A fű arra való, hogy a tehenek megegyék, nem teniszezésre!

Dél-London Wimbledon nevű városrésze mára egyet jelent a tenisszel, a wimbledoni tenisztorna pedig egyet jelent a fűvel, mivel ez az egyetlen Grand Slam-torna, amit ezen a borításon játszanak. A fű a leggyorsabb borítás, ezen pattannak fel leggyorsabban a labdák, ez a jól és erősen szerváló játékosok terepe. Talán nincs még egy olyan sportesemény a világon, ahol a hagyományoknak ekkora jelentőségük volna. A 42 holdas területen minden pályának megvan a maga történelme, mindegyikhez kötődik egy emlékezetes vagy klasszikus mérkőzés. A Grand Slam-tornák közül egyedül itt van olyan szigorú dresszkód, hogy a teniszezők csak teljesen fehér felszerelésben léphetnek pályára.

Minden egy törött gyephengerrel kezdődött

A világ legrégebbi tenisztornáját először 1877-ben, mintegy mellékesen rendezte csak meg az All England Croquet Club. Mint a nevükből is kiderül, kezdetben leginkább csak krokettal foglalkoztak. A krokett egy francia eredetű játék, ami hamar népszerű lett a Brit Birodalomban.  Füves területen játsszák, a lényege, hogy egy kis fagolyót minél kevesebb ütéssel juttassanak át a pályán elhelyezett kis kapukon.

Az első wimbledoni bajnokság megszervezéséhez egy törött gyephengerre volt szükség. John H. Walsh, a klub titkára javasolta, hogy rendezzenek egy tenisztornát, amiből reményei szerint annyi bevételre tehetnek szert, hogy be tudnak szerezni egy új, póniló vontatta gyephengert, amivel karban tudják tartani a krokettpályáikat. Az első tornát csak férfiak számára írták ki, a győztes pedig Spencer Gore lett. Az all round sportember a tenisz mellett krikettezett és futballozott is, viszont a tenisztől egyáltalán nem volt elragadtatva.

Azt hiszem, a füves pályán játszott tenisz soha nem fog bekerülni az olyan nagyszerű játékok közé, mint a krikett. Kétséges, hogy bárki komoly figyelmet fordítson a teniszre, a játék monotonitása, más sportokkal összevetve, valószínűleg ideje korán elriasztja azokat, akik később kitűnhetnének benne

– vélekedett Wimbledon első bajnoka, aki ennél nagyobbat aligha tévedhetett volna. A tenisz olyan népszerű lett, hogy hamar Wimbledon első számú sportjává vált, ami a klub nevében is tetten érhető volt, a Croquet szót Lawn Tennisre cserélték, később azonban a hagyományok ápolása miatt mindkét sportág visszakerült a klub nevébe, így ma All England Lawn Tennis and Croquet Club (AELTC) a klub hivatalos elnevezése. A wimbledoni sportkomplexum területén a mai napig van krokettpálya is.

Az egészséges pázsit aranyszabálya

Wimbledonban jelenleg 18 verseny- és 20 edzőpálya van, amelyek tökéletes állapotáért Neil Stubley, a klub főkertésze felel. 1995 óta dolgozik az AELTC-nél, kezdetben pályamester gyakornok volt, majd 2002-ben vezető pályamester lett. 2012-ben Eddie Seaward, aki addig 22 éven át volt a kertészeti és pályakarbantartói részleg vezetője Wimbledonban, a londoni olimpia után nyugdíjba vonult. Az utódja az egykori jobbkeze, Stubley lett, ő a nyolcadik ember, aki 1877 óta betöltheti ezt a felelősségteljes pozíciót.

Wimbledonban 15 állandó pályamunkás dolgozik Stubley irányítása alatt, de a bajnokság két hetére a számuk 28-ra nő. A pályák karbantartása mellett az ő feladatuk a torna idejére odatelepített ötvenezer növény gondozása is. Alighogy véget ér a wimbledoni tenisztorna, máris elkezdődik a felkészülés a jövő évire. A centerpályától a 18. pályáig mindegyiknek tökéletes állapotba kell kerülnie, a talajnak mindenhol azonos keménységűnek kell lennie, hogy a labdák minden meccsen ugyanúgy pattanjanak.

Nincs titka a tökéletes gyepnek. A legkorszerűbb eszközöket és gépeket használjuk, de a hétköznapi szerszámokkal, ásó, villa, gereblye és fűnyíró, is tökéletes munkát lehet végezni, ha betartjuk az egészséges pázsit aranyszabályait: megfelelő hidratáció, tápanyag, fény és levegő. Rendszeres öntözés, egy kevés műtrágya, kerüljük a túlzottan árnyékos helyeket, és a fűmagok túlzsúfolását

– mondja Stubley, majd hozzáteszi, hogy emellett még fontos a heti legalább egyszeri fűnyírás, valamint azonnal el kell távolítani a megjelenő gyomnövényeket is a fűszálak közül. Ha minél gyakrabban, minél több időt és energiát fordítunk ezekre a feladatokra, akkor a végeredmény is annál jobb lesz. A teniszpályák látványos mintázata annak köszönhető, hogy az oda-vissza haladó fűnyíró a fűszálakat soronként az egyik, majd másik irányba hajtja, ez hozza létre a sötét és világos csíkokat a gyepszőnyegen.

Hogyan készül a gyep?

A sportoláshoz keményebb, strapabíróbb felületre van szükség, amit leginkább az évelő angolperje biztosít. 2001 óta minden pálya borítását ez a típusú fű adja, amihez évente 9 tonna fűmagot használnak. A füves pályákat májustól szeptemberig használják, viszont a center- és az 1. pályát csak a wimbledoni tenisztorna két hetében használják, a pályák felkészítése a bajnokságra 15 hónapos folyamat.

• A fűmagokat áprilisban ültetik el, majd először akkor vágják le, amikor eléri a 15 milliméteres magasságot. Májustól aztán hetente háromszor vágják vissza, de legfeljebb csak a fűszálak egyharmad részét.

• A torna kezdete előtt négy héttel a gyepet 8 milliméteresre állítják be, ami a legideálisabb a játékhoz. A torna alatt a füvet aztán minden nap újranyírják. A nyár hátralévő részében hetente már csak háromszor vágják a füvet, és öntözik, ha erősödésre van szüksége.

• A nyár végén hat tonna termőtalaj kerül minden egyes pályára, hogy a felületük biztosan egyenletes legyen. Télen 13 milliméter a fűszálak hossza, ezt március elején vágják le ismét 8 milliméteresre. A pályákat május elején vonalazzák fel, és hetente egyszer, egy egytonnás hengerrel tömörítik össze a talajt, hogy játékra kész állapotba hozzák.

• Júniusban elkezdik korlátozni a locsolást, ami tovább segíti a talaj keményedését. A torna ideje alatt ismét minden nap nyírják a gyepet, és egy kissé meg is locsolják, valamint újra festik a vonalakat.

Tudományos fűtermesztés

Az 1980-as és 90-es évekre a teniszütők forradalmi változásokon mentek keresztül, a korábbi fa ütőket felváltották a különböző műanyagokból, és szénszálas anyagokból készült változatok. A játék gyorsabb és erőteljesebb lett, amit a gyep már nem bírt ki. Az 1990-es évek elején Wimbledon gyepszőnyege is hagyott maga mögött némi kívánnivalót, a kikopott, foltokban gazos pályán a labdák nem pattantak elég magasra, ami egyáltalán nem kedvezett a salakspecialistáknak. 2000-re minden addiginál kevesebben játszottak füves borításon, és a füves szezon csak hat hétre ékelődött be a Roland Garros és a US Open közé a versenynaptárban.

– a Roland Garros 1998-as győztese, Carlos Moya így vélekedett a füves borításról.

A helyzeten Eddie Seaward változtatott, aki felismerte, hogy a sporteszközök fejlődését a pályáknak is követniük kell, ezért a Sportgyep Kutató Intézettől (STRI) kért segítséget a probléma megoldására.

Az STRI a világ vezető tervező és tanácsadó intézete a sportgyepek területén. Az intézetet 1929-ben alapították Nagy-Britanniában, ami mára globális hálózattá fejlődött. Ausztráliában és Kínában is van kutatás-fejlesztési központja, valamint együttműködnek a katari Aspire Akadémiával. Az intézet partnerei közt van a FIFA, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az oroszországi labdarúgó világbajnokságon ők gondoskodott a stadionok és az edzőpályák gyepszőnyegeiről.

Az STRI és a Wimbledoni teniszbajnokság kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza, ami a 90-es évek elején még szorosabb lett. Az 1993-as torna volt az első, amelyen az STRI különböző méréseket végzett, és olyan adatokat gyűjtöttek a gyep állapotáról, mint a felületi keménysége, a talaj nedvessége, és a teniszlabdák visszapattanása. Azóta ezt minden évben megtették, így egy hatalmas adatbázis állt össze, ami segíti a mérnököket az új technológiák fejlesztésében.

A hibrid a jövő

A 2001-es torna volt az első, amin kipróbálták az új, 100 százalékban rozsfűből álló borítást, a korábbi, 70:30 arányban rozsból és vörös csenkeszből álló gyep helyett. Az új borítás rugalmasabb felületet képez, amin a játékstílus is megváltozott. A labdák még mindig gyorsak, viszont már kiszámíthatóbban pattannak, ami kedvez az alapvonali játékosoknak.

A kutatások és fejlesztések jelenleg több irányban zajlanak. Vizsgálják a labdarúgásban és rögbiben már bevált hibrid gyepszőnyegek alkalmazhatóságát a teniszben. A hidrid gyepeknél az élő növények közé szintetikus füvet is telepítenek. Ausztráliában a szárazságtűrő sportgyepek fejlesztésén dolgoznak, ami lehetővé tenné, hogy trópusi éghajlati övben is játszhassanak füves borításon.

A teniszlabdák fizikai viselkedését elsősorban nem a gyep, hanem a talaj szerkezete határozza meg, amit befolyásol az időjárás is. A hideg és nyirkos időben a labdák lassabbak, mint napsütéses időben. Neil Stubley elmondta, hogy Wimbledonban a talaj jelenleg 23 százalék salakot tartalmaz, a jövő kérdése az, hogy ezt miként tudnák még inkább csökkenteni, valamint milyen anyagokkal lenne helyettesíthető a salak, hogy a labdák még gyorsabbak legyenek.

Az új sportgyepek sikeres alkalmazását mutatja, hogy az elmúlt években több füves borítású teniszpálya épült Európában, például Antalyában, Mallorcán és Stuttgartban, az itt rendezett új tenisztornák bekerültek az ATP és WTA naptárakba, amivel a füves-szezon is meghosszabbodott.

Már túl jó a fű?

Korábban a sok sérülés miatt érte kritika a wimbledoni gyepszőnyeget, idén viszont azért, mert a szokásosnál lassabbak rajta a labdák, ami az olyan játékosnak kedvez, mint Rafael Nadal. A borítás minden korábbinál jobb állapotúnak tűnik, csak az alapvonalaknál van kissé kikopva a fű. A lassú labdák miatt kevésbé tudnak érvényesülni a jól szerva-röptéző játékosok. Ennek ellenére a lassan 38 éves, 20-szoros Grand Slam-győztes Roger Federer rácáfolt minden előzetes várakozásra, és egy fantasztikus játékot hozó elődöntőben legyőzte Nadalt. Federer ellenfele a vasárnapi döntőben a nagy hármas harmadik tagja, Novak Djokovic lesz. 

(A cikk elkészítése során a Financial Times írására támaszkodtunk.)