Anyádat

Az Access 2003 szülte ezt a hibaüzenetet, ami inkább aranyos, mint dühítő. Tudta-e ön, hogyha egy alak be akar törni önhöz, akkor az egy betörő? Vagy hogy ha valaki szöges bakanccsal rugdossa a fejét, akkor az durva? A szoftver persze nem tudhatja, ki ül a monitor másik oldalán, és biztos vannak olyan felhasználók, akiknek el kell magyarázni, hogy a számítógép rongálása nem tekinthető tipikusan biztonságos műveletnek.

Megesik néha, hogy a szoftverek meghülyülnek, Mac OS X alatt például naponta hatszor hal meg a Firefox, ilyenkor jöhet a Force Quit, ahol el lehet pusztítani az éppen futó nyomorult bittömeget. Naponta hatszor! Windows alatt a Feladatkezelőhöz nyúl végső elkeseredésében a júzer. A Microsoft operációs rendszere alatt is elég gyakran előfordul, hogy a program nem válaszol, ami a legneveletlenebb, legmocskosabb dolog, amit szoftver művelhet az emberrel.

ÉN VAGYOK A FELSŐBBRENDŰ!

Ilyenkor az evolúció csúcsa rábök a feladat befejezése gombra, és szinte érzi, ahogy az operációs rendszer cafatokra tépi a rakoncátlan szoftver. Na de: mi van akkor, amikor már a Feladatkezelő sem válaszol?

A Google lassan nagyobb lesz, mint a Microsoft, az Intel, a Coca-Cola és a Győri Keksz együttvéve, ilyen körülmények között nehéz fenntartani a látszatot, hogy ez ám csak egy jópofa cég, pár dilis munkatárssal, akik amúgy is egész nap csak biliárdoznak meg maszturbálnak, nem kell semmit sem komolyan venni. A Google egyetlen lehetősége az maradt, hogy legalább a hibaüzeneteit lazára veszi, ha más nem, ez talán meggyőzi az óriás keresőjét, levelezőjét, térképszoftverét, kalkulátorát, videómegosztóját, hírszolgáltatását és hirdetési rendszerét használó júzereket arról, hogy a másik oldalon nem a nagytestvér, hanem néhány habókos fazon áll. Ja, a cég piaci értéke épp 173 milliárd dollár, ami több, mint a magyar GDP. Irgum-burgum!

Elvesztették a kontrollt, ott vannak a gépeinken, uralnak minket, öntudatra ébredtek, egyszersmind elfelejtették, hogy kicsodák, és honnan jöttek. Például a Windows Media Player, ami arra panaszkodik a felhasználónak, hogy már öreg, ideje lenne frissíteni. Hát ki ne kattintana az Igenre? Öregecskedő médialejátszómat újabbra cserélném. Aztán jön az üzenet, hogy nincs újabb verzió, ez van, zabáld, jövő karácsonyig ne is lássalak! Egyébként szerintünk arra ment ki a dolog, hogy a rendszer megalázhassa a júzert, mint amikor az általános harmadikosok odaküldenek egy ronda fiút az osztály legjobb csajához, menjél csak, szerelmes beléd, persze az egész arra megy ki, hogy jót röhöghessenek a visszautasításon, mert ilyen gonoszok a gyerekek.

Épp játszottam a KMK aktuális, lávakerülgetős játékával, amikor a nyomorult rendszer feldobott egy ablakot, amiben ünnepélyesen közölte, hogy a frissítések telepítve lettek, indítsam újra a gépet. Anyádat! Amíg egy gombnyomással elhárítottam az intrúdert, elkapott a láva, és megölt. Nem is lennék ideges, ha nem ötödször kértem volna meg ezt a szellemi fogyatékost arra, hogy hagyjon békén, majd én eldöntöm, hogy mikor akarom újraindítani. Ha hónapokon át elviselte magát a jelenlegi állapotában, talán pár órát még kibírhatna folyamatos közbepofázás nélkül is, és akkor a láva sem esz meg. Szerintem.

Na, ez az az agyfelrobbantós eset, amivel szinte mindenki találkozott már, mindenki, aki cd-t, vagy dvd-t akart írni. Az őrültek! Általában a Nero szokott hasonlókat produkálni, de most az Alcohol is bebizonyította, hogy bármire képes. Jelent, üres a dvd, majd arra kéri a felhasználót, hogy rakjon be egy üres dvd-z. Na, ilyen még nem volt, amikor az emberek fát vágtak, állatokat tenyésztettek, és a patakparton üzekedtek, énekesmadarak dalára.

Azt hisszük, csak arra jók, hogy kiszámolják 13 négyzetgyökét, hogy letöltsék az internetről a láncos plüssmaci-pornót, vagy hogy elsimítsák a pixeleket a kapafogú űrszörny állán, pedig valójában az összes számítógép egyetlen üzenetet hordoz: mindenki el fog pusztulni, minden anyag a rendezetlenség felé tart, ha volt nagy bumm, lesz nagy zutty is, minden visszatér a kezdőpontba, nincs választásunk, nincsenek utak, csak végcél van, az viszont mindig ugyanaz: maga a kiindulópont.

Olvasónk csodálatos folyamatábrát készített, amivel bizonyítja, hogy felesleges küzdeni, a problémákat nem lehet megoldani. Hiába telepíti a bluetooth driverét, a Windows minden esetben képes megtalálni az új hardvert. Egyébként miért nincs egy pipa a buborékon, amivel bejelölöm, hogy az univerzum elpusztulásáig hagyjon békén az üzeneteivel, miért kell ezt valami eldugott helyről előásnom?


Klikk a képre a nagyításért!

Ha elég gyorsan mondogatja, elég hangos, elég meggyőző, elhiszem, hogy nem eshet bántódásom. Duruzsol, duruzsol a fülembe, megmozdulnak a hallócsontocskák, az ingerület végigszalad az útján, ködöt bocsát a szememre, úgy elkábulok, hogy nem látom a fejemhez szegezett fegyvert, meg az abból kirobbanó, finoman megmunkált golyót.



Pont mint a Paint. Olvasónk csak be akart illeszteni egy printscreent a képszerkesztőbe, de a mentés már nem sikerült. Próbálkozott, próbálkozott, de nem történt semmi, azaz mégis: a Paint minden kísérletnél közölte, hogy Nem történt hiba. Jön a köd, jön a köd,

Here it comes, here it comes
Here it comes, here it comes
Here comes your 19th nervous breakdown

Olvasónk bezárt egy ablakot. Az vesse rá az első követ, aki még nem csinált ilyesmit, esze ágában sem volt veszélybe sodorni az egész univerzumot, egyszerűen nem volt szüksége a programra. Az viszont nem volt hajlandó tudomásul venni az esetet, vagy talán olyan óriási volt a tömege, hogy becsukódás közben magába roskadt, fekete lyukká sűrüsödött, szingularitás jött létre, majd a közepén kialakul egy féregjárat, ami egyenesen a koala hal-mutáns madarak földjére vezet. Az eseményhorizonton furcsa jelenség figyelhető meg: amikor egy futó alkalmazást húz olvasónk a járatra, az sokszorosítva jelenik meg, sőt, több állapotban is megmarad, ami igazolja Hawking teóriáit. Olvasónk halkan remegve figyeli az ajtót, és várja a sárgaruhás kormányembereket, akik elviszik a féregjáratot, őt magát meg eliminálják, nyilván.

Én úgy gondolom, hogy nagy lehetőségek vannak az ATM-ek abuzálásában. Pár héttel ezelőtt került ki az a post, amiben olvasónk előcsalogatta a Start menüt a bankautomatából, aztán újraindította a rendszert, aka magyar virtus a digitális precizitás ellen. A történet alternatív szálon folytatódik. Olvasónk csak pénzt akart felvenni az ATM-ből, amikor a fotón látható kép fogadta. Ez bizony az automata BIOS-a. Állítólag az oldalsó gombokkal lehet mozogni a menükön, de azokba belépni már nem sikerült, Enter ugyanis nem volt. Már csak kicsit kell dolgozni a technikán, aztán úgy kinyílnak a pénzautomaták, mint a heringesdobozok (nem).

Volt már lengyel, német, holland, most viszont a Samsungnak hála végleg lelepleződött a magyar: bármilyen nehéz is ezt elfogadni, ugyanolyan hülye a nyelvünk, mint Mikka Hakkinennek. Olvasónk a számítógépéhez csatlakoztatta telefonját, a Vista betöltötte a mobilközpontot, aztán megjelent ez az üzenet, amiben keverednek a finn meg a magyar szavak.

Magyar, finn, újra egy nép lesz mihelyst
Odotetaan laitteen muodostavan yhteys

Van ez a szoftver, ami megmondja a Mac-tulajdonosoknak, hogy mennyire szar az élet: a hónapok telnek, az akkuteljesítmény csökken, a valaha száz százalékos paripa már csak árnyéka önmagának. Olvasónk telepe elég jól bírja, főleg korához képest: az akksi kapacitása 216 töltési ciklus és 24440 hónapnyi használat után is a régi. Egyébként ennek a gépnek a hatására mondta el Krisztus a „Felhasználói élmény fokozása a grafikus  interfész vonatkozásaiban” kezdetű példabeszédét (nem).

Ezt az üzenetet legalább harminc olvasónktól megkaptuk, de sokáig nem mertük kirakni, mert azt hittük, hamisítvány. Még mindig vannak fenntartásaink, de ha a hibaüzenet nem valódi, akkor egy óriási átverés áldozatai vagyunk. Tökmindegy. Az Explorer már többször bebizonyította, hogy érző lény, aki talán virágos rétekről és a formatálás utáni életről álmodozik, ahol nincsenek vírusok, nincsenek registryk. Kedvencünk a nincs mit tenni volt, eddig.



Hát jaj!

Ki tudna egy ilyen üzenet után gyűlölettel nézni a gépére? A Windows helyzetén még az sem ront, hogy a 008-as hibakód emlegetése a legtöbb felhasználó számára annyira értelmezhetetlen, mintha a Windows a 008-as hibakódot emlegetné.

Szeretünk Windows!

update: természetesen valamelyik Windows alatt futó alkalmazás, vagy valamelyik online oldal küldte az üzenetet, de ez még nem ok arra, hogy ne szeressük a Windowst, ami alatt, ugye.

Na most ehhez nem is fűznénk semmit. Olvasónk a weben keresztül nézegette a mailfiókot, amikor döntéshelyzetbe került. Melyiket választaná? Szerintünk jobb az oké, az olyan pozitív.

Az operációs rendszerek nagy, burjánzó galaxisok. Nem lehet tőlük száz százalékos kiszámíthatóságot és rendet várni, ahhoz egyszerűen túl bonyolult rendszerek. És minden ilyen rendszerbe kell egy boldog dadaista zug, ami viszonylag ártalmatlanul tud vidám hülyeségeket produkálni. Ilyesmi a Windows XP-ben az Administrative Tools hetvenes évekbeli ikonszettje: a legkilátástalanabb lemezparticionálást és meghajtóbetű-reallokációt is fel tud dobni 16x16 pixel nyolcszínű móka, amit valószínűleg még maga Steve Ballmer rajzolt irodája ablakán a jégvirágokba.

Az OS X mulatságos fenegyereke a Conflict Resolver, amiről már a múltkor is írtam. Éppen képeket szerkesztettem Égő Ákos kollégám egy Toyota-találkozóról készített riportjába, amikor a következő ablakkal lepett meg:

Olvasónk beismeréssel kezdte levelét: mostanában gyakran olvassa az Anyádat blogot. Szerinte emiatt háborodott meg a gépe, mindenesetre az utóbbi hetekben furcsa dolgok történnek. Minden fontosabb parancsra, például törlésre, vagy kikapcsolásra, előugrik egy ablak, egy viszonylag releváns kérdéssel, ám annál rejtélyesebb válasszal. A hiba újratelepítés után is jelentkezett. Nem nehéz elképzelni a gépet, ahogy retteg a júzer parancsaitól, és a válaszokat elrejti a gombok mögé, hátha úgy megússza a törlést, vagy ami még borzasztóbb: az újraindítást. Ez ilyen beszari.

A hétvégi nevetőverseny fődíjasa. Az üzenet elsőre normális, sőt, meglepően értelmes: a rendszer szerint a cd koszos, vagy sérült, és ezért nem sikerült beolvasni, ami valóban gyakran előfordul Az ügy attól mókás, hogy a meghajtó vinyón tárolt image-ről ment, tehát egy, a merevlemezen tárolt fájl tett úgy, mintha egy cd-olvasóban csücsülne. Az autorun megkerülésével egyébként sikeresen befejeződött a telepítés.

Olvasónk nem csinált semmi rosszat, csak több programot futtatott egyszerre. De a Windows bosszút állt: kikapcsolta saját magát. Na jó, csak az intézőt, de anélkül a Windows olyan, mint az FKGP Torgyán József szerszáma nélkül: félkarú óriás. Szerencsés esetben a rendszer gyorsan visszatölti az explorer.exét, ha nem, marad a Windows-háttér, ikonok nélkül, értelmetlenül, mint egy csodálatos festmény az emberiség kihalása után: egymagában, céltalanul.

Volt ugye az a bejegyzés a HP driveréről, ami magyarul kezdte, aztán hollandul folytatta: meglepő, de hízelgő párosítás. A Pinnacle MediaCenter ütemezője viszont csak előítéletes: bár magyarra van állítva, azért csak kipakolja a lengyelt is, mindegy, szovjet-szovjet, ezek úgyis csak a vodka nyelvén értenek, hülye kommunista bagázs mind.

Még a kilencvenes évek végén belekeveredtem egy házibuliba Herefordban, brit értelmiségi fiatalok adták a társaság magját. Hosszan méregettek, aztán megkérdezte az egyikük, hogy milyen a vasfüggönyön túl élni, és hogy nagyon rossz-e, amikor jegyre adják az ételt. Próbáltam elmagyarázni, hogy a kommunizmusnak már tíz éve vége, de ők csak együtt érzően bólogattak, mosolyogtak.

Szóval vigyázat! Bizonyára az angol nyelvű részben van elrejtve a titkos támadóparancs a nyugati szövetségeseknek, szerintem ideje vacogni, a Pinnacle szoftvere kétséget sem hagy afelől, hogy kezdődik a hidegháború.

Ment az elvtelen szitkozódás, hogy BKV, meg Windows, meg büdösek az emberek a metrón, meg hogy nem lehet kilyukasztani a jegyet a villamoson, mert amikor bedugom az automatába, a mögöttem álló nagydarab fickó kéjesen felszisszen, és mosolyog, és le nem veszi a szemét a jegyről és a résről, és már a kulcsot sem merem betenni otthon a zárba, és a sziszegés álmomban is kísért, de ennek most vége: külföldi olvasónknak hála az amsterdami közlekedési vállalat is leleplezte magát, bizony Windows fut az ő automatáikon is. Szép kék halál, aki nagyon expert, az a sorok számából és hosszúságából biztos ki tudja találni, hogy csak valami júzer-errorról lehet szó.

Egyébként meg magyar embernek magyar fagyást!

Muhaha, ezzel már mi is találkoztunk, akkor még nem volt meg az Anyádat blog, de pont egy ilyen ablak adta az ötletet, hogy meg kéne csinálni. Ez az az eset, amikor a júzer eléri a tökéletes bizonytalanság állapotát. Mi ez az ablak? Mi a három választási lehetőség? Mit kérdez ez? Mit a helyes válasz? Ha a jobb alsó kérdőjelekre kattintok, kapok telefonos segítséget? Mennyi ideje van még hátra annak az univerzumnak, amiben megtörténhet az ilyesmi?

Egyébként mindig ez történik, ha a driver azt hiszi, Kínában van.

Szóval, ha a nintendós fickónak, Hirónak sikerült, akkor bárki megpróbálkozhat az időutazással. Olvasónknak például a jövőből üzen a rendszer, vagy éppen saját maga, de az hétszentség, hogy vétek olyan programot törölni a gépről, amit még 2070-ben is érdemes lesz használni. Viszont ha a dátum stimmel, akkor valahol megbomlott a téridő-kontinuum, szóval elég nagy szarban vagyunk.

Rendszeridő, mit sem segít,
Ha kedves az életed, a Black & White 2-t el ne távolítsd!

Hehe, gyönyörű az egész. Eleve: zóna. Ez még magyarázható, adott terület hivatalos megnevezése, de ha a szerencsétlen júzert nem győzte meg a baljóslatú szó arról, hogy idegen civilizáció ékelődött közé, és operációs rendszere közé, akkor a felkínált lehetőségek majd kijózanítják. Egyébként könnyű lefordítani: aki áthelyez, az erős, lendületes, karakteres, bízik a sikerben, ezért nem fontos számára, hogy az állomány az eredeti helyen is megmaradjon. Ő az, aki mindenre azt mondja: Igen. A másolás menekülés a realitások elől, a valóságban nem tudom áthelyezni a hűtő felső polcáról a szalámit úgy, hogy az fent is megmaradjon, meg lent is ott legyen, a valóságban az ember képtelen másolni! Aki ezt a parancsot szokta választani, az azt mondja a kihívásokra, hogy: Nem.



Ilyen egyszerű.

A Mac is művel néha fura dolgokat. Oké, a dolog ott kezdődik, hogy a Mac kinyitás után két másodpercen belül kész a munkára, szóval a szoftverek egy részének esélye sincs felfogni, hogy mi történt, de attól még tény, hogy az akkumulátor töltöttségét jelző sáv ilyenkor rendszerint hülyeségeket közöl az emberrel. Az én MacBookom például képes volt egyszer azt állítani, hogy 900 órán keresztül működőképes még, de azt nem sikerült megörökíteni. Olvasónk viszont időben nyomta meg a gombot a MacBook Prón, úgyhogy mindenki megnézheti: a rendszer szerint 21 óra van még hátra a lemerülésig. Persze, lecsukva, pihengetve.

Újratelepítettem a Windows Vistát a laptopomra, hátha a Fujitsu Siemens és a Microsoft fél év alatt össze tudta kaparni magát annyira, hogy használni is tudjam a vadonatúj oprendszert a gépen. Elvégre nyomós oka lehetett annak, hogy a gyárban már tavaly rányomtak egy Vista Capable matricát. Sajnos ismét csalódnom kellett. Az alap driverek megvoltak (ugyanazok, mint legutóbb, márciusban), és a rendszer tökéletesen betöltődött, a nyomorult usb memóriakulcsok azonban kifogtak ezen a nyomorult rendszeren.

Bedugom a memóriát, erre elkezd nyavajogni, hogy akkor ő most drivereket töltene le a Windows Update szervereiről. Jó, persze, töltsön, elvégre az usb memóriakulcs olyan modern találmány, hogy biztosan nem férhetett el a driver a telepítő dvd-n. Töltene is, de nem találja a drivert, inkább elkezd cseszegetni, hogy keressünk közösen valami megoldást, például nézzünk körül a merevlemezeken.

Rutinosan beállítottam a meghagyott Windows XP partíció betűjelét, és hogy keressen az összes létező almappában - voilá, a régi rendszer még ismerte az usb memóriakulcsokat, megvan a driver. Azt nem értem mondjuk, hogy egyetlen memóriakulcshoz miért kell három különböző driver, usb + lemezmeghajtó + unidentified device. Nyilván az egyszerűség kedvéért.

Ez lett a plug and play-ből? Vagy örüljünk, hogy az usb kábelek használatához egyelőre nem kell külön driver?

Ismerik azt a típust, amelyik bocsánatot kér azért is, hogy él? Jó, legtöbben csak a rabszolgatartást bemutató filmekben találkoztunk ilyen figurákkal, de mindegyik osztályban volt egy hasonló attitűddel megvert tanuló, aki ha kevésbé ostorozta volna magát, kevesebb csapást mért volna rá a közösség is. Ugyanez van a Neróval. Ha csöndben megírta volna a dvd-t, senki sem bántotta volna, erre közli, hogy négyszeres helyett csak négyszeres sebességgel tudja égetni a lemezt. Semmi baj, haver, relax!

Olvasónk amúgy szereti a Vistát, sőt: meg van elégedve vele. Kényelmes, normális gépen gyors, stabil, ráadásul fejlett erőforrás-figyelővel dobták piacra. Végül is ez sem baj. Ugyan kit zavarna, ha az operációs rendszernek hála másodpercenként 24 gigabites sebességre lenne képes a hálózata, ami 58 millió százalékos kihasználtságot jelent? Most már értjük, miért történt az észteknél mindegy úgy, ahogy történt.

Azt korábbi postjainkból már tudjuk, hogy a BKV minden körülmények között XP-t használ, de olvasónknak hála most lelepleződött az Erste Bank is: az ATM-ből váratlanul egy Windows mászott elő. Felszínes gyalázkodás lenne a hír hallatán egyenlegünket félteni minden tranzakció után, az operációs rendszer bizonyára teszi a dolgát, nem kell attól tartani, hogy a felvettnél kétszer nagyobb pénzt vonnak le a számlánkról. A sztori viszont mulatságosabb, mint elsőre hinnénk: olvasónkból ugyanis előtört az informatikus, és megpróbálta a kezelőgombokkal irányítani a Windowst. Sikerült neki, némi bűvészkedés után újraindította a gépet. Hogy ez miért jó? Mert vicces, azért.

A hétfő nagy kérdése: mi történik akkor, ha a júzer magyar Windows XP-re angol HP-s drivert telepít? Hogy elsüssük a béna poént, német XP és angol szoftver mellett még megértenénk a dolgot.

Ugye az Anyádat blogon megjelenik egy rakás olyan probléma, ami inkább vicces, mint dühítő, előfordul, hogy egyenesen jobb lesz a napunk egy mókás kis üzenettől. Most nem erről van szó. Véresen komoly eset következik. Olvasónk a Photoshop CS3-at telepítette a gépére, ekkor még nem sejtette, hogy mi vár rá.

A szoftver kapásból visszavágott, nem indult el. Olvasónk ekkor megpróbálta uninstallálni a programot, a folyamat után azonban a gépen maradt a Photoshop, csak a futtatható állományok tűntek el. Hősünk nem adta fel, újra megpróbálta telepíteni a szoftvert, az viszont megtalálta a gépen maradt használhatatlan fájlokat, és közölte, hogy minden rendben, nincs mit felrakni. Olvasónk pár lépést kihagyva rögtön a Windows visszaállításához folyamodott, ami meg is oldotta a problémát, eltűnt a Photoshop. Na, jöhet megint a telepítés. Ekkor kapta a postban is látható hibaüzenetet, amiben a szoftver közli, hogy nem folytatódik a telepítés, amíg be nem zárja a telepítőt.



update: olvasónk megesküdött rá, hogy egyszerre csak egy telepítő futott.