Froome halhatalanságba vagy szégyenbe teker a Girón - vagy mindkettő

A május 4-én rajtoló 101. Giro d'Italián három héten át izgulhatunk, de ha Chris Froome végez az élen, egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban ő nyerte a versenyt. Hetekkel, hónapokkal később derülhet ki, hogy ki 2018 rózsaszín trikósa.

Ki tud fellélegezni?

Froome a tavalyi Vuelta a Espana megnyerésével lépett végérvényesen a klasszisok közé. Ezután lett egyre nagyobb körülötte a hype, hogy a Tour de France és a spanyol körverseny után végre a Girón is harcba kéne szállnia a győzelemért (utoljára 2010-ben tekert az olasz körön, de akkor csak segítő volt). A mindig a Tourt középpontba helyező Froome-ot végül meggyőzték – állítólag kétmillió euró kellett ehhez – , hogy vállalja be a Giro–Tour-duplát, de a szervezők azóta már ezerszer megbánhatták ezt a döntést.

Decemberben robbant a bomba, amikor kiderült, hogy a Vueltán Froome megbukott egy doppingellenőrzésen, túl nagy koncentrációban volt jelen a szervezetében asztmájára szedett gyógyszere. A kerékpáros megszegte a szabályokat, de nem tiltották el, esélyt kapott arra, hogy bebizonyítsa: a szokásos és megengedett gyógyszeradagja valami különös fiziológiai jelenség miatt sűrűsödött be a testében.

Az, hogy védekezhet nem problémás, de az már igen, hogy az egész ügynek nem szabtak határidőt, Froome pedig az ítéletig versenyről versenyre jár. Ha nem kap eltiltást, jól döntött,

Ez utóbbitól tart leginkább a Giro-főszervező Mauro Vegni is. Könnyen előfordulhat, hogy a három hét végére kapnak egy hőst, akit aztán szégyenkezve kell megtagadniuk. A Giro ráadásul már átélte ezt. 2011-ben Alberto Contador volt a legerősebb az országúton, de korábbi klenbuterolos ügyében csak később hoztak döntést, így utólag megfosztották a Giro-győzelmétől. Az biztos, ezek az előzmények a nézők fejében is ott lesznek, és bármilyen nagyszerűen is versenyezhet Froome, folyamatosan kapja majd a fújolást.

Dumoulin nem fog megint leguggolni a bokorban

A Sky bringásának minden esélye megvan a győzelemre, jó formában érkezik a Giróra, két hete a negyedik lett a szinte csak hegymászásról szóló Tour of the Alps egyhetes versenyen. „Természetesen megvannak a kockázatos elemei, hogy a Girót megcélzom a Tour előtt, de azt hiszem, egész életemben sajnálnám, ha nem indulnék ezen a versenyen. Szeretném megnyerni a rózsaszín trikót (maglia rosa), de nincsenek illúzióim, milyen nehéz is lesz ez a verseny" – nyilatkozta Froome a verseny előtt.

A Giro az utóbbi években mindig trükkösebb, kegyetlenebb, mint a Tour és izgalmasabb is. Azért is, mert a mezőnyben nincs olyan dominancia, mint amit a Sky szokott mutatni a Touron. A Sky-nak a Giróról nincsenek túl jó emlékei, az utóbbi években Bradley Wiggins, Richie Porte és Geraint Thomas is hiába próbálkozott a rózsaszín trikó megszerzésével, valami probléma mindig közbe jött.

A Sky sportigazgatója, Nicolas Portal érzi is a Giro veszélyeit, azt mondta, nincsenek hozzászokva az olasz körhöz, sokkal jobban kell koncentrálniuk, mint a Touron. Úgy érzi, nagyon sok múlik a pályán, ami elég szeszélyesen vezet a különböző rangú utakon, így hirtelen simán megfeleződhet az út szélessége, ami miatt gyorsan hátrányba lehet kerülni. Emiatt a mezőnyben is elég pulzáló az iram. Amiatt is nehezebb most uralni a versenyt, hogy a csapatok a korábban bevett kilenc bringás helyett csak nyolcat nevezhetnek. 

A Movistar idén a Tourra koncentrál, három nagyágyújuk (Alejandro Valverde, Nairo Quintana, Mikel Landel) egyike sem indul a Girón, így Froome legnagyobb riválisa a címvédő Tom Dumoulin (Sunweb) lehet, aki évről évre erősebb a háromheteseken. Kiváló időfutamokat megy – tavaly ő lett a világbajnok is – , és már a hegyeken is ott van a legjobbak között. A felkészülési szezonja nem volt zökkenőmentes, bukások és mechanikai problémák miatt a Tirreno–Adriaticón nem tudta igazán tesztelni magát, és azóta nem gyűjtött túl sok versenykilométert. Ennek ellenére jó állapotban lehet. A verseny előtt arról beszélt, nagyobb önbizalommal vág neki a versenynek, mint tavaly, mert már tudja, hogyan kezelje a különböző helyzeteket. 2017-ben emlékezetes győzelmet szerzett: gyomorproblémái miatt éppen a legnehezebb etapon veszített időt, de így is megőrizte a rózsaszín trikót. Ezután mondta azt, hogy:

Nem azért vagyok itt, hogy úgy írjak történelmet, hogy szarok a bokorban. Úgy akarok történelmet írni, hogy a rózsaszín trikót viselem Milánóban.

Dumoulinnek többször volt már gondja az emésztésével, mostanra sikerült is kideríteni, hogy a túl sok laktózt és fruktózt nem bírja. Jó diétával idén már nem lehet ilyen gondja.

Froome és Dumoulin egyértelmű favoritok, rajtuk kívül Thibaut Pinot (FDJ) pályázhat jó eséllyel az első helyre. A francia bringás hegyimenőként kezdte, aztán egész jól megtanult időfutamot is menni, de tavaly pont az egyenkénti indításosokon szúrta el a Giróját, és lett csak negyedik. Bő két hete megnyerte a Tour of de Alpst, a formája tehát rendben van, csak az a kérdés, tud-e három héten keresztül stabilan versenyezni.

Az Astana nagyon erős tavaszt hozott, 14 győzelemnél jár a kazah csapat, jó erős kerettel önbizalommal vághatnak neki a Girónak is. A tavalyi Vuelta a Espanán két  szakaszt is nyerő Angél Miguel Lopez lesz a kapitányuk, a kolumbiai eléggé szeret akciózni a hegyeken, ott okozhat meglepetéseket, de túl sok rutinja nincs, és a két időfutam is ellene dolgozik. A dobogón idén még nem valószínű, hogy ott fog állni.

A Mitchelton-Scott több kártyát játszhat ki az olasz körön, papíron a kiváló hegyimenő, Esteban Chaves a kapitányuk, de Simon Yates stabilabb szezont hozott eddig, a sprintekben és az időfutamokon erősebb a brit, simán top 10-es lehet, de a csapatból még Roman Kreuziger is megkaphatja a vezér szerepet, több háromhetesen volt már a legjobb tízben. A BMC is kétfejű lehet, Rohan Dennis és Nicholas Roche is küzdhet a jó helyezésért.

Az olaszok leginkább Fabio Aruban bízhatnak, az UAE csapatában tekerő versenyző nyert már háromhetest, a 2015-ös Vueltát húzta be, és van már Giro-dobogója is, ez jó ajánlólevél is neki, de az időfutamokban azért elmarad Froome-éktól, az emelkedőkön kéne valamit extrát hoznia, hogy komolyan számolni lehessen vele.

Minden út Rómába vezet

Az idei Giro történelmi, most először rendeznek szakaszokat Európán kívül. A verseny Izraelben rajtol, az első három szakaszt rendezik ott. Ezzel egyrészt a háromszoros Giro-győztes Gino Bartalira is emlékeznek, aki a második világháború alatt 800 zsidót mentett meg (róla később külön megemlékezünk), és nyilván jó löketet ad az egyre izmosodó izraeli kerékpársportnak is egy ekkora esemény. A mezőnyben ott lesz az Israel Cycling Academy, ami első háromhetesére kapott meghívást. A verseny nem róluk fog még szólni, a legfőbb céljuk, hogy két izraeli bringásuk el is jusson a római célig. Addig elég sok megpróbáltatás vár rájuk.

A Giro egy 9,7 km-es időfutammal kezdődik, ahol máris kioszthatnak néhány másodpercet egymásnak az esélyesek, de nem sok hatása lesz a végeredményre. Két sprinterszakasz után Sziciliában folytatja a mezőnyt, ahol a hatodik szakaszon jön az első igazi teszt. A Etnára jó negyven kilométernyi hegymenet végén érnek fel a bringások, itt már komolyan előny is kiharcolható lesz. A kilencedik szakasz is a hegymászásról szól, először itt kerülnek 2000 méter fölé a bringások. Mondhatnánk, hogy ezek után négy könnyű szakasz következik, de a kisebb dombokon is szétkapható a sor, a rövid meredekekben végződő etapokon pedig eléggé bevadul a mezőny.

Az igazság pillanata a 14. szakaszon jön el, a Giro egyik ikonikus hegyén, a Zoncolanon lesz a befutó, az átlagban 11,9 százalékos, helyenként viszont 22 százalékos meredekségű több mint tíz kilométer hosszú emelkedő darabokra kaphatja a mezőnyt. Ekkor eldőlhet, ki az a 3-4 bringás, aki pályázhat az első helyre . A 16. szakaszon még lehet időt nyerni, a 34,2 kilométeres, viszonylag sík terepen vezető időfutam Froome és Dumoulin csatáját is eldöntheti.

A szervezők idén a harmadik hét végére sűrítették az izgalmakat és a brutalitást, egymás után három hegyi befutós szakasz követi egymást. Újra kétezer méter feletti csúcsok jönnek, amit nem minden kerékpáros visel jól. Látványos megborulások lehetnek az utolsó napokon, ide kell majd erőt tartalékolni. A záró római szakasz pedig már az ünneplésé, illetve a még versenyben maradó sprintereké lehet.

(A verseny pénteken 13:50-kor rajtol el, itthon az Eurosport közvetíti élőben a Giro d'Italia szakaszait.)

(Borítókép: Chris Froome célba ér a Vuelta a Espana versenyen 2017 augusztus 27-én - fotó: Jaime Reina / AFP)