Az F1 Zlatanja

Három futamot nyert meg idén Fernando Alonso a Ferrarival, tizenkétszer állt dobogón, és mindig pontot szerzett, amikor elérte a célt. Kétszer nem, mert Spában és Suzukában kilökték már az első kanyarban.

Pole pozícióból mindössze kétszer indult, Silverstone-ban és Hockenheimben egyaránt esős időmérőt nyert meg. Az első sort a Német GP, legutóbbi győzelme, utolsó pole pozíciója óta nem látta, sőt a másodikba is csak egyszer került be, Koreában negyedikként kezdett.

„A hatodik-hetedik rajthely a miénk. Azon múlik a versenyünk, hogy a rajtnál mennyit tudunk feljönni. Az első körben általában már harmadikok-negyedikek vagyunk, innét könnyebb az élmezőnyben maradni, elérni a dobogót” – mondta Austinban beletörődve, mégis optimistán Alonso.

Hockenheim előtt még az év elején, a második futamon, Malajziában, esőben győzött, Valenciában meg egészen elképesztően, tizedikről indulva. Kellett persze, hogy vb-ellenfele, Sebastian Vettel az élről essen ki.

A Ferrari időmérőn, üres tankkal pocsék. Kvázi ugyanolyan gyenge egy körön a többiekhez, de főleg a Red Bullokhoz és a McLarenkhez képest, mint volt az év legelején, amikor maguk az olaszok sem tagadták, a kocsit elszúrták, dobogóra sem érdemes, nem hogy győzelemre.

Alonso azért egyet nyert vele, majd májusban átalakították a gépet, és két hónapig úgy tűnt, helyre áll a dolog, befogják a két topcsapatot. Augusztusra kiderült, erről szó nincs, a Ferrari még Alonsóval is folyamatosan csak közepes rajtpozíciókat tud szállít.

Hogy aztán a rajt után valamiben reménykedve feljöjjön. Pontosabban valakiben reménykedve: Fernando Alonsóban. Olyan ez, mint Zlatan Ibrahimovic és az Inter, a Milan, a PSG vagy a svéd válogatott kapcsolata. Ha Zlatan nem játszik, sanszosan nem nyernek, ha ott van, odarúgják neki a labdát, aztán majd megoldja egyedül.

A futballfenomén a PSG-ben 10 gólt lőtt eddig a szezonban, három meccsen nem játszott, abból kettőt elveszítettek, egyet ikszeltek. (Szombaton otthon kaptak ki 9 embertől – Zlatan nélkül.)

Valami ilyesmi zajlik a Ferrarinál is, adjuk oda Alonsónak a labdát, aztán majd megoldja elöl. Tény, hogy az egész csapat aládolgozik, van még egy hű fegyverhordozója is Felipe Massa személyében, de azért egyértelmű, hogy ez a segítség nincs arányban azzal a támogatással, amit a Red Bull tud nyújtani Sebastian Vettelnek: szinte minden pályán a legjobb kocsi, időmérőn rendszeresen a leggyorsabb autó, jön is – a német klasszisát nem figyelmen kívül hagyva – a legjobb rajthely.

Alonso hamar, de Vettel is rájött, az idei szezon különbözik a régi mondástól, vagyis hogy az első kanyarban nem lehet versenyt nyerni. Hát dehogynem lehet, és lehet dobogós helyet is szerezni középmezőnyből indulva, ha az ember ügyesen elcsípi a startot.

A spanyol szerint neki a top3 már győzelem: a startra specializálta magát, Monza óta nem rontott, nem volt olyan futam, amikor pozíciót veszített az első kanyarig. Csak hozott, kivétel persze Japánt, amikor Raikkönennel koccantak, és ő a kavicsban végezte a versenybaleset miatt.

Alonso az egyszemélyes csapat, ráadásul valószínűleg még Ibrahimovic teljesítményét is felülmúlja: egyrészt ő nem balhés, mint a svéd, de sokkal fontosabb, hogy míg a futballista legalább elöl, a kaputól nem túl távol kap labdát, Alonsónak mindig a középpályáról kell fölvinnie azt.

3 futamot nyert, 12-szer állt dobogón, az utóbbi hét GP-ből haton. Vettel 5-ször győzött és 10-szer végzett az első háromban. Ha Alonso Brazíliában nyer, és világbajnok lesz, négy sikerrel zár az élen - ennyivel 23 éve nem nyertek vb-t, 1989-ben Alain Prost húzta be hasonlóan vékonyan.

Sőt, az is meglehet, hogy újabb győzelem nélkül lesz világbajnok, ami 25 éve nem volt, 1987-ben Nelson Piquet érte el szintén harmadik vb-címét ilyen keveset nyerve. A ferraris szerint most is megtörténhet ugyanez, úgy érzi, nem kell feltétlen újabb GP-t nyernie.

Hiába a kevés futamgyőzelem, egyértelmű, Alonso megérdemelné a világbajnokságot. Az az istálló viszont, ami négy hónapja ígérget neki újabb és újabb fejlesztéseket, ám a vége rendre magyarázkodás, és a kocsi időmérőn még mindig ugyanolyan lassú, mint fél éve, érdemel vb-címet?

Hivatalosan már nem lehet bajnok, a Red Bull nagyon megérdemelten már Texasban bezsebelte sorozatban harmadik konstruktőri elsőségét. Adrian Newey idén is a leggyorsabb kocsit gyártatta le, ami hét versenyt tudott megnyerni. Azért nem többet, mert az egyik külső beszállító, az olasz Magneti Marelli nem tudta megoldani a másik beszállító, a Renault motorjának generátor-problémáit, így Vettel egy biztos valenciai első helyet és egy jó monzai helyezést bukott.

Alonso Ferrarija jóval gyengébb, ő mégis mindig dicséri a csapatot, azt hangoztatja, ilyen istállóban még nem versenyzett, egy rossz mozdulatuk nem volt egész évben. Elmondta ezt sokadszor is a héten New Yorkban, az istállót emlegeti, és nem az autóját, nem véletlenül: a konstruktőr-vb-t azért hívják úgy, mert azzal a legjobb autót díjazzák. Csapat-vb hivatalosan nincs a Forma-1-ben, de azt szokták a legjobbnak tartani, akinek a pilótája a végén befut.

Alonsónak igaza van, amit istálló megtehet a pilótájáért, azt a Ferrari meg is teszi, sőt, még többet: Alonsónak nem kell a csapattársával küszködnie, mint Vettelnek vagy Hamiltonnak vagy akár Raikkönennek, Massa azért megy, hogy Alonsót segítse. Ez óriási előny a spanyolnak, hálás is érte, állandóan a Ferrarit, mint csapatot emlegeti. És nem mint autót.

Mégis, a csapat teljesítményét is Alonso húzza fel, mert azon kívül, hogy kétségtelenül nem rontanak el semmit, nem is kockáztatnak, nem jön tőlük zseniális taktikai húzás vagy megérzés. Teszik a dolgukat, hozzák az elvárhatót, Alonso meg hozzáteszi azt a pluszt, ami a sikerhez kell.

Ha Alonso világbajnok lesz, a Ferrarinál úgy ünnepelnek majd az átlagos mérnökök és a középszerű csapatfőnök, Stefano Domenicali, mintha nagyrészt az övék is lenne a siker. Pedig nem, vagy csak nagyon kicsit, maximum Massa napszámba állítása miatt. Na de az sem idén történt, hanem két éve.

A siker a Ferrarié lesz, csakhogy a márka nevében két embernek van joga örülni és büszkének lenni magára: a pilótának, aki az átlagos géppel gazdálkodva, egy egész évet végiglavírozva, az esélyek ellenére behúzta a címet és az elnöknek, aki a pilótát a Ferrarihoz vitte.

Fernando Alonso lehet magára büszke és Luca di Montezemolo, aki őt leigazolta, mert – ahogy mondta is anno –, azért veszi meg a spanyolt, mert nem a legjobb autóval is tud győzni. És tényleg, igaza lett.

Vasárnap meg kiderül, hogy képes-e vele világbajnokságot nyerni is.