Nem Mosolygós, hanem Szenvedő Gyilkosnak kellett volna hívni

Basso nevét a legtöbben akkor ismerték meg, amikor a 2004-es Tour de France-on Lance Armstronggal csatázott a hegyekben, és volt, hogy le is győzte az amerikait. Az olasz kerékpáros, aki egy doppingügy miatt el is volt tiltva, később két Giro d'Italiát nyert. Karrierje végén Alberto Contador első számú segítője lett. 2015-ben hirtelen vonult vissza, a Tour de France közben derült ki, hogy hererákja van. Basso csapatvezetőként a kerékpársportban maradt, fiatal tehetségekkel foglalkozik Contador egyesületében.

Hétfőn, a Giro d'Italia pihenőnapján azért érkezett Magyarországra, hogy bejelentse Dina Márton leigazolását a Kometa Cycling Teambe.

Miről álmodik Olaszországban egy kezdő biciklista?

Egy olasz gyerek a rózsaszín trikó vonzalmában él, de nagyjából 12-13 éves korban, amikor már jobban fel tudja mérni, mi az, ami fontos a kerékpározásban, már a Tour de France sárga trikója is érdekli. Profiként pedig nyilván azt is meg akarja szerezni, de olaszként azért a rózsaszín az elsődleges.

Gyerekként kik voltak a kerékpáros hősei?

Amikor biciklizni kezdtem, Francesco Moser (világbajnok, Giro-győztes) és Miguel Indurain (a spanyol ötszörös Tour de France-győztes) voltak az idoljaim. De szinte a szomszédomban lakott Claudio Chiappucci is, akivel elég régi barátság köt össze, néha még ma is biciklizünk együtt, de már csak turistatempóban.

A profi mezőnyben hegyi menőként lett sikeres, pedig nem az az apró termetű versenyző.

Igaz, hogy elég magas vagyok, de 70 kiló alatt tudtam maradni. Ahonnan én származom, Valtellina elég hegyes vidék, már gyerekként hozzászoktam az emelkedőkhöz, és erős is voltam hegymenetben, ez később is megmaradt.

2004-ben megverte Lance Armstrongot a Tour de France egyik hegyi szakaszán, ez volt a legemlékezetesebb győzelme?

Karrierem legszebb pillanatának én a 2010-es Giro d'Italia befutóját tartom, mert az utolsó szakaszon a veronai arénában a két kisgyermekem is várt, velük együtt ünnepelhettem ezt a sikert. Ezen a Girón volt egy hosszú, esős szakasz is, fizikailag és mentálisan is sokat kivett belőlünk, sokkal több akaratra volt szükségünk, de a másik oldalt nézve meg pont ettől még szebb a versenyzés.

Gyakran nevezték Mosolygós Gyilkosnak grimasza miatt.

Hogy mosolyogtam volna, az nem igaz. Az csak úgy tűnt, mintha mosolyognék, de igazából szenvedtem. Azért van különbség. Sokkal helyesebb lenne inkább Szenvedő Gyilkosnak hívni.

Több csapatban is megfordult, melyikben érezte legjobban magát?

Nem tudnám egyiket sem a másik fölé helyezni. Egy profi versenyzőnek is megvan az evolúciója, szinte még gyerekként kezdtem az első csapatomban, aztán felnőtté váltam. Mindenhol nagyon jól éreztem magam, megkaptam azt a támogatást, amire szükségem volt. Én a húsz év alatt 4-5 csapatban versenyeztem, ami azért nem sok.

Hogyan élte meg, hogy első számú emberből, kapitányból segítő szerepbe került a karrierje végén?

Ez fiziológia, megérzi az ember, hogy már nem tudja azt a teljesítmény nyújtani, amit éveken át tudott. Ilyenkor meg kell találni, hogy miben lehetsz még jó. Én azt gondoltam, hogy a tapasztalatom átadásával tudom segíteni a többieket.

Hogyan indult Alberto Contadorral való kapcsolata, akivel a végén egy csapatban is tekert?

Kezdetben csak kollégák, mármint ellenfelek voltunk. Aztán csapattársak, majd szobatársak is lettünk a versenyeken. Közös tekerésekkel kezdődött minden, majd barátokká váltunk, megszületett köztünk az az őszinteség és hűség, ami elvezetett olyan gondolatokhoz, hogy mire lehetnénk képesek együtt. Az egyik ilyen gondolat az volt, hogy csináljunk egy közös csapatot, ami meg is valósult.

Megszokta már a csapatvezetői szerepet, diktátor vagy inkább apafigura?

Fontos megtalálni az egyensúlyt. Egyrészt energiát és motivációt kell adni a srácoknak, másrészről pedig őszintén el kell mondani nekik, hogy hol és miben kell változtatniuk. Ha apafigura is vagyok, a szigor is jelen van. Sokáig voltam profi biciklista, sportigazgatóként még időre van szükségem, fejlődni akarok, meg akarom találni, hogyan adhatnám át legjobban tudásomat. Most kezdek belerázódni.

Mi lehet a Kometa Cycling iránya, marad más profi klubok alá dolgozó fiókcsapat, vagy nagyobbra akar nőni?

Mindkettő a céljaink között szerepel. Mi egészen kicsi koruktól kezdve foglalkozunk kerékpárosokkal. Szeretnénk, ha jó versenyzőkké válnának egyénenként, de a csapattal is feljebb akarunk lépni. A Giro budapesti rajtja is jó lehetőség, a magyarok szempontjából is sok mindent ki lehet hozni. Biztathat arra, hogy többet használják az emberek a biciklijüket, de addig is elvezethető, hogy magyar résztvevője is lehet majd a Girónak.

Gyakran ül még kerékpárra?

Sportos maradt az életem, figyelek az étkezésre és a pihenésre, és amikor csak tudok, kimegyek tekerni a srácokkal. Az edzőtáborokban is ott vagyok.

Feltámad még ilyenkor önben a versenyszellem?

Nem nagyon. Illetve, ha akad is ilyen gondolatom, nagyon hamar elmúlik, amikor jön egy meredekebb emelkedő, és otthagynak leghátul.

Saját karrierjére visszatekintve, mi lenne a legfontosabb tanácsa a fiatal versenyzőknek?

Minden reggel el kell felejteni, hogy tehetséges vagy. A tehetség az önmagában létezik, de nagyon sok áldozatot, munkát és erőfeszítést igényel, hogy ezt a tehetséget kiteljesítsd. A másik tanácsom pedig, hogy soha ne adják fel az álmodozást.

Ön most miről álmodozik?

Arról, hogy a jövő évi Giro d'Italián egy olyan csapattal legyek jelen, aminek a neve mellett magyar zászló is van.