Andorrán az akadémiák is csődöt mondtak

A magyar futballválogatott a négy idei meccsén még csak gólt sem rúgott, és a játékunk képe rávilágít: nem csupán egyszeri kisiklásról volt szó a törpeállamban sem. A lelkes andorrai amatőrök ellen ugyanis maximum a döntetlenre lett volna esély, ha a helyzeteket vesszük alapul, a győzelemre egy pillanatig sem a bekapott gól után.

Mi történt a csapattal, a játékosokkal?

Akadémiák

Egy éve ezzel a csapattal vertük Ausztriát:

• Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy Ádám – Dzsudzsák, Kleinheisler (Stieber) Németh K. (Pintér) – Szalai (Priskin)

A mostani csapat:

• Gulácsi – Bese, Vinicius, Lang (Balogh Norbert), Tóth – Nagy Ádám – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber (Nagy Dominik), Gyurcsó (Sallai) – Eppel

Vastaggal szedtük az Eb-s, valamint a mostani csapatban azokat, akik hosszabb-rövidebb időre megfordultak a hazai akadémiai képzésben. Az osztrákok elleni győztes meccsre ketten, a mostani kezdőbe hatan érkeztek a magyar akadémiai rendszerből. 

Amikor a belga Double Pass átvilágította a képzést, akkor kiderült, hogy a topintézménynek gondolt MTK-bázis nem éri el az auditáló cég szempontjai szerint a 60 százalékot, a Felcsút pedig kereken ötvenen áll. Mármint ha az egységes nyugati-európai szempontrendszert vesszük alapul. Nem lennénk meglepve, ha ezek a százalékok még hosszú távon kísértenék a magyar futballt. És még valami.

Az Eb-n a magyar volt az egyetlen csapat, amelyben 1976-ban született és 1996-ban született játékos is volt a kezdőben. Vagyis 20 korosztályból tudtunk összehozni egy közepes válogatottat.

Persze előfordul, hogy egy kapus sokáig húzza, de nálunk Király kapuson kívül volt még egy veterán, Gera Zoltán, aki 1979-ben született, vagyis az összképen alig módosít: ha így vesszük, 17 egymás után jövő korosztályból sikerült elérni azt, hogy egyszer kijussunk valahová, és ott a csoportban értékelhetően, várakozás felett szerepeljünk.

Ebből nem derült ki, hogy a magyar futballakadémiák mennyit fejlődtek az évek alatt, holott fontos lenne tudni már csak amiatt is, mert súlyos közpénzekből működnek. Eddig azonban nem siettek a számszerű audit nyilvánosságra hozatalával, jóllehet most jár le az átvilágításra tervezett 3 év.

A részletes audit helyett csak egy összefoglalót ismerünk, abban az olvasható, hogy az infrastruktúra javult, de kideríthetetlen, hogy a szakma valójában előrelépett-e vagy sem. Bárhogy is, Storck a mostani keret kihirdetésekor azt mondta:

az előttünk álló két mérkőzésre kialakított keret kitűnő perspektívát jelent a jövőre nézve.

Az Eb-hatás

Dárdai Pál közvetlenül az Eb után interjút adott a Forbes magazinnak. Ebben levezette, mit kellene tenni a futball fejlődéséért. Ebből azt szokás kiemelni, hogy ki kellene nyitni a stadionok kapuit az első pár bajnokira, hogy az eufória átragadjon a hazai bajnokságra. A klubvezetők felelősségét is hangsúlyozta, és hogy meg kell jelölni a következő célt, a vb-részvételt.

Emellett azonban Dárdai tett még egy fajsúlyos kijelentést, mire kellene költeni az UEFA-tól a válogatott eredményessége után kapott több mint egymilliárd forintos összeget.

A gyerekek mellé topedzőket kellene szerződtetni.

Dárdai ezt a rá jellemző határozottsággal mondta.

Egyetlen egy topedző nem jut eszünkbe, aki ennek keretében idejött volna. Miért?

Vagy ha érkeztek, miért nem mutatták be őket? Nem nekünk, a többieknek. Hogy egységes képzés legyen az egész országban a 14 éves kor előtt. 

Storck az utánpótlás kapitányi pozíciókat nagy nehezen fel tudta tölteni Németországból – sokan csak pár hónapig maradtak –, komoly erőfeszítések árán hozott valakit az edzőképzés élére (Jörg Daniel), de ennél több nem történt.

és gyakorlatilag megszüntette a versenyt. Mindenki kényelmesebbé vált.

És volt még egy figyelemre méltó gondolata Dárdainak: „Az utánpótlásban sem a futógyorsaság, sem a gondolkodás gyorsasága nem megfelelő Magyarországon.”

Ehhez képes a magyar futballt nemzeti értékké emelő Orbán Viktor a Puskás Suzuki kupa után azt mondta, a nyolccsapatos akadémiai bajnokság komoly színvonalat képvisel. A legnagyobb értéket az akadémiai rendszer jelenti.

Automatizmusok

Dárdaitól számtalanszor hallottuk, Storcktól nem nagyon, pedig a modern futball alapját jelentik az automatizmusok. Ha ezek megvannak, ha megoldóképlet van a játékosok fejében, sokkal gördülékenyebbé válhat a játék. Kíváncsi lennék, hány akadémián veszik bele a képzésbe, hány helyen jönnek ki úgy a játékosok az akadémiáról, hogy rendelkeznek automatizmussal.

A területvédekezésnek megvannak az alaptételei, a sebességhez kell ez. Ennek megértése nélkül ma már nem lehet senki sikeres játékos. Kalmár Zsolt kölcsönadása nem volt véletlen, a rohamtempóban játszó Lipcsénél nem fér bele, hogy valaki akár csak egy lépést is rossz irányba tegyen, mert utána már nem tud váltani. Ebben az idényben nem is számítottak rá, és télen a Bröndbyhez került.

Dárdai 2014 szeptemberében, Pintér lebőgésekor, amikor tehát még nem volt kapitány, arról beszélt, hogy a szakma öregjeivel együtt (Garami József, Kovács Ferenc) elkészítettek egy programot, aminek majd nyolc-tíz év múlva már látható lesz a hatása. Már ha konzekvensen végrehajtják. Ebből semmi nem lett, Kovács arról panaszkodott, lesöpörték a terveket.

Itt járunk most, és akkor vissza az andorrai meccshez. 

Az andorrai gól előtt szembeötlő volt, hogy Nagy Dominik a felfutó szélsőhátvéd megjátszásának automatizmusa helyett mennyire rossz megoldást választ, és hogy Gyurcsó elől miképpen vitték el a labdát.

Tóthba szintén nincs berögzülve, hogy azonnal visszazárjon, és akár szabálytalanság árán is, de megakadályozza az ellenfelet az építkezésben.

És legvégül: Bese helyezkedik túl távol a fejesnél, hiszen senki nem tanította meg neki, hogy hová kellene állnia, amikor belőle az MTK-nál előbb csatárt akartak nevelni, és csak mikor később észlelték, nincsenek meg ehhez az adottságai, akkor lett belőle védő.

Amikor Deutsch Tamás élesen kritizálta az akadémiát, legalább ilyen konkrétumokra tessék gondolni, hiszen ő közelről látja a sportszempontokat felülíró korrupciót, a szakmai lezüllést.

Kibogozhatatlan kérdés marad, mennyire Dárdai automatizmusai szerint működött ez a csapat az Eb-n, és a Storck által képviselt szemlélet mióta van jelen. Ennél nagyobb baj, hogy Storck a jelek szerint sportigazgatóként nem juttatja érvényre akaratát az akadémiákon. Nyilván piszok nehéz átverni a saját elképzeléseket a közeg ellenállása miatt, de ilyenkor azt a kérdést kellene feltenni, megtett-e mindent érte.

Érti-e, hogy a képzés legfontosabb alapja néhány automatizmus, amit álmából felkeltve tudniuk kell a játékosoknak, különben örök életükre bajban lesznek.

A tökéletes húzásoktól a megsemmisülésig

„A gólszerzés az én filozófiám. Fontos, hogy az ellenfelet megakadályozzuk, de nekem el kell hitetnem a játékosokkal, hogy ők nem csak ezért vannak a pályán” – mondta abban interjúban Storck, ami az Európa-bajnokság előtt készült.

A gólszerzésre való törekvésből Andorra ellen semmit sem lehetett észrevenni. A lettekkel szemben, ősszel két csatár is pályán volt az első félidőben, a múlt pénteken viszont a lettnél is defenzívebb és szerényebb képességű csapattal szemben csak egyet sikerült felraknia.

Balogh behozatalával lett kettő az utolsó fél órára, de neki eléggé hasonló a stílusa Eppelével, ezért sok változást nem láttunk a játék képében. És noha korábban kifejezetten jó eséllyel befolyásolta pozitív irányba a csapat játékát, amihez nyúlt, arannyá változott, a lett meccsen volt Storcknak az utolsó említésre érdemes húzása.

Kleinheisler oslói vagy Priskin budapesti beállítása előtt felfedezte Nagy Ádámot Belfastban, beállította, kitartott Szalai Ádám mellett. Idén azonban egy jó húzása sem akadt, Tóth Bence beállítása pedig most kifejezetten rosszul sült el.

A meccs utáni produkciója pedig még tragikusabbra sikeredett, amikor kiment a szurkolókhoz, de nyugtatás helyett valakinek mutogatni kezdett a lelátón, amivel tovább hergelte a kiutazókat. Külföldiként nyilván nem könnyű a szurkolói lélektant megérteni, hogy az oroszok elleni sima hármasnál még Himnuszt kapnak, most pedig azt, hogy vegyék le a mezt. Storck ugyanis csak a meccsből indult ki, nem pedig abból, hogy a másik oldalon nevesincs játékosok legnagyobb sikerüket ünneplik, hiszen tízévente egyszer, ha nyernek.

Gyorsan változnak a dolgok a futball világában, és kár, hogy most annyi becsület sem volt benne, hogy legalább felajánlja a lemondását. Szavakban vállalta a felelősséget, amiről a szerkesztőségben hosszas vita alakult ki, hogy ha nem mond le, akkor vajon mire gondolhatott.

Tettekben ugyanis árnyaltabb a kép. Úgy tűnik, beszippantotta a közeg, már alkalmazzák a gyerekét is, pozíciókat halmoz, a felcsúti VIP-ben rendre ott van, mert már tudja, a dolgok ott dőlnek el. És ne feledjük, 800 ezer forinttal van beljebb minden egyes nappal. Már ha igazak a becslések.

Közeg

Hányszor hallhattuk a múltban kifogásként, hogy itt nem olyan a közeg, hogy alkotni lehessen, mindig van visszahúzó erő, és hogy a magyar társadalom sem segíti a futballt. És ebben a közegben most minden eddiginél nagyobb súllyal megjelent a politika.

Ami egyrészt védettséget hoz, hiszen ha a felcsúti akadémián nem jó valami, akkor azt nyilván csak és kizárólag azért mondják, akik mondják, hogy ezzel Orbánt támadják. Így viszont szakmai kritikának nincs helye.

De akkor mit mondjanak a kritikusok például a Mezőkövesdre? Arra a milliárdos csapatra, amelyiknek az lenne a dolga egy értelmezhető futballkultúrában, hogy a város mérete és múltja alapján a harmadosztályban játszva összegyűjtse a helyi és környékbeli fiatalokat, ahogy régen is volt. És aztán a tehetségeseket pedig továbbadják Egernek, majd Diósgyőrnek. Ehelyett a nevelőmunka nagyjából eltűnt, a klub zsoldosokkal felvértezve bennmaradt. És erre kontráz Pintér Attila, aki áhítattal emlegette, mennyit tesznek a városban a labdarúgásért.

Érte és pár játékosért valóban sokat tettek Kövesden, jól megfizették őket, összességében azonban inkább csak torzították a nagy egészet. És akkor Balmazújvárosról még nem is beszéltünk, amelynek Debrecen kiszolgálása lenne az alapfeladata.

Tállai András NAV-elnök, mezőkövesdi klubelnök persze még tetézi, ő azonnal elküldené Storckot, mert szerinte valami félrement az utánpótlás-neveléssel. Mondja ezt ő, aki az MLSZ fiatalszabályát, ami a fejlődést szolgálná, egyszerűen figyelmen kívül hagyja.

Dzsudzsák befejezetlen mondatai

A fent felsorolt tényezők ellenére Andorra ellen még így is simán nyerhetett volna a válogatott, hiszen abban nem tévednek nagyot a levitézlett hazai szakemberek, hogy még egy Paksnak is meg kellene vernie Andorrát, mert az ellenfél semmit sem csinált. 44-et passzolt – csak hogy értsük, ez egy frissen összeállt szurkolói csapattól sem lett volna elvárhatatlan teljesítmény.

A kudarc után a csapatkapitány kiállt, és beszélt, de sajnos a legfontosabb mondatok végét elharapta, így mondott is valamit is, meg nem is.

• Ki is lehetett volna ebből szállni, nagyon úgy nézett ki a dolog.
• Nem mindig az van, ami látszik.
• Hülyeséget nem akarok mondani, amiből bármi lehet. Nagyon sok mindent tudnék mondani.
• Egyedül is vagyok, nincsenek a társak, akik átérzik, mit jelent egy válogatott meccs.
• Engem ez érdekel, ezért könnyes a szemem.
• A hozzáállás nincs rendjén.

Azt hiszem, elég sokan várják, hogy ezeket a gondolatokat befejezze, és tisztába tegye, ha már egyszer belekezdett. Amikor 16 éves játékosról beszélt, akkor az indokolatlan fiatalításra célzott? Amúgy éppen ennek a 16 éves játékosnak (Szoboszlai Dominiknek) volt a legrosszabb, hiszen róla is levetették a mezt, így élete végéig benne maradhat ez a kisiklás, holott igazából semmi köze nem volt hozzá.

Utódlás, ha szükséges

Nincsenek most könnyű napjai Csányi Sándornak sem, hiszen a FIFA legfontosabb bizottságában is biztosan megkérdezik tőle: mi történt? Lesz, aki érdeklődve, lesz, aki sajnálkozva, és biztos lesz, aki gúnyosan. Fontos, hogy most hosszú távra ható döntést kell meghoznia az elnökséggel együtt csütörtök délután, amikor meghallgatják a szövetségi kapitányt. Mert ha marad Storck, az egy tehertétel lehet a következő meccsekre. Egy jóindulatú, de félreérthető elszólása is indulatokat válthat ki.

Ha megköszöni neki – Pintérnek a töredékéért kellett elmennie –, akkor kell egy utód. Hogy kikből választhat, alighanem adott. Azok a magyarok, akik az utóbbi években külföldön voltak, nyelveket beszélnek, megértették a modern futball alapjait. Külföldön is körbenézni ugyanakkor nem botorság.

Lőw Zsolt Lipcséből és Dárdai Pál Berlinből kevéssé mozdítható. Szabics Imre Grazból már sokkal inkább, Szélesi Zoltán pedig az U17-tel sikeres volt a májusi Európa-bajnokságon. 

A másik vonal még mindig Bölöni Lászlóval él, akiről nem mondott szépeket Csányi a tárgyalásaik után, de ha tisztázzák az akkori konfliktust, sportigazgatónak még mindig alkalmazni lehetne. Futballkultúrát teremthetne, értené, mit jelentenek az automatizmusok. És talán még a felcsúti akadémián is érvényesítené a szakmát, ami talán a legnehezebb küldetés. 

Szuperkupa

Mit várhatunk attól az MLSZ-től, amelynek egészen kivételes a gondolkodásmódja, ami kiderül például abból, ahogy a Szuperkupához áll. Mert a csapatok kérésére újra kidobni – 1995-ben már ez megtörtént – az ablakon egy brandet, ilyen talán az egész kontinensen sincs.

Ha nem illik a felkészülésbe – már ez az indoklás közröhej –, akkor miért ne lehetne lejátszani decemberben? Az olaszok is így csinálták. Ha egy ilyen egyszerű kérdésben engednek Hemingwaynek, Kubatovnak, mi lesz egy fajsúlyos, valódi téttel bíró dologban?

A kapitánykérdésben ennél több kell az MLSZ-ben, mert 2020-ban a Puskás-stadionban nem lesz olyan nagy élmény úgy megnézni az Európa-bajnokságot, hogy azon nincs ott a magyar csapat.

(Borítókép: A csalódott magyar csapat játékosai az Andorra-Magyarország mérkőzés után, 2017. június 9-én. Fotó: Pascal Pavani / AFP)