2009: kilenc válogatottmeccs, két félidő játék

2008 végén a rendszerint végletekben gondolkozó közvélemény ezredszerre érezte úgy, valami megmozdult futballunkban. Hol a játék, hol az eredmények miatt, de újra volt miben reménykedni, hosszú idő után nyertünk három meccset zsinórban, néha kifejezetten jól játszottunk.

A jól kezdett vb-selejtezősorozat után barátságos meccsen simán leléptük Észak-Írországot, jól álltunk a csoportban, úgy látszott, csapatunk tudja, mit akar, és képes tenni is érte.

Izrael-Magyarország 1-0

Az év első mérkőzésén, február 11-én botrányos színvonalú meccsen kikaptunk. Sem a hazaiaknak, sem a magyaroknak nem volt kedvük játszani, mindkét csapat gyengén teljesített, tulajdonképpen ikszes meccset veszítettünk el, helyzeteink csak Josszi Benajun 77. percben született gólja után voltak, de Torghelle Sándor kétszer is hibázott.

A kapitány az Albánia elleni idegenbeli vb-selejtező felkészülésének szánta a meccset, mégis szinte végig játszatta azt a Juhász Rolandot, aki eltiltása miatt nem léphetett pályára Tiranában. Juhászt a 75. percben váltotta Tímár Krisztián, aki benne volt a hazaiak győztes góljában. Látszott, Koemannak igenis számít az eredmény, még az ilyen meccseken is.

Albánia-Magyarország 0-1

Március 28-án a magyar válogatott a Szélesi, Vanczák, Vaskó, Bodor védősorral kezdett, ami a játékosok összeszokatlansága miatt félelmetesnek ígérkezett, de a csapat egy új arcát mutatta meg: összeszorított foggal harcolt, és az albán védelem egy hibáját kihasználva Torghelle góljával megnyerte a sorozat számunkra egyik legfontosabb meccsét.

Az albánoknak voltak helyzeteik, a második félidő közepén beszorultunk, de innen is ki tudtunk jönni. Nem játszottunk jól, de az albánoknál jobbak voltunk, megérdemelten nyertünk. Magyarország holtversenyben a csoport élére állt, Koeman oda-vissza legyőzte Albániát, ami a csoportban nekünk sikerült egyedül. Ekkor senkit nem érdekelt, hogy a játékunk erős közepes volt csupán.

Magyarország-Málta 3-0

Három nappal később Máltát fogadta a csapat, a mérkőzés után az ország ünnepelte a válogatottat: zsinórban négy tétmeccset nyertünk, egyiken sem kaptunk gólt. A nyár reménykedéssel telhetett, hiszen a meccsek felénél továbbjutó helyen álltunk.

Csakhogy a reménykedés inkább az eredményeknek, mint a játéknak szólt. Málta ellen 60 percen át vergődött a korán előnybe kerülő csapat, a 80. percben Gera Zoltán fejese egy igen kellemetlen, máltai nyomással, több Fülöp-bravúrral súlyosbított időszakot zárt le. Jól tehát még a csoport leggyengébb csapata ellen sem sikerült játszani, bár egy fokkal sikerült felülmúlnunk a Máltán bemutatott silány célfutballt.

A nyár számolgatással telt, a szokatlan csoportállás és a tökéletesen meglovagolt, jó sorsolás miatt elfelejtettük, hogy egy jobb csapattal szemben a 2009-es meccseken látottaknál sokkal jobb játék kell. Tudtuk, a szeptember döntő lesz, javulni kell, de volt miben reménykedni.

Magyarország-Románia 0-1

A nyár kedvezőtlen változásokat hozott, a korábban rendszeresen a csapat legjobbjaként kitűnő Huszti Szabolcs klubot váltott, a Zenitben nem nagyon játszott, Bodnár László és Szélesi Zoltán csapat híján kihagyták az alapozást, a többiek formájáról pedig ijesztő képet mutatott az utolsó barátságos meccs, amelyen (Marian Cozma emlékére) Romániával találkozott a csapat augusztus 12-én.

A fantáziátlanul, gyengén játszó magyar csapat úgy kapott ki a Puskás Ferenc Stadionban, hogy a románok a második félidőben csak előnyük tartására törekedtek (ordító védelmi hiba után kaptuk a gólt). Néhány helyzetet sikerült kialakítani, de a szervezett román védekezés megfojtotta a támadásokat, néhány játékos formája aggasztó volt.

Magyarország-Svédország 1-2

Az előjelek nem a magyar sikert ígértek az év meccsének beharangozott Svédország elleni selejtezőn szeptember 5-én. Ellenfelünk az életéért játszott, és mivel az utóbbi években sokszor találkozott a két csapat, pontosan tudták, mivel lehet győzni. A svédek az első perctől támadtak, és egy komoly hibát kihasználva előnybe kerültek.

A magyar válogatott felállása Koemannak arra az ötletére épült, hogy Husztit játszatta centerként, azaz a földön, gyors passzokkal szerette volna megverni a svédeket. Az ötlet egyáltalán nem volt butaság, ebből azonban semmi nem valósult meg, a kapitány nem a legjobban reagálta le, hogy nem jött be a számítása.

A szünetben jött Torghelle, csak nem Huszti helyére, hanem Dárdaiéra, így viszont a magyar középpálya átjáróházzá változott. Jöttek a svéd helyzetek, de a legnagyobbakat is kihagyták, a 79. percben úgy tűnt, egyszer nekünk lesz szerencsénk. Helyzet nélkül egyenlítettünk, Dzsudzsákot bután fellökte az egyik svéd a tizenhatoson belül.

Huszti belőtte a büntetőt, és a magyar csapat annyira felszabadult, hogy a hátralevő percekben megindult a győztes gólért. Benne is volt, hogy megszerzi, hiszen 10 perc alatt többet futballozott, mint a korábbi 80-ban, egy elképesztő Tímár-hibából a 94. percben mégis sikerült gólt rúgatnunk Zlatan Ibrahimoviccsal. Ott, abban a pillanatban véget ért a selejtezős szereplésünk, bár ezt akkor még nem tudtuk, csak sejtettük.

Magyarország-Portugália 0-1

Koeman később elmondta, a svéd mérkőzés elveszítésének körülményei annyira benne maradtak a játékosokban, hogy egy fejben vesztes tizenegy kezdte meg a Portugália elleni meccset szeptember 9-én. A kapitánynak korábban is voltak bátor próbálkozásai, amik nem mindig sültek el jól, de a portugálok elleni vereség volt az első, amiben vastagon benne volt.

A három védekező középpályással felálló formáció eleve nem ígért sok jót, de a menetrendszerűnek számító gól után (a svédek után a portugálok is egy röhejes védelmi hibát használtak ki az első tíz percben) Koeman a 65. percig nem változtatott. Helyzetekig sem jutott a magyar csapat, vergődésünk azért volt különösen bántó, mert egy gyenge portugál válogatott volt az ellenfél, amelyet el lehetett volna kapni.

Koeman később azt mondta, a játékosai fejben képtelenek voltak túltenni magukat a svédek elleni vereség körülményein (valaki ezért is felelős), de az, hogy három napon belül a két legfontosabb tétmeccsén egyetlen helyzetet sem tudott kialakítani a magyar válogatott, azért az alkalmazott taktikát is minősíti.

A kapitány azzal védekezett, ha csapata kinyílik, 4-5 gólt kapott volna. Fals érvelés, hiszen a Budapesten látott portugál válogatott biztosan nem lőtt volna ennyit, másrészt vajon mi a különbség a magyar csapat szempontjából egy gyáván, esélytelenül letudott 0-1, és egy kitámadó játékkal elért 2-5 között? A kérdésre Koeman sem tudott válaszolni, illetve csak annyit mondott, Portugáliában kiderült, mi a különbség.

Portugália-Magyarország 3-0

Az október 10-i portugáliai meccs előtt Koeman kijelentette, Lisszabonban is bekkelni fogunk, amit aztán szerencsére átgondolt, és inkább a szokásos 4-2-3-1-ben küldte a pályára csapatát. Egy lemondó, szürke csapat kapott ki úgy, hogy egy pillanatig sem hitte, esélye lehet a pontszerzésre.

Pedig a portugálok hazai pályán sem brillíroztak, mivel a továbbjutásuk múlt a meccsen, idegesen játszottak, és így legalább 20 percre szükségük volt, hogy az első magyar hibát kihasználják. Mezőnyben nem játszott vészesen alárendelt szerepet a magyar csapat, de a kapura szinte semmi veszélyt nem jelentett, a menetrendszerű hibákból pedig - Babos Gábor bravúrjai ellenére - komoly vereség lett.

Dánia-Magyarország 0-1

Dániában már mindkét csapat számára tét nélküli mérkőzést játszottunk október 14-én, és az első fél órában semmi nem utalt rá, hogy ne asszisztálnánk a dán örömünnephez. Babos azonban tartotta a frontot, védéseitől megnyugodott a csapat, és néhány tétova ellentámadás után némi szerencsével, de szép góllal megszerezte a vezetést. Kifejezetten jól sikerült a debreceni Varga József bemutatkozása, aki a klubjában mutatott harcos játékát hozta.

A második félidőben 2009 legjobb játékát produkálta a csapat, határozottan, harciasan játszott, érezhető volt, hogy nagyon meg akarják nyerni a tét nélküli meccset. A győzelemhez kellett ugyan, hogy a dánok ne szakítsák szét magukat, de nem lenne fair, ha elvennénk a mieinktől, hogy nagyot harcolva tulajdonképpen jogosan győzték le a csoportelső dánokat hazai pályán.

Belgium-Magyarország 3-0

Októberben már kevésbé érdekelte az embereket a nagyválogatott, hiszen a felnőttek reményei eddigre elszálltak, miközben a vb-bronzérmes U20-as válogatott szárnyalt. Többek között ezért is volt teljesen felesleges lekötni a belga meccset, hiszen új játékosokat nem lehetett kipróbálni az U21-es selejtező miatt, a régieknek pedig kellemetlen kötelesség volt a genti összecsapás.

Csinálhatott bármit Erwin Koeman, a hollandot Belgiumban saját csapata alázta meg. Ilyen játékot egy magára valamit is adó csapat egyszerűen nem engedhet meg magának, az egyébként szintén se íze, se bűze belga csapat úgy gázolta le a semmit nem mutató magyarokat, hogy rossz volt nézni, ami a pályán folyt. Több szempontból is igaz: ennél rosszabbul nem zárhattuk volna az évet.

2009-ben három győzelem mellett hat vereséget szenvedett el a magyar válogatott, tompítja a számokban rejlő kritikát, hogy a tétmeccseken 3-3 a győzelem-vereség arány, ráadásul két idegenbeli selejtezőt is megnyertünk idén. Látszik ugyanakkor az is, hogy teljesen felesleges barátságos meccseket lekötnünk csak azért, hogy unatkozva labdázgató, küzdeni, felpörögni képtelen játékosokkal tudjunk le tét nélküli mérkőzéseket.

Hogy Erwin Koemannak mennie kell-e, és hogy kudarc-e a válogatott 2009-es szereplése, megítélés kérdése, hiszen a negyedik hely és az eredmények reálisnak mondhatók, a szerzett pontok száma viszont kétségkívül kellemes meglepetés. A mutatott játék, és talán itt-ott a taktika biztosan csalódást okozott, hogy ez mennyire a kapitány hibája, azt olvasóink döntsék el.