Villő
15 °C
29 °C

Nyolc éve ért véget egy legendás sikerkorszak

ferguson bl
2021.05.08. 11:10
Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt jelentette be Sir Alex Ferguson, hogy az idény végén felhagy az edzősködéssel, a Manchester United pedig azóta is hiába vár az újabb bajnoki címére. Megvizsgáltuk, hogy mire mentek a legendás skót utódai a „vörös ördögök” kispadján, egyelőre mindenkiről elmondható, hogy nagy az a bizonyos kabát.

Sir Alex Ferguson öröksége

Aligha kell bárkinek is bemutatni az év végén a 80-at betöltő trénert, de azért az illendőség csak megköveteli, hogy egy picit elmerüljünk a pályafutásában.

Labdarúgóként indult, és többek között a Rangersnél is szerepelt, 41 bajnokin 25 gólt szerzett a 180 centis csatár.

Trénerként viszont igazi legenda vált belőle, az Aberdeennel három bajnoki cím és négy Skót Kupa-siker mellett a Kupagyőztesek Európa-kupáját és az európai Szuperkupát is megnyerte, majd 1986-ban – egy kisebb válogatottbeugró után – a Manchester Unitedhez szerződött.

Azt nehéz lenne állítani, hogy rögvest jöttek a sikerek, hiszen az első trófeára 1990-ig kellett várnia, ezt az FA-kupa-győzelmet később még négy követte. Ezután azonban alaposan belelendült a gárda, amely az irányításával 13(!) bajnoki címet, négy Ligakupát, 10 angol Szuperkupát, két Bajnokok Ligáját, KEK-et, európai Szuperkupát, Interkontinentális Kupát és klubvilágbajnokságot is nyert.

A sikert sikerre halmozó trénert minden létező fórumon megválasztották az év legjobbjának – ez persze aligha meglepő.

A rendkívüli motivátor – és a játékosai haját a fejükről is leordító – szakember napra pontosan nyolc éve, 2013. május 8-án jelentette be, hogy az idény végén visszavonul, búcsúzóul pedig összejött a „vörös ördögök” azóta is rekordot jelentő 20. angol bajnoki címe.

26 év, 38 trófea – 8 év, 5 trófea (talán 6)

Sir Alex Ferguson irányítása volt a klub történetének aranykorszaka, azóta azért lényegesen kevesebb siker jött össze, egyből a skót távozása után jött a hazai Szuperkupa-siker, 2016-ban FA-kupa-, majd angol Szuperkupa-győztes lett a gárda, 2017-ben pedig az angol Ligakupa és az Európa-liga trófeája került be a vitrinbe – a 26 év alatt nyert 38 trófeához képest a nyolc év alatt összegyűjtött öt azért lényegesen visszafogottabb mutatónak számít.

Bár a Premier League-elsőséget már odaadhatjuk a városi rivális Citynek, a négyéves csendet hamarosan megszakíthatja a United, hiszen a Roma kiejtésével bejutott az Európa-liga döntőjébe, ahol az ellenfél a spanyol Villarreal lesz.

Ferguson irányításával – a transfermarkt.de statisztikái szerint – 1284 tétmérkőzésen lépett pályára a Manchester United, ezeken 793 győzelem, 268 döntetlen és 223 vereség volt a mérleg 2483–1199-es gólkülönbség mellett – átlagosan 2,06 pontot szerzett a klub fellépésenként.

Nézzük, mire mentek utódai a klubnál!

David Moyes (2013–2014)

SAF előtt Matt Busby volt a sikerkovács, öt bajnoki cím (ketten a 20 aranyból 18-at hoztak össze), két FA-kupa-győzelem (7/12), öt angol Szuperkupa (15/21) és egy BEK-siker (3/3) volt a „vörös ördögök” termése, „a jól bevált gyakorlaton ne változtass” elv mentén pedig a manchesteriek egy újabb skótban látták a jövendőbeli sikereket.

Az Evertonnal jól szereplő, bár a négy nagy (Manchester United, Arsenal, Chelsea, Liverpool) otthonában 43 meccsen át nyeretlen David Moyes 2013. július 1-jén nagy reményekkel érkezett, és hatéves szerződést kötött a klubbal. Hiába csábította magával a liverpooli középpályán remeklő Marouane Fellainit, és nyerte meg a klub az angol Szuperkupát, ebből a hat idényből egy teljes sem lett!

Moyest 2014. április 22-én menesztették, miután az Everton is győzni tudott az Old Traffordon. Az együttes a szeptembert a 12. helyen zárta, és bár novemberben az 5. pozícióig kapaszkodott, ezt követően újabb visszacsúszás jött, és végül csak hetedikként ért a célba. A Bajnokok Ligájában a csoportkört és az Olympiakosz elleni nyolcaddöntőt még túlélte az együttes (pedig a görögországi első felvonáson 2–0-ra kikapott), a Bayern München viszont már túl erősnek bizonyult.

A Manchester United kispadján 51 tétmeccs adatott meg a számára, ebből viszont 26 siker és tíz iksz mellett 15-öt is elveszített a meccsenként 1,73 pontot átlagoló gárda.

Ryan Giggs (2014)

Az idényt a klublegenda fejezte be játékos-edzőként. A walesi válogatott kapitányának így csak négy meccs jutott a „vörös ördögök” kispadján, ezeken hét pontot szerzett a gárda (1,75 pont).

Az együttessel játékosként 34 trófeát nyerő szélső asszisztensként maradt a klubnál Louis van Gaal kinevezését követően, és bár többek között a holland is azt várta, hogy Giggs követi őt a kispadon, végül nem ebbe az irányba ment el a történet.

Louis van Gaal (2014–2016)

A holland tréner vitathatatlanul kiemelkedő – és nagyjából ugyanilyen nehezen elviselhető – alakja volt a futballnak, az Ajaxszal a legendás Milant legyőzve BL-győztes lett, de nyert UEFA-kupát, európai Szuperkupát (ezt a Barcelonával is megismételte) és Interkontinentális Kupát is, lett bajnok a Barcelonával, az AZ Alkmaarral, a Bayern Münchennel, a holland válogatottat pedig világbajnoki bronzéremig vezette 2014-ben.

Kevesen kérdőjelezték meg ezt követően a manchesteri kinevezését, de neki sem sok siker adatott meg, az itt eltöltött két éve alatt egy FA-kupa került a vitrinbe. Első idényében a többek között Ángel Di Maríát is megkaparintó klub a gyenge kezdés ellenére december elején már dobogós volt a bajnokságban, végül a negyedik lett, így egy év kihagyással visszatérhetett az európai porondra. A második évadban rosszabb gólkülönbsége miatt a városi rivális Cityvel szemben az ötödik helyre szorult, így nem jött össze az újabb BL-kvalifikáció, de az elitsorozatba visszatérés sem volt hosszú életű, hiszen a Wolfsburg és a PSV mögött csak csoportharmadik lett a gárda, amely az Európa-ligából a Liverpoollal szemben esett ki.

Van Gaal az elődeinél jobb pontátlagot (1,81) hozott, de ez sem mentette meg az állását.

José Mourinho (2016–2018)

Nagyjából van Gaal leírásából minden elmondható a portugálra is, hiszen nyert BL-t a Portóval (sőt UEFA-kupát is) és az Interrel is, lett bajnok a Chelsea-vel és a Real Madriddal is, együtteseivel pedig elképesztő hazai veretlenségi szériákat épített ki.

Olyanra is ritkán került sor viszont – különösen a kezdeti nagy sikerek után –, hogy ne különbözött volna össze, akivel lehet, nagyjából csak a fába nem kötött bele az önérzetes portugál.

A „vörös ördögöket” a két éve alatt ő sem tudta visszavezetni Anglia csúcsára, csupán a hatodik lett a 2016–2017-es idényben, viszont azt azért a javára kell írni, hogy a klub megnyerte az angol Szuperkupát, a Ligakupát és az Európa-ligát is, ilyen trófeahalmozásra pedig régen volt már példa.

A következő kiírásban ezüstérmes lett az együttes, ami szintén régen látott magasságokat jelzett, igaz, az FA-kupa döntőjében a Chelsea-vel szemben alulmaradt Mourinho legénysége, a BL-ben pedig a csoportgyőzelem után a Sevilla búcsúztatta az angolokat.

A harmadik éve végzetes lett, a december közepi, Liverpooltól elszenvedett hazai zakó már az ötödik volt a PL-idényben, a csupán hatodik helyen tanyázó együttes a Ligakupából is gyorsan kizúgott, és bár a BL-ben csoportmásodikként továbbment, Mourinhónak megköszönték a szolgálatait.

A legutóbb a Tottenhamnél ténykedő, nyártól az AS Romát irányító portugál az utolsó két vereségével kicsit rontott a mérlegén, majdnem két pontot átlagolt a klub élén (1,97).

Ole Gunnar Solskjaer (2018–)

A helyére az 1999-es triplázás egyik főszereplője, a Bayern München elleni BL-döntő győztes gólját szerző norvég került. Irányításával a csapat a hatodik maradt a PL-ben, az elitsorozatban kisebb meglepetésre a PSG elleni 0–2 ellenére még továbbjutott, a Barcelona viszont már leküzdhetetlen akadálynak bizonyult.

Az új idény döcögősen indult, október végéhez közeledve csupán a 14. volt a gárda, de nagy hajrával végül bronzérmes lett, az FA-kupában, a Ligakupában és az Európa-ligában pedig egyaránt elődöntőig jutott.

A jelenlegi kiírásban még eggyel feljebb lépett a csapat, minden bizonnyal ezüstérmes helyen zár a városi rivális City mögött, az FA-kupában a Leicester elleni negyeddöntő, a Ligakupában a Manchester City elleni elődöntő jelentette a végállomást, és bár a BL halálcsoportjából a PSG és az RB Leipzig mögött csak a harmadik lett az MU, az Európa-ligában a Real Sociedad, a Milan, a Granada és a Roma kiejtésével készülhet a május 26-i döntőre.

Pályafutását eddig Mourinho manchesteri ténykedéséhez lehet hasonlítani, a csütörtöki El-ütközettel előzte meg a meccsek számában (145–144), mindketten 31-szer ikszeltek, a portugálnak pedig eggyel kevesebb ütközeten is eggyel több győzelme van (1,93).

Messze a nagy előd

Röviden így lehetne összegezni, hiszen ha még fel is ér az El csúcsára a gárda, akkor is messze van egyelőre a Ferguson-éra remeklésétől. A skót menedzser távozása óta 447 tétmeccset játszott le az együttes, átlagosan 1,89 pontot (Fergusonnal 2,06) és 1,74 gólt (1,93) szerezve, 0,98-at (0,93) engedve.

Persze ha a norvéggal most beindul a trófeaeső, alighanem kevés manchesteri szurkolót fog érdekelni az elmúlt nyolc év...

menedzser mikor meccs siker iksz zakó gólkül. pont-átlag
Sir Alex Ferguson 1986–2013 1284 793 268 223 2483–1199 2,06
David Moyes 2013–2014 51 26 10 15 87–56 1,73
Ryan Giggs 2014 4 2 1 1 8–3 1,75
Louis van Gaal 2014–2016 103 54 24 25 159–101 1,81
José Mourinho 2016–2018 144 84 31 29 251–129 1,97
Ole Gunnar Solskjaer 2018– 145 83 31 31 275–148 1,93
Sir Alex Ferguson óta 2013– 447 249 97 101 780–437 1,89

(Borítókép: Sir Alex Ferguson másodszor nyeri meg a Bajnokok Ligáját a Manchester Uniteddel – Etsuo Hara / Getty Images)