Abban a pillanatban én voltam a Barcelona

A német Löwent két góllal (30-28) verte a Barcelona az elődöntőben, a fináléban sokkal simább meccset játszott, úgy kapta el 27-24-re a Ciudad Realt, hogy már hét góllal (26-19) is vezetett. A Barcelona az egyenes kieséses szakaszban csak a magyar bajnok Veszprémtől kapott ki, de hétgólos hazai előnyből nyugodtan játszhatott az MKB csarnokában.

A csapat kapitánya, Nagy László vehette át a kupát a kölni döntő után. „Mámoros pillanat volt, elmondhatatlan, hátborzongató érzés. Erre nem lehet felkészülni, megtervezni. Mindenki munkája - társaim, orvos, edző gyúró - után nekem jutott a dicsőség, hogy átvehessem a kupát, amiért küzdöttünk. Tényleg hátborzongató. Abban a pillanatban én voltam a Barcelona. Ezt még lehetett fokozni, mert ahogy megérkeztünk a városba hajnal három körül, én hoztam le a kupát a gépről, és átadtam az elnöknek. Idén először vagyok csapatkapitány, ennél szebb és jobb bemutatkozásra nem is számíthattam”.

Kívülálló nem is érezheti át, mit jelent, hogy ő az első külföldi csapatkapitány a Barcelonában. Eddig rendre katalán vezette a csapatot, a világbajnok kapus, Barrufet tíz éven át viselte a karszalagot.

„Iker Romerót elbúcsúztattuk a döntő után, húsz percen át zokogott a pezsgőlocsolás alatt, mint egy kisgyerek, mert előtört belőle az elmúlt nyolc év, amit lehúzott a klubnál. Nekem még túl közeli az a tizenegy, amit eltöltöttem, és talán nem is vagyok annyira szentimentális, ezért nem könnyeztem, de persze hihetetlenül büszke vagyok. Elvégeztem korábban egy katalán kurzust, megismertem a nép történelmét, nyelvét, most már igyekeztem katalánul válaszolni a kérdésekre. Le is szúrtak, ha ilyen jól megy, miért nem próbálkoztam már régebben. Talán már mondhatom, tiszteletbeli katalán vagyok.”

Nagyon sokat tanultak a tavaly elkövetett hibákból – a Kiel egy éve az utolsó tíz percben győzte le őket -, érettebbek lettek, és ha most voltak is nehéz pillanatai a két meccsnek, nem lehetett arra gondolni, kikapnak. Azt sugallták, senki más nem nyerhet, csak ők.

„Tudtuk, hogy lesznek periódusok, amikor visszaesik a teljesítményünk, amikor megbillenünk, de bíztunk benne, lesz visszaút. Kívülről talán úgy tűnt, mindvégig uraltuk mindkét meccset, de azért pontosan éreztük, mikor volt gond. Saric ugyanakkor hatalmas megnyugvást adott, 55 százalékkal védeni egy BL-döntőn elképesztő. És nagy dolog, milyen fontos labdákat hárított, hogyan buzdított bennünket.”

Nagy 2005-ben nyert már BL-t, akkor a Ciudad elleni visszavágón kilenc gólt dobott, most a két meccsen összesen hármat. A játéka azonban átalakult, nemcsak Saric, ő is hatalmas tartást ad a többieknek, vezére csapatának, odafigyelnek a szavára.

„Lehetséges, hogy kívülről úgy látszik, átalakult a játékom, én belülről nem érzem így. Természetes, hogy tanácsokat adok akár csak egy időkérésnél is a többieknek, Pascual edző is sokszor kikéri a véleményem, edzések előtt vagy után is beszélgetünk. Szeretek vele dolgozni, úgy tűnhet, a meghosszabbított keze vagyok a pályán. Ez a viszony kizárólag a bizalmon alapulhat. A társak hallgatnak rám, nagyon jó közösségben vagyok, ha taktikai meglátásaim vannak, azokat is elmondhatom. Elég nehéz összehasonlítani akkori önmagamat a mostanival, mert szerintem ugyanúgy játszom.”

A futballistákkal nem tudtak együtt ünnepelni, de mivel Messiék BL-győzelme után a Camp Nouban kivetítették a kézi BL-döntő utolsó tíz percét, százezren értesülhettek arról, a klub két szakosztálya is a legjobb lett Európában.

„És még mi is bajnokok lettünk a futballisták mellett. Nem sokan mondhatják el ezt magukról. A futballistákkal kedd este vacsorázunk együtt. Úgy tudjuk, ott lesz Messi, Puyol, Villa, mindenki. Előtte délelőtt a stadionban játszunk a Nou Campban, a klub alkalmazottai és a kézisek. Ide a futballisták nem jönnek el, de nekünk életünk élménye lehet elfutni a szélen, és kapura rúgni.”

Nagy nem gondolja, hogy pályafutása csúcsán lenne, erre majd akkor térünk vissza, ha jövőre is megnyerik a döntőt, és nem lesz jobb csapat náluk Európában. „Ottmaradni a legnehezebb, pontosan tudja ezt mindenki, de mostantól ezért kell dolgozni.”

Nagy júliusban tíz napot Szegeden lesz, a válogatottságról azonban most sem beszélt: februárban mondta le.