Tom Brady: A 41 éves veterán irányító nélkül biztosan nem lenne itt a New England Patriots, ahogy az előző öt bajnoki címük sem lenne meg. Brady 41 évesen újraír mindent, amit a hasonló korú játékosokról gondoltunk, gondolunk az NFL-ben, és a fizikuma azért láthatóan nem ugyanolyan, mint 4-5 éve, mentálisan ugyanolyan erős, a rutinja pedig csak még több lett az évek alatt.
Rob Gronkowski: A sok sérülés után viszonylag zavartalan szezonja volt Rob Gronkowskinak, bár így is csak 13 meccsen játszott, és csak 11-en volt kezdő, a számain viszont jobban látszott a visszaesés: 47 elkapása, 682 elkapott yardja és 3 touchdownja volt csak – ez átlagban 3,6 elkapás és 52,5 yard meccsenként. A rájátszásban viszont ugyanezt tartja 3,5 elkapásos és 50 yardos átlaggal, inkább blokkolásban tesz hozzá sokat csapata játékához, de egy olyan meghatározó tight end, mint ő, nagyon hiányozhat, ha nem sikerül jobban összeszednie magát.
Egyébként arról is beszélnek már, hogy a szezon után visszavonulna, igaz, ezt tavaly is pletykálták.
Kyle Van Noy: A védő saját egysége legjobbja volt a Kansas City Chiefs elleni AFC-főcsoportdöntőben 2 sackkel és összesen 10 szereléssel. A 191 centis, 113 kilós linebacker inkább hibridposzton játszik, félig LB, félig defensive end, és az irányítóra törésben jeleskedik – ha erre használják, ma is nagyon jó lehet, de ha linebacker, safety közötti hibridet kell játszania, és mondjuk a futójátékos Todd Gurley-t kell védenie, abból lehetnek bajok.
Todd Gurley: A futójátékos egyike a legjobbaknak posztján saját generációjában, futásban és elkapásban is kivételes, ám kisebb sérüléssel bajlódik, a bal térde nincs rendben, emiatt az alapszakasz két utolsó meccsét ki is hagyta, és a rájátszásban is inkább felezett a munkán C.J. Andersonnal – a fő kérdés, hogy ma főszereplő lesz-e, vagy ma is osztoszkodnia kell futótársával.
A Rams-védelem: Kiemelhetnénk persze a védőfalember Aaron Donaldot, érdekesebb viszont, hogy a védelemben összesen hét korábbi elsőkörös választás játszik: Ndamukong Suh (2010/2.), Dante Fowler (2015/3.), Mark Barron (2012/7.), Aaron Donald (2014/13.), Michael Brockers (2012/14.), Marcus Peters (2015/18.) és Aqib Talib (2008/20.), ami rekord, az eddidi csúcsartó hat elsőkörös védővel a Baltimore Ravens volt a 2000-es szezon döntőjében.
Sok múlhat a Rams speciális csapatán is, egyrészt ott a trükkös punter Johnny Hekker, a punterként is iszonyatosan nagyokat rúg, és ezzel is képes befolyásolni egy meccset, másrészt pedig ne feledjük, a rúgójátékos Greg Zuerlein nemrég még járógipszben volt egy sérülés miatt – igaz, két hete gond nélkül vágott be egy 57 yardos mezőnygólt a hosszabbításban, azzal jutott tovább a Rams.
Főleg harmadik kísérleteknél, 7-ből semmi ez a mutatójuk, Goff nem találja a célpontokat, akkor dobja el a labdát, amikor oda kellene érkeznie az elkapókhoz. A punter Hekker viszont hozza a várt szintet, most épp 8 yardról indulhat a Patriots, sokat köszönhetnek a pontos rúgásoknak és annak, hogy ilyenkor nem jóval előrébbről kezd a Patriots.
Egyből majdnem Dont'a Hightower interceptionjével indult a negyed első Rams-támadása, utána viszont rákapcsolt az eddig eléggé halovány Gurley, aki egy 16, majd egy 5 yardos futással vitte előre csapatát – utóbbiba belesérült a Patriots-védő Patrick Chung. Chung sérülése súlyosnak tűnik, egyből rögzítőkötésbe tették a jobb kezét, ami szinte biztos, hogy eltört. A Rams a saját 46 yardjánál jár, második és 5-tel folytatják.
Az első félidőben 0 ponttal, 57 yarddal, 32 passzolt yarddal és 2 first downnal állnak, amióta 2017-ben Sean McVay átvette a Ramst, még nem volt ilyen gyenge első félidejük.
Az egyébként nem valami jó jel nekik, hogy eddig kétszer fordult csak elő, hogy egy csapat a főcsoportdöntőben és a Super Bowlban is 0-ra menjen a szünetben, és mindkettő nyert végül (1973-ban a Dolphins, 2000-ben a Ravens csinálta meg, bár a Dolphins 17-0-ra, a Ravens pedig 10-0-ra lépett meg két negyed alatt.) A Patriots viszont a szezon két legjobb támadósorával csinálta meg.
Itt az idő a javításra, kezdődik a második félidő.
Egy pár zacskó chips váltotta a meccs előtti ételhegyeket.
Super Bowl Media Workroom halftime "food".
— Ross Tucker (@RossTuckerNFL) February 4, 2019
I'm not kidding. pic.twitter.com/gKf68f55L6
Tessék.
Still the best halftime show, in our opinion.pic.twitter.com/ISaR6k4XwQ
— FOX College Football (@CFBONFOX) 2019. február 4.
Itt az egész egyben (valószínűleg plusz egy kattintás kell majd az NFL Twitterének őrjítő szokása miatt).
The all-time greatest, most competitive NFL players gathered for the #NFL100 gala. What could possibly go wrong? pic.twitter.com/pvE0fKuSye
— NFL (@NFL) February 4, 2019
A Maroon 5 tényleg annyira nevetséges semmilyen zenekar, hogy zeneileg nem is nagyon vártam mást, azonban legalább a látvány lehetett volna több annál, hogy Adam Levine cserélgeti a melegítőit, Travis Scott félig playbackkel, Big Boinak pedig olyan hangja van, mint aki 10 perccel ezelőtt kelt fel.
Nyilván nehéz lehetett az NFL-nek, mert nagyon sokan bojkottálták a fellépést, de az egész olyan volt, mint amikor az ember valami különleges ízre vágyik, de végül csak vanília meg csoki van a fagyisnál.
Mindegy, igazából annyira állati unalmas eddig a Super Bowl, hogy ez a produkció nem nagyon vett el belőle, mert hát nem volt mit.
Viszont nem játszották el a Payphone-t, gondolom azt túl macerás lett volna kiénekelni.
Úgy néz ki, folytatódik a se színe, se szaga halftime show-k története, mindenki őszinte szomorúságára.
Ami elég impozáns volt, azonban azt kell mondanom, hogy ennyire semmilyen, súlytalan, unalmas halftime show-t nem láttam...ööö...a tavalyi halftime show óta :((
Komolyan kérdezem:
Mick Jagger remélem nem nézi ezt. Pláne, hogy Levine akkora pojáca, hogy félmeztelenre vetkőzött.
nekem semmi bajom nem lenne a Maroon 5-val, ha ezt otthon a négy fal között csinálnák.
Adam Levine-en már csak egy kockás (!!) atléta van, és úgy rázza a csipőjét, mintha nem lenne holnap.
Adam Levine lecserélte a melegítófelsőjét egy másik melegítőfelsőre, miközben Big Boijal tolják éppen közösen a színpadon.
Big Boi konkrétan egy Cadillackel érkezett meg a színpadra, ráadásul egy atom nagy szörmebundában.
Romantikus félhomály, lágy szerelmes dal, Adam Levine el-elhaló hangon énekel. Már csak egy jó hátmasszás és a Szex és New York hat évada hiányzik.
Adam Levine már kicipzározta a pulcsiját, és lesétált a rajongók közé, hogy elénekelje a másik nagyon ismert számukat, amit én egyébként jó 15 éve szívből gyűlölök.
Kérdezte mellettem az előbb Flachner kolléga. Tényleg, amúgy feltűnne bárkinek, ha megjelenne Sting?
Adam Levin pedig mintha az Oroszlánykirály zenéjét énekelné. Pedig nem az, de tökre hasonlít rá.
Mármint, most éppen hiphop megy, és ebben egy deka torzított gitár nincs, szóval fogalmam sincs mit csinál a Maroon 5 többi tagja a színpadon.
erősen fél playbackben tolja egy csomó lángoló valami között.
Az előbb egy Armegeddon 5 szintű effektből megérkezett Travis Scott. Ámulok.
Csapott virtuálisan a színpadba, és megjelent Travis Scott a Sicko Mode c. számmal.
És még egy Spongyabob-bejátszás is belefért.
Valami melegítőfelső, valami nadrág és semmi több. Nagyon szolid ma este a fickó.
Mint itt, ha valaki esetleg nem ismerné:
Annak idején ezzel a számmal futott be a zenekar világszerte. Ha jól hallom, még a közönség is énekli a lelátókról.
Rovataink a Facebookon