Alábecsülték Geráékat, aztán meglepték Európát

2010-ből leginkább az maradhatott meg az embernek a magyar futballal kapcsolatban, hogy hosszú idő után pályára lépett egy magyar futballista európai kupadöntőben. Tíz éve, 2010. május 12-én rendezték a Fulham–Atlético Madrid Európa Liga-döntőt, ahol Gera Zoltán volt a döntős angol csapat egyik legjobbja, és az elődöntőben élete egyik legemlékezetesebb gólját szerezte. Vele idéztük fel a Fulham nagy menetelését. 

Gera Zoltán a West Bromwich Albionnál lett először közönségkedvenc Angliában, majd 2008-ban került a Fulhamhez, ahol rögtön a második idényében részese volt a klub történetének egyik legnagyobb idényének, aminek a csúcsa az Európa Liga döntője volt.  

A sokszor elcsépelt menetelés kifejezés ebben az esetben tényleg nem volt túlzás, mert az angol csapat az előző bajnoki szezonban szerzett hetedik helyének köszönhetően a nyár közepén, a harmadik selejtezőkörben csatlakozott az Európa Liga selejtezőihez. Beverekedték magukat a csoportkörbe, ott a Roma mögött szerezték meg a második, továbbjutást érő helyet, az FC Baselt és a CSZKA Szófiát előzték meg a csoportjukban. Gera a Roma ellen mindkét meccsen pályára lépett, a Szófia ellen pedig győztes gólt szerzett, ami nagyon kellett a továbbjutáshoz.

Jött az egyenes kieséses szakasz, ahol a Fulham rögtön a címvédő Sahtar Donyecket kapta meg. A magyar futballista a hazai meccsen már a harmadik percben gólt szerzett, végül 3-2-es összesítéssel mentek tovább. A folytatásban sem lett könnyebb dolguk, mert az olasz sztárcsapattal, a Juventusszal sorsolták össze őket. Az első mérkőzést Torinóban rendezték meg, és 3-1-re nyert ugyan a Juventus, a visszavágón viszont óriásit játszott az angol csapat, és a 4-1-es győzelemmel jutott tovább.

A Fulham a negyeddöntőben kettős győzelemmel ejtette ki a Wolfsburgot, így jöhetett az elődöntőben az a Hamburg, aminek extra motivációt adott, hogy ha átverekszi magát Geráékon, akkor hazai pályán játszhatja a döntőt. 

Az első mérkőzésen mindkét csapat óvatos volt, 0-0 lett a vége, aztán egy hét múlva a londoni visszavágón ismét Gera lett a hős. Az első félidőben a Hamburg került előnybe Petrić góljával, de a másodikban Simon Davies egyenlített, viszont az 1-1-es állás még mindig a német csapat továbbjutását jelentette az idegenben szerzett gól miatt. Aztán a 76. percben következett egy szöglet, ami után már az egész stadion tombolt: a lecsorgó labda Gera elé került az ötös előtt, jobbal maga elé tette, majd fordulásból ballal bebombázta. A hátralévő időt már kihúzta a Fulham, és 2-1-re nyert, vagyis Gera gólja döntőt ért. 

Szerencsére sok fontos gólt szereztem a pályafutásom során, de ez különleges volt azok közül, mert ha nem lövöm be, akkor a meccs után annyit mondhattunk volna, hogy volt egy jó sorozatunk, de ennyi. Jó érzéssel tölt el, hogy ilyen fontos gólt szereztem tíz évvel ezelőtt, hiszen a döntős szereplés a klub történetének nagy eredménye volt, és örülök, hogy részese lehettem

– emlékezett vissza. Hogy milyen nagy tett is volt a Fulhamtól az EL-döntőbe jutás: már az egyenes kieséses szakaszba jutás is történelmi eredmény volt a klub történetében, el lehet képzelni, mit érezhettek a szurkolók, hogy a csapat megnyerte az elődöntőt. 

Angliában azért nem szokás, hogy a meccsek után nagy ünneplés van a pályán, elég visszafogottan szoktak ünnepelni, de ez egy másfajta győzelem volt. Mindenkiből kitört a feszültség, szurkolókból, játékosokból, hiszen játszhattunk egy európai kupadöntőt. A mai napig erről beszélnek a klubnál, hogy mekkora eredmény dolog volt, és nekem is megmaradt, hogy milyen hangulat volt a lefújás után a pályán

– mondta Gera. A lefújás utáni extázist a BT Sport felvételei örökítették meg, a kamera többször is a magyar játékost kereste, aki az egyik ilyen jelenetnél bele is kiabált: „Szevasztok, magyarok!”

A győzelem után az angol sajtó tele volt Gera góljával és a Fulham menetelésével. 

Hodgson csapatát nem tartották számon az esélyesek között a sorozatban, de Gera szerint alul is értékelték őket, pedig nagyon egyben volt a csapat. "Volt egy nagyon jó edzőnk, aki jó közösséget alakított ki maga köré. Szabad kezet kapott, és a csapatnak nagy százaléka ki is cserélődött az irányítása alatt, olyanok kerültek oda, akikről megvolt győződve, hogy beállnak a sorba. 

Nagyon alulértékelt csapat volt a miénk, kiváló játékosokkal. Nagyon jó volt a csapategység, nehéz volt minket megverni, és kifejezetten éreztük egymást a pályán. A pályán kívül is jó volt a közösség, szóval minden adott volt a remek szerepléshez.

A május 12-én rendezett döntőben nem a Fulham volt az esélyes, hanem a világsztárokkal felálló Atlético Madrid. A madridi csapat kezdőjében szerepelt az uruguayi sztár, Diego Forlán, az argentin támadó Sergio Agüero, mögöttük pedig olyan nevek, mint Simao Sabrosa és Juan Antonio Reyes. Nem csoda, hogy ettől a csapattól azt várták, a Bajnokok Ligájában dob majd nagyot, ott viszont csak a harmadik helyen végeztek a csoportjukban, szóval maradt az EL. A döntőben is ők kerültek előnybe Diego Forlán góljával, nem sokkal később viszont jött a Fulham válasza. Davies talált be, miután Gera ívelésébe belecsúsztatott az egyik védő, és a Fulham-játékoshoz került a labda, aki bebombázta, ezzel 1-1 lett.

A magyar futballista a folytatásban is nagyon hasznosan játszott, végig aktív volt, lehetőségei is adódtak, gólt azonban egyik csapat sem szerzett már a rendes játékidőben. A hosszabbításban az Atlético volt valamivel veszélyesebb, de nagyon úgy nézett ki, hogy tizenegyesek fognak dönteni. Aztán a 116. percben villant egyet Forlán, és a védőjét megelőzve a kapuba kotorta a labdát. Ezzel el is dőlt a meccs, az Atlético Madrid 2-1-re győzött, és megnyerte az Európa Ligát.

Vegyes érzések vannak bennem a döntővel kapcsolatban. Nagy öröm volt, hogy ott pályára léphettünk, tényleg különleges nemzetközi kupadöntőt játszani. Jó meccset játszottunk, aztán a hosszabbításban már mindkét csapat várta a végét. Mindenki azt gondolta, hogy tizenegyesek lesznek, én is arra készültem, de jött egy váratlan gól, és az Atlético nyert. Nagyon jó csapatuk volt, kiváló támadókkal, mint Forlán vagy Agüero, de nem az volt, hogy simán megvertek minket

– beszélt Gera a döntőről. A Fulham bőven helyt állt tehát, és a magyar válogatott játékos teljesítményét is jelzi, hogy 15 kilométert futott a mérkőzésen, valamint az angol Sky, valamint a Sun is 10/8-asra értékelte a teljesítményét. 

A győzelem nem lett meg a Fulhamnek, magyar szempontból viszont már Gera szereplése is nagy szám volt. Előtte huszonöt évig nem jutott el nemzetközi kupadöntőig magyar futballista, és az azóta eltelt tíz évben sem szerepelt magyar játékos ekkora meccsen. A kérdés, hogy hány évig lesz ez még így:

Remélem, hogy nem sokáig, de nagyon kiszámíthatatlan, hogy egy csapat mikor jut el a döntőig egy-egy sorozatban. Mindennek működnie kell, nem lehet kihagyás, főleg az egyenes kieséses szakaszban. De azért remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban eljuthat egy magyar játékos eddig, viszont ha megnézzük, hogy milyen futballisták nem játszhattak európai kupadöntőt, akkor valami egészen elképesztő névsort kapunk.

Gerát 2010-ben megválasztották az év legjobbjának a londoni csapatnál, a Premier League-meccseken eredményesebb Bobby Zamorát is megelőzte.  Az idény után felröppent a hír, hogy követi a távozó Roy Hodgson edzőt, és egy sztárcsapathoz, a Liverpoolhoz igazol. Ebből végül nem lett semmi, Gera akkor azt nyilatkozta, hogy ő személy szerint nem is hallott a dologról. Maradt a Fulhamben, de a csapat új edzője, Mark Hughes csak kiegészítő emberként számított rá, úgyhogy nem is hosszabbította meg az idény végén lejáró szerződését. Visszatért korábbi csapatához, a West Bromwich Albionhoz, majd a Ferencvárosban játszott néhány idényt, mielőtt visszavonult. Tavaly nyár óta az U21-es magyar válogatottat irányítja.

(Borítókép: Gera Zoltán ünnepli gólját a Fulham–Hamburg mérkőzésen Londonban 2010. április 29-én. Fotó: Phil Cole / Getty Images Hungary)