Hatalmas idővel nyert Londonban a maraton királya
További Atlétika cikkek
- Soha nem látott formátummal érkezik a világ egyik legambíciózusabb sporteseménye Budapestre
- Amikor nagyon tart valamitől, álmaiban is gerelyt hajít Kishegyes 20 éves büszkesége
- Sydney is csatlakozik a csúcskategóriás városok közé
- Doppinggyanúba keveredett az olimpiai ezüstérmes sportoló
- Bődületes világcsúcs, amit a halálra gázolt zseni emlékének szenteltek
A kenyai Eliud Kipchoge pályarekorddal, és minden idők második legjobb időeredményével (2:02:37) nyerte a London Marathont. A nőknél szintén kenyai győzelem született, Brigid Kosgei 2:18:20-as idővel ért célba.
Eliud Kipchoge karrierje során negyedszer nyerte meg a London Marathont. A kenyai világcsúcstartó érinthetetlen ezen a távon, 2013 óta nem kapott ki egyszer sem, 10 győzelmet aratott a világ legnagyobb versenyein.
Az idei London Marathont elég nagy hírverés vette körül, Mo Farah szállodai lopásos, verekedős balhéján kívül is. Kipchoge mindig nagy figyelmet érdemel, de a britek kedvence a pályán négyszeres olimpiai bajnok Mo Farah is egyre versenyképesebb a 42,195 kilométeres távon, kihívója lett Kicphogének. Farah tavaly harmadik lett Londonban, majd az ősszel nagy hajrával megnyerte a Chicago Marathont, ráadásul 2:05:11-gyel Európa-rekordot állított fel.
Kipchoge szeptemberben futott 2:01:39-cel döbbenetes világrekordot, és edzője, Patrick Sang szerint a formája közel olyan jó most is, mint akkor volt. A két nagy sztáron kívül is bombaerős volt a mezőny, a korábbi világcsúcstartó, 2:03-as idővel bíró Wilson Kipsang, a 2017-es győztes Daniel Wanjiru, és 2:04-gyel érkező atléták, mint Mosinet Geremew, Tamirat Tola vagy Shura Kitata.
A féltávig, amit 1:01:37-tel teljesítettek, a legjobbak együtt haladtak egy kilencfős bolyban. Kipchoge ezután váltott ritmust, eléggé meg is rázta az élbolyt, Farah 25 kilométernél leszakadni látszott, majd öt kilométer alatt hét másodperces hátránya 24-re nőtt. Harminc kilométernél már csak négyfős volt az élcsoport, Kipchogéval három etióp, Geremew, Kitata és Mule Wasihun tartotta a tempót, a részidők alapján már a pályacsúcs is veszélyben volt.
Harmincöt kilométernél is együtt volt még a négy futó az élen, Farah hátránya 47 másodpercre nőtt, de még volt esélye új egyéni csúcsra és Európa-rekordra.
Az utolsó kilométerekre Kipchogéval már csak Geremew tudott menni, Wasihun 9 másodpercre lemaradt mögöttük, már nem volt esélye 40 kilométernél beleszólni a versenybe. Kipchoge megint tökéletesen felkészült és tudatos volt, az utolsó másfél kilométeren még mindig tudott újítani, lerázta Geremewet is, már csak az órával versenyzett.
Végül minden idők második legjobb idejével, 2:02:37-tel győzött. Kipchoge saját 2:03:05-ös pályacsúcsát döntötte meg.
Geremew 18 másodperccel, egyéni csúccsal nyert, a harmadik Wasihun lett. Mo Farah 2:05:39-cel ért célba, az ötödik lett.
A női mezőny is bombaerős volt, a csak tisztán női mezőnyben leggyorsabban futó Mary Keitany, a korábbi chicagói győztes Brigid Kosgei, a már London Marathont is nyerő Vivien Cheruiyot és a berlini bajnok Glady Cheruno is esélyesnek tűnt.
A verseny 35 kilométer után dőlt el, Kosgei rogyasztotta meg tempóváltásaival az ellenfeleket. A kenyai mindeni idők leggyorsabbja volt a táv második felében, 1:06:42-vel. A maratont 2:18:20-as idővel, egyéni csúccsal nyerte, közel két percet vert Cheruiyotra. A harmadik Roza Dereje lett 2:20:51-gyel.