![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=xbrthjqpwp/fastid=iqxkuwfcditpsobpxffawmnxommq/nc=0)
További Futball cikkek
-
A győzelem ellenére kiejtette a Paksot román másodosztályú riválisa az Európa-ligából
- Meghalt Szíjártó László, a győri ETO egykori aranycsapatának bajnok labdarúgója
- Gulácsi Péter a Nemzeti Kézilabda Akadémián edz
- Argentína a világ tetején, az Európa-bajnok már dobogós, Magyarország visszaesett
- A magyar válogatott klubtársa 14 évesen és 293 naposan mutatkozott be a felnőttek között
"Mindig a média a hibás, mert előre le akarja írni a csapatot" - sírta el magát a görögök elleni siralmas játékkal elért, júniusi kétgólos Eb-selejtezős vereség után a szövetségi kapitány. Várhidi Péter megígérte egyúttal, nem hagyja tönkretenni az ígéretes csapatot. Napokkal később Norvégiában négyet kapott a válogatott, a kapitány ekkor is a bíztató jeleket emelte ki.
Körülményes csatárok: Varga, Albert, Bene, Farkas
Hogy mindig a média a hibás, erre már a hatvanas években számtalan példa volt. Az 1964-es Európa-bajnokságon, amikor a megfiatalított magyar válogatott a hosszabbításban - telt ház előtt - 2-1-re kikapott a házigazda spanyoloktól az elődöntőben, a következő jelent meg a Képes Sportban. "Kihagyott helyzeteink eldönthették volna a mérkőzés sorsát, de a tárgyilagos szemlélőt akkor sem ihlette volna hősköltemény írására a magyar válogatott játéka."
A dánok ellen megnyert bronzmeccs után ez állt a hasábokon. "Csatársorunk játéka átszervezésre szorul, mert körülményes, lassú, nélkülözi a robbanékonyságot, sablonos, nem tud meglepetést okozni az ellenfélnek." A csatársorban Bene Ferenc, Albert Flórián, Varga Zoltán és Farkas János kapott helyet. Olimpiai bajnokok, Albert három év múlva aranylabdás lett. Az érintetteknek azonban eszükbe sem jutott a sértődés, nem volt hibás a sajtó.
Nem lehetne többet tenni az atlétikai felkészítésért?
Két évre rá a magyar csapat ámulatba ejtette a közönséget, a címvédő Brazíliát 3-1-re verte az angliai világbajnokságon. A brazil játékosok addig nem is ismerték a vereséget. Azon a meccsen ellenben nem ők, hanem Albert, Bene és Farkas volt a varázsló. A szovjetek elleni negyeddöntőbeli (1-2-es) kiesés után a Képes Sport így fogalmaz. "Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy miért nem volt a csapat idegállapota kifogástalan. Milyen körülményeknek volt döntő szerepük abban, hogy elsősorban lelkileg voltak kihagyások, a csapat nélkülözte a legnagyobb feladatok megoldásához szükséges önbizalmat. Vajon igénybe vesszük-e a korszerű sporttudományok számos vívmányát? Nem lehetne-e többet tenni a csapat atlétikai felkészítésében?"
![](http://index.hu/cikkepek/0706/sport/farkas.jpg)
A kérdésre három év múlva megdöbbentő feleletet kaptunk a marseille-i pótselejtezőn. A csehszlovákok 4-1-re verték a mieinket, a magyar csapat nem jutott ki a mexikói vb-re. A Népsport akkor így fogalmazott. "Ezen a találkozón taktikailag, technikailag, és fizikailag egyaránt felülmúltak bennünket." A Népszabadság továbblép: "A magyar futball elsatnyult, nem tartott lépést a modern labdarúgással. A klubok, edzők, nem képesek tudomásul venni, hogy ma már csak a harcos, lendületes, száz százalékos kondicionált játékosok vehetik fel a versenyt Európa és a világ legjobbjaival."
Becsületes munka
Az Esti Hírlap arról tesz említést, hogy nem tudjuk alkalmazni a test-test elleni játékot, a Magyar Hírlap szintén az ütközéseket emeli ki, mert azokat szinte egytől-egyig elveszítettük. A Magyar Nemzet rendet és fegyelmet követel a labdarúgásban, illetve korszerű edzéseket, sok munkát és becsületes helytállást.
A Képes Sport elemzésében már továbbment, szót ejt bundázó, tízezreket dobáló egyesületi vezetőkről. "Rendkívül mélyre süllyedt labdarúgásunk."
"A játékos győzni akart. Láttam a mérkőzés előtt, a szünetben és utána is. Nyugodt szívvel egyetlenről sem állíthatom, hogy nem akart győzni. Csak nem tudott. A lába, a szíve, a tüdeje csak annyit bírt el, amennyit edzett és megszokott. A technikája csak annyira csilloghat, amennyire csiszolta. Bátorsága csak annyi, mint máskor" - írta Lakatos György.
Kigúnyolják a haladó szelleműt
Feleki László levelet írt a fiúknak. Ebben kitér arra, hogy a labdarúgásban nem egyszer kigúnyolják azt a haladó szellemű edzőt, aki valami újat akar bevezetni, erős sportembereket akar nevelni a játékosokból. "Nemcsak a technika fejlődött, hanem az izomzat is. Persze nem magától."
"Ki akadályoz meg benneteket abban, hogy elvégezzétek azt az alapmunkát, amely nélkül ma már egyetlen sportágban sem lehet előrehaladni? Még milyen és mennyi bizonyíték kell ahhoz, hogy elhiggyétek, nem eleget edztek!" A szerzőnek talán Dalnoki Jenő szavai is eszébe jutottak, miszerint, aki egész héten firkál, a hétvégén sem tud szépen rajzolni.
Még '84-ben is súlyos probléma, valaki nem akar futni
Feleki hoz néhány példát arra a fanatizmusra, ami - szerződés, és aláíráspénz nélkül - előrevitte az atléta Iharos Sándort, Zsivótzky Gyulát. Azt sem titkolja, hogy jó néhány atlétikai versenyszámban a pár évvel ezelőtti világrekord már az ifjúsági mezőnyben sem elég a sikerhez. Utal rá, hogy a futball is előrelépett, csak ezt észre kell venni, nem pedig indokolatlan kötekedésként, gáncsoskodásként kell arra tekinteni, aki észreveszi a fejlődés jeleit.
![](http://index.hu/cikkepek/0706/sport/1984.jpg)
A magyar futballedzők nemcsak szemet hunytak a meglévő jelek felett, inkább még dacosan azt hangoztatták, milyen csodálatos a mieink technikája. Csank János is még mindig emögé bújik, hiszen Sipeki-szerű technikáról beszél, utalva a válogatottságig sem jutó diósgyőri középpályására, ami még a magyar mezőnyben is értelmezhetetlen.
Hihetetlen, de még a '84-es ifjúsági Európa-bajnok csapatban is az volt a téma a játékosok között, hogy valaki azért nem kaphatott helyet, mert lopta a futballt. Nem akart mindenáron nyerni, nem akart eleget futni. Európa elitbajnokságaiban ekkor már tíz kilométert is futott egy-egy futballista. A kilencvenes évek elején a szerdai ellenfél, a norvég gárda is tökéletes fizikumával tűnt ki, azóta kicsit focizni is megtanultak.
A szurkolók nem szeretik, ha hülyének nézik őket
Közel negyven év telt el az említett cikkek óta, a sajtó biztosan akkor is csak megtéveszteni akarta a szurkolókat. Akik - akkor még voltak - felháborodtak, csalódtak, nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, ha egy klubcsapat a nálánál gyengébb, emberhátrányban lévő ellenfelet legyőzött. Most bántja őket, ha hülyének nézik azok, akik a felelősség vállalása helyett rendre kifogásokat keresnek, bíztató jelekről hadoválnak.
Csak egy kiragadott példa a Nemzeti Sportból, 2007. június elejéről. "A magyar csapatnak jövője, a 2004-es Európa-bajnok görögnek csak múltja és jelene van" - mondta a szövetségi kapitány. Várhidi imádkozhat, hogy a következő selejtezősorozatban nehogy a múlt csapatával játsszon az akkor már jelen csapata, mert sánta kutya lehet, és mehet vissza tologatni a mágnestáblához.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=xbrthjqpwp/fastid=iqxkuwfcditpsobpxffawmnxommq/nc=0)