A 112 kilós rémálom, aki mindenkin és mindenen átrohan

A Tennessee Titans szabadjára engedett egy két lábon járó faltörő golyót az NFL-rájátszásában, Derrick Henry pedig egyelőre minden tekintetben felnő az egyáltalán nem túlzó jelzőhöz. Neki köszönhetően a Titans már kiütötte a címvédő Patriotsot és az alapszakaszban megállíthatatlan Ravenst, és most története második Super Bowl-szerepléséhez is közel került.

A Tennessee Titans utolsó 2019-es alapszakaszbeli meccse, a rájátszásba jutásról döntő Houston Texans elleni mérkőzés előtt egy 2016-os videóval tüzelte fel csapatát a vezetőedző Mike Vrabel. Ezen a Seattle Seahawks pusztító erejéről ismert futójátékosa, Marshawn Lynch beszélt arról, mitől is olyan hatékony az általa képviselt játékstílus.

„Ha átrohansz valakin a pályán, azt nem sokan tudják újra és újra és újra elviselni. Sőt, nem is akarják majd.” A kérdésre, hogy van-e gondolati kép mögött valamiféle metafora, a lehető legjobban leegyszerűsítve csak ennyit mondott:

Fuss keresztül rajta, és nem utána nem kell aggódnod az illető miatt!

A Tennessee Titans és Derrick Henry vette az üzenetet, és azóta három csapaton is ellentmondást nem tűrően rohant át, nem kis meglepetést okozva a címvédő New England Patriotsnak és az alapszakaszban lenyűgöző, és nem mellesleg látszólag hatástalaníthatatlan játékot produkáló Baltimore Ravensnek, illetve az NFL-közönségnek.

Abban, hogy a Titans bejutott az AFC főcsoportdöntőjébe, óriási szerepe van a még NFL-mértékkel nézve is hatalmas futójátékosnak, Derrick Henrynek. A 112 kilós, 191 centis játékos posztján a legmagasabb és a legnehezebb is, és amit elsőre nem feltétlen gondolnánk, az egyik leggyorsabb is. A 10. játékhéten, a Kansas City Chiefs ellen 34,23 km/h-val mérték be a maximális sebességét egy 68 yardos touchdownfutás során.

Henry a vezetőedző által mutatott videó óta pedig mindent megtesz azért, hogy ez a rémálom a lehető legrosszabb legyen. Az idei alapszakasz legtöbb yardját (1540) futó játékos az elmúlt három meccsen 588 yardot és négy touchdownt hozott össze, ez mérkőzésenként 196 yardos átlag. Egyetlen embertől, csak a futójátékot nézve.

Ennél többet csak egy játékos futott három meccsen – O.J. Simpson 1976-ban döbbenetesen sok, 647 yarddal, de ő nem a rájátszásban tette meg ugyanezt, ahol jóval keményebb, kiélezettebb meccseket játszanak a csapatok. Henry nem csinál mást, mint hogy szó szerint magával rángatja csapatát a győzelmekbe, egyre messzebb jutva a rájátszásban.

Mindezt úgy érte el, hogy a magassága (emlékeztetőül, 191 centi) miatt papíron nem szabadna ilyen jól futnia, mert a nagyobb magasság magasabb súlypontot jelent, vagyis – papíron – könnyebben fel lehet borítani. Henry viszont faltörő kosként robog át mindenkin. 

Nem keres több kontaktust az ellenféllel, mint amennyi feltétlen szükséges, de ha valaki az útjában áll, akkor feltétlen célja, hogy a földbe döngölje. Ezzel egyébként nem számít teljesen egyedinek az NFL-ben. A már említett Marshawn Lynch, vagy épp a 90-es és 2000-es években remeklő futójátékos, a 180 centisen 116 kilóval szaladgáló Jerome Bettis is az erejével tartotta rettegésben a védőket, Henry viszont a sebességéből is megél, ha úgy van, nem véletlenül társrekorder az NFL leghosszabb, 99 yardos futását nézve. De talán ennél is beszédesebb, hogy Henry azóta, hogy 2016-ban az NFL-be került, már hét futott touchdownja van legalább 50 yardos játékból, miközben ugyanezen idő alatt más futójátékosok maximum hét darab 30 yardos futást tudtak összehozni.

Szó szerint kicsinálja az ellenfeleket

Az, hogy Henry milyen hatással van a védelmekre nézve, számokkal is igazolható: az első félidőben megpuhítja, a második félidőben pedig megsüti a vele szemben álló védőjátékosokat. A teljesítményét (a rájátszással együtt számolva) két félidőre bontva döbbenetes különbséget látunk:

• a 2019-es szezonban játszott mérkőzések első félidejeiben 705 yardot futott 4,4 yardos futásonkénti átlaggal,
• a második félidőkben viszont 1212 yardnál jár, az átlaga pedig 5,7-es.

Az alapszakaszban 997 yardot termelt a második félidőkben, csak a fél meccseit számolva is a 15. lett volna az összes futójátékos között az idényben.

Gondolhatnánk, hogy ez a teljesítmény és mérkőzésenként 20-30 futójáték magát a futójátékost, jelen esetben Henryt is megviseli, de ennek egyelőre nyoma sincs. Az alapszakaszban szerzett 1540 yardjából 1268 (82,3%) azután jött, hogy legalább egy védővel ütközött, tehát simán rázza le magáról az embereket, mint például a fentebbi, 99 yardos touchdownfutás végén is.

Mielőtt a profik közé került volna, az ESPN Sports Science műsora több mérést is elvégzett rajta. Arra jutottak, hogy olyan erővel fut és csapódik bele a védőkbe, mintha egy 8 km/h-val mozgó faltörő golyó lenne. 

Persze, mi mást várnánk egy olyan játékostól, aki már 18 évesen 225 kilóval guggolt, 260 kilót deadliftelt, és 172 kilóba még bele tudott nyomni fekvenyomásnál.

A csoda újjászületése?

Ezt figyelembe véve az kisebb meglepetés, hogy középiskolásként és még egyetemistaként is tulajdonképpen azt csinált az ellenfelekkel, amit akart – pedig az egyetemi bajnokság legerősebb csapatában és legerősebb főcsoportjában játszott az Alabamával.

A Floridában született Henry állami és országos rekordot is döntött. Egyik sem túl könnyű, Florida adja ugyanis az egyik legtöbb leendő amerikaifutballistát, tehát elég nagy a merítés. Azaz több százezer játékos között máig álló országos csúcsot dönteni nem mindennapos dolog, olyannyira, hogy Henry előtt 1953 óta állt a négy év alatt futott legtöbb yard csúcsa.

A középiskolai videóin nem nehéz felismerni, ő a többieknél sokkal nagyobb fickó, akiről mindenki lepattan.

Az egyetemre kerülve Henry az első alabamai évében még főleg csak kiegészítő ember volt, másodévesen már több szerep jutott neki, harmadévesen pedig végleg szabadjára engedték: 15 meccsen 395 futásból 2219 yardot és 28 touchdownt futott. Ez bőven elég volt arra, hogy az egyetemi amerikaifutball legerősebb főcsoportjában (SEC) rekordot döntsön futott yardokban, az év végén megkapja a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófeát. Az Alabamával egyetemi bajnoki címet nyert végül. Na meg született róla egy mém, amin egy hozzá hasonlóan szintén korábbi Heisman-győztes és bajnok Alabama-futójátékossal, Mark Ingrammel állnak egymás mellett. A méretkülönbség letaglózó, pedig Ingram sem mondható törpének, 175 centi mellett 95 kiló. 

Henry az NFL-ben viszont elég elég nehézkesen kezdett. 2016-ban és 2017-ben a már öregedő DeMarco Murray cseréje volt, 2018-ban pedig a passzjátékban is aktív, Henryhez képest (leginkább az irányváltásokat nézve) mozgékonyabb Dion Lewisszal osztozott a futójátékos feladatkörén. Részben azért, mert Henry nem valami ügyes a kezével, négy szezon alatt 57 elkapása volt (ez meccsenként kevesebb, mint egy elkapás), vagyis ha pályán van, vagy futójáték jön, vagy mivel a passzoknál nem kell vele számolni, emberelőnybe kerül a védelem.

Akkor mi változott idén? A hatodik fordulóban a Tennessee irányítót cserélt, és Marcus Mariota helyére a szezon elején a Miami Dolphinstól megszerzett Ryan Tannehill kezébe adta az irányítást. Mariota és Tannehill meglehetősen eltérő stílusú játékosok. Utóbbinál egy erősebb futójátékra építve hatékonyabbak tudtak lenni az olyan passzoknál, aminél elsőre elhihetik, hogy futni akarnak, majd az emiatt előre elinduló védők helyére dobva haladnak előre (play-action).

Henry az első hat fordulóban meccsenként 69,3 yardot szerzett átlagosan, azóta viszont kilőtt, és amióta Tannehill irányít, meccsenként 136,5 yardot hoz, igazolva az irányítócsere jogosságát.

Henrynek nagyban segít az előtte blokkoló támadófal is. A Titans sikerét jelentő csapatmunkát Bencsics Márk, a Sport Tv NFL-szakértője, a magyar amerikaifutball-válogatott irányítója mutatta be a Trash Talk című műsorban.

Néha azért a futás mellett másba is belekóstol: a Ravens elleni rájátszás-meccsen egy felugrásból eleresztett labdából passzolt touchdownt is szerzett. Ezt egyébként már 2012-ben is gyakorolta, akkor az Alabama az ellen a Florida ellen készült az egyetemi döntőre, amiben korábban az irányító Tim Tebow fejlesztette tökélyre az úgynevezett jump passt. Henry akkor még csak az edzésen villant ezzel, hét évvel később viszont már élesben is megmutatta.

Derrick Henry az AFC főcsoportdöntőjében, a Kansas City Chiefs ellen folytathatja az őrületet. Novemberben, amikor a Titans 35-32-re nyert a Chiefs ellen (akkor hazai pályán), Henry 188 futott yardot és 2 TD-t ért el, most is hasonlóra számíthatunk tőle.

NFL-rájtászás, főcsoportdöntők

• január 19., vasárnap, 21.05 – AFC – Tennessee Titans–Kansas City Chiefs
• január 20., hétfő, 00.40 – NFC – Green Bay Packers–San Francisco 49ers

A mérkőzéseket a Sport Tv-n követheti élőben.

Források: The Athletic | The Ringer | FiveThirtyEight