Anyádat

Van az a pont, amikor elromlik minden, és onnantól kezdve akárhogy kapálózunk, nem sikerül helyükre rakni a dolgainkat. Mint a rajzfilmben, amikor kilukad a csónak: dugót ver bele a kutya/egér/pofátlan nyúl, de amint megállította a feltörő vizet, újabb luk keletkezik, aztán még egy, és így tovább. Zokni óriásit szívott az Apple-termékekkel, pedig egy ideig úgy tűnt, rendben megy minden.

A következő kis történet az én, a párom, és az Apple szerelmi háromszögéről szól. Elég tanulságos, szerintem olvassátok el.

Az egész tavaly februárban kezdődött. Informatikus mérnök-hallgató párom úgy döntött, 4évnyi Windows használata után meglepi magát egy MacBook Proval, és vége a mindennapos szenvedésnek és bosszúságnak. De csak hitte.

Tessék, ha valaki esetleg nem tudná, miért utálják az egyszerű júzerek az informatikát, akkor itt van ez a hibaüzenet, nézegessék. Aki kiolvassa a kódból a problémát, és nem érti, hogy ez másnak miért okoz gondot, annak kívánjuk, hogy kerüljön egyszer orvoshoz, aki véget nem érő latin kifejezésekkel tudatja majd, hogy milyen betegségben szenved, és hogy arra milyen gyógymód létezik, aztán megkérdezzük, hogy miként érezte magát abban a másfél percben, amíg nem magyarázta el neki valaki, hogy csak simán megfázott. Riktól kaptuk amúgy.

Megfigyeltük már, hogy miként kezdődnek ezek a történetek? Nem tuninggal, registry-be piszkálással, rendszerfájlok törlésével, nem, csak egyszerű feladatokkal, olyanokkal, mint amilyen a hétköznapi életben az ajtónyitás, vagy a seggvakarás. Szabi például csak ki akarta kapcsolni a gépét, de az nem hagyta magát, hanem ezzel a hibaüzenettel vágott vissza:


A Mégse-gombra kattintva sem történt semmi, például nem jelent meg a házban az addig nem létező A: meghajtó.

Eddig három iPodom volt, egy shuffle, meg két nano. A kijelző nélküli kis dögöt szerettem a legjobban, az első generációs, hófehér, gyönyörű nanómat ellopta valami görény, miközben a János kórházban voltam látogatóban, a második generációs szürkét meg képes voltam alig egy hónappal a harmadik generáció megérkezése előtt megvenni. Romló tendencia, de nem is ez a lényeg.

Hanem hogy eddig mindegyiknek elromlott a fülhallgatója. Kivétel nélkül.

A shuffle-t sokat használtam, nem csoda, ugyanez igaz volt az első nanóra: folyton a zsebembe gyűrtem, gondoltam megrepedt valami a kábelben, belehalt az életbe. A jelenség minden esetben ugyanaz volt: a bal oldali füles már közepes basszusoktól is élvezhetetlen recsegésbe kezdett, ha nem minimális hangerőn használtuk a cuccot, elveszett a dallam.



Nade. A második generációs nanót nyár végén vettem, néha eljártam vele futni, amikor nagy ritkán tömegközlekedtem, magammal vittem. Máskülönben az asztalomon pihent, az utóbbi pár hónapban szinte mozdulatlanul. A napokban újra elővettem, rátöltöttem pár dalt, bekapcsoltam, ééééééés: recseg a bal füles.

Hozzá se nyúltam. Senki nem sértegette. Nem volt rossz a gyerekkora. Kesztyűs kézzel bánt vele az élet.

Még csak nem is merek arra gondolni, hogy önmegsemmisítő van a készülékben, csak azért, hogy félévente új fülhallgatót kelljen vennem tízezer forintért. De ha nincs is: miért nem lehet 141 millió eladott készülék után egy olyan fülest tervezni, ami nem döglik bele pusztán abba, hogy telik a idő? Ha már tízezer forintért a normális hangminőség elérhetetlen álom csupán.

Próbáltuk kitalálni, hogy mit akar mondani, de valójában még tanácstalanok vagyunk. A beküldő, MiKE sem tudja, hogy most akkor most mi van.

Robi levele sok tanulsággal jár azoknak, akik szerint érdemes áttérni egy még kipróbálás alatt álló formátumra:

Gondolom hallottatok a Microsoft új képszabványáról: a HD photoról. Letöltottem a Photoshophoz ajánlott HD photo plugint majd egy fotót el is mentettem ebben a formátumban. Eddig minden rendben, sikerült majd megpróbáltam megnyitni. Na ez nem jött össze, mert a Windows nem ismeri fel a .wdp kiterjesztésű fájlt. Semmi gond, kiválasztjuk listából webes módszerrel - amit ő felajánl- és itt jön a poén: a Microsoft nem ismeri saját formátumát és nem tudja saját kodekjét hozzárendelni.

Gregorio esete tipikusan indul, Windows szemétparaszt módon közli, hogy telepítette a frissítéseket, és újraindul öt percen belül, és itt lehet választani az újraindítás most, meg az újraindítás most között, az újraindítás később ugyanis nem létező gomb, de még ha létezne is, akkor sem jelentene semmit, mert 15 perc múlva megint beszólnak a bitek. Viszont ami ezután jött, az már nem tipikus:

print screen után nyúltam, aztán paintben mentettem le a képet, viszont nem figyeltem oda, és nem állítottam át a formátumot bmp-ről jpg-re. ez az újraindítás után vált érdekessé, amikor ki akartam vágni az ablakot a teljes képből, hogy csak azt küldjem el. a fájl neve ekkor anyádat.bmp volt és a szerkesztett változatot anyádat.jpg néven szerettem volna menteni. a képen jól látható, hogy átállítottam a formátumot, beírtam a nevet, a mentésre kattintottam, majd azt írta ki a gép, hogy az anyádat.bmp már létezik, és kívánom-e felülírni. részemről oké, felülírom én, nem kell már nekem, csak most én épp nem bmp-t, hanem jpg-t mentenék... ha hagyná.



mint a mellékelt ábra mutatja, a helyzeten azért sikerült úrrá lennem.

Most akkor válaszoljunk, vagy ne?

Szegény Mapat, pedig volt előjel, hiszen már a reptéren meghalt a rendszer:



Arra azonban ő sem számított, ami a az információs tábla lehalása után következett:

A repülőgépen folytatódott a rémálom, amikor a multimédia rendszer hibája miatt újraindították az egész gépet. Tehát a melegített motor leáll, villany leolt, vár egy percet a sötétben, majd gond nélkül újraindul minden. A szívem is.

Amikor 5 óraval később Szibéria felett elment a világítás és leálltak a filmek, a mellettem ülő IT-s kolléga nem a szokásos "Ah, ugyan minden programban vannak bugok" mondatát kapta elő, hanem a Miatyánk szövege után érdeklődött.

Lehet hogy a Windows már a repülők kamrájában van? Annak azért örültem, hogy a Windows nem Open Source. Egy nyitott ablak (Open Windows) már túl sok lett volna 11km magasan.

Na, így jár az, aki jó útra akar térni, a priusz egy életen át elkíséri az ember, ez nem olyan, mint egy szakadt ruha, amit csak úgy le tudunk venni. És különben is, legál-Windows nem közösködik gyanús alakokkal, mint azt BG esete is bizonyítja:

A gépemen évek óta egy vindóz XP és egy másik XP SP2 fájljaiból összetákolt frankenstein fut. Mivel nem frissíthető, és nem is tökéletes elhatároztam, hogy veszek egy legális Microsoft(R) Windows(TM) XP Home Edition-t.

Megtettem, megbántam.

Ha vindóz alól indítom a telepítést, közli, hogy "Nem található érvényes rendszerparticíó. A telepítés nem folytatható." (Valóságban van a gépen 2 win XP, és egy Suse linux) CD-ről bootolva, csípőből lefagy. Hardverkiépítés vizsgálata, majd feketeképernyő...

Most ilyenkor kinél reklámáljak?

Ismerik azt a képmutató típust, amelyik rászól az emberre, hogy ne túrja az orrát, de amint befordul a sarkon, már el is merül a saját nyílásaiban, és óriási gyurmákat kapar ki onnan? Na, ezeknél az alakoknál egy árnyalattal sem jobb a Word.

Gery a Qatar Airways gépén járt, a légitársaságról érdemes tudni, hogy a reklámjaik alapján nemcsak az ülés, de még a wc-kagyló is bőrből van, az utaskísérők meg bármikor képesek úgy megbotlani, hogy estükben leszopják az embert. Ja, és most már azt is tudjuk, hogy Linux fut a repülőiken, a képen látszik a tétován várakozó operációs rendszer, bal felső sarokban a fehér hasú pingvinnel.
 

BéLóg megpróbáltatásait gyakorlatilag változtatás nélkül hozzuk le, hogy lássuk, milyen az, amikor pár pillanatra pokollá válik az életünk. Ímé:

Megkaptam a vadiúj dobozos Nero8-ast, és fel is raktam amit kell. Ezután, mint minden ostoba júzer, rákattintottam a "kvikkstartban" is nagyonnagyonnagyonjavasolt ingyenes update szolgáltatásra. Ez utóbbi csekkelt és nézett, vizsgált és barkácsolt, még harmadik fél patenjét is beregisztráltatta, sőt tűzfalbeállításokat is csinált kérésre, majd közölte, hogy rengeteg update várja, hogy mielőbb birtokba vegyem.

A megfelelő igenek nyomogatását követően a telepítő (!)legyalult MINDEN NÉRÓT a gépről, újraindíttatta magát, majd megkezdte az updatek letöltését. Ami csordogált is folyamatosan. Már 38 megánál tartott a letöltés a jelzett 180(!!!!)-ból, amikor egy "petit malheur" következett be a Zinternet kapcsolatban. A letöltés megállt, "hiba a kapcsolatban" üzenetet kaptam. Még jó, hogy a hiba hamar elhárult, sőt a "telepítő" ki is írta, hogy "Javítás...".

Majd hirtelen kaptam egy rövid ablakocskát:

A Nero Control Center nem talált Nero alkalmazást a gépen, ezért bezár...

És tényleg. A gépen már nincs semmi. (Ja, a biztonság kedvéért újraindítottam a gépet, hátha újrakezdődik az update, de nem...)

Szóval da capo al fine, mondaná egy értelmes zenész. Kezdjünk neki újra, rakjuk fel, majd irány az update, igaz? De mi lesz, ha másodjára is beugrik egy kis gond?

Na erre mondhatom, hogy anyádat!!!!!!!!

Olyan ez, mint a főzés: órákig tart az előkészület, szépen kirakjuk egymás mellé a hozzávalókat, bepácoljuk a húst, megpucoljuk a zöldségeket, elkészítjük a mártásokat, sütünk, párolunk, ízesítünk, fűszerezünk, pépesítünk, ropogósra égetünk, díszítünk, felszolgálunk, aztán két böfögés közt bezabáljuk az egészet. Olvasónkkal hasonló történt, a Vista percekig számolta a törlésből hátralévő időt, aztán a kalkulálás után kábé egy másodperc alatt lezúzta az adatokat a merevlemezről.

Egy Samsung-telefon mellé járt ez a szoftver, abba most ne menjünk bele, hogy elsőre nem akart működni. Ennél sokkal viccesebb, amit a szöveg állít. Mert mit is mond? Hogy a csatlakoztatás néhány percig is eltarthat. Pedig lószart. Bedugtuk, aztán benne volt.

A navaho indiánok újra támadnak. A második világháborúban az amerikai hadsereget erősítették az egykor híres nomád harcosok, igaz, a csaták során már nem fegyvereiket, hanem nyelvüket használták. Az athapaszkok nyelvcsaládjába tartozó navaho ugyanis egyik európai vagy ázsiai nyelvre sem hasonlít, szinte csak a törzs tagjai beszélték, úgyhogy az indiánok segítségével közvetített üzenetek hatékonyabbak voltak bármelyik kódnál.

A nyelv elsajátítását nehezítette, hogy a navahóknak nincs írásbeliségük. Csak ezzel magyarázható a Vista menüpontja, amit nyilvánvalóan olyan valaki próbált lejegyezni, akinek semmit sem mondanak a betűk. Vagy valami olyan nyelvet beszél, amit betűkkel kifejezni nem lehet. És ahol a navahókat bevetik, ott kő kövön nem marad, szóval csak az kattintson a ??(O)-ra, aki mindenképp meg akar halni.

Dani türelmes ember, aki elnéző a reklámokkal szemben, mert megérti a gazdasági folyamatokat. Nem zökkenti ki egy kis bújtatott hirdetés sem, mai ember, elfogadja az ilyesmit. Azt viszont már az ő gyomra sem veszi be, ha egy szoftver be akarja magyarázni, hogy ő szereti az amerikai focit, amikor nem is. Le is írta nekünk a felkavaró esetet:

Már megszoktuk, hogy a honfoglaló belépő kvízében napról napra reklámok tűnnek fel. Mint például (sor elején óriási jobline.hu banner): "Melyik oldalon találod meg a legtutibb állásajánlatokat?" Ezeket még megértem, mert ők is reklámból élnek. De hogy ezt ki találta ki és milyen céllal, az már örök rejtély marad. "Szoktál-e NFL mérkőzéseket nézni." Válaszok: "Igen", "Nem", "Passz". Megjelöltem a nemet (mert nem szoktam...) oké, javítás...Nem: helytelen, Jó válasz: Igen. Akkor most ők jobban tudják, szoktam-e NFL meccseket nézni, vagy mivan?

Az elmúlt hét megalapozott anyázásai után szinte ölelgeti az ember lelkét a Magic ártalmatlan figyelmeztető üzenete, amiben  közli, hogy megjósolhatatlan hiba következhet be (nem vátesz ez, hanem egy rakás nullás meg egyes). Aztán a mondat végi kérdőjel új jelentéstartalommal ajándékozza meg a mondatot. Kiderül, hogy a szoftver tanácstalan, annyira tanácstalan, hogy már a saját üzenetében sem bízik, de az is lehet, hogy csak Vágó Istvánnak képzeli magát, és a helyes választ 40 millió forinttal jutalmazza. Kösz Bogyoo!

Adtam egy esélyt a Linuxnak, nagy lelkesedéssel feltelepítettem az Ubuntut, és egy hét alatt sikerült is minden részletét megfelelően beállítani. Az most mellékes, hogy a látványos díszítóelemek - a Compiz Fusion - a gép újraindítása után mindig öt centi magasra állítja át az ablakok fejlécét, néha pedig olyan beállítással indul, amit én soha nem adtam meg neki.

Sokkal izgalmasabb, hogy mi történik akkor, ha a memóriakártya lecsatolása után lehúzom a digitális fényképezőgépemet az usb-ről, de eközben véletlenül nyitva marad egy program, amely még használná a képeket. Látható a képernyőről készült fotón, hogy ilyenkor tucatjával ugranak elő a figyelmeztető üzenetek (a háttérben), és ha a gyanútlan felhasználó ilyenkor átvált Exposé módra, amikor az ablakok képe egymás mellett jelenik meg, garantált a fagyás.

Csajom megpróbált belépni (hat perc), aztán megpróbált kilépni (négy perc and counting).

KisSteginek köszönjük ezt, de elsőre ugye mi is fura a képen? Tök normális hibaüzenet, rosszul beírt url, tetszett volna jól beírni, ugye, akkor nem tetszett volna ilyen helyzetbe kerülni, ugye-ugye? Aztán az egész kép átfésülése után mint lárvaállapotú Alien a vétlen űrhajósra, úgy ugrik az arcunkra a legfelső sáv, amiben az Internet Explorer állítja, hogy nem tudja megnyitni a kérdéses oldalt. Ez sem lenne fura, ha nem a Firefox futna.



Különben meg a Microsoft böngészőjének a keze akárhova elér, aki ezt nem tudja, az egyáltalán minek böngészget. Ez annyira igaz, hogy két olvasónk is belebotlott ugyanabba a gereblyébe, Gergőnek hála még egy példányban megvan a rémtett:



Így pakolgasson fel mindenféle plugint az ember a gépére. Mi szóltunk.

Az Anyádat blog sosem csinált titkot abból, hogy szereti az Apple-t. Az utóbbi egy évben alig volt bajom a saját Macemmel, úgy gondoltam az operációs rendszerre, a Tigerre, mint valami lelki társra, aki kitalálja a legtitkosabb vágyaimat is.

Ez volt a Leopardig. Azóta úgy pofozom a gépemet, ahogy korábban a pc-ket, megbízhatatlan szutyok lett az eddig remekül működő gép.



Soroljam? A gép néha lassan, túl sokat gondolkozva indul csak el. A bluetooth használhatatlan lett, korábban gond nélkül küldtem telefonról képeket a gépre, most faszul a rendszer. A Firefox régebben is szar volt, most naponta 15-ször kilép, legutóbb például pont egy cikk szerkesztése közben, mentés előtt. Akkor határoztam el, hogy rohadjon meg.

A 3G-s Huawei-modem szoftvere tök jól működött Tiger alatt, Leopardot futtatva sem volt eleinte gond, a 10.5.1-es frissítés óta viszont nem hajlandó csatlakozni, inkább kilép. Bizonyos idő után az egész rendszer akadozni kezd, félpercenként megáll a világ, és csak pár másodperces kihagyással indul el újra: például előfordul, hogy hiába gépelek, csak némi szünet után jelenik meg a szöveg, és ugyanez van a Youtube videókkal is. A Mail egy nap minden előzmény nélkül kitalálta, hogy nem törli a leveleket, azóta úgy van. A billentyűzet néha eldobja magát, hiába nyomom a gombokat, nem történik semmi. Aztán random betűk megnyomása után újra visszatér a rend.

Nem hiszem el bazmeg, írás közben megint kihalt a böngésző.

Örülök én az iPhone-nak, meg a részvények szárnyalásának, de nem ártana rendesen tesztelt operációs rendszert is piacra dobni, ha már képesek voltak 2,5 évet dolgozni a csilligó dockon meg az átlátszó menüsoron. Ja, volt Time Machine is, tudom.

It's just works, mi? MENNYETEK ANYÁTOKBA'!

Olvasónkkal rejtélyes, nehezen kibogozható eset történt, olyan, mint egy Hitchcock-film, már az ártatlannak tűnő alaphelyzet vázolása közben érezzük, hogy valami borzalom következik. Aztán következik a borzalom.

T.R. névre hallgató hősünk Windows XP-t használt, aztán új processzort vett, olyat, aminek negyedével magasabb volt az órajele: lelke rajta, az ő döntése. Elindította a gépet (a vonósok elkezdenek játszani), a rendszer elkezdett betöltődni, bejött a loginképernyő (vonósok szaporázzák), aztán a Windows minden további nélkül működni kezdett (madárfütty). A gép láthatólag tökéletes egységbe forrt a szoftverrel, utóbbi felismerte a processzor típusát, órajelét, mindenét, aztán T.R. észrevette, hogy az óra mellett a jobbalsó sarokban megjelent az új hardvert jelző ikon (vonósok újrakezdik, ugyanazt a hangot tépik, kamera T.R. szemére közelít). Az ikont egy üzenet követte, mégpedig:

Az új hardver telepítésének befejezéséhez újra kell indítania a Windowst! Újraindítja most?

Olvasónk persze igent mondott, és a Windows nem indult többé újra. Soha. Sehogy.

Felszállnak a varjak az éjszakában.

Egyáltalán nem gondoljuk, hogy a Word helyesírás-ellenőrzőjét meg kell aláznunk, mert egyrészt megteszi az helyettünk, másrészt elég nagy meló az összes létező szót lejegyezni, ráadásul a hibák többségét még azelőtt kijavítják, hogy bejegyzés születne róluk, de ez a mostani olyan kedves, olyan szívet melengetően bájos, hogy kénytelenek vagyunk megemlékezni róla. Köszönjük Jtomnak, hogy volt olyan jó, és volt olyan jó.

helixP csak végrehajtotta, amire kérték: frissítette a Windowst, mert az sírt érte. Az újraindulás után viszont súlyos hibákat emlegetett a rendszer, ami persze nem is meglepő: melyikünk ne lenne dühös, ha eltávolítanák mondjuk a máját, beraknának egy újat helyette, aztán elzavarnának aludni, anélkül, hogy bármit hozzáfűzhetnénk az esethez. Reggel mi is felkeresnénk az illetékeseket, hogy megismertetessük a kapanyéllel az ánuszukat.

Már megint kezdi, egyszerűen nem hiszem el. Az első generációval ugye az volt, hogy órákba telt feltelepíteni a szoftvert, mert installálás közben váratlanul kilépett a program. A második generáció ennél sokkal többet tud: el sem indul, mert a Windows update-et update-elni kell. Nem vicc. Ott a kép. Látszik. Hogy rohadnál meg.



És ha túltesszük azon magunkat, hogy a frissítőt frissíteni kell, akkor is, hogy a büdös mocskos életben tud megtörténni olyan, hogy egy szaros zenelejátszó-szoftvert nem lehet csak úgy feltelepíteni? És ha már nem: hogyan lehetséges, hogy a linkre kattintva nem indul el automatikusan a település, hogyan lehetséges, hogy ezen az oldalon találjuk magunkat:



ahol a rohadt hibalistából kell kiválasztanunk a mienket. Dögölj meg Microsoft, de tényleg! Az update update-je után persze megoldódott a probléma, de aki szerint ez normális, az nem normális. Ráadásul csak részben oldódott meg, mert a telepítés ugyan elindult, de rögtön félbe is szakadt ezzel az üzenettel:



Világos, nem? 0x80070002-es hibakód. Mayday, mayday.

A probléma megoldhatatlan, de egy tök ugyanilyen gépen, ugyanilyen verziószámú mindennel gond nélkül lefutott a telepítés.

Discover something new, mi?

A Microsoft böngészőjéhez képest a néma éjszakából előugró, késekkel, villákkal, kardokkal, gépfegyverekkel és Balázs Pali-kazettákkal fenyegetőző, hangosan üvöltöző öngyilkos merénylő csak amatőr kiscserkész. Olvasónk csak az Index impresszumát akarta megnézni a Firefox-szal, amikor előugrott az Internet Explorer, és minden magyarázat nélkül ötvenszer megnyitotta magát a kétképernyős asztalra. A júzer lefagyva nézte a megdöbbentő hatékonysággal végrehajtott totális támadást, amit csak a gép újraindítása tudott feltartóztatni.

Olvasónkat állítólag megtámadta a DC. Balázs kipróbálta a PeerWeb DC++ klienst, mert azt mondták neki, hogy jó. Működött is rendesen, de a ZoneAlarmra mindig panaszkodott. Balázs nem kapcsolta ki, mert a hibaüzenetek ellenére látszólag jól megfértek egymással Aztán ötödik indításnál feldobta a képen is látható üzenetet a program:



Majd okéra kattintás után ezt:



Őszintén szólva nem vagyunk meggyőződve a kép valódiságáról, de szeretnénk olyan világban élni, ahol megengedhetnek maguknak némi bunkózást a szoftverek. Az Anyádat szerkesztősége támogatja az ilyesmit, és alig várja azt az adatbázis-kezelőt, amelyik egyszerűen lestricizi használóját, illetve azt a szövegszerkesztőt, amelyik analfabéta buzeránsnak csúfolja majd az újságírót.

Az Anyádat egy közeli ismerőse két okból is tiszteletet érdemel

1: jó tíz évvel ezelőtt biciklivel jutott el A településből B-be, miközben A és B távolsága épp az ötszöröse annak, amit az Anyádat szerkesztősége autó nélkül meg tud tenni

2: Linuxot használ.

Advanced júzerről van szó, ezért is juthat olyan balgaság az eszébe, mint az ntfs partíció átméretezése, ami valamivel kockázatosabb dolog, mintha cigarettával kínálnánk egy benzinnel leöntött Főnix madarat. Meg is kapta a magáét, az itt is látható hibaüzenetet, ami bebizonyítja, hogy nemcsak a Windows tud döbbenetesen informatív lenni.