Az orvosnak kellett közbelépnie a faszagyerekek vérfürdőjén

GettyImages-1185161278
2019.11.03. 08:10

A világ talán leghíresebb sportcsarnoka, a New York-i Madison Square Garden sokáig csak elérhetetlen álom volt az MMA-szervezetek számára. Azonban amióta New York állam törvényhozása – utolsó szövetségi államként - 2016-ban legalizálta a kevert küzdősportokat, azóta az Ultimate Fighting Championship, a világ vezető MMA-szervezete mindig odatette magát annak érdekében, hogy valóban emlékezetes legyenek a hagyományosan november elejére szervezett MSG-gálái.

2019-ben a tétet az is emelte, hogy pont a magyar idő szerint vasárnap hajnalban rendezett New York-i UFC 244 volt a UFC 500. élőben sugárzott gálája (az elsőt 1993. november 12-én tartották Denverben, és még a harapásért is csak pénzbüntetés járt), de a gála a körítés és a bunyók tekintetében is brutálisan erősre sikerült – még akkor is, ha a főmeccs a katarzis előtt félbeszakadt.

És a kivételesen erős felhozatalhoz még csak címmeccs sem kellett. A UFC egy sajátos döntéssel ugyanis két legnépszerűbb, de a világbajnoki címmel nem rendelkező váltósúlyú bunyósa, a kubai származású, Miami illetőségű Jorge Masvidal és a kaliforniai Nate Diaz számára

egyszerűen létrehozta a Legfaszább Faszagyerek Övet.

A Baddest Motherfucker Belt-nek természetesen sportszempontból semmi értelme nincs, hiszen a valódi váltósúlyú világbajnoki döntőt alig több mint egy hónap múlva láthatjuk a nemrég szintén egy MSG-ben tartott gálán diadalmaskodó Borics Ádám csapattársa, Kamaru Usman és Colby Covington között. A cím vásári jellegét mutatta az is, hogy győztes derekát nem más övezte fel vele, mint a wrestling-veterán színész/komikus/instagrammer The Rock, és a gálán több más sztár mellett tiszteletét tette a komikus/influencer/elnök Donald Trump is két fiával együtt – akiket azután a múlt heti baseball-döntőhoz hasonlóan jól ki is fütyültek.

A Legfaszább Faszagyerek cím lehet, hogy gagyi, de azt előre lehetett tudni, hogy elnyeréséért Diaz és Masvidal – akik tényleg olyan figurák, mintha a GTA valamelyik részéből léptek volna elő - valóban faszagyerekekhez méltó bunyót fog bemutatni. A meccset a 2016-ban a McGregor-mániát, most meg majdnem az egész gálát kisiklató Nate Diaz kezdte jobban, a nyáron mutatott bunyójához hasonlóan most is pattanós ütéskombinációkkal terelte Masvidalt az oktagon (ez a nyolcszögletű „ketrec” hivatalos neve) falához, hogy ott fogásból dolgozzon rajta tovább. Azonban Masvidal meglepte a fogásban és az onnan eleresztett rövid ütésekben és térdrúgásokban hagyományosan erős Diazt, és gyönyörű könyökütéssel szabadult ki a fogásból, majd a rá jellemző roham végén az ütései elől mélyre hajoló kaliforniait irtózatosan fejbe rúgta:

Diaz azonban arról is híres, hogy rengeteg leütést túl tud élni, és klasszis földharcosként hátán fekve is veszélyes fojtásokkal és átfordításokkal várja a felelőtlenül rárontó ellenfeleit. Masvidal így komótos tempóban ütött rá még párat, utána engedte, had álljon fel.

A meccset azonban már nem engedte ki a kezéből. Ugyan az állóképességét hobbiból maratonokon és triatlonokon tesztelő Diaz időről-időre eleresztett pár veszélyes kombinációt, de Masvidal minden próbálkozását villámgyors ütésekkel büntette, bordáit pedig folyamatosan masszírozta rúgásaival. Masvidal az összekapaszkodásokból is jobban jött ki – a meccs ritmusa meglehetősen töredezett volt, a gyors, kemény ütésváltásokat hosszabb gyürkőzős szakaszok követték -, és akkor sem pánikolt be, amikor Diaz a harmadik menetben bokafeszítéssel próbálkozott. Ráadásul a bunyósok nem csak az öklükkel tettek a faszagyerek-imázsért,

csurom véresen is pózoltak, vigyorogtak, beszólogattak egymásnak.

A kaliforniai feje ekkorra már nem is úgy nézett ki, mint akit összevertek, hanem úgy, mint aki mellett felrobbant egy repeszgránát: bal szemöldöke eltűnt egy véres árokban, lejjebb az arccsontján pattant szét a bőr, füle is vérzett. A harmadik menetet követő szüneten a New York-i doktor elszörnyedve vizsgálta meg őt, majd véget vetett a meccsnek. A közönség azonban tudta, hogy Diazt függetlenül attól, hogy veszít vagy győz, tényleg minden meccsén bucira verik (mondjuk a doktori döntés védelmében érdemes leszögezni, mostani sérülései még az ő mércéjével mérve is extrémeknek számítottak) ezért a katarzistól történt megfosztása ellen hangos „Bullshit! Bullshit!” skandálással tiltakozott. A bunyósok is csalódottnak tűntek, egyedül a UFC nem lehet csalódott, mivel Masvidal és Diaz is leszögezték, hogy újra akarják játszani a meccset (pedig a miami bunyós sorozatban harmadik KO/TKO-győzelmével egyértelműen bajnokjelöltté vált).

Oktatott a a 36 éves karatekölyök

A gála többi húzómeccse sem volt éppen rossz. A UFC által erősen favorizált liverpooli kick-bokszos Darren Till nagy kockázatot vállalt, amikor embertelen fogyasztásait megelégelve otthagyta a váltósúlyt, és középsúlyú bemutatkozásként rögtön a korábbi trónkövetelő Kelvin Gastelummal csapott össze. De a brit okos bunyóval kipontozta a mexikói származású amerikait (aki egyébként évekkel ezelőtt szintén súlyproblémák miatt hagyta ott a váltósúlyt).

A gála legjobb teljesítményét pedig az MSG állandó fellépője, a váltósúlyú Stephen Thompson mutatta be Vicente Luque ellen. Thompson azon ritka bunyósok egyike, aki a klasszikus karate-stílust évek óta sikeresen tudja alkalmazni az MMA-ban. De miután Thompsont legutóbb egy abszolút kézben tartott meccsen ütötték ki, sokan gondolták úgy, hogy a 36 éves bunyós a fegyelmezett, technikás és iszonyú kemény Luque ellen sem lesz képes hibátlanul a nyitottabb küzdőstílus által megkövetelt gyorsaságot és pontosságot. Thompson azonban hibátlanul megoldotta a nehéz feladatot, nem csak, hogy alig követhető ütéseivel és rúgásaival szisztematikusan szétszedte Luquét, hanem a bekapott ütéseket is úgy állta, mintha 20 éves lenne.

A UFC 244-en még az amúgy igen lapos nehézsúly is odatette magát, a címmeccset is bukó, amerikai Derrick Lewis igen szórakoztató, és igen szoros meccsen tudta csak megverni a bolgár Blagoj Ivanovot. Lewis szokásához híven felváltva lézengett és osztott ki akkora jobbcsapottakat, hogy a puffanást a Madison Square Garden legfelsőbb karéjában is kiválóan lehetett hallani. Azonban Ivanov rezzenéstelen arccal gázolt át a bekapott ütéseken, és összekapaszkodásból meg dobásokból nagyon keményen megdolgozta Lewist. Az utolsó percben is kompromisszummentes ütésváltásokat hozó meccsen Lewis végül megosztott pontozással nyert.

A főműsoridős küzdelmeket pedig óriási KO nyitotta. Az elmúlt évtized legjobb amerikai birkózói közé tartozó, a UFC legendásan kemény könnyűsúlyában vitézkedő Gregor Gillespie a néhány éve még a legnagyobb tehetségek közé sorolt, de a fejlődésben megrekedt Kevin Lee-vel csapott össze. A súlycsoportjához képest drabális Lee valahogy sosem tudta a valódi klasszisok ellen összetenni a bunyóját, és az utóbbi években soha nem adott magának időt, hogy a ranglista alsóbb régióiból kezdje az építkezést, mindig top10-es ellenfelek ellen állt ki, és bukott el. Most is sokat kockáztatott a kiváló Gillespie ellen, de megérte: Lee az első menetben kemény ütésváltások után néhány jó elsőkezes ütést követően úgy fejbe rúgta ellenfelét, hogy az botmereven dőlt a küzdőtérre.

És miközben a UFC gáláin a felvezető meccsek sokszor csak tölteléknek számítanak, ezúttal még ebben a szekcióban is volt egy csomó ínyencség. A hét meccsből ötön KO született, ebből a legnagyobb durranást az jelenettette, hogy az amerikai félnehézsúlyú (93 kilós) Corey Anderson két perc alatt kiütötte az elmúlt évek legmókásabb fellépésű, ellenfeleitől játékos könnyedséggel megszabaduló Johnny Walkert (igen, ez egy brazil név), akit nem csak a fogadóirodák, de a UFC is erősen favorizált.

(Borítókép: Nate Diaz (földön) és Jorge Masdival a mérkőzésen. Fotó: Steven Ryan / Getty Images Hungary)