A legkeserűbb egyetlen góllal veszíteni

Veszíteni lehet. Az, hogy a végén, Herr Anita kihagyott hetese előtt még nyerhettünk volna, óriási teljesítmény, mivel 7 gól hátrányból álltunk fel. Ráadásul nem volt átlövésgólunk, leindítottak bennünket, vagyis olyan dolgok történtek, amik nem jellemzőek a Győrre.

Másfél órával a meccs előtt már tele volt a Veszprém Aréna és a mellette lévő Tesco parkolója is. A csarnok előtt szinte mindenki zöld-fehérbe öltözött, többen a hajukat is ETO-ra nyíratták, jöttek a Görbicz- és Pálinger-pólós szurkolók, meg egy-egy Iváncsik is mutatóba. Mindenki ünneplésre készült, a ceremóniamester a világ legjobb csapataként beszélt a Győrről.

Amikor a jegyet megvettem a visszavágóra, pár napra rá lesérült Görbicz, és én is temetni kezdtem a reményeket. Egy csapat, de leginkább az edző értékét az adja, hogy legjobbja nélkül milyen játékot tud játszani, milyen a B-variáns. Viborgban bizonyították, hogy a Győrt nemcsak Görbicz jelenti. Veszprémben bizonyították ugyanezt, mert minden lehetőségük megvolt a győzelemhez: kétszer annyi kiállítást kaptak, 12 hetest lőhettek.

Kell bánkódni a vereség miatt? - tehetjük fel a kérdést a női kézisek újabb elveszített döntője után. Nem kell, mert megmutatták, mit tudnak. Két meccsen összesen eggyel dobtunk kevesebbet, mint ami a győzelemhez szükséges. A lehető legkeserűbb dolog eggyel veszíteni. Ha már valahogy ki kell kapni, akkor nagyon, mert nem marad meg örökre az érzés, hogy ez majdnem meglett. Herr Anita ott állt négy zsinórban bedobott hetes után, és megint átívelte a kapust, de a kapufára pattant a labda. Ennyin múlott, de hivatkozhatnánk még rengeteg sorsdöntő pillanatra, mert mindegyik az volt.

Sajnos igazzá vált a mondás, hogy a Győrt csak a Győr tudja megverni: öt hétméterest hagytunk ki, összesen egynél kellett a kapusnak védenie, a többi kapufa lett. Nem volt átlövésgólunk, Tomori Zsuzsa az egész idényben nem játszott így, és volt egy kapufája az első félidőben, amikor elfogadta, hogy neki itt ma nem fog összejönni semmi. Csóválta a fejét, nem értette.

Hiába keverték tökéletesen egész szezonban Konkolyék, amikor kellett szétvédekezték az ellent, amikor gólokra volt szükség, lőttek. Főleg kontrából, mert ha a védekezés összeáll, akkor van támadás is. Veszprémben egyik sem ment, de egy percig sem adták fel.

Jegyezzük fel, hogy a mérkőzés legjobbja, Kovacsics Anikó lőtt 7 gólt, hármat hetesből. Kiharcolt egy csomó büntetőt, megállíthatatlan volt. Az 1991-es születésű irányító az év közben folyamatosan kapott egyre komolyabb szerepet, míg Görbicz Anita sérülése miatt kezdő lett. Kovacsics volt a csapat lelke, kreatív volt és bátor, egyedül esett neki a szőke falnak, nem véletlenül maradt a legtovább a pályán nyilatkozni.

Egy dolog miatt vagyok irigy a dán szurkolókra: 1200 km-t utaztak a kupáért, és nyertek. El tudják képzelni, milyen visszafele az 1200 km? Nincs jobb dolog sokat utazva megnyerni egy meccset, kupát meg még inkább.