Nem is várhatom el, hogy értem játsszanak

2010.01.19. 10:42
Abszolút semleges leszek, a barátaimnak szurkolok - mondta Nagy László a kézilabda Európa-bajnokság szerdai magyar-spanyol meccse előtt. Csábítják a spanyolok, egyeztetett a magyarokkal, eredmény nélkül, egyelőre kivár, pihen. Az Indexnek Barcelonában elmondta, szeretne még olimpikon lenni, de nem tudja, milyen színekben.

Kedden kezdődik a férfi kézilabda Európa-bajnokság, a magyar válogatott legnagyobb hiányzója a legutóbbi világbajnokság egyik legértékesebb játékosa, Nagy László. Védekezésben, támadásban egyaránt igazi vezér volt: a gólpasszlistán és a blokkolt lövésekkel is kitűnt.

A huszonkilenc éves balkezes átlövő tíz éve válogatott, most pihenõt kért, nem vállalta a felkészülést. Előtte eltörött az ujja, lövőkezének gyűrűs ujján az utolsó ujjpercet jelenleg sem tudja kinyújtani.

“Jólesett a pihenő, nagyon jól. Voltunk otthon, mindenre jutott idő, amire korábban nem, mert három hét a felkészülés” - mondta Nagy László barcelonai edzése után, miközben elköszönt a spanyollá lett, de valószínűleg újra a fehérorosz válogatottban szereplő Siarhei Rutenkától.

Nagy délelőtt edzett, futott, szerdán Madridba utazik, a tévéközvetítés szakkommentátora lesz, azonnal lecsaptak rá.

“Abszolút semleges leszek, a barátaimnak szurkolok, mindkét oldalon vannak. Jó meccset szeretnék látni, de persze kicsit nyilván a mieinknek fogok szurkolni. A spanyol csapat verhető, de Sterbik Árpin nagyon sok múlik, beszéltem is vele nemrégiben. Ha nagyon jó napja lesz, nehéz lesz nyerni. De beszéltem ugyanígy Fazekas Nándival, felhívott január elején, Gál Gyuszit pedig mindjárt én fogom megcsörgetni, mert hallottam, hogy Zágrábba szerződött.”

“Három nagyon kiélezett meccset fogunk játszani az Eb-n. Néztem a felkészülési meccseket a sporttévében, láttam, hogy Laluska Balázs jó formában van, Krivokapics is sokszor eredményes volt. Hogy hiányozni fogok-e? Ha az eredmények olyanok lesznek, a rosszakaróim úgyis azt mondják, hogy nem. Hogy gyengébb lett-e a csapat? Erre sem tudok felelni, az eredmények majd válaszolnak. Ha például ott vagyok a lengyelek ellen, akkor is simán lehet, hogy kikapunk.”

Nagy László a horvátországi férfi kézilabda-világbajnokság egyik mérkőzésén (Fotó: Georgi Licovszki)
Nagy László a horvátországi férfi kézilabda-világbajnokság egyik mérkőzésén (Fotó: Georgi Licovszki)

Nagy úgy gondolja, nem szerencsétlen, hogy az olimpiai és világbajnok franciákkal kezdünk, mert ők nem feltétlenül az első meccsre készülnek, sokkal inkább a sorozat végét tartják szem előtt, akkor kell csúcsformába kerülniük. Ezt igazolja, hogy a szlovákok ellen a két évvel ezelőtti Eb-n csak egy góllal nyertek az első meccsen.

“Nem várom el, nem is várhatom el” - felelte a kérdésre, hogy érte játszanak-e a többiek. Azt ugyanakkor hozzátette, nagyon szeretné, ha változnának a körülmények a válogatottnál, és társainak jobb lenne, rendeznék végre az örök problémát jelentő biztosítási kérdést, ha megsérül valaki, akkor megfelelő lenne a kompenzáció.

Nagy a legutóbbi vb-t törött kézzel játszotta végig, de az orvosok nem helyes diagnózist állítottak fel, csak Barcelonában derült ki. Emellett ne tízeurós, megalázó napidíjat kapjanak - a szállodában 12 euró volt az internet -, miközben a spanyolok hatszázzal kalkulálhatnak. “Javaslatokat tettem korábban, jó lenne, ha nem minden ugyanígy menne tovább.”

Megjegyezte, foghatná sok mindenre távolmaradását, mint például Hornyák Ágnes, aki vizsgáival indokolt, de nem szeretne hiteltelen lenni. “Senki nem hinné el, ha ilyen kifogásokat gyártanék.”

A szövetség elnöke, Sinka László tavaly elutazott hozzá Barcelonába, beszélgettek, de a megoldáshoz közelebb nem jutottak, bár ígéreteket kapott. “Majd visszatérünk még erre, és hamarosan rendeződhet a kérdés”.

Nagy az első (2000) nehezebb év után gyorsan beilleszkedett Barcelonába, most úgy gondolja, a klubtól szeretne visszavonulni. 2013-ig szerződés köti a katalánokhoz, a csapattal szeretne bekerülni Európa legjobb négy csapata közé, és ott lenni május végén az először kiírt kölni négyes döntőben.

“A vezetők és mi, játékosok is elvárjuk, hogy ott legyünk. A szurkolóink nem, mert velünk nem járnak el úgy, mint Magyarországon szokás. Velünk csak a barátok, közeli ismerősök jönnek. Amikor megnyertük 2006-ban a BL-t, akkor a futballisták mellett bennünket is körbevittek a városon, de itt a foci mindent ural, a kézilabda pedig csak a kosárlabda után jön. Ha mindenki felfelé néz a csarnokban, akkor tudjuk, valamelyik futballista átjött a meccsünkre, ezért a felhajtás.”

Nagy feleségével és kislányával nemrégiben költözött, külvárosi lakást vettek egy olyan többnyelvű iskola közelében, ahol a gyerek az óvodától a középiskola végéig tanulhat.

A családdal tehát a spanyol életre készül, Londonig, 2012-ig nem tervez, de szeretne még olimpikon lenni. “Felesleges kérdezni, nem tudom, milyen színekben.”