Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Gyenge játék és irritáló viselkedés

D  YT20180726017
2018.07.31. 14:17
Az 1989-es kilencedik hely után a hétvégén befejeződött Európa-bajnokságon nyolcadikként zárt a magyar férfi vízilabda-válogatott. 1993-tól folyamatosan a négy között voltunk; törvényszerű volt, hogy a 25 éves sikerszéria megszakad egyszer. Nagyjából az is, hogy ennek most jön el az ideje. Mégsem könnyű túllépni a történteken.

Magyarország

  • 2 győzelemmel (Grúzia, Hollandia),
  • 1 döntetlennel (Németország),
  • 4 vereséggel (Olaszország, Szerbia, Montenegró, Oroszország) fejezte be az idei Eb-t.

Különösen ijesztő volt az olaszok elleni 6-0-s, valamint a szerbek elleni 5-0-s kezdés, és a végül a 12-5-ös, illetve 8-5-ös vereség. A mai pólóban három-négy gólt sokkal könnyebb ledolgozni, mint valaha, akár egy negyed alatt is el lehet tüntetni ekkora különbséget, de belőlünk épp az a dinamika hiányzott, ami ehhez kellett volna, és ami a másik oldalon megvolt.

Ráadásul még azzal is lehet vitatkozni, hogy valójában nem is ez a két vereség, hanem a németek elleni 4-4 volt az igazi mélypont, amikor a játékunk lődörgő jelleget öltött, olyan bénultság volt a csapaton, amihez egyáltalán nem szokhattunk hozzá az előző években. Mindegyik csapatsportág alapja a sebesség és a pontosság, a magyar válogatottnál ez még a kisebb nemzetek (Grúzia, Hollandia) ellen is gyakorta hiányzott.

A két 30 feletti olimpiai bajnok, Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert nem vállalta ezt a nyarat, két fontos láncszem esett ki.

A 2013-ban világbajnok Hárai Balázs is pihent, így a centerjátékot könnyen radírozták ki az ellenfelek, statikussá vált az egész csapat játéka.

„A tavalyi csapat negyedének távolléte jelentősen befolyásolta az eredményességet.

Hogy szabad lett volna-e ötven százalékkal visszaesnie az eredményességnek, erre kell választ keresni és találni. Hosszú és fájdalmas elemzés lesz.

Kivált, mert a hazai világliga második helye azt az érzetet keltette, hogy jók lehetünk, ám a Picornell uszodában azt láttuk, hogy a világligát mások csak a felkészülés egy részének tekintették” – mondta az Indexnek lényegre törő villámértékelésében a korábbi sikerkapitány, Kemény Dénes.

Mekkora a baj?

Az aranykorszak (2000, 2004, 2008) után két olyan olimpia jött (2012 és 2016), amikor nem jutottunk az elődöntőbe. Mivel mindkét olimpia után aranyéremmel és ezüstéremmel zárult a soron következő vb, a kritikának egészen más volt az éle, mint most.

A legutóbbi vb-t Budapest rendezte, a jövőbeli csapat formálását, átalakítását akkor, egy éve el kellett halasztani, hogy még a rutinos, legerősebb csapat álljon ki a tornára. Most azonban már nem lehetett várni vele, Märcz Tamásnak hozzá kellett nyúlnia a fiatalokhoz.

Itt pedig meg is állhatunk egy kicsit, mert a fiatalok alatt két 21 éves és egy 22 éves játékost kell érteni, ők verekedték be magukat a csapatba.

A 21 éves Manhercz Krisztián már volt olimpián, de a Fradiban nem játszott olyan sokat ebben az idényben, nem fejlődött úgy, ahogy szerette volna, kevesebb lehetőséget kapott a klasszisok árnyékában. Nem véletlen, hogy eligazol az OSC-be. A kapus Vogel Soma szintén 21 éves, Kovács Gergő pedig 22, ők most kerültek be.

A többi kvázi újonc közül Pohl Zoltán 23, Angyal Dániel és Jansik Dávid pedig már 26 is elmúlt. A centerben használt Mezei Tamás szeptemberben már 28 éves lesz.

Mindez csak alátámasztja, korosztályok estek ki.

Eleinte öröm volt, hogy a póló népszerűsége az egekbe emelkedett a sikeres korszak hozadékaként, egyre több gyerek választotta a sportágat, a szülők is érezték a sportág presztízsét, aztán ennek kiderült a fonáksága, a több gyerekre kevesebb jól képzett edző jutott.

Most pedig ott tartunk a társasági adókedvezmény (tao) térhódítása után, hogy már a képzetlen edzőkre is sok gyerek jut. Vannak olyan klubok, amik a tao nélkül nem lennének, de mivel 150 gyerekre lényegesen több támogatás jut, mint 80-ra, ezért magukhoz szívtak még hetvenet. A vízilabda a tao miatt sokkal jobb feltételeket ad egy pályakezdőnek, mint az úszás. Az úszásban komoly a tagdíj, a pólóban nem, ezenkívül köpeny, hátizsák, melegítő, szinte minden jár. Az úszásban ezeket a szülőnek kell megvennie.

Eközben csak úszóedzői képesítéssel rendelkeztek az edzők,

holott nekik kellene megtanítaniuk a játékosokat kapura lőni, egyáltalán jól passzolni. Nekik kellene megtanítani azt, hogyan kell elölről fogni a centert, a gondolkodás sebességét javítani egy emberelőnynél.

Előbb-utóbb kikerülhetetlenül fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a 16 csapatos élvonal szolgálja-e a sportág érdekeit leginkább.

A legnépszerűbb sportágban, a futballban 12 csapatos a legfelső osztály, és így is tele van külföldivel a csapatok java része.

Senki sincs az ellen, hogy Szombathely ne legyen a vérkeringés része. Épült egy új uszoda, építettek egy pólócsapatot is. Az már korántsem biztos, hogy első osztályú minőséget képviselnek. Miskolcon is lett uszoda, saját nevelésű játékosnak azonban nincs helye a kispadon se. Debrecenben, ahol nem volt tradíciója a sportágnak, neveltek is. Szegeden, ahol bajnokok születtek, csak a második vonal jut, mert az uszoda siralmas állapotban van.

A szövetség elnöki posztját betöltő Kemény Dénes így reagált erre.

„A tömeg lefelé húzta a minőséget. Minőség nélkül pedig nem lehet jól szerepelni egy Eb-n sem. Az extrát egy jól képzett edző tudja megtanítani a játékosnak. Jó játékost képezni időigényes, egyszerűbb venni, ha már pénz is van.

Márpedig a sportágban ennyi pénz még sohasem volt, mint most, amiért egyébként hálásnak kell lennünk a kormányzatnak.”

Magyar lőtt gólt Nagy Viktornak, hogy is van ez?

Régóta tartó vita, hogy a légiósok mennyire szolgálják a sportág hazai érdekeit. Jó dolog-e az, ha a magyar bajnokságnál nincs erősebb, ha a magyar klubok fizetik a most is győztes szerb válogatott gerincét.

Túlzott leegyszerűsítés, de már elhangzott egymás közti beszélgetésekben:

a magyar adófizetőknek is köszönetet mondhatnának a szerb válogatott tagjai.

A tizenhármas keretből ugyanis heten nálunk játszanak, vagyis több mint a keret fele. 

Mert ott a másik oldal: a jobbtól csak tanulni lehet, csak fogékonynak kell lenniük arra a fiatal magyaroknak. Vagy éppen edzőknek.

Nyilván mennének másfelé a legjobb szerbek, ha nem itt játszanának, így viszont az OB I. készíti fel őket a nagy tornákra.

Mivel némelyik szerb klasszis magyar útlevéllel is rendelkezik, nagyon is valós példa: Nagy Viktornak egy kvázi magyar lőtt gólt a nyolc közötti meccsen.

A klubok ugyanis megtorpedózták a légióslimitet.

Először belementek, hogy nem lehetnek kettőnél többen, utána az elnökség kitáncolt, és arra szavazott, hogy a három légiós még nem káros. A mezőnyjátékosok fele nem magyar. A Szolnok BL-sikerénél nagyítóval kellett keresni a magyar gólszerzőket. 

Ezzel együtt persze a klubok kitárták a kiskaput, és akinek tudtak, szereztek magyar útlevelet, hiszen akkor még egy légióst be lehet vetni.

A felelősség

Az M4-en szakkommentáló Madaras Norbert felvetette a játékosok felelősségét, azon túl, hogy elismerte a hazai szakma nem megfelelő felkészítését.

Úgy lehetett lefordítani a szavait, hogy azok, akik most benne vannak a válogatottban, megtettek-e mindent azért, hogy jobb játékosok legyenek. Végeztek-e annyi különmunkát, ami ahhoz szükséges, hogy jobbak legyenek? Megtettek-e mindent azért, hogy kiszorítsanak egy külföldit? Megkérték-e az edzőt, hogy tanítsa meg a bekkelés legfontosabb kívánalmait?

Egy öreg montenegrói még most, az Eb alatt is képes volt az edzés után negyedórát kint maradni gyakorolni, míg egy magyarról ugyanezt nem tapasztalták a helyszínen lévők.

Madaras közelről ismeri a közeget, hiszen májusban, a bajnoki cím után hagyta abba, és most vág majd bele a Fradi szakosztályának vezetésébe.

Vélhetően arra is élénken emlékszik, hogy

a már olimpiai bajnok társai mi mindent tanultak meg egy olimpiai ciklusban, hogyan fejlődtek sok túlórával egyik nagy versenyről a másikra.

Mert azt ne gondoljuk, hogy Kásás Tamás 2000-től 12 éven át csak azért tudott a világ legjobbja lenni, mert zseninek született.

Tény, a tao megjelenése előtt a pólóban megkeresett x összeget most meg lehet szorozni kettővel. A sok pénz pedig könnyen kényelmessé tehet. 700-800 ezres fizetések a topkluboknál átlagosnak mondhatóak azoknál is, akik nem töltenek be vezérszerepet.

A megkeresett havi fizetés és a szorgalom pedig nincs arányban egymással – ezt sokfelől hallottuk.

Rossz reakciók

Értelemszerűen a csapatot is megviselte az olaszok elleni KO, ami után Mezei Tamás egy egyszerű kérdésre rágott be. A csapat legrutinosabb tagja, Nagy Viktor is kifogásolta a magyar média viselkedését, de Zalánki Gergő volt, aki a legnagyobb visszhangot kiváltó nyilatkozatot tette.

„Ha továbbjutottunk volna, akkor úgy érzem, senki nem írt volna rólunk, így legalább lesz miről beszélgetniük, úgyhogy hajrá mindenkinek”

– mondta a szélső a vlv-nek.

Remélhetőleg ezt csak elkeseredésében gondolta így, mert a szerbek legyőzése nagy eufóriát hozott volna úgy a szurkolóknál, mint a sajtóban.

Kemény úgy reagált erre a három esetre, hogy nem szép, ami történt.

„Elvonatkoztatva a konkrét személyektől, jobban szeretem, ha a vízben farkasokat látok, a parton pedig kenyérre kenhető jellemeket, nem fordítva.”

Kifejtette, hogy a bírói karnál sem váltott ki kedvező visszhangot a csapat viselkedése. Feladatából adódóan sokakkal beszélt, és a többség a negatívumokat emelte ki.

„Nekem a meccs alatti reakciók nem tetszettek, és az fontosabb, mint a bánásmód a médiával. A gesztusok, a grimaszok, a kézmozdulatok. Akár egy ítélet tudomásul vételekor, akár más helyzetben. Az irritáló viselkedést pedig sajnos mások is kiszúrták.”

Mi lehet a kiút?

Joggal lehet abban bízni, hogy a vízilabdában felhalmozódó szürkeállomány több, mint amivel a válságba kerülő futball rendelkezett, intelligensebb a közeg.

Már most sokan arról beszélnek, hogy a 2000-es korosztály és az utánuk jövők majd megoldást hozhatnak a bajokra. Igaz, azok a játékosok még a tokiói csapatban várhatóan csak közvetve játszhatnak vezérszerepet.

Főként, hogy az olimpiai keretszűkítés most változik, mert nem tizenhárom, hanem csak tizenegy játékos utazhat. Az olimpiáig még két év van, előbb ki kell oda jutni, és a kvalifikációs tornán még 13 nevezhető játékos lesz.

Kemény Dénes szerint ezzel mi most jól járhatunk, mert könnyebb lesz 11 jó játékost találni. Az is igaz persze, hogy most a klasszikus bekk pozícióját egy várható gyors kipontozódás után át kell vennie a többi játékosnak.

„Addig is sok munka lesz még, mert egy-két olyan embert kell találni, akik jól bekkelnek, és az ellenfél kapujánál is képesek extrát húzni. Nem látszik most, hogy kik lehetnek ők, de a pólóban az egyik évről a másikra is nagy változások lehetnek. A spanyolok most visszajöttek a második helyre, miközben az előző vb-n kevés emlékezetes megmozdulás fűződött a nevükhöz.

Azt sajnálom, hogy a férfiak gyenge teljesítménye mellett keveset beszéltünk a nők negyedik helyéről. Pedig az egy építkezési fázisban elért jó eredmény. Bíró Attila kicserélt pár embert, ami áldozatokkal jár a sikeres jövőért.”

Borítókép: Nagy Viktor (j2) mögötte Mezei Tamás (b2) a barcelonai vízilabda Európa-bajnokság férfi tornáján az 5-8. helyért játszott Magyarország - Montenegró mérkõzés végén 2018. július 26-án. MTI Fotó: Illyés Tibor