportolók esetében is állhatnak olyan genetikai okok a győztes teljesítmények mögött, amelyeket unfairnek lehet nevezni. A háromszoros olimpiai bajnok finn sífutóról, Eero Mäntyrantáról például csak visszavonulása után derült ki, hogy egy ritka genetikai mutáció öröklődik a családjában. Ennek köszönhetően volt olyan extrém magas a vörösvérsejtjeinek száma és a hemoglobinszintje, amihez hasonló adatokat a versenytársai csak vérdoppinggal produkálhattak volna.

A CAS döntése ebből a szempontból azért veszélyes, mert tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a sportolói tehetség biológiai szempontból egyértelműen a férfias adottságokhoz köthető.

Így pedig alapot teremthet arra is, hogy további veleszületett tulajdonságokat vizsgáljanak laboratóriumokban, és szabályozzanak mesterségesen a női mezőnyben. Kizárólag az alapján, hogy azok átlagon felüli teljesítményhez segítenek női sportolókat.

Nem lehet ránézésre eldönteni, hogy kinek van genetikai előnye

Az atlétikai szövetség most életbelépő szabályozása a hiperandogenizmussal született futókra vonatkozik. Tőlük várja el, hogy mielőtt versenyeznek, legalább fél évig igazolni tudják azt, hogy a tesztoszteronszintjüket 5 nanomol/literes érték alá csökkentették. Ezt viszont nem lehet csak ránézés alapján betartani.

Caster Semenya kapcsán már a 2009-es világbajnokságon is azért rebesgették, hogy talán nem is nő, mert nemcsak szokatlanul gyors volt, de sokak szerint feltűnően férfias külsejű is. Ahogy az a róla készült dokumentumfilmből kiderül, erre alapozva kényszerítette már a berlini vébé előtt a dél-afrikai szövetség titokban, a beleegyezése és tudta nélkül egyszerű doppingtesztnek álcázott vizsgálatokra, amelyek valójában az akarták kideríti, hogy nőnek született-e.

Az azonban, hogy milyen külső tűnik ránézésre férfiasnak vagy nőiesnek, finoman szólva sem megbízható alap arra, hogy sportolókat úgynevezett „gender verification" tesztnek, szexvizsgálatnak vessenek alá. Nemcsak azért nem, mert ezek a koncepciók kulturálisan és történetileg is változóak, (ráadásul például attól is függnek, hogy milyen bőrszíne van annak, akit látunk) de azért sem, mert a hiperandrogenizmusnak sincsenek feltétlenül külső jelei.

Márpedig az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy azon futónők esetében indult vizsgálat, akiket gyanús külsejűeknek tartottak. Gyakran Semenyáéhoz hasonlóan a sportolók tudta és beleegyezése nélkül.

Mi történik majd ezután? Minden olyan atlétát nemi igazoló vizsgálatoknak vetnek alá, aki az érintett távokon versenyez a női mezőnyben?

És az ügynek még mindig nincs vége

Hiába utasította el a nemzetközi Sportdöntőbíróság Caster Semenya fellebbezését és fogadta el hatályosként az IAAF hiperandrogenizmussal születettekre vonatkozó szabályozását. A CAS ugyanis meghagyta a lehetőséget arra, hogy megváltoztassa az érvényben lévő döntést. Ehhez azt kellene bebizonyítania, hogy az atlétikai szövetség szabályozásának túl nehéz megfelelnie.

Erre pedig lehet esélye, arról ugyanis egyelőre kevés információ áll a rendelkezésünkre, hogy a hiperandrogenizmussal született atléták szervezetének működésére hogyan hat a tesztoszteronszint mesterséges csökkentése egészségügyi szempontból.

Az is felmerülhet érvként, hogy hiába vállalja az IAAF, hogy fizeti a hormonkezelést az érintetek számára mindaddig, amíg versenyeznek, arra nincs programja, hogy a visszavonulás után támogassa az atlétáit. Pedig többévnyi hormonkezelés után akadhatnak komoly anyagi vonzattal járó egészségügyi problémák is.

(Borítókép: Caster Semenya (RSA) a Kamila Skolimowska Memorial versenyen,Chorzowban 2018. augusztus 22-én. Fotó: NurPhoto / Getty Images Hungary)