Wade gyötri be a palánk alól.
A harmadik meccsen 16 triplát dobott a San Antonio.
Green is folytatja a hármas rekordját.
Battier hármasa.
Minden valamire való műszaki egyetemista megcsinálta azt, vagy legalábbis ismert olyat, aki egy Dallas-epizód megnézése közben ugyanakkor lehúzott valami piát, ha a képernyőn a gonosz Jockey, a szétcsúszott Cliff Barnes vagy a zugivó Samantha is letolt valamit. Nagyjából ugyanezt a mintát követi az NBA Drinking Game is, aminek ugyan elég laza az ezer féle változatban feltűnő szabálykönyve, de garantált a berúgás. Például ha bármelyik kommentátor, Jordanre vagy Magic Johnsonra hivatkozik, már mehet is le a feles, három pontosnál kettő jár, dudaszós kosárnál pedig háromszor üríthető a pohár, és most csak néhány lehetőséget említettünk. Természetesen senkinek sem ajánljuk ezt a módszer. Tökéletesen elég szenvedés ébren maradni is.
az utolsó másodpercben, az elhúzott támadás végén James próbálkozott, de csak egy óriási blokkot kapott.
Chalmers volt jó triplából. Előtte csapattársa, Allen hibázott el egyet.
Kívülről eddig gyengén dobnak a texasiak, a triplák is elmaradtak az elmúlt percekben.
Battier triplájával gyorsan eltűnt az ötpontos különbség. A Spurs kért időt.
Chalmers dob szép kosarat középtávoltról.
A rutinos kosaras szerződése a szezon végén lejár, de kijelentette, nem akar még visszavonulni. Közben a Heatnél a pályán Birdman is.
Duncan eddig a nyerőember, hatból hatot dobott be.
Eddig sokkal koncentráltabbnak tűnik, mint az előző mérkőzésen. Megígérte, hogy oda fogja tenni magát.
Duncan képtelen hibázni.
újra James, ezúttal távolról.
James dobott büntetőt.
Jól védekezik a Spurs, Diaw aztán Jamest veri meg a palánk alatt.
Wade pocsék dobása után Leonard indult meg és zsákolt óriásit.
Wade is megdobta első kosarát
Duncan jól fordult be.
Most is nagy vita övezi a NBA döntőjének maximum 7 győzelemig tartó lebonyolítását. Ellentétben a többi rájátszásbeli párharc 2-2-1-1-1 szerkezetével, a döntő 2-3-2 arányban kedvez (vagy épp nem kedvez) a hazai pálya előnyével rendelkező csapatnak.
Matematikailag egyértelmű, hogy a klasszikus megoszlás tűnik igazságosnak. A tavalyi párharcban a Miami sikeresen ellopta a második meccsen az Oklahoma City pályaelőnyét, majd azt három otthoni meccsen bajnoki címre váltotta.
Ez a hagyományos megoszlásban természetesen nem lehetséges, hisz 1-1 után legrosszabb esetben is 1-3-ról újra az eredetileg előnyt élvező csapat játszhat otthon. A NBA még a 80-as évek közepén vezette be a 2-3-2 formációt anyagi okokból, és azért, hogy a keleti és nyugati csapatok kevesebbet repüljenek, és így többet pihenhessenek. Akkoriban a Los Angeles Lakers és a Boston Celtics döntőzött egymással évről-évre, és ez a két város közötti kb 3000 mérföld távolsággal indokoltnak is tűnt, mára viszont a legtöbb szakértő szerint ez az álláspont idejétmúlttá vált.
Most jó volt James tempója.
Duncan zsákolt Ginobili betörése után.
Ahhoz hogy a Miami biztosan hozza a hatodik, akár döntő meccset, Jamesnek mindenekelőtt az a post-up alapú játékát kell hoznia. Amennyiben nem erőlteti a kinti dobásokat és a passzokat a periméteren, hanem ehelyett agresszívan belülről kifelé operál, nagy meccsnek nézhetünk elébe.
A festéken belüli aktivitása összehúzza a Spurs védelmét, így megmutatkozhat a Miami igazi arca, ő maga könnyebb kosarakat dobhat, és többet kerülhet a büntetővonalra. Ezután következhetnek a kinti dobásai, amiknek így már meg lesz a kellő ritmusa. Az alapszakasz teljes hosszában mindez magától értetődő volt, míg a döntő szériában, a negyedik meccset leszámítva, ez mindvégig hiányzott. Vezetnie kell végre csapatát, ahogy a tavalyi döntő MVP-je tette.
James ziccerezett
Chalmers volt jó triplából.