Csak az autót ne ütöttem volna annyira!

2018.07.17. 17:00

Most érzem magam a legjobban egy versenyhétvége után ebben a szezonban, ami azért érdekes, mert szombat délben még semmi esélyt nem láttam arra, hogy a Slovakia Ringről pozitív hangulatban távozom majd. A második időmérő jelentette a fordulatot szombat délután, amelyen be kell vallanom, kicsit dühből is vezettem. Őszintén szólva ott és akkor féltem, hogy túlságosan is elragadnak az indulataim az autóban…

Versenyképes volt a Hyundai

Előzetesen bíztam benne, hogy lehet esélyem jó eredményre a Slovakia Ringen, de abban nem voltam biztos, hogy ez önerőből vagy csak a fordított rajtrácsos futamnak köszönhetően jöhet össze. A pénteki első időmérő aztán megadta erre az egyértelmű választ: versenyképes volt a Hyundai a szlovákiai körön, Gabriele Tarquini és én végeztünk az élen. A második hellyel azért még meg lehetett barátkozni, főleg, hogy jó esélyt láttam arra, hogy innen is harcba szálljak a futamgyőzelemért. Csakhogy utána jött a hír arról, hogy három Hyundait, közte engem is utólag kizártak az időmérőről. Az indoklás szerint a turbó maximális teljesítményét lépte túl Thed Björk, Yvan Muller és az én autóm, így technikai szabálytalanság miatt elvették az időmérős eredményeinket és a mezőny végére lettünk sorolva az első futam rajtrácsán.

Harmadszor úszott el a dobogós esély

Annyit tudtam meg az adatokból, hogy az időmérő alatt mindössze néhány pillanat erejéig haladtuk meg a megengedett turbóteljesítményt, tehát ez a tempónkat érdemben nem befolyásolta, amit a második időmérő talán be is bizonyított.

Ettől függetlenül ebben a helyzetben értelmetlen neheztelni a szervezőkre, mert már korábban jelezték a csapatoknak, hogy a turbóval kapcsolatos kihágások kapcsán egy darabig toleránsak lesznek, de eljön az a pont, ami után keményen büntetnek majd. Sajnos ez a hiba nekem a lehető legrosszabbkor jött. Azért is voltam nagyon dühös, mert ez már a harmadik alkalom volt a szezonban, hogy önhibámon kívül egy nagyon jó dobogós vagy akár győzelmi esélytől estem el az első futamon. Marokkóban a második helyről rajtoltam volna, de kigyulladt a motor, és a motorcsere miatt a mezőny végére soroltak. Vila Realban a harmadik helyről rajtoltam, de a tömegbalesetben megsérült a bukókeret, így nem lehettem ott a futam újraindításakor, amikor már az első helyen állhattam volna.

Ezekkel együtt a mostani eset már túl sok volt ahhoz, hogy simán túllendüljek rajta.

Az első futamot tudatosan elengedtem

Szombaton az első futam előtt emiatt úgy álltam fel a 24. helyre a rajtrácson, hogy hacsak egy nagyobb baleset és sok kiesés miatt nem kerülök a pontszerző helyek közelébe, akkor elengedem a versenyt. Ennek egyszerű oka volt: egy-két órával később következett a második időmérő, ami innentől kezdve alapjaiban határozta meg a hétvégi eredményességemet. Ezt veszélyeztetni egy kockázatosan és szerencsés esetben megszerzett egy-két pontért aránytalan vállalás lett volna. Itt két dolgot is figyelembe kellett venni. Az egyik, hogy a futam után az autó parc fermébe kerül, tehát ha megsérül, minimális idő állt volna rendelkezésre a javításra. A másik, hogy a Vila Realban összeszedett sérülés után még mindig nem volt 100 százalékos a csuklóm, és azt sem akartam kockáztatni, hogy egy mezőny hátsó felében lévő koccanásban újra megrántsam a kormányra rácsavaradó kezemet. Bármilyen jól néz ki a mezőny végéről előre jönni akár tíz helyet is, ebben a helyzetben én okosabbnak láttam a második időmérőre koncentrálni. Ezért is jöttem ki a boxba a futam legvégén, mert le akartunk ellenőrizni még egy-két dolgot az autón.

Ez a pole pozíció a mindent jelentette

A második időmérőn szerencsére jól tudtam felhasználni az igazságtalanság miatt érzett dühömet. Nem elveszítettem tőle a fejemet, hanem még inkább oda akartam és tudtam tenni magam. Nagyon nagy szükségem volt a jó eredményre, és nemcsak lelkileg, hanem a bajnokság miatt is: egyszerűen muszáj volt az erős pontszerzés. Tökéletesen működött az autó, de még a Q3-as körömben is vállaltam kockázatot, mert a Peugeot igen gyors volt, és mindenképpen meg akartam szerezni a pole pozíciót. Miután ez sikerült, sokkal felszabadultabban állhattam rajthoz az aznapi fordított rajtrácsos futamon, amelyen már az autót és magamat is kevésbé kíméltem. Élveztem, hogy négy előzéssel a hetedik helyen zártam, de a lényeg másnap következett. Sokat készültem a rajtra, telemetriáztam, kielemeztem a korábbi rosszul sikerült eseteket, de ez egy olyan folyamat, amire akármennyit készülhet az ember, csak ott helyben dől el, hogy hogyan sikerül. Ezúttal jól kaptam el a rajtot, ami garanciát ugyan nem jelent a jövőre nézve, hogy eztán már mindig így lesz, de kellő önbizalomfröccsöt adott.

Mira először kísért el külföldi versenyre

Talán furcsa lesz, de annak kifejezetten örültem, amikor Muller megelőzte Aurélien Comte-ot mögöttem, mert a Peugeot gyorsabb volt, azt pedig az időmérős eredményekből tudtam, hogy Mullerhez képest van akkora tempóelőnyöm, amit egy futamon kényelmesen be lehet osztani. Végül ő kiesett, de számomra a lehető legjobbkor, pont mielőtt kiment a biztonsági autó, így rögtön egy másodperces előnyre tettem szert Comte előtt. Onnan már csak technikai probléma szólhatott volna bele a győzelmembe. Csak egyvalamit bántam meg utólag: hogy az autóból kiszállva örömömben elkezdtem ütni az autó tetejét… Bár a csuklómat addig nem is éreztem, most megint megfájdult kicsit, de annyi baj legyen! Olyan boldog voltam, hogy megfeledkeztem minden nehézségről, ami hátráltatott az elmúlt időszakban. Johanna és Mira az elsők között köszöntöttek az ünneplő tömegben, nekem pedig csak még jobban bearanyozta a pillanatot, hogy egyből meg tudtam velük osztani az örömömet. Mira most először járt külföldi versenyhétvégén, de biztos nem ez volt az utolsó alkalom!

Ez lehet a 2018-as fordulópont

Nagyon hasonlóak az érzéseim most, mint tavaly a Vila Realban aratott első győzelemkor, ami a 2017-es szezon igazi fordulópontját jelentette. Sőt, most még talán jobb helyzetben is vagyok, mert közelebb állok az első helyezetthez, mint akkor voltam. Úgy érzem, lendületben vagyok, ezért kicsit bánom is, hogy most jön egy több mint két hónapos szünet a bajnokságban, de ugyanakkor annak örülök, hogy jó érzésekkel tudom kipihenni magam a következő hetekben. Most az augusztus 11-i pécsi közönségtalálkozó kerül a fókuszba nálam, majd csak utána utazunk el a családdal egy néhány napos nyaralásra valahová a közelbe. Aztán szeptember végén Kínában támadok tovább a bajnoki címért. De jó újra erről írni!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!