A legtöbb magyarnak, ha meghallja Bordeaux nevét, két dolog jut az eszébe: hogy vörösbor, meg hogy akkor hogyan kell írni, biztos x-szel, de mi van az x előtt. Amikor áprilisban elindultunk felfedezni a magyar futballválogatott mérkőzéseinek helyszíneit, a repülőgépen a mellettem ülő francia nő ehhez még annyit tett hozzá, hogy van Bordeaux-ban egy szólás: „Esernyőt és napszemüveget mindig vigyél magaddal!” A kedves hölgy ezzel persze nem a szigorú dress code-ra, hanem a város rendkívül hektikus időjárási adottságára célzott. És mint kiderült, a helyi lakost és a turistát az különbözteti meg egymástól a leginkább, hogy csak utóbbit idegesíti, ha a szikrázó napsütésből fél óra után zuhogó eső lesz, majd újabb fél óra után megint jön a napsütés.
Ha jól számoljuk, egy futballmeccs alatt legalább kétszer láthatunk majd esőt, ha a júniusi Európa-bajnokság alatt is hozza ezt a formáját az időjárás. Ha a vadiúj, impozáns bordeaux-i stadionban az osztrákok, teszem azt például majd épp 3-0-s hátrányban lesznek a magyarok ellen, legalább foghatják az esőre. Vagy fordítva. A hirtelen napsütésre.
A repülőn ülő, időjárás-szakértő hölgy persze nem ezért mondta, különösebben nem is érdekelte a foci és a milliók által várva várt Európa-bajnokság. Azt azért megtanította, hogy a franciák ezt véletlenül sem championnat d'Europe-nak nevezik, az angol European championship kifejezéstől meg frászt kapnak. Elég tehát azt mondani: Euro, ejtsd: öró, akárcsak a fizetőeszköz. És mindenki tudja, miről van szó. Igaz tehát a tétel: foci = pénz.
A városról
A 110 eurós szoba hirtelen 250 lesz
Bordeaux, ahogy a többi francia város is, már nagyban készül a júniusi eseményre. Erre a legjobb példa, hogy a stadion, a hófehér Matmut Atlantique melletti szállásunk szobájának ajtaján már jó előre kiírták, hogy az Eb idején a 110 eurós szoba ára hirtelen 250-re ugrik. A szurkolók csak reménykedhetnek, hogy ez a laza 230 százalékos infláció ne érintse az éttermeket és kocsmákat az Eb idején.
Az utazáson viszont legalább lehet majd spórolni: míg általában másfél euróba kerül egy BKV-jegy (a Bordói Közlekedési Vállalatot amúgy TBC-nek hívják, de nem rémisztgetnénk senkit azzal, hogy TBC-jegy), a futballmeccsek idején viszont a teljes napijegy mindössze 2 euró lesz.
Érdemes is kiváltani, mert a bliccelőknek magas a büntetés, kereken 51,5 euró. A legjobb közlekedési eszköz a városban amúgy is a villamos. Metró Bordeaux-ban nincs is, a 250 ezres városnak talán luxus is lenne. Az egyik villamos végállomása ráadásul éppen a stadion tövében van, és ez elvisz a belváros közepébe, a szurkolói zónához, a látnivalókhoz, a nyüzsgéshez. Csak annyit kell megjegyezni, hogy Tram C, ez a villamosjárat a tuti.
A B villamos a Kőbányai útra visz
Már csak azért is érdemes megtanulni a C betűt, mert a B villamos Bordeaux teljesen más arcát mutatja meg. A kalandor településszociológusok persze elbotorkálhatnak ehhez a járathoz is, de egyrészt sokkal nagyobb sétát kell tenni a stadiontól, másrészt majdnem olyan vidéken vezet keresztül, mint a józsefvárosi Kőbányai út – leszámítva a magukat kínainak kiadó vietnamiakat.
A B villamost azért egy dolog miatt mégse satírozzuk ki a térképünkről. Ez pedig a belvároshoz közeli korzó éttermekkel, sörözőkkel, kiállítótermekkel. Olyasmi, mint Budapesten a Közraktáraknál a Bálna melletti korzó, csak sokkal végiggondoltabb és drágább. A francia neve Les Hangars, hangárok voltak ezek egykor, most viszont tömött éttermek sorakoznak egymás mellett, ahol 16 euróért lehet ebédmenüzni, vagy 14 euróért tatár bifszteket összekutyulni, ahogy mi is tettük.
A felhúzható hídtól a King Kongig
A rakpart melletti sétány a Chaban-Delmas hídtól kezdődik. Oké, nyilván nem ugrik be a név, Jacques Chaban-Delmas (zsák sában delmász) francia miniszterelnök volt Pompidou elnök idején, de ami jelen esetben fontosabb, hogy 48 évig volt Bordeaux polgármestere. Emlékét nem egyszerűen egy szobor vagy utca őrzi, nem kicsiben játsszák itt a dolgot, hanem egy híd, amelynek az a különlegessége, hogy ha arra jár egy hajó a Garonne-on, akkor egyszerűen eltüntetik, vagyis felhúzzák. Magát a felhúzást nem tudtuk megnézni, és kinyomozni sem tudtuk, milyen gyakran eresztik itt át a hajókat, pedig nem mindennapi látvány lehet, ahogy a pilléreknél a csörlőkön felhúzzák a hidat.
A volt polgármester nevét emellett egy stadion is őrzi Bordeaux-ban (Stade Chaban-Delmas), az Euro mérkőzéseit azonban nem itt fogják játszani, hanem az új arénában, amelyet viszont a kapitalizmus jegyében a szponzor Matmut biztosítóról neveztek el. Erre a stadionra még visszatérünk.
Tehát a Chaban-Delmas hídtól érdemes végigmenni a korzón a belvárosba. Több mint félórás a séta, eső nélkül nekünk sem sikerült megúszni. Innen lehet a legjobb szelfiket készíteni a városról, az ingyenes városi wifi is egész jól működik ezen a szakaszon, és ez a sétány vezet Bordeaux szívéhez, sőt, szívcsakrájához, a Quinconces-hoz. Kiejtése: kenkonsz – de egy idő után magyarosan csak King Kongnak ejtettük.
Ne legyintsen senki! Még sokat fogunk hallani a King Kongról, de nem elsősorban a tér közepén lévő szobor, a Girondiak emlékműve miatt. Ezen a hatalmas, 126 ezer négyzetméteres téren alakítják ki a fanzone-t, a szurkolói övezetet, ahol majd hatalmas kivetítő előtt hurrázhatnak vagy káromkodhatnak különböző nyelveken a bordeaux-i boroktól és söröktől megrészegült futballfanatikusok. Amikor ott jártunk, már zajlott a tér rendezése, de lehet, hogy csak az onnan induló bordeaux-i maraton miatt forgatták fel a teret.
A magyar és francia alkoholfogyasztási kultúra különbségei
A Quinconces-on mindenki áthalad, aki Bordeaux-ban mozog. Két nap alatt tucatnyi alkalommal kereszteztük mi is, hiszen innen érdemes kiindulni, ha vásárolni akarunk vagy be akarunk ülni valahová. Innen csak egy köpés a Rue Saint-Catherine, amely szinte egy az egyben olyan, mint a Váci utca, a ruhaboltoktól a francia kávézókon át McDonald'sig minden van itt, az árfekvése is hasonló, bár azt nem tapasztaltuk, hogy a legócskább trükkökkel akarják lehúzni a turistákat.
És itt rá is térhetünk a francia vendéglátás furcsaságaira. Először is: a franciák nagyon kényesek a vendéglátóhelyeik elnevezésére, és a magyar szokásokkal ellentétben itt jól elkülöníthetőek a különböző típusok.
Restaurant
Hagyományos étterem, abrosszal, étlappal, háromféle villával, ez nyilván a legdrágább.
Brasserie
Vendéglőnek fordíthatnánk, de ne kockás terítősre tessék gondolni. Olyan bár, ahol a kávé és az alkoholok mellett mindig van valamilyen meleg étel. Általában kínálnak valamilyen menüt, de mindig akad saláta vagy valamilyen húsétel.
Pub
Nehogy pábnak ejtsék, a helyes kiejtése: pöb, erősen affektálva. Kocsmának fordíthatnánk, de nem a késdobálókat nevezik így, hanem azokat a sörözőket, borozókat, ahol meleg étel nagyon nincs, esetleg sült krupmli vagy valamilyen mártogatós.
Café
Kávézó, hasonló, mint nálunk, itt maximum egy sonkás szendviccsel (sandwich au jambon, szandvis ó zsambon) vagy croissant-nal lehet jóllakni. De a péksütemények a boulangerie-kben (bulanzserí) olcsóbbak.
Pâtisserie
Cukrászda, de ezt a tortákról és a 2 euró/gombócos fagyikról nyilván könnyen észre lehet venni.
Közös ezekben a vendéglátó egységekben, hogy alig találunk helyet, ahol a wifi rögtön jól működik. Arra készüljön fel mindenki, hogy bár elviekben mindenhol lehet ingyen netezni, de bonyolultak a jelszavak, lassú a net, és negyedóra után szépen fel kell adni.
Amit fontos észben tartani, hogy hol mikor van a „happy hour”. Az a pár óra délután, kora este, amikor a méregdrága söröket (6-7 euró egy korsó) és borokat (3,5-5 euró egy másfél decis pohár) fele áron adják. A francia és magyar alkoholfogyasztási kultúra látványos összeütközése, hogy míg a magyar italmérők automatikusan a nagyobb poharakban hozzák az italt, a franciák a kisebbel kezdik. Vagyis külön kell szólni, mutatni, ha nem 3 decis sört kérünk! Bár valahol tök mindegy, mondhatunk bármit, úgyis a kisebb pohárban hozzák.
Azon se lepődjünk meg, ha a pincér rögtön a számlával együtt hozza ki a rendelést. Nem arról van szó, hogy a francia pincérekben mind egy szálig egy adótörvényeket tisztelő Tállai András veszett volna el, hanem errefelé így tudják legjobban nyilvántartani a rendeléseket. Valahol rögtön fizetni is kell, valahol elég a legvégén rendezni a számlát az újabb és újabb körök után.
A stadionról
Látogatás a fehér erdőbe
A Bordeaux-ba érkező magyar szurkoló legalább kétszer fel fogja keresni az új stadiont. Először, amikor megnézi, hová kell menni, másodszor pedig már a meccsre megy, és magabiztosan igazítja útba a nála rutintalanabb, más nemzetiségű szurkolókat. Az Európa-bajnokságon a osztrákokkal méri össze erejét a magyar válogatott június 14-én. Van egy tippünk, hogy a helyieket, az ide érkezőket és egész Európát ennél egy árnyalattal jobban fogja érdekelni a Horvátország–Spanyolország meccs, de itt játsszák a Wales–Szlovákia, illetve a Belgium–Írország mérkőzéseket is, sőt egy negyeddöntőt is elhoznak a vadiúj bordeaux-i stadionba.
Ezt a hófehér épületet a közhelyszótár lapozgatásán nevelkedett sportriporterek zöme feltehetően Bordeaux ékszerdobozának fogja nevezni. A kifejezés annyiban találó is, hogy felülről nézve valóban doboz alakú a stadion, az alaprajza ugyanis egy szabályos négyzet. Első olvasatra nehéz megérteni, miért írták ki rá, hogy mamut, amikor egyáltalán nem hasonlít a kipusztult őslényre. De másodszorra leesik, hogy a Matmut szót lehet félreolvasni, ami ugye a stadionépítést támogató biztosító neve.
Amikor először érünk a stadionhoz, egy hóborította sűrű erdőt idézhet fel bennünk a látvány. A stadiontúrán az idegenvezetőnk el is árulta, hogy ez szándékos, a tervező az oszlopokat nemcsak statikai szempontok miatt tette ennyire közel egymáshoz, hanem a látvány kedvéért is. A fehér pedig a stadion alapszíne lett, szeretik is a stadion üzemeltetői, a takarítók viszont kevésbé, mert a kosz mindennél jobban meglátszik rajta.
De hogy ne csak az esztétáknak kedvezzünk, a reál beállítottságú olvasók kedvéért következzen néhány szám a stadionról:
- 2013-ban kezdték építeni, és 2015 áprilisában fejezték be.
- Az építkezés költsége 168 millió euró volt.
- A stadion 42 115 néző befogadására alkalmas. (Érzékeltetésképp, a Fradi új stadionja 22 ezres.)
- Távolabb a stadiontól egy 8000 ezres, közvetlen mellette 6000 férőhelyes parkolót alakítottak ki, egy 1250 férőhelyes kerékpáros parkolóval kiegészítve.
- A lelátók mellett 60 VIP-boxot és 7 teraszt találhatunk.
23 büfében lehet majd vásárolni meccs előtt, közben és után – figyelem! – sört is. A stadionban azt mondták, hogy bár a francia bajnoki meccseken alapvetően tilos az alkohol, az Euro teljesen más lesz, és meglépik a sörliberalizációt a stadionon belül is. Az árak ugyanazok lesznek, mint a belvárosban.
A büfékhez várhatóan gyakran ki is járnak majd a szurkolók, mert – hogy egy fontos negatívumot is említsünk – az ülések a lelátókon elég kényelmetlenek. Pontosabban olyan szűk a hely a sorok között, mint a régi szovjet 76-os trolin, a kisebb növésű ember térde is neki-nekikoccan az előtte levő ülésnek. De Dzsudzsák vagy Gera góljai nyilván feledtetik majd a térdfájdalmakat.
A helyi fociról
Zidane és Lizarazu csapata
A Girondins de Bordeuax-t 1881-ben alapították, és 1937-ben vált profi klubbá. Nevét a girondistáktól kölcsönözte, ők voltak a francia forradalom alatt a mérsékelt köztársaságpártiak, akiket a jakobinusok végül kivégeztek. Kezdetben a vízi sportok mellett a lovaglás jelentette a legfőbb szabadidős tevékenységet. 1910-ben lett a futball is része a klubnak. Az 1938-as vb-re épített régi stadion, a mai Stade Chaban-Delmas volt sokáig a klub otthona.
Hatszor (1950, 1984, 1985, 1987, 1999, 2009) nyert francia bajnokságot, négyszer francia kupát. A legnagyobb sikerét az 1995–1996-os idényben érte el, amikor UEFA-kupa-döntőt játszott, de ott 2-0-ra, majd 3-1-re kikapott a Bayern Münchentől.
Büszkék a bordeuax-iak arra csapatra, amelyben együtt játszott a balhátvéd, későbbi világbajnok Bixente Lizarazu, valamint a Real Madrid későbbi sztárja, jelenlegi edzője, Zinedine Zidane és a szintén világbajnok Cristophe Dugarry is.
Ha már a korábbi sztárok kerültek szóba, meg kell említeni a klub történetében legtöbb meccset játszó és legtöbb gólt szerző Alain Giresse-t, a kapus Ulrich Ramét, a később a klub edzőjének is kinevezett Jean Tiganát, valamint Bernard Lacombe-ot, a portugál Pauletát. A csapat a 2015–2016-os bajnokságban nem szerepelt túl fényesen, a 11. helyen zárt.
Meccs előtt és után
Kocsmák, éttermek, látnivalók
Kocsmák
-
The House Of Parliament
Bordeaux egyik legsokoldalúbb pubja a festői Szent Péter-templom környékén. A klasszikus csapolt sörök mellett Franciaországban ritkábban kapható söröket is felszolgálnak. Nyitvatartás: 15–02 óra. A legdrágább sör 6,5 euróba került, üveges söröket is kapunk ennyiért. Az Eb idején kivetítőn lehet követni az eseményeket.
-
Charles Dickens Pub
Közvetlenül a Garonne folyó partján fekszik, az Eb idején teraszon lehet követni az összes meccset. Közel húszféle sör közül lehet választani, 4 és 6,5 euró a csapolt sörök ára. Hétfőtől péntekig 16–02, szombaton és vasárnap 12–02 óra között tart nyitva.
-
Black Velvet Bar
Írország hangulatát idézi ez a belvárosban található kocsma. Nemcsak egy jót sörözni, hanem biliárdozni, dartsozni és 80 ügyességi játékgépen játszani is lehet. A csapon több mint tízféle sör kapható. Az Eb idején lesz kivetítő, a sörök 4 és 7,5 euró között mozognak.
-
The Sherlock Holmes Pub
A szurkolói zónától 800 méterre, a belváros közepén található. A Dickens Pubhoz kísértetiesen hasonló a kínálat, tradicionális angol sörök mellett gazdag az üveges sörök felhozatala is. Hét közben délután 16–02, hétvégén pedig déltől szinten hajnali kettőig tart nyitva. Az árai 4 és 7,5 euró között mozognak.
-
The Connemara Irish Pub
A Szent András-katedrális mögött található söröző déltől egészen hajnali kettőig várja a szomjazó szurkolókat. Igazi sportsöröző, több kivetítőn lehet majd követni az eseményeket, tízféle csapolt sör mellett több, mint húszféle üveges sör közül lehet választani. Az árak 4,5 és 7,5 euró között mozognak.
Éttermek
-
Le Petit Mignon
A „kis minyonba” érdemes betérni egy kiadós ebédre, a háromfogásos menüt 18 euró alatt adják! De akkor is jó választás, ha csak egy pohár száraz bor mellé eszegetnénk sajtot vagy sonkát. A sajttál és a sonkatál is 10 euró. Az étterem fekvése ideálisabb nem is lehetne, a Quinconces mellett a bordeaux-i opera közelében található.
-
Bingh Duong Vietnami Étterem
Bár a takaros vietnami étterem inkább a reptérhez van közel, a neten olvasható pozitív értékelések alapján megéri a túrát. A belvárostól való távolság érződik az árakon, helyi mércével mérve meglepően olcsók a levesek (6 euró körül), és főételt is kapni 10 euróért.
-
Plume Small Kitchen
Nincs is jobb, mint esős időben egy meleg sarokban teázni – áll az étterem honlapján, és ebből rá is jöhetünk, hogy a tea a fő specialitás. Enni is lehet persze, egy vasárnapi brunchhoz ideális hely, de ezt annyira olcsón azért nem ússzuk meg, majdnem 20 euróból jön ki egy étkezés.
-
Sicilia In Bocca
Egy falat Olaszország Bordeaux közepén? Bizony, az olaszos ételek kedvelőinek nincs is jobb választás ennél. A franciák persze belecsempészték a tenger gyümölcseit is a választékba, így az osztrigás tésztájukat és a ráksalátájukat előszeretettel mutogatják a Facebookon. Az értékelések alapján az egyetlen kellemetlenséget a számla tartogatja.
-
Cappadoce
Ha besokalltunk a francia ételektől, és szünetet akarunk tartani, valljuk be, jólesik valami török, görög étel. Például egy kebab. A belvárosban, a Quinconces-tól nem messze, a Szent Péter-templom tövében található szendvicsezőben kapható állítólag Gironde megye legjobb kebabja, nem is drága hely, viszont általában nagy a tömeg.
-
Perditempo
Tészták és tapaszok nagy választéka viszonylag jó áron. Egy sima lasagne például csak 8 euró, és a menük árát sem tolják túl (14,5 euró két fogás). Mindez ráadásul a Garonne partján! A kiszolgálás sem utolsó, az értékelésekben a pincéreket dicsérik.
Látnivalók
-
Place De La Bourse
A Garonne folyó partján fekvő tőzsdepalota Ange-Jacques Gabriel tervei alapján, 1730 és 1775 között épült. Az eredeti tervek szerint itt helyezték volna el XV. Lajos lovas szobrát, de az a francia forradalom idején megsemmisült. Végül egy szökőkút helyettesítette a királyt, illetve 1869-ben A három grácia szobrát telepítették ide. Az építkezés közben a tervező elhunyt, így művét végül a fia fejezte be. Az épületben most a Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Vámmúzeum kapott helyet. A Place de la Bourse előtti, 3450 négyzetméteres területen nyáron a burkolatba szerelt szökőkút színes megvilágítása nyújt feledhetetlen élményt.
-
Le Pont Jacques Chaban-Delmas
Franciaország talán leglátványosabb hídja, amely az óceán felől érkező nagyobb hajók átengedése miatt felnyitható. De nem a klasszikus értelemben nyitják fel, hanem a híd közepét egy építészeti bravúrral fel lehet tolni olyan magasra, hogy bármekkora hajó elférjen alatta. Ez az ötödik híd a Garonne folyón, 575 méter hosszú, és 77 méterre lehet felemelni, amellyel az építmény nemcsak Franciaországban, de egész Európában rekorder. Az esti megvilágítása is érdekes: a kék szín a dagályt, a zöld az apályt jelenti. Innen indulva lehet végigsétálni a Quai de Bacalanon, ahol a régi kikötői raktárak helyén éttermek és boltok várják a turistákat.
-
Szent Mihály-bazilika
A gótikus stílusban épült katolikus templomot a XIV–XVI. században építették, 1988 óta a világörökség része. Tervezésével és építésével XI. Lajos király Jean Lebas építész bízta meg, a kivitelezési munkálatok 1466-ban kezdődtek el. A legmagasabb pontja 114,60 méter, amellyel Dél-Franciaország legmagasabb székesegyháza. 1759-ben villámcsapás miatt égett le, és kellett újjáépíteni. A fő csarnoka 75 méter hosszú és 38 méter széles, 17 oldalkápolnát tartalmaz. A toronyban 22 harang található, az orgonáját 1762-ben építették.
-
Église Notre Dame
A Miasszonyunk-templom barokk stílusban épült XV. Lajos uralkodása alatt a XVII. században. A király építésze, Pierre-Michel Duplessy tervezte és építette, a munkálatok 1707-ben fejeződtek be. A homlokzata barokk, jezsuita korra emlékeztető díszes, faragott elemeket tartalmaz. A belső főtere 60 méter hosszú. Mindkét oldalon folyosókon keresztül lehet megközelíteni a kápolnákat. A templomban André Jean festő vallási témájú festményeit helyezték el.
-
Monument Aux Girondins
A Quinconces-on, a szurkoló zóna végében található emlékmű a város egyik jelképe. 1894 és 1902 között épült, és a francia forradalom idején elhunyt girondistáknak állít emléket. 1881-ben döntött a városi tanács a megépítéséről. Érdekesség, hogy az 54 méter magas oszlop és a körülötte elhelyezkedő szökőkút más-más építész munkája.
