Nem tudtuk meglepni Norvégiát, Portugália ellen győzni kell Párizsért!

ZS 1845
2024.03.16. 21:07
A magyar férfikézilabda-válogatott 29–25-re kikapott a norvégtól a Tatabányán zajló olimpiai selejtezőtorna második körében. A mieink vasárnap este győzelmi kényszerben lépnek pályára a portugál válogatott ellen – ha ott összejön a siker, összejön az olimpiai kvóta is. Norvégia ellenben már most ünnepelhet, megváltotta jegyét Párizsba.

Kezdésre eldőlt, bármi is történik a norvég–magyar összecsapáson Tatabányán, a végső dudaszóval pont hogy nem dől még el semmi. Nem lehetünk biztos olimpiai résztvevők, és biztos lemaradók sem a kvótát érő első két hely valamelyikéről. Portugália ugyanis nem tette meg azt a szívességet, hogy pontot nyerjen vagy pontot veszítsen Tunéziával szemben...

Persze a vasárnapi zárókör és az előzetesen is kulcsmeccsnek jósolt, portugálok elleni összecsapás előtt eggyel kényelmesebb helyzetbe kerültek volna Bánhidi Bencéék, ha meg tudják lepni Norvégiát. Azt a Norvégiát, amely ellen legutóbb 2014-ben sikerült tétmeccsen pontot szereznünk, beszédes, a Pick-Szeged beállósa akkor még nem is volt a válogatott tagja.

A mieink a Tunézia elleni kötelező győzelemmel kezdték a tornát (33–24); a skandinávok pedig a Portugália elleni háromgólos győzelemmel rajtoltak el csütörtökön (32–29). A szombati versenynapot Tunézia és Portugália összecsapása nyitotta, a találkozó az első tíz percben 7–7-es állásig volt izgalmas, utána kinyílt az olló a két együttes között, és győzött a papírforma – no meg az ibériai együttes. 

Kezdésre csordulásig telt a tatabányai aréna, azaz mintegy hatezer néző üdvözölte vastapssal a pályára érkező magyar csapatot, elsőként a kapust, a pályafutása utolsó nagy nemzetközi tornájáért és a válogatottól való olimpiai búcsúért is küzdő Mikler Rolandot. 

„Hajrá, magyarok!” – zengte ütemesen a lelátó, amint felálltak kezdéshez az együttesek, a norvégok pedig elvégezték a kezdődobást. A papíron pályaválasztóként szereplő, így első számú, piros szerelésükben pályára lépő északiak első támadását csaknem végigfüttyülte, -kürtölte a közönség, ám hiába védekeztünk jól, Harald Reinkind szélről érkező lövésével megszerezték a vezetést (1–0). Jobban kezdtek a skandinávok, a mieink több apró hibával játszottak támadásban, ezek közül csak egy volt Bánhidi kapufán csattanó lövése. Négy perc után 3–1-re vezettek a pirosak. 

Az első pengeváltások után Sander Sagosen hosszasan videózott, rossz cseréje miatt állt percekig a játék, ezzel szusszanásnyi pihenőt adva a csapatoknak 4–2-es norvég fórnál. Hiába kerültünk azonban emberfórba, így is Norvégia növelte az előnyét, Tobias Gröndahl ugrás közben, test mögül tekert szépségdíjas gólt a kapunk jobb oldalába (5–2). Torbjorn Bergerud bravúrt bravúrra halmozott a norvég kapuban, ennek is köszönhetően bő tíz perc után már 7–3-ra mentek. Chema Rodríguez úgy érezte, eljött az ideje az első időkérésnek, ami részben be is jött: Bánhidi szépített. 

Ám a hatos falban remekül védekező ellenfélen így is nehezen találtunk fogást, többnyire nagyon messze kényszerültünk adogatni a kapujuktól. Bánhidi hiába „verekedett” középen, ritkán volt jól megjátszható; az átlövési kísérleteinkkel pedig rendre naggyá tettük Bergerudot, aki a 13. percben grátisz egy Lékai-hetest is védett. A kapusteljesítmények közti különbség is kiütközni látszott, még az első negyedórának sem volt vége, mikor Bartucz László érkezett Mikler helyére a gólvonalra – ám egyelőre ő sem tudott fordulatot adni a meccsnek, Simen Lyse, majd Alexandre Blonz góljával 11–6-ra is ellépett Norvégia. 

A játékvezetésre nem panaszkodhattunk, sorra kaptuk a(z) – egyébként jogos – kétperces fórokat, ám az emberelőnyös akciók kihasználásával annál több gondunk akadt. 11–8-nál néhány pillanatra felcsillant a remény, hogy még az első félidőben visszakapaszkodhatunk a meccsbe, ehelyett azonban igazi adok-kapok bontakozott ki, mindkét oldalon rendre gólig vitt támadásokkal és többnyire három-négy gólos norvég vezetésnél billegő különbséggel. 

A játékrész hajrájára Bartucz elkezdte felvenni a tempót, nem véletlen, hogy a korábbi tatabányai közönségkedvencet többször is hangosan éltették a drukkerek. A 26. percben Bánhidi bombája azonban a keresztlécről a kapus hátára, onnan pedig kapu mellé vágódott, így továbbra sem tudtunk felkapaszkodni mínusz kettőre (15–12). Bartucz Petter Overby ziccerénél mutatott be emberfeletti bravúrt, a rákövetkező akcióból pedig végre betaláltunk, a játékvezető azonban belemenést látva nem adta meg Pedro Rodríguez találatát. Óriási füttyszó volt a döntés jutalma, ez azonban nem hatotta meg az északmacedón bírópárost, megint Bartucz bravúrja, a Blonzzal szemben védett hetes kellett ahhoz, hogy ne hízzon vissza négy gólra a norvég előny! Sikerült, fordulás után pedig Bánhidi beállóból szerzett találatát már tényleg nem lehetett elvenni (15–13). 

Az utolsó szó az első játékrész végén Overbyé volt, így 16–13-as norvég vezetéssel jöhetett a szünet. 

A szünet előtti kiállítások miatt hat az öt elleni játékkal, kapus nélkül vágtunk neki a második félidőnek, Ancsin Gábor rosszul sikerült lövése után azonban mi kaptunk majdnem egészpályás gólt (17–13). Nem sokkal később Fazekas Gergő átlövése jött le a kapufáról, hogy aztán a norvégok egy kapufáról Bartuczra, róla pedig a hálónkba pattanó labdával ötre növeljék az előnyüket. Mindaz, amin az első játékrész hajrájában fáradozott a magyar csapat, pillanatok alatt látszott elúszni, főleg, hogy a harmadik támadásunkból sem lett gól... Tobias Gröndahl nem tette meg ugyanezt a szívességet, így a 33. percben – a mérkőzés addigi legnagyobb különbségével – már hat góllal ment Norvégia (19–13). 

Egyre reálisabbnak tűnt a kérdés, van-e értelme a végsőkig kifacsarni magunkat ezen a találkozón egy csodával határos norvégverés reményében, vagy inkább fél szemmel a vasárnapi, Portugália elleni ki-ki meccsre készülve kapjanak esetleg több pihenőt a kulcsembereink. 

Chema Rodriguez szövetségi kapitány arca nem épp arról árulkodott, beletörődött volna a vereségbe, de tény, elkezdte támadásban és védekezésben is jobban forgatni a csapatot. Érzésre ennek Hanusz Egon és Szita Zoltán lett a két legnagyobb nyertese – már ami a játékperceket illeti. 

A 45. percben Sagosen gyűjtötte be a harmadik két percét, ezzel számára véget ért a találkozó. Ezúttal 2–0-ra nyertük az emberfórt, egyúttal kilenc percnél is hosszabb gólcsendbe kényszerítettük Norvégiát. Egyszersmind feltámadtak reményeink a meccs megfordítására – pedig volt közte hét is –, és feltámadt a közönség hangereje is. Arról nem is beszélve, Sagosen kiválásával mind komolyabban reménykedhettünk abban, hogy a klasszis irányító támadásban a véghajrában is fájóan hiányozhat majd az északiaknak (23–20). 

Mindezt azonban könnyebb volt a tatabányai aréna kakasülőjén elképzelni és leírni, mint a pályán megvalósítani. Az utolsó tíz percre a norvégok visszaállították az ötgólos különbséget. A portugálok elleni összevetésben az sem ígérkezett teljesen mellékesnek, ha ki is kapunk ezen az estén, hány góllal kapunk ki. Az ibériaiak hárommal maradtak alul Norvégia ellen. Ahhoz, hogy egy esetleges vasárnapi döntetlen nekünk kedvezzen, nekünk ennél kevesebbel kellett volna.

Hat perccel a vége előtt pedig sikerült feljönnünk két gólra: előbb Bartucz védett hetest – harmadszor a meccsen –, majd Zoran Ilic lőtt a norvég kapuba (26–24). Ennél közelebb azonban csak nem tudtunk kerülni. Pedig Bartuczon ezúttal sem múlt semmi, közel 40 százalékon tartva védési hatékonyságát ismét bravúrok sorával adott tartást válogatottunknak. Támadásban azonban megint kisebb hullámvölgybe kerültünk, úgy fordultunk a véghajrát jelentő utolsó két percre, hogy szűk öt minutum alatt csupán egy gólra voltunk képesek (28–25).

Ráadásul 2 perc 10 másodperccel a vége előtt Ilicet is kiszórta a játékvezető, így szinte a teljes hátralévő időt emberhátrányban kellett lejátszanunk. Tetézve gondjainkat Gröndahl bevágta a megítélt hetest, 29–25-re módosítva az állást. 

S mint később kiderült, ezzel kialakítva a végeredményt is. 

A mieink győzelmi kényszerben lépnek pályára vasárnap 21 órai kezdettel a portugál válogatott ellen. Ha az a meccs megvan, megvan a párizsi repülőjegy is, ha nincs... 2012 óta sorozatban harmadszor sincs olimpiai kvótánk. 

Norvégia ellenben már biztos kijutóként várhatja a Tunézia elleni zárókörös mérkőzését. 

FÉRFIKÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐ (TATABÁNYA)
2. FORDULÓ
Norvégia–Magyarország 29–25 (16–13)
Korábban
Portugália–Tunézia 37–29 (18–12)

A torna további programja
3. forduló (vasárnap)

  • 18:30: Tunézia–Norvégia
  • 21:00: Magyarország–Portugália

Az 1. fordulóban történt

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)