A megosztó trófeavadász olyat tett, amit még senki

További Futball cikkek

José Mourinho megint megcsinálta, mostani együttesét, az AS Romát is nemzetközi kupasikerhez segítette, miután az Európa-konferencialiga döntőjében szerda este a „farkasok” Nicolo Zaniolo találatával legyőzték a Feyenoordot. A portugál pedig ezzel „természetesen” rekorder is lett.

A meccs amúgy olyan mourinhós lett, a megszerzett vezetést őrizve a Roma kiállta az ellenfél rohamait, és első csapatként nyerte meg az új sorozatot. Az 59 éves tréner pályafutását megvizsgálva aligha meglepő, hogy az olasz együttes nem vette félvállról a sorozatot.

Tolmácsból a kispadra

Az 1963. január 26-án Setúbalban született szakember egy nem túl sikeres középpályás múlttal a háta mögött a 90-es évek elején előbb utánpótláscsapatnál tevékenykedett, majd 1992 hozta meg az első fontos változást az edzői karrierjében, amikor is Bobby Robson tolmácsának kérték fel a lisszaboni Sporting CP-nél. A következő év decemberében menesztették az angol legendát, aki a Portóhoz tette át a székhelyét, ahova vitte magával segédedzőként Mourinhót, az együttes pedig uralta a portugál klubfutballt.

Nem is sokáig maradt az együttesnél, Robsont 1996-ban a Barcelona csábította el, ahová ismét követte a trénertől rengeteget tanuló portugál, akinek fő feladatai közé tartozott a fordítás mellett az edzésmunkák megtervezése és a játékosok taktikai felkészítése különböző elemzésekkel. A páros remekül egészítette ki egymást, Robson a támadófutballt részesítette előnyben, Mourinho pedig a védekezés megszervezéséért rajongott. A portugál által a poszt-Maradona-éra legjobb futballistájának tartott brazil Ronaldo vezette katalánok megnyerték a Kupacsapatok Európa-kupáját, a Király-kupát és a hazai Szuperkupát is.

A duó útja itt vált ketté, a brit a PSV-hez igazolt, a portugált viszont másodedzőként marasztalták a gránátvörös-kékek.

Az egyik legfontosabb, amit Bobby Robsontól megtanultam, hogy ha nyersz, akkor nem kell azt gondolnod, hogy tied a világ legjobb csapata, amikor vesztesz, akkor pedig azt, hogy vacak lennél.

Ezután Louis van Gaal mellett dolgozott, akinek a lelkiismeretes stílusa remekül passzolt Mourinhóéhoz, a duó pedig gyorsan két bajnoki címet hozott a katalánoknak. A holland tudta, hogy beosztottja sokkal több egy ügyes segédedzőnél, ezért rábízta a B csapat edzői feladatait, sőt időnként fordított szerepet töltöttek be az első számú együttesnél, ahol ekkor Van Gaal segítette a szárnyait próbálgató portugált.

Nem támogatták, távozott, majd a riválissal Európa csúcsára ért

A katalán kupa megnyerése után a Benfica vitte el, 2000 szeptemberében Jupp Heynckes menesztése után vezetőedző lett, és bár a Sporting 3–0-s legyőzése jól festett, a klub élén történő változtatással az edzői karban is úgy tűnt, hogy új arc jöhet, Manuel Vilarinho ugyanis a klub korábbi játékosát, Tonit szerette volna a kispadra. Mourinho a lisszaboni derbi után szerződése hosszabbítását kérte, hogy megtudja, számolnak-e vele, a nemleges választ követően pedig csupán tíz meccs után távozott. Vilarinho később nagy hibaként jellemezte, hogy nem marasztalta a fiatal trénert.

Tegyenek ugyanabba a helyzetbe, és pont az ellenkezőjét tenném, meghosszabbítanám a szerződését.

Áprilisban a Leiria nevezte ki edzőjévé, irányításával pedig a topklubokkal versenyezett a 3-4. helyért az együttes, nem is sokáig lehetett megtartani, 2002 januárjában lecsapott rá a Porto.

Az ezt követő időszakot már nagyjából mindenki ismeri, nem csupán Portugália (két bajnoki cím, egy kupa, egy Szuperkupa), hanem Európa urává varázsolta a „sárkányokat”, 2003-ban UEFA-kupát, 2004-ben óriási meglepetésre Bajnokok Ligáját nyertek – aligha meglepő módon az együttesnek azóta sem volt esélye, hogy újra a csúcsra érjen az elitsorozatban.

Anglia urává tette a Chelsea-t, de Olaszországban ért fel újra a BL csúcsára

Vitte is a Roman Abramovics érkezése után nagy terveket szövögető Chelsea, amellyel a Manchester United és az Arsenal dominanciáját kellett megtörnie, ezt pedig két PL-arannyal rögvest meg is tette, majd jött hozzá egy FA-kupa-győzelem, időközben pedig két Ligakupa és egy angol Szuperkupa, de a nemzetközi áttörés a londoni „kékeknél” csak nem akart összejönni, 2005-ben az elődöntőben a Liverpool, 2006-ban a nyolcaddöntőben az ugyancsak későbbi győztes Barcelona, 2007-ben pedig a finálé kapujában büntetőpárbajban újra a Liverpool bizonyult erősebbnek.

Szeptemberben távozott, a sors iróniája, hogy egyből BL-döntőbe is jutott a gárda (a Liverpoolt az elődöntőben drámai csatában kiejtve), amely végül a Manchester Unitedtől büntetőkkel kapott ki.

2008 nyarán a Calciopoli után olasz uralkodóvá előlépő Inter szerződtette, a Szuperkupa megnyerése után a bajnoki cím is összejött, majd a 2009–2010-es évadban a 30 gólos Diego Milito és a nyolc találat mellett 15 gólpasszt jegyző Wesley Sneijder vezérletével a triplázás is, Bajnokok Ligáját, bajnoki címet és Olasz Kupát nyert a gárda.

A milánói fekete-kékeknek a következő idényben a negyeddöntő még összejött, a következő tíz évben viszont csupán két nyolcaddöntő a mérleg.

Egyre nehezebben elviselhető személyiség, a trófeák elmaradozása

A nyáron a Real Madrid szerződtette, amelynél három év alatt 71,91 százalékos győzelmi mutatót hozott össze (ez pályafutása legjobb mutatója), mégis itt rekedt meg kissé a karrierje.

Hat BL-nyolcaddöntős kiesés után az együttest háromszor is eljuttatta az elődöntőig, ismét európai szinten is nagy csapattá varázsolva, de 2011-ben a Barcelona, 2012-ben büntetőkkel a Bayern München (nekik speciel pont a Chelsea vágott vissza így a döntőben), 2013-ban pedig Jürgen Klopp Dortmundja (idegenben 4–1-re kikapott a királyi gárda, amely innen már nem tudott fordítani – 2–0) állt az útját.

Két ezüst között behúzott egy spanyol bajnoki aranyat 100 pontot szerezve, de személyiségét egyre kevesebben tolerálták, sokan arrogánsnak bélyegezték, a korábbi becenevét Special One (Különleges) egy barcalonai zakó után Special Five-ra változtatták a gúnyolódók, és ahogyan a Chelsea-nél, a Realnál is pont a távozása után jött meg az áttörés: 2014-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban is a csúcsra ért a királyi gárda.

Hősünknek a Chelsea dobott mentőövet 2013 nyarán, itt másodjára is alulmaradt karrierje során az európai Szuperkupában, majd 2015-ben megtörte a négyéves manchesteri uralkodást (két United- és két City-elsőség), és harmadszor is angol bajnok és Ligakupa-győztes lett.

A gárda ugyanakkor pocsékul kezdte az új idényt, november végére négy győzelem, három döntetlen és hét vereség mellett csak a 16. pozíció volt olvasható a londoniak neve mellett, az idény végén óriási meglepetésre bajnoki címet szerző Leicester Citytől elszenvedett zakó után december közepén pedig menesztették – ez már a kilencedik nullázása volt a címvédőnek.

Ő sem váltotta meg a világot a Manchester Unitednél – mondjuk, még mindig ő volt hozzá a legközelebb

A Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulása után három év alatt egy Szuperkupát és egy FA-kupát nyerő „vörös ördögök” adtak újabb esélyt a portugálnak 2016 nyarán, és ha csak azt nézzük, hogy az egyre inkább középszerű együttes az első idényében Szuperkupát, Ligakupát és Európa-ligát is nyert, akár óriási sikerként is értékelhetnénk a ténykedését.

A következő idényben ezüstérem lett a csapat jussa a PL-ben, de a 2018–2019-es kiírásban jött a visszaesés, december közepére öt döntetlen mellett a Liverpool ötödik csapatként győzte le az MU-t a bajnokságban, amely csak a hatodik helyen állt. Nagy változás a menesztését követően sem állt be, a rekordgyőztes ugyanúgy a hatodik maradt a tabellán.

Ha hozzávesszük, hogy a gárda azóta nem nyert konkrétan egy trófeát az elköltött rengeteg pénz ellenére sem (2021-ben az El-döntőben alulmaradt), akkor gondolhatjuk úgy, hogy nem biztos, hogy Mourinho volt a sikertelenség oka.

Kupadöntő előtt menesztették, új csapatával történelmet írt

Itt már egy nagyobb szünet következett, egészen 2019 novemberéig nem volt újabb csapata, akkor a 2000-es években egy 2008-as Ligakupa-sikert felmutató Tottenhamnél kapott új esélyt, amelynél november 19-én köszönték meg az együttest BL-döntőig vezető Mauricio Pochettino munkáját. Az együttes ekkor három győzelemmel, öt döntetlennel és négy vereséggel csak a 14. pozícióban tanyázott, és bár innen a hatodikig kapaszkodott, a BL-ben az RB Leipzig már a nyolcaddöntőben túl erősnek bizonyult.

Az új idényben sem remekelt a Tottenham, 32 meccs után a 7. helyen állt, viszont épp készülhetett a Manchester City elleni Ligakupa-döntőre, mielőtt menesztették Mourinhót.

A gárda ebben az időszakban 11 másik együttessel karöltve hozta létre az Európai Szuperligát, ami miatt a portugál a hírek szerint nem akart edzést tartani a gárdának, és elváltak a felek útjai. A sors iróniája, hogy az ESL egy hetet sem élt meg, a Spurs pedig elbukta a kupát...

Tavaly nyáron az AS Romához került, amely klub 2008 óta nem nyert semmit, a nemzetközi porondon pedig még régebb óta várt elsőségre. Ezúttal az újonnan létrehozott Európa-konferencialigában volt erre esélye, Mourinho pedig történelmet is írt.

Az ötödik európai kupadöntőjében az ötödik győzelmét érte el, immár kétszeres Bajnokok Ligája-, kétszeres Európa-liga/UEFA-kupa- és egyszeres Ekl-győztes. Ő lett ezzel az első olyan edző, aki mindhárom jelenleg létező európai kupasorozatban csúcsra tudott érni. Megdöbbentő lehet, de igaz: a szerdai diadal az AS Roma első kontinentális serlege, 1984-ben BEK-döntőig, 1991-ben UEFA-kupa-fináléig jutott az együttes, de a végső sikerről mindkétszer lemaradt.

Olyan rekordot állított fel, amit talán meg sem tudnak majd dönteni!

Számos legendás együttes jutott el szenzációs szériákig, de ha a hazai veretlenség kérdése jön a képbe, mindenki elbújhat José Mourinho mellett! Hiába volt a tragikus sorsú Grande Torino 88-as szériája, a PSV 93-as menetelése, a Crvena zvezda 96-os szériája vagy Puskás Ferencék 121-ig jutó Real Madridja, ezek is gyenge kezdőknek tűnnek az összevetésben!

Az 59 éves edző ugyanis 2002. február 23-án otthon kikapott a Portóval a Beira-Martól (2–3), ezt követően viszont sem a portugál együttessel, sem a Chelsea-vel, sem az Interrel nem szenvedett vereséget otthon. A Real Madridnál is tovább építette a szériát, amely csupán 2011. április 2-án a Sporting Gijón (0–1) ellen szakadt meg – 150, veretlenül megvívott hazai bajnoki után! Természetesen ez a mennyiség és ez az időtartam is rekordnak számít.

Már csak négyen Mourinho előtt

A futball történetében csupán négy olyan tréner ténykedett, aki legalább egy nagy nemzetközi trófeát (BEK/BL, VVK/UEFA-kupa/El, KEK, Ekl) megnyerve nagyobb össztermésig jutott a portugálnál, aki most érte be a Celtickel remeklő Jock Steint – igaz, az éllovas Sir Alex Ferguson minden bizonnyal megugorhatatlan feladat lesz, plusz Pep Guardiola is aktív, és lényegesen jobb helyzetben van a csapatait illetően (Barcelona, Bayern München, Manchester City, PSG?), mint José.

A legnagyobb trófeahalmozó trénerek

1. Sir Alex Ferguson 48
2. Mircea Lucescu (Dinamo Kijev) 35
3. Pep Guardiola (Manchester City) 32
4. Valerij Lobanovszkij 28
5. Jock Stein 26
6. José Mourinho (Roma) 26
7. Ottmar Hitzfeld 25
8. Giovanni Trapattoni 22
9. Carlo Ancelotti (Real Madrid) 21
10. Bob Paisley 20
...Marcello Lippi 20
...Louis van Gaal (Hollandia) 20

A 2013 óta BL-t/El-t nyerők össztermése

...Rafa Benítez (klub nélküli) 12
...Jürgen Klopp (Liverpool) 11
...Unai Emery (Villarreal) 11
...Jupp Heynckes 11
...Zinédine Zidane (klub nélküli) 11
...Diego Simeone (Atlético Madrid) 10
...Thomas Tuchel (Chelsea) 10
...Luis Enrique (Spanyolország) 9
...Hansi Flick (Németország) 7
...Maurizio Sarri (Lazio) 2
...Julen Lopetegui (Sevilla) 1
...Oliver Glasner (Frankfurt) 1

Újra vinnék Angliába, de esze ágában sincs távozni

A portugál trénert állítólag a múlt ősszel szaúdi befektetők által felvásárolt Newcastle United csábítaná vissza Angliába.

„Bárki tenne ajánlatot, nemet fogok mondani. Rómában akarok maradni, mindegy, mit pletykálnak. Történelmet írtunk együtt. Nincsenek kétségeim, és másoknak se legyen: az AS Roma edzője maradok. Nem hagyok el egy ennyire szenvedélyes helyet” – jelentette ki José Mourinho a megnyert EKL-döntő után a jövőjét firtató újságírói kérdésre válaszul.

Egy győzelem mindig nehéz ügy, különösen egy európai kupasorozat döntőjében. Sok-sok hozzávalónak kell klappolnia. 55 meccset játszottunk az idényben, természetes, hogy mire elértük ezt a finálét, kissé fásultak, fáradtak lettek a játékosaim. De úgy érzem, ezt a meccs nagy részében el tudtuk rejteni. Remek szellemiségű, nagybetűs csapat ez, ami még érzelmesebbé teszi a sikerünket.

A gárda ugyan csak a 6. helyen zárt a bajnokságban, így az Európa-ligában indulhat, kétség ne legyen afelől, hogy ezt a sorozatot is komolyan veszik majd Mourinho, hiszen ezt már többször bebizonyította.

Európa-konferencialiga, döntő

AS Roma (olasz) – Feyenoord (holland) 1–0 (1–0)

Tirana, Arena Kombetare, 19 597 néző. Vezette: Kovács István (román)

gólszerző: Zaniolo (32.)

(Borítókép: Alex Pantling/Getty Images)