Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Rejtett motorral legyőzni a dopping hatalmát

GettyImages-1485240
2018.07.24. 09:36

Csak sejtések és sejtetések vannak arról, hogy profi kerékpárosok bringába épített pici motorokkal csalnak a versenyeken, és sokkal biztosabbat azután sem tudunk mondani a témában, hogy elolvassuk a mechanikai dopping magyar feltalálójáról, Varjas Istvánról szóló Rejtett előny című könyvet. 

Már voltak, akik lebuktak, de azért még úgy tűnik, a kerékpárokba épített rejtett motort az amatőrök használják, hiszen a profi mezőnyből még senkit sem kaptak el vele. A gyanú viszont egyre többször merül fel emberfeletti fizikumot igénylő akciók vagy megmagyarázhatatlanul pörgő kerekek láttán. 

A korábban fizikát hallgató, de magát egy ideig ügyeskedésből, parfümcsempészetből is fenntartó

Varjas István már az 1990-es években kidolgozta a rejtett motor tervét és prototípusát, és nem lehet kizárni, hogy a találmányát használva többen csaltak, csalnak.

Biztosat ő sem tud mondani, de az is lehet, hogy csak nem akar beszélni. A könyvben arról vallott, hogy ő közvetítőkön keresztül adta el valakinek a prototípust, amiért szép nagy pénzt, kétmillió dollárt fizettek, és a hallgatását is megvették tíz évre. 

A könyv amellett, hogy felidézi Varjas élettörténetét, azon igyekszik, hogy ezt a valakit definiálja. A valaki Lance Armstrong akar lenni, de bizonyítékok róla sincsenek, néhány mozaikból csak konteót lehet összerakni. A könyvben kicsit erőltetett is az Armstrong-szál, ami leginkább a bringás már jó sokszor bebizonyosodott gátlástalanságát idézi meg újra.

A felvetés az, hogy a rákból kigyógyult versenyző csak a doppingkoktélokkal nem válhatott kivételes képességű hegyimenővé, hiszen a többiek is ugyanazt a cuccot szedték, így valami másra is szüksége lehetett a nagy győzelmeihez. Ez utóbbi pedig nyilván a motor lenne. 

A szerkezetet egyébként Varjas is használhatta volna, ő maga is versenyzett, Olaszországban is próbálkozott, ahol nemsokára arra kellett ráébrednie, hogy a kerékpársportot már teljesen beszippantotta a dopping. Ő nem ezt az utat akarta járni, az egyik magyarázat szerint, kikezdhető logikával, aféle dühből alkotta meg a motorját:

a dopping ellenszereként tekintett rá, ami legyőzheti az EPO féktelen hatalmát, és mindenkit, aki mértéktelenül használja. Olyan érzése volt, mintha elűzte volna a múlt démonát

– áll a könyvben. 

Egy másik magyarázat szerint Varjas azért készítette a motort, hogy olyanok is leküzdhessenek akadályokat bringával, akiket erre a fizikai állapotuk amúgy nem tesz alkalmassá. Ha ez is volt az igazi szándék, képtelenség volt ezen a pályán tartani a szerkezetet. A trükközések már a hőskortól végigkisérték a kerékpárversenyzést. 

Azt Varjas maga is elismerte, hogy több motort eladott, de a vevők kilétét nem ismeri. Aki hobbistaként építtet be a bringájába plusz segítséget, az sem szívesen vállalja fel, hogy ilyen eszközt használ. A feltaláló nem csinál erkölcsi kérdést abból, hogy szerkezete ravasz csalásra ad lehetőséget. Hogy ki mire használja, arról nem ő dönt.

Arról ellenben meg van győződve, hogy a versenyzők igenis használják a motort, ezt számításokkal, videóelemzéssel is bizonyítottnak látja. 

Varjas amolyan kettős ügynököt is játszik, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek is felajánlotta már a segítségét, hogy tuti módszerei vannak arra, hogyan leleplezzék le a motorokat. Eddig mindig falakba ütközött, úgy érzi, színjáték zajlik. Most senkinek sem igazán érdeke, hogy kiderüljön, mi megy a bringasport legmagasabb szintjén. Ez végül is nem lenne annyira meglepő, Armstrongot is sokáig fedezték. 

„Ebben a közegben végül minden kiderül. Tíz vagy tizenöt év múlva valakinek mindig van rá jó oka, hogy beszélni kezdjen, valaki akit megsértettek, megbántottak, akár úgy, hogy fel se tűnt" – mondja Varjas a könyvben.

Az Armstrong-korszak óta már eltelt tíz év, sok mocskot tudunk az amerikairól, döglött lovat rugdosunk, ha vele foglalkozunk. Sokkal érdekesebb lenne, ha a mai korszak gyanús versenyzőiről és trükkjeiről tudnánk meg többet, ebbe az irányba viszont nem tapogatózott Philippe Brunel könyve, pedig a gyanúba kevert Fabian Cancellara és Ryder Hesjedal is megérhetett volna némi nyomozást. 

Borítókép: Lance Armstrong a 2000-es Tour de France-on. Fotó: Doug Pensinger / Allsport / Getty Images Hungary.

Philippe Brunel: Rejtett előny
Alexandra Kiadó