Az új kapitány elárulta: az FTC-t vagy a válogatottat választotta volna, ha muszáj döntenie

Már hivatalos: a Ferencváros sikeredzője, Varga Zsolt irányítja a jövőben a magyar férfi vízilabda-válogatott felkészülését. A Märcz Tamás helyére kinevezett szakvezetőt a pólószövetség szerda délután jelentette be. Vári Attila, az MVLSZ elnöke a többi között megerősítette: a 2022–2023-as idényben kettős feladatot lát majd el az új kapitány, mivel az ob I címvédőjének kispadján is marad. Erre 34 éve nem volt példa a hazai pólóéletben.

Az új szövetségi kapitány első feladata a magyar válogatott élén az, hogy megszervezze a felkészülést a bő egy hónap múlva kezdődő horvátországi Európa-bajnokságra.

„Munkamániás vagyok. Legszívesebben már most is ott állnék a parton síppal a kezemben. A következő időszak jelszava a munka, a munka és a munka. A legelső feladat, hogy keretet tudjak hirdetni, hogy a játékosok minél hamarabb megkapják a szükséges nyugalmat, mégiscsak változás történt. A nyakunkon az Európa-bajnokság, nem késlekedhetünk tovább” ­– mondta székfoglalójában Varga, aki a szövetség által szervezett sajtótájékoztatót követően az írott sajtó képviselői, köztük az Index rendelkezésére állt.

Kért gondolkodási időt Vári Attila telefonhívása után?

Kértem. A családom és a Ferencváros miatt is összetett volt a kérdés, hogyan tudnám elvállalni a felkérést. Óriási megtiszteltetés volt, hogy rám gondoltak, aligha jön el egy ember életében túl sokszor a lehetőség, hogy a hazája válogatottját irányítsa. Ugyanakkor a Fradi nagyon fontos számomra, nagyon szerettem volna, hogy ne sérüljön a klub érdeke se, és a lehető legfolyamatosabb maradjon a csapat mellett a munka. Nyilván nem sok időről beszélünk, ilyenkor nincs is túl sok idő. Próbáltam minél többet beszélni a családdal, ez még folyamatban is van, át kell beszéljem a gyerekeimmel, a párommal, hogy mi lesz a következő hetek, hónapok programja. Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek e téren félelmeink, de hiszem, hogy mindent meg fogunk oldani.

­

A Ferencváros vezetőinek mi volt az első reakciójuk? Elvégre bármekkora megtiszteltetés is, hogy az adott klub adhatja a következő szövetségi kapitányt, aligha akarják elveszíteni azt a szakembert, akivel az elmúlt években sikert sikerre halmoztak...

A Fradiban mindenben támogattak. A reakciókból maximálisan ez jött le. Kubatov Gábor elnök úrtól Nyíri Zoltán operatív igazgatón át Madaras Norbert szakosztályvezetőig azt mondták: rajtam múlik a döntés, támogatnak mindenben.

­Ki vetette fel először a lehetőségét, hogy a következő egy évben egyszerre dolgozzon szövetségi kapitányként, és maradjon az FTC szakvezetője is?

A Ferencváros. Nem lett volna egyszerű megszervezni, hogy azonnal váltsanak a csapat élén. Örülök, hogy megadatott rá az esély, hogy így menjünk neki ennek az egy évnek.

­Ha nem ilyen szerencsés az együttállás, és belekényszerül, akkor melyik kispadot választotta volna?

Talán azzal, hogy még szavakba öntenem se sikerül pontosan, mekkora megtiszteltetésnek tartom a szövetségi kapitányi felkérést, már meg is adtam erre a kérdésre a választ.

Mi a következő napok programja?

Eredetileg már az edzőtáborba kéne készüljön a csapat. A legfontosabb, hogy a következő napokban minden játékossal szeretném felvenni a kapcsolatot azok közül, akik az elmúlt időszakban a válogatott keretéhez tartoztak, azokkal, akik részt vettek a világbajnokságon, illetve azokkal, akiket én gondolnék még behívni. Tamás felajánlotta a segítségét, hogy rendelkezésemre bocsát minden papírt, információt arról a felkészülésről, amit ő tervezett a szakmai stábjával. Ez egy jó kiindulási alap lesz, még akkor is, ha biztos lesz olyan része, amit én másként és továbbgondolok majd. A legfontosabb most az, hogy a játékosok minél hamarabb nyugalomra leljenek – nekik sem volt egyszerű ez az időszak a bizonytalanságok miatt.

Mennyit gyorsít a folyamaton, hogy a válogatott világbajnoki kerete is nagyban a ferencvárosiakra épült? A vb előtti húszfős bő keretnek például a fele érkezett a Népligetből.

Sokat. Az alapvetően nagy segítség, ha több olyan játékos van egy keretben, akik egész évben együtt dolgoznak, ismerik egymást. Ezt szerintem kamatoztathatjuk.

­Vári Attila említette a sajtótájékoztatón, hogy az előző szakmai stáb meghallgatásakor az elnökség arra jutott: megfáradt a kapcsolat Märcz Tamás és a kerettagok között. Érezhetővé vált egyfajta visszafordíthatatlannak tűnő feszültség. Ezt egy új szövetségi kapitány hogyan tudja kezelni, feloldani?

Nehéz a válasz, mert egyelőre csak arra támaszkodhatok, amit a sajtóban láttam, illetve amit Tamás mondott a nyilatkozataiban. Nem tudom, hogy pontosan hogyan és kik között volt feszültség, ha volt. De nem is biztos, hogy feladatom a múlttal foglalkozni. A dolgunk sokkal inkább az, hogy előre nézzünk, hogy összeállítsak egy olyan keretet, amelyet jelen pillanatban a legjobbnak gondolok, és elkezdjük a munkát. Ha menet közben azt tapasztalom, hogy valahol van valamiféle ellentét, megpróbálom feloldani. Ha pedig nem megy, akkor meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek végül odavezetnek, hogy a medencében egy olyan csapat legyen, amely kompromisszumok nélkül képes együtt dolgozni, elvégezni azt az általam szürke melóként emlegetett munkát, ami a nehéz győzelmekhez kell.

Követve a mérkőzéseket, volt olyan pillanat a vb alatt, amikor azt érezte, de kár, hogy nem ön áll a medence mellett, mert lenne egy ötlete, húzása, ami talán megfordítaná az adott találkozó menetét?

Edzőként szerintem teljesen más szemlélettel nézem a mérkőzéseket, mint egy átlagos szurkoló. Minden oldalról próbálom figyelni a történéseket, sokszor a tényleges események mellett inkább azt nézem, milyen tendenciák jelennek meg a vízben, mi az a játékstílus, amit akár a játékvezetők a legjobban honorálnak. Van-e olyan taktikai elem, amit el tudok lesni és némi módosítással a saját csapataimnál használni. Ami magukat a válogatott meccseket illeti: a kisfiammal követtem mindegyiket, és emlékszem, az olaszok elleni meccs előtt azt beszéltük – pedig én ilyet nem szoktam –, hogy ez ellen a megfiatalított Olaszország ellen a három-négy gólos győzelem is kinéz. Aztán nem így lett. Őszintén meglepett, még akkor is, ha mint edző tudom, hogy bármekkora is az elvárás, bármekkora szurkolótábor is buzdítja a csapatot, benne van, hogy nem úgy jön ki a lépés, ahogyan mindenki szeretné. Úgy, ahogyan kellene.

Bár a világbajnoki hetedik hely hazai medencében nem hangzik jól, az azt megelőző időszakra bőven jutottak szép eredmények. Märcz Tamás Európa-bajnoki címet, vb-ezüstöt és olimpiai bronzot nyert a csapattal. Előtte Benedek Tibor világbajnoki címig vezette az együttest. Ez az örökség nyomást vagy csak pluszmotivációt jelent?

Ha visszanézünk az elmúlt évszázadra, nagyon sok olyan elődöm van, akik fantasztikus eredményeket értek el, nemcsak az előző kettő-három. A magyar válogatott kispadja erre kötelez. De azt is látni kell, hogy vannak olyan folyamatok a világ vízilabdázásában, amelyre nekünk is reagálnunk kell. Számomra nagyon meglepő volt a lefiatalított olaszok magabiztos, rendkívül fegyelmezett játéka például. Jó kiinduló ponton vagyunk ahhoz, hogy egy ehhez hasonló játékstílust kialakítsunk a magyar válogatottnál is. Nem másolni akarok, de az olyan példamutató elemekből, mint az olaszok egységessége, tudnunk kell tanulni. A legfontosabb, hogy egy olyan csapatunk legyen, amelynek a tagjai ténylegesen készek meghalni is egymásért a vízben.

A mostani megbízása a 2024-es olimpia végéig szól. Mivel lenne elégedett, ha két év múlva ugyanitt beszélgetnénk?

Egy olimpiai arannyal.

No és másfél hónap múlva, az Európa-bajnokság után?

A vágyam ugyanez. Egy magyar válogatott célkitűzése sosem lehet ennél kevesebb. Még akkor sem, ha muszáj reálisnak lennünk, és azt is látnunk, hogy ezen az Eb-n bizony lesz jó néhány olyan csapat, amelyeknek hasonlók a vágyaik. Nem könnyű a helyzet, nehéz megmondani, hogy mi most a realitás a csapat számára. Kezdjük el előbb a felkészülést, szerezzek némi tapasztalatot arról, ki milyen állapotban van, a többi utána kiderül. Amit biztosan elmondok majd az első közös edzés előtt az öltözőben, az az, hogy higgyen mindenki az elvégzett munkában. Én hiszek abban, hogy bármilyen nehéz is legyen, lépésről lépésre haladva eljutunk a céljainkig.

(Borítókép: Vári Attila és Varga Zsolt. Fotó: Szabó Réka / Index)