Tegyük tisztába: az olimpiai pályázatot csak Borkai vonhatja vissza

Most, hogy riasztó közelségbe került az olimpiai pályázat visszavonásának a lehetősége, ideje áttekintenünk, hogyan sikerült Budapestnek és az országnak, illetve annak vezetőinek egy spirálba kerülniük. Ki az ötletgazda, kinek kellene lépnie, és főleg mit? Kevés ember van az országban, aki jelenleg mindezzel tisztában lenne. 

Már azt sem könnyű pontosan rekonstruálni, hogy Orbán Viktor milyen környezetben vetette fel először az olimpiarendezés gondolatát. A korabeli sajtót visszanézve két eset lehetséges:

• 2000-ben egy parlamenti fogadáson mondta, amikor a sydney-i olimpián sikeres sportolókat jutalmazta,
• vagy utána a TV2-nek nyilatkozva.

Annyi biztos, hogy 2000. október 14-én, szombaton így hangzott el a mondat:

Magyarország megérett arra, hogy nyári olimpiát rendezzen.

Aztán pár nap múlva, az akkor még szerdára időzített miniszterelnöki rádióinterjúban ismét visszatért rá, egészen friss volt még az olimpia élménye, hiszen október 1-jén fejeződött be, és a kormányfő is ott volt Ausztráliában, ahol egy emlékezetes és remek színvonalon megrendezett eseményt láthatott.

De hogy nem volt teljesen előzmény nélküli a kezdeményezés, arra utalt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) akkori elnöke, az akkor még svájci nagykövet és aktívan még nem politizáló Schmitt Pál, aki elárulta, hogy még júniusban az Ifjúsági és Sportminisztérium az előző olimpiákra kandidáló városok anyagait kérte el tőle.

A budapesti olimpia gondolatát tehát nem teljesen váratlanul és hirtelen dobta be Orbán, hanem tudatosan időzítve, hogy aztán tíz évvel később, 2012 elején a választási kampány részeként egy aláírásgyűjtést is felfűzzön rá a Fidesz.

Az eredeti tervek szerint egymillió aláírást szerettek volna összegyűjteni, ennyi nem jött össze, de 652 ezer igen.

A Fidesz 2002 áprilisában elbukta az országgyűlési választásokat, és jóllehet Orbán utódja, Medgyessy Péter maga is aláírta az olimpiai támogatóívet, 2003. április végén a kormány úgy döntött, nem lesz pályázat, visszavonták a kormánygaranciát, ami a rendezés előfeltétele.

A 2012-es olimpiára aztán Lipcse és Havanna is bejelentkezett, valamint a 2016-os házigazda Rio de Janeiro is, de arra sem volt esélyük, hogy legalább a legjobb öt közé bejussanak.

• A legjobb öt 2012-re: Madrid, London, Párizs, Moszkva, New York

Most így átgondolva, nem valószínű, hogy túlzottan nagy reményeink lehettek volna akárcsak az első szűrőn is átjutni.

Az olimpiai álmot politikai támogatottság híján civilek és üzletemberek álmodták tovább 2005 végén. Megalakult a Budapesti Olimpiai Mozgalom, aminek elnöke az akkori tőzsdeelnök, Szalay Berzeviczy Attila lett.

De hogy mennyire nem volt meg a támogatottság, azt jól jelzi, hogy fél évvel később Schmitt Pál jelentős nyomására kénytelenek voltak nevet változtatni, mert az olimpia szócskát kizárólag a MOB használhatja itthon, ezért BOM lett a név. A BOM – már nem Budapesti Olimpiai Mozgalomként – egy olimpiai törvényt akart kiharcolni, és azon keresztül a 2020-as olimpiai pályázatot, de magára maradt, és ebből nem lett semmi.

Ugyanakkor a Demszky vezette fővárosi közgyűlés támogatta az ötletet, olyannyira, hogy egy ötös metrót is kilátásba helyezett. És azért ennek most érezhetjük a tragikomikus élét.

Mivel Budapest nem kandidált, az olimpiai gondolat pár évre parkolópályára került, hogy aztán elsősorban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) stratégiájának megváltoztatásával újra feltámadjon. Elsősorban a költségek racionalizálását és egy gazdaságos olimpia tervét vázolta fel a NOB, de hogy erre miért volt szükség, azt mindjárt kibontjuk. Hogy hazai oldalról kinek jutott eszébe ismét – Tarlós szerint nem Budapest találta ki –, szinte kibogozhatatlan.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak muszáj volt változtatnia az elmúlt évtizedek szokásán, amit a kandidáló városok bősége kínált, miután a 2022-es téli olimpiára a jelentkezők sorra mondták vissza pályázataikat. Csak két pályázó város marad, a kazah (Almati) és a kínai főváros (Peking) versengett, míg a jóléti skandináv államok – Svédország és Norvégia – nemet mondtak, végül Krakkó is kiszállt, az ukránok pedig az ismert belpolitikai és háborús helyzet miatt voltak kénytelenek visszalépni.

Mindenkit elriasztott a 2014-es téli olimpia rendezőjének, Szocsinak a története. A 2014-es orosz rendezőnek 51 milliárd dollárjába fájt a sportesemény, ami már magában elrettentően hatott, de számos olyan, később használhatatlannak bizonyult szellemberuházást is kénytelenek voltak benyelni, ami az oroszokat kevésbé zavarja, de a demokráciában élő társadalmaknál kiveri a biztosítékot.

Ezért Bach mindenképpen változtatott, és maga állt az élére az Agenda 2020 névre elkeresztelt programnak.

Aki figyelmesen végigolvassa ennek a megállapításait, könnyen rájöhet, nem lehet olcsóbb úgy egy olimpia, ha közben nem csökkentik a sportágak számát, vagy nem hosszabbítanak a 17 napos versenyidőszakon (hogy a sportágak tudják egymást váltani, és ne kelljen annyi létesítményt építeni). No meg, ha a NOB vezetői nem engednek az igényeikből: minimum ötcsillagos szálloda, sofőrszolgálat, ami alapszolgáltatásként jár nekik.

Ezért is képmutató, hogy a NOB a következő rendező Tokiót dorgálja, hogy miért nem viszik lejjebb a költségeket, holott ha valakik, a japánok ezért mindent megtettek, nekik a fényűzés és a presztízsberuházások nem fontosak.

Ebből a szempontból Bach hétvégi – az MTI-ben eltúlzott – reagálása a budapesti aláírásgyűjtésre nem meglepő, hiszen ő épp

és nem esélytelen egy kisebb kapacitású város olimpiai álma sem.

Most viszont az a helyzet állt elő, hogy az Agenda 2020, vagyis az olcsósítás után sincs csak két jelentkező, ami neki óriási presztízsveszteséget jelent. Márpedig ez a helyzet, ráadásul saját hazájában, Németországban sem tudta keresztülvinni az elképzelését, miután Hamburg leszavazta az olimpiát. Pedig az tényleg az első zöld olimpia lehetett volna.

A visszajelzések fehéren-feketén megmutatják, már messze nem annyira vonzó egy olimpiarendezés, mint ahogyan azt ő előzetesen elképzelte.

Bachhal kifejezetten jó viszonyban van a magyar vezetés, a Magyar Olimpiai Bizottság fennállásának 120. évfordulójára is eljött a fővárosba. Orbán egyébként akkor jelentette ki, hogy az olimpia össznemzeti ügy, ezért nincs szükség népszavazásra. Sőt, ekkor mondta, hogy ez a régió olimpiája lenne.  

Bach tavaly meglátogatta a Magyar Házat is Rióban, ami nemcsak a magyar pályázatot, hanem egyben a magyar fővárost is népszerűsítette.

Hogy ezek után megmarad-e a jó kapcsolat, az kérdés, bár az biztos, hogy a NOB-elnök nyáron újra Magyarországra látogat, hiszen az első ötkarikás hazai rendezvényt, az Európai Ifjúsági Fesztivált (EYOF) Győr rendezi. Győr polgármestere pedig az a Borkai Zsolt, aki a MOB elnöke is egyben.

Mert hiába állította Kósa Lajos, hogy jogi értelemben a fővárosnak kell lépnie, mert a benyújtás és a visszavonás joga is a fővárosé, ez nem igaz.

Íme a charta magyar fordításából a szó szerinti idézet.

Az Olimpiai Játékok rendezési jogáért versengő jelentkezést a NOB szervezetéhez történő beérkezésétől számítva, a jelentkező város országának nemzeti olimpiai bizottsága felügyeli, és egyetemlegesen felel a jelentkező város jelentkezésével kapcsolatos tevékenységéért, illetve a körülményekre tekintettel a város Olimpiai Játékok rendezéséért benyújtott pályázatáért.

Itt még nem tartunk, de Tarlós István főpolgármester már akkor a visszavonás lehetőségéről beszélt, amikor nem tudta, hogy 266 ezer aláírást gyűjtött össze a Momentum. Vasárnap este azonban kijelentette: nem hagyja, hogy egyedül a főváros vigye el a balhét. 

Borkai ezután kiadott közleményében hosszan érvelt az olimpia mellett, ami furcsa időpontválasztás, hiszen az aláírásgyűjtés alatt ezt elmulasztotta. Mindenesetre nem tartja korrektnek a kihátrálást a közös gondolkodásból.

Bármit is beszélt Orbán és Tarlós péntek este, és Orbán hiába utalt hétfőn is a fővárosi közgyűlésre, amelyik szerdán megvitatja a helyzetet, a pályázatot kizárólag Borkai vonhatja vissza. Ahogy azt megtette például Giovanni Malago, az olasz kollégája egy levélben, amikor Róma 2016. október elején visszalépett.

Borkai szerepe azért is érdekes, mert vele kifejezetten elégedetlen Orbán, az olimpia után pedig a sporttörvény átírásával sok jogkört elvett a MOB-tól, a szervezetnek gyakorlatilag már csak tanácsadói jogköre maradt az állami sportirányításban.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szemlézői május 10–12-én jönnének a fővárosba – először Párizsba, másodikként ide, végül Los Angelesbe mennek –, akár még egy kampány kellős közepén is érkezhetnek. Feltéve, ha erre a látogatásra az elmúlt napokat figyelembe véve egyáltalán sor kerül.

A győri EYOF-on vagy a vizes vb-n ugyanabban az időben ettől még fogadni kell néhány NOB-tagot júliusban, annak is pikáns hangulata lesz, hiszen az a rendezvény az olimpiai hadjárat része lenne. Vagy lett volna.