Az Újpest megszakította a Ferencváros 2122 napja tartó sorozatát, és pontot szerzett a derbin

Évek óta nem látott szurkolói várakozás és aktivitás jellemezte a – hadi bajnokság és félbeszakadt idények rangadóival együtt 245., visszafogottabb számítások szerint – 243. bajnoki derbit. A párharc történetének első olyan Megyeri úti mérkőzését, amit az Újpest Mol-csoport által történt felvásárlása után rendeztek. 

Ahol a szeretet nem pálya

Noha mindazok, akik az elmúlt évtizedben két-három alkalomnál többször megfordultak NB I-es labdarúgó-mérkőzésen, pontosan tudják, „a gyűlölet nem pálya”, nincs az az egyszerre kiáltó gyermeksereg, amely kebelbarátokká tudná tenni az Újpest és a Ferencváros drukkereit. Aki december 1-jén, a derbi napján Budapesten megfordult, ennek számos ékes példáját láthatta: a Népligetnél angolul üzent drapériáján a keménymag, „Bármi áron, de el kell pusztítani az Újpestet”, az Erzsébet híd budai hídfőjénél „Pusztulj, Fradi!” felirat „díszelgett”, Újpesten pedig a kerület kapujában, az Északi vasúti összekötőn a „Fradi csürhe! K.rvák vagytok egytől egyig!” molinó feszült. Utóbbi pont úgy kihelyezve, hogy a Groupama Arénától szervezett körülmények között átbuszoztatott Ferencváros-drukkerek biztos, ami biztos, lássák a Megyeri út felé utazva. 

A lila-fehér csapat ugyan kilenc éve, 2015. december 12-e óta nyeretlen ősi riválisa ellen, ráadásul a legutóbbi tizenhét randevút kivétel nélkül elveszítette a rekordbajnokkal szemben, a meccs előtt rég nem látott optimizmus köszönt vissza a Szusza Ferenc Stadionnál megszólaltatott drukkerek szavaiból. Valahogy mindenki mondataiból azt lehetett kiolvasni, a példátlan vesztőszéria egyetlen pontján sem volt ennyire jó állapotban az Újpest, és ennyire hullámzó formában az FTC. Más kérdés, hogy a naptári év elején, február 25-én rendezett – szempontjukból hazai – derbi előtt is egész bizakodó volt a IV. kerületi hangulat, aztán 5–0-s vendégsiker lett a vége... Idén augusztusban már sokkal közelebb járt a Bartosz Grzelak vezette társaság, hogy megtörje a zöld-fehérek diadalmenetét, ám a korábban a Manchester Unitednél pallérozódott Tosin Kehinde 92. percben született gólja újfent a szokásos végkimenetelt hozta (1–0 a Ferencváros javára). 

A feszültséget csak fokozta, hogy a Megyeri úti stadion átalakítása épp a Ferencváros vendégjátéka előtt fejeződött be: ennek értelmében a hazaiak által használható lelátórész nagyobb, a vendégszektor kisebb lett. Azaz biztonsági zónákkal együtt valamivel több mint 10 000 újpesti és cirka 600 ferencvárosi válthatott belépőt a végül technikai telt ház mellett rendezett meccsre. Néhányan a IX. kerületből kifejezetten sértődött hangvételű nyilatkozatot adtak az Újpest döntése miatt, a fair playt számonkérve a rendező csapaton. Noha a tény az, a Megyeri útiak arányaiban épp a mostani átalakítással érkeztek meg ugyanoda, mint amilyen gyakorlatot a Ferencváros követett az elmúlt évek – a sorsolás szeszélye miatt a párosítás jóval gyakoribb – Üllői úton rendezett meccsein. Utóbbi arénába 23 ezer fős befogadóképesség mellett rendszerint 1200-1300 vendégdrukkernek, a kapacitás mintegy 5,5 százalékáig biztosítottak jegyeket augusztusban, májusban és múlt októberben is, míg a Szusza Ferenc Stadionban ugyancsak 5,5 százalék körül alakul az új vendégszektor befogadóképessége a pálya teljes kapacitásához képest. 

Ellentétes megközelítések a magyar futball érdekéről

A derbi egy harmadik szintéren is kiemelt felvezetést kapott: az év hajrájában már-már hagyományosnak tekinthető Sportfórum Hungary rendezvényen Kubatov Gábor, az FTC elnöke és Ratatics Péter, az Újpest nyáron kinevezett klubvezetője folytatott nyilvános vitát, melynek egyik legemlékezetesebb mozzanata talán az volt, mikor Kubatov a magyar fiatalok teljesítményének kritizálásába fogott, mire újpesti kollégája közbevetette, ha nem sikerül a légiósokkal szemben megfelelő teljesítményre képes magyarokat kinevelni, az vajon kinek a felelőssége, mert meglátása szerint épp a klubvezetőké.

A szerdai mondatok következetesen csengtek össze az újpesti sportvezető augusztusi székfoglalójában megfogalmazott céllal, mely szerint az új klubvezetés irányelvként kötelezte el magát amellett, hogy a lila-fehérek kezdőjében rendszeresen legalább négy, idővel pedig inkább öt magyar futballista szerepeljen. A találkozó kezdőcsapatai (és későbbi cseréi) is arról árulkodtak, Újpesten – noha Ratatics nemhogy nem tagadja, épp hangsúlyozza, hogy még közel sem tartanak a csapat- és klubépítés folyamatában ott, mint a városi rivális – egyelőre az aktuális eredményességet is hajlandóak részben beáldozni a magyar játékosok fel- és beépítése érdekében. A lilában négy, ezzel szemben zöld-fehérben két honfitársunk vonult ki a pályára kezdéskor...

Az Újpest ugyanis a

kezdővel állt fel. Míg a Ferencvárost a

összeállításban küldte harcba Pascal Jansen. 

Kemény küzdelem, kevés igazi futball

Az Újpest rögvest letámadta az ellenfelét, a meccs első komoly lehetősége mégis az FTC előtt adódott. A harmadik perc végén Varga balról visszafejelt labdáját Traoré bólintotta kapura közvetlen közelről, ám az elmúlt fordulókban ihletett formában védő Piscitelli a lécre tudta tolni a labdát, majd a hazai védők tisztáztak. A házigazda a folytatásban is magasan letámadta ellenfelét, labdával pedig a tizenhatosához igyekezett szegezni a Ferencvárost. Ha valaki az elmúlt kilenc évet kómában töltötte, és erre a meccsre ébredt, aligha tudta volna megmondani, melyik együttes is nyeretlen 26 bajnoki óta a másikkal szemben. Ám azt is hozzá kell tenni, a zöld-fehérek (ma, mezválasztásuk alapján: feketék) a hétközi Európa-liga-meccsükön is épp az átmenetekből és kontrákból voltak erősek a Malmővel szemben, és az első negyedóra alapján ez a fegyver a Megyeri úton is jól működött. Főleg Traoré oldalán, a bal szárnyon. 

15 perc elteltével megváltozott a játék képe, a vendégek érezhetően többet birtokolták a labdát, Grzelak együttese pedig harcmodort váltott, hosszú indításokkal keresve az elöl szinte két centerként együtt mozgó Brodic–Dénes-duót. Aztán apránként egy feszült, de a kapuk előtt nem túl sok akciót hozó gyürkőzésbe ment át a közepes iramú küzdelem. A félidő derekán Berke Balázs játékvezetőn lehetett a leginkább érezni a határozottságot. Talán túl sokat is: minden gesztusán sütött, tekintélyből, erőből akarja kézben tartani a derbit, és ezzel valahogy épp azt érte el, hogy a lelátón ülve az legyen az ember érzése, előbb-utóbb túlfeszíti a húrt a játékosokkal szembeni, partnerinek nehezen nevezhető, nyers kommunikációjával. Az újpestiek főleg akkor kezdtek dühbe jönni, mikor a számukra elég gyorsan kiosztott három sárga kártya (egy a kispadnak) után – legalábbis saját megítélésük szerint nagyon hasonló vagy – egyértelmű taktikai szabálytalanságokat követően sem villant a lap vendégoldalon. Aztán a félidő végére nemcsak a mezőnyben dúló küzdelem, hanem ez a mutató is egészen kiegyenlítődött...

A hatodik perc óta – Varga Barnabás közeli lövése akadt el Piscitelliben egy lecsorgót követően – nem kerültek veszélybe a kapuk, hát a vendégdrukkerek tettek arról, hogy szó szerint veszélyes pillanatokról kelljen írni. Azok a vendégdrukkerek, akik már a bemelegítés alatt is tekintélyes mennyiségű petárdát és hanggránátot durrogtattak el, majd a 40. perc magasságában tűzijáték-rakétát lőttek ki – röppályája alapján – nagyon is célzottan a családosokkal teli hosszanti hazai szektor irányába. A pálya szélén az eddiginél is több biztonsági sorakozott fel, igyekezve elejét venni a lelátói rendbontásnak, ám néhány pillanatig még így is feszültséggel terhes maradt a levegő, a sajtópáholyban jó néhány kolléga vette elő a telefonját, hogy megörökítse szerkesztősége számára, ha elfajul a helyzet. Végül aztán sikerült egy egészségesebb meder felé terelni a történéseket, s az első játékrész komolyabb probléma nélkül befejeződhetett. 

Eltüntetett ötszörös különbség

A második félidőt is az Újpest kezdte jobban, az 50. percben Dibusz Dénes 23 méterről eleresztett átlövésénél már konkrét bravúrt kellett bemutatnia, ne kerüljön hátrányba a címvédő. A házigazda dominanciája ezúttal kevésbé bizonyult mulandónak, mint 45 perccel korábban. Igaz, Dénes következő átlövése már jóval gyengébbre sikerült, nem is talált célt, és Ljujics is hiába hergelte a hazai közönséget az 53. percben elvégzett sarokrúgása előtt, abból sem lett komolyabb veszély.

A 61. percben egy ferencvárosi kontra végén Abu Fani változtathatott volna nagyot a játék képén, egyúttal az eredményen is, de 10 méterről, ziccerben a kapu mellé lőtt. Egyre közeledtünk egy drámai végkifejlethez, s már bőven a meccs záróharmadában jártunk, amikor a Horváth által kiharcolt lehetőségből Ljujics ígéretes szabadrúgásánál látványos robinzonáddal kitolta a jobb felsőből a labdát Dibusz. Az Újpest ekkorra már nemcsak labdabirtoklásban volt jobb, hanem helyzetei számában és minőségében is befogta az első játékrészben azért a kapu előtt ügyesebben sáfárkodó riválisát. Az állás azonban továbbra is 0–0 maradt... 

Az utolsó negyedórát Brodic óriási helyzete nyitotta, aki Horváthtól kapott briliáns keresztlabdát, majd lőtt 12 méterről az oldalhálóba úgy, hogy több hazai drukker is gólt kiáltva szökkent – ám feleslegesen – a magasba. Jansen gyorsan ki is használt két újabb cserelehetőséget, ha már a kezdőknél említettük, jegyezzük meg, ezt követően magyar mezőnyjátékos már nem maradt a fekete mezeseknél, ellenben az Újpestben már öten is voltak (Tajtit Geiger Bálint, Ljujicsot Mucsányi Márk váltotta lila-fehérben nem sokkal korábban). A 82. percben épp Mucsányi villant, nem sokkal a bal felső sarok mellé bombázva a labdát 21 méterről. A 23 éves, újpesti nevelésű szélső az augusztusi derbinek is üde színfoltja volt (akkor egyébként az FTC-nél az a Gruber Zsombor volt játékával hasonlóan kellemes meglepetést jelentő karakter, aki azóta ugyan már a felnőttválogatottban is bemutatkozott, ezúttal perceket sem kapott a bizonyításra). 

A slusszpoénnak ígérkező Horváth-szabadrúgást is épp Mucsányi harcolta ki négy perccel a rendes játékidő vége előtt, de a beívelésnél minden védőnél magasabbra ugró Brodic fejesét újabb nagy védéssel menteni tudta Dibusz. 

A derbi végül gólt nem hozott, az Újpest 17 meccs óta tartó pocsék sorozata – mely alatt még pontot sem tudott szerezni ősi riválisával szemben – viszont 2122 nap elteltével megszakadt: legutóbb 2019 februárjában tudott legalább döntetlenre végezni a Ferencváros ellen. A hazai drukkerek reakciója alapján ez pedig egy fél győzelemmel ért fel. Szakmailag pedig alighanem Grzelak mester is így könyveli majd el, elvégre taktikájával sikeresen eltüntette a keretek becsült értéke alapján jelentkező ötszörös (60 millió euró a 12 ellenében) IX. kerületi fölényt.

OTP Bank Liga, 15. forduló:

• Újpest FC–Ferencvárosi TC 0–0
• Zalaegerszegi TE FC–Fehérvár FC 0–1

szombaton játszották:

• MTK Budapest–Puskás Akadémia FC 0–1
• ETO FC Győr–Kecskeméti TE 1–2
• Diósgyőri VTK–Debreceni VSC 3–1

pénteken játszották:

• Nyíregyháza Spartacus FC–Paksi FC 4–2

Az állás: 1. Puskás Akadémia 29 pont, 2. Ferencváros 28, 3. Diósgyőr 26, 4. Paks 24, 5. MTK Budapest 23, 6. Újpest 23, 7. Fehérvár 18, 8. Nyíregyháza 18, 9. ETO FC Győr 15, 10. Zalaegerszeg 13, 11. Debrecen 10, 12. Kecskemét 9

(Borítókép: André Duarte (b), az Újpest és Tosin Kehinde, a Ferencváros játékosa a labdarúgó OTP Bank Liga 15. fordulójában játszott Újpest FC–Ferencvárosi TC-mérkőzésen a Szusza Ferenc Stadionban 2024. december 1-jén. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)