A nap régiója: Nyugat-Európa
Ha minden európai országot nyugatinak tekintünk, amelyiken nem tapostak a szovjet válogatott csizmái negyven évig, vagy éppen nem maguk alkották a szovjet válogatottat, akkor a régió óriási fölényben van ezen a világbajnokságon. A más régiókból érkezőktől még nem kaptak ki, és egyedül a valószínűleg továbbjutó Svédország két pontot vesztett Trinidad és Tobago ellen. Amikor egymás ellen játszottak (Franciaország– Svájc), megegyeztek egy döntetlenben, vagyis nyugat-európai csapat még nem kapott ki. A volt szocialista blokk öt csapatából egyedül Csehország győzött, igaz, ők nagyon, ráadásul az imperialista szuperhatalom Egyesült Államok ellen. Dél-Amerikából Paraguay, a CONCACAF-zónából (Észak- és Közép-Amerika) Costa Rica már kiesett, az ázsiaiak közül csak Dél-Korea győzött, Afrikából egyedül Tunézia szerzett pontot. Ausztrália és Óceánia viszont jobban áll még Nyugat-Európánál is: egy mérkőzés, egy győzelem. (Ausztrália már futballázsiainak számít, mert átjelentkezett, talán a magyar válogatottnak is valami ilyesmivel kéne kísérletezni.)

Ecuador–Costa Rica 3-0

A nap hülyebírója: Coffi Codjia (Benin, Ecuador–Costa Rica)
Rendeleti úton kéne betiltani, hogy harmadik világbeli bírók világbajnokságon mérkőzést vezethessenek. Coffi Codjia hazájában, a nyugat-afrikai Beninben nincs hivatalos bajnokság, a labdarúgó-szövetség nem működtet honlapot, a válogatott pedig a FIFA-világranglista 114. helyén szerénykedik, éppen csak megelőzve Palesztinát. (Na jó, a világranglista is megér egy misét, Lengyelország például tíz hellyel volt jobb a vébé előtt Ecuadornál, Japán meg huszonnéggyel Ausztráliánál. Hogy a szétalázott USA ötödik helyét ne is említsük.) És ne felejtsük el, hogy országimázsilag is kedvezőtlen, hogy bizonyos országok csak nevetséges bíróikról ismertek. Coffi Codjiának – a többséget kitevő fon törzs tagjának – mérkőzést befolyásoló hibát ugyan nem volt lehetősége elkövetni, de a Costa Rica-i Walter Centeño a bírótól öt méterre ugrott rá szándékosan Iván Kaviedes lábára. Centeno kiállítása helyett Codjia nagyvonalúan továbbot intett.

A nap ismétlői: Carlos Tenorio (Ecuador, as-Szadd), Agustín Delgado (Ecuador, SC Barcelona)
Az első fordulóban Lengyelország ellen az első gólt Tenorio, a másodikat Delgado szerezte. Mit ad isten, csütörtökön Costa Rica ellen ugyanez történt. A csatárkettős akár még egy Bajnokok Ligájában játszó európai klubnak is féltett kincse lehetne, de Tenorio inkább Katarban bohóckodik, forintban százmilliókért, míg Delgado – a 2002-es világbajnokságon válogatottja két góljából az egyiket szerezte – hazament Európából levezetni, igen, Ecuadorban is van egy Barcelona nevű klub. Jó lenne őket együtt látni egy európai topligában.

A nap továbbjutója: Ecuador

A továbbjutás az ország első világbajnoki részvételén, a távol-keleten, még nem jött össze, most viszont csont nélkül, már a csoportmérkőzések második fordulójában sikerült (5-0-s gólarány, 6 pont). Nagy sakkozás lesz még a harmadik fordulóban. Ebből a csoportból Ecuador mellett Németország jut tovább, de nem mindegy, hogy hányadik helyen. A B csoport továbbjutói között ugyanis ott van Anglia, szintén nem mindegy, hányadik helyen. Az angol–német háborút nem lenne jó ellőni már a nyolcaddöntőben.

A nap magyar válogatottja: Costa Rica
Az Ecuador–Costa Rica-mérkőzést mi már láttuk. Az utóbbi húsz évben számtalanszor, csakhogy a vesztes csapat játékosai mindig a magyar válogatott mezét viselték. Ugye, milyen ismerős? Felszívjuk magunkat a nagyágyúk ellen és tisztes vereséget szenvedünk (Németország–Costa Rica 4-2 az első fordulóban), netán ikszelünk. És amikor már azt hisszük, hogy jók vagyunk, jön a mi Ecuadorunk, amit hol Lettországnak, hol Liechtensteinnek, hol Grúziának hívnak.

Anglia–Trinidad és Tobago 2-0

A nap drukkere: Orbán Viktor (Felcsút SE, Magyarország)
Kinek drukkol a miniszterelnök és az ellenzék vezére? Egy igazi sportember nem a vébé második napjára időzíti a megszorító intézkedések bejelentését, olyan ez, mintha a németeknek az 54-es vébédöntő estéjén mondták volna meg, hogy elvesztették a második világháborút. Gyurcsány Ferenc hozzáállásáról sok mindent elárul, hogy csak a világbajnokság negyedik napján látta az első meccset, az aznapi utolsó találkozó – horvát–brazil – második félidejének végét. "Szép és izgalmas focit játszottak. Miközben néztem a meccset, azon gondolkodtam, hogy milyen erős bennünk a versengő szellem és mindez milyen elképesztő tömegeket vonz. Persze igaz ez mindenre, amiben ott van a rivalizálás, a sporttól a kvízműsorokon át a valóságshow-kig."

Nekünk, semleges drukkereknek, ez sovány. Orbán Viktorról viszont megtudtuk, hogy nem szurkol a braziloknak, mert mindenki ezt teszi, inkább az esélytelenek sikeréért szorít. Trinidad és Tobago hősiesen védte a döntetlent, de még úgyis vereséget szenvedett, hogy maga mögött érezhetett egy volt magyar miniszterelnököt. Az más kérdés, hogy kicsiknek drukkolni olyan, mint hinni a mesékben, vagy éppen nagyot álmodni, aminek csúnya vége szokott lenni. Az viszont szimpatikus, hogy a kormány reformálja az országot, bedönti a forintot, elijeszti a befektetőket, és Orbán, ahelyett, hogy az elégedetlenkedők élére állna, inkább a világbajnokság mérkőzéseibe temetkezik. Nem vitás, ő a nap drukkere. Aki bővebben szeretne olvasni a két nagy (és Lamperth Mónika) futballhoz való viszonyáról, olvasson bele a svéd–paraguayi mérkőzés szakkommentárjaiba>>>

A nap kihagyott helyzete: Peter Crouch (Anglia, Liverpool)

Az első félidő 43. percében Beckham varázsolta Peter Crouch lábára a labdát, a 202 centiméteres csatár estében csizmaszárral találta el a labdát, így majdnem trinidadi bedobás lett az akcióból. Az ember szíve örül, ha ilyet lát egy sztártól, ilyenkor magunkat is odaképzelhetjük, hej, ha nem akasztjuk szögre a futballcipőt a serdülő kettőben, most ilyen helyzeteket hagynánk ki. (Szívesen tennénk, de nem hallgathatjuk el, hogy Angliának éppen Crouch szerzett vezetést.)

A nap mentése: John Terry (Anglia, Chelsea)
Egy gondolattal maradt le az angol védő mögött a címért folyó versenyben a paraguayi Denis Caniza. A kapuson mindkét esetben túljutott már a labda, de ezen a meccsen Terry, a másikon Caniza volt jókor jó helyen. A Chelsea hátvédje azzal nyert, hogy szinte a gólvonalról mentett. Azzal, hogy Trinidad és Tobago kis híján megszerezte a vezetést úgy tűnt, hogy Orbán Viktornak igaza van, a kicsiknek drukkolni mámorító.

A nap visszatérője: Wayne Rooney (Anglia, Manchester United)
Anglia akkor lőtte góljait, amikor Rooney a pályán volt, mégsem voltak maradandó érdemei a győzelemben. Sven-Göran Eriksson kénytelen volt beállítani a lábadozó csatárt, mert csapata kilátástalan küzdelmet folytatott a karibiak ellen. Sir Alex Ferguson, a Manchester United edzője nem volt ettől boldog, és nem azért, mert skót. A nagy klubcsapatok legszívesebben betiltanák a válogatottmérkőzéseket. A sztárokért forintmilliárdokat fizetnek, és bosszantja őket, ha egy, a klub szempontjából haszontalan mérkőzésen lábukat törik, mint a liverpooli Djibril Cissé a vébé előtt néhány nappal a Kína elleni barátságos találkozón. A kenyéradók ideális világában nem lennének válogatott mérkőzések (az angolai–portugál meccset látva ez nem is olyan nagy veszteség), csak klubvilágbajnokság, ahol multinacionális vállalatok csapnának össze.

A nap meg nem adott gólja: Stern John (Trinidad és Tobago, Coventry)
Anglia 2-0-ra vezetett már, amikor jött John, és a kapus lába között a hálóba sarkazta a labdát. Ha egy hajszálnyira is, de lesen volt, így a gólt nem adta meg a játékvezető, pedig a vébé gólja lehetett volna. John amúgy az angol másodosztályban játszik, Fülöp Márton csapattársa.

Svédország–Paraguay 1-0

A nap mondása: Bicskei Bertalan (Magyarország, RTL Klub)

A futball nem tartozik a politikailag korrekt sportágak közé, itt még divat négerezni, sárgázni, fehérezni, egy hülye bíró miatt kontinensnyi országokat a vádlottak padjára ültetni, egy csonttörő hátvéd miatt földrészeket kollektív büntetésben részesíteni. Bicskei Bertalanból a svéd–paraguayi mérkőzés előtt jött ki az übermensch. "A dél-amerikai, közép-amerikai emberek kicsit hamarabb feladják a meccset, mint az európaiak." Hát, amennyiben Magyarország Európában van, a véleményét nem tudjuk osztani. (A volt szövetségi kapitány miatt Léderer Ákosnak nem tudtunk címet osztani a második angol gól utáni elgondolkodtató kijelentéséért: "Most már biztos, hogy ezt a találkozót nem 1-0-ra nyeri meg Anglia.")

A nap felfújtja: Svédország

Érthetetlen, hogy a svédeket miért gondoljuk titkos esélyesnek. A világbajnoki selejtezőkön csak a csoport hurkacsapatain gázoltak át, köztünk rajtunk, a horvátoktól kétszer kikaptak, pedig ők sem egy Wundermannschaft. Sztárcsatáruk, a bosnyák származású Zlatan Ibrahimovic úgy szakmailag, mint emberileg komoly hiányosságokkal bír, hogy mást ne említsünk, a válogatott 352 percig nem lőtt gólt Freddie Ljungberg csütörtöki találata előtt. A hátvéd Olof Mellberg és Ljungberg évek óta nem beszélnek egymással, sőt első vébémeccsük szünetében még egymásnak is ugrottak. A papírforma szerint a nyolcaddöntőben Németország ellen játszanak, titkos esélyességük ott véget ér. Akár győznek, akár kikapnak.

A nap embere: Aldo Bobadilla (Paraguay, Libertad)
A világbajnokság második napjának lúzere volt Justo Villar paraguayi kapus, aki a harmadik percben csapattársától kapott gólt, a hetedikben pedig megsérült. Helyére Bobadilla állt be, aki nem kapott gólt Angliától, bár ez nem is annyira rajta, mint a harmatos Owenéken múlt. A svédek ellen viszont voltak bravúrjai, két ziccert is hárított, de a gólról nem tehetett. Bevalljuk, a paraguayi kiesést jelentő mérkőzés utáni szívszorító zokogása is közrejátszott abban, hogy nem Ljungbergre, Beckhamre vagy Delgadóra szavaztunk.