Anyádat

Ismerjük a görög drámák isteneit, intrikus bagázs, alig várták, hogy beavatkozhassanak az emberek életébe, hogy alaposan összekuszálják a szálakat. Csak egy dologban tévedtünk: azt hittük, leráztuk őket. Hát nem, visszatértek és erősebbek, mint valaha, mert most már nem vizuális trükkök segítségével alakítják a történelem menetét, hanem szoftverek mögé bújva, egyesnek meg nullásnak álcázva magukat. De néha lebuknak. Hajdu Attila képén például látszik, ahogy Poszeidón háromágú szigonyával lecsapott a Hálózati kapcsolatokra. Kétszer.

Nem igazán értjük, mi történhetett olvasónk, Gergely gépével, de egészen felzaklató a sztori. Most át is adjuk neki a szót, hogy első kézből tudhassa meg mindenki, miféle szemétségekre képes a Nero, csak hogy felhívja magára a figyelmet:

Hello!

Egy pár nappal ezelőtti esetemet ajánlanám az Anyádat! rovatba. Én csak a szememet düllesztettem rajta... Minap frissíteni szerettem volna a nero verziómat, ezért a korábban a hivatalos honlapról letöltött, és eddig már többször sikerrel használt 7.10.1.0-ás magyar frissítőcsomagot indítottam el. Már a telepítés közben kérdőjelekkel volt tele minden szöveges rész, amin azért még átverekedtem magam, de a telepítés után a start menüben ilyen látvány fogadott, miközben az eredeti nero és a frissítőcsomag is magyar (elvileg).

Azóta a programok angolul beszélnek, amivel egyébként nincs bajom, de ez a nyelvi töketlenség....

Asszem ide illik egy kiadós anyázás...

Üdv: Gergő

update: koreai.

Nem kell megijedni, az eset februári, illetve ha a kedves olvasó gyakorlott mozilátogató, de az elmúlt két-három hónapban érthetetlen módon belassult a gépe, akkor most már tudhatja miért: a CinemaCity oldalán egy helyes kis férek éldegélt a programajánlat mögött. Köszönjük a találatot KS-nek.

Olvasónk, „negyvenkettő” beszívott egy malware-t, egy vicces kis jószágot, ami módosítja a Google találati eredményét, úgyhogy hiába keres rá a júzer Aquinói Szent Tamás filozófiai értekezéseire, akkor is egy kitárt pumát kap az arcába. Nem gond, mert az Explorer már az indításkor jelezte, hogy gáz van, így olvasónk letöltötte a File Secure próbaverzióját, ami ugyan megtalálta a malware-t, de eltávolítani már nem volt hajlandó azt. Negyvenkettő úgy döntött, hogy nem kell neki a használhatatlan program, így kilépett belőle, majd megpróbálta törölni azt, mire a következő ablak ugrott elő:

„most van egy fent ragadt malware, meg egy uninstallálhatatlan csoda antyspyware progim poweded by M$”

vallott érzéseiről olvasónk.

Szegény Korcs nevű olvasónkat az ág is húzza. Szerintünk alapvetően nincs baj azzal, ha az ember Vistát, Office 2007-et, meg Vista-kompatibilis VirusBustert telepít, de ő már ezt is csapásként élte meg. Viszont ami ezután jött, az tényleg durva. Mert a dolgok viszonylagos rendben haladtak, amíg fel nem tette Korcs az Office 2007 SP1-et, ami után fejére állt minden. Azóta ugyanis az Office 2007 bármelyik alkalmazásának elindítása esetén csodálatos harc bontakozik ki a szoftvercsomag és a VirusBuster közt, amiből mindig ez utóbbi kerül ki vesztesen. Az Office ugyanis fogja magát, és lelövi a vírusvédelmet. Ezek után már csak az újraindítás segít, mert a rebootig nem hajlandó elindulni a VB. Ja, és még van vicces de közérthető hibaüzenet is, ha valaki esetleg a rejtély nyomában szegődne:

Gszek egy gyakori problémába futott, amivel az Anyádat stábja is egyre többször kénytelen szembesülni. A történet szálai a régmúltba vezetnek vissza.

Régebben a captcha a barátunk volt. Megóvta világunkat attól, hogy a robotok átvegyék fölöttünk az uralmat, és gyáraikban a vasalók furcsa szexuális perverzióit kelljen kielégítenünk. De a gépek okosabbak lettek, egyre nehezebb volt megállítani őket, így a captcha is belehúzott, bonyolultabb lett. Eleinte nem is volt ezzel semmi gond, de aztán eljött egy pont, ahol valami elromlott: egy ideje már bőven láthatunk olyan captchákat, amiket ugyan még mindig nem tudnak olvasni a gépek, de már az emberek sem. Ez történt Gszekkel is, aki csak az elfelejtett gmailes jelszavát akarta megtudni, az viszont most már rejtve marad az egész univerzum előtt, kivéve, ha valaki meg tudja fejteni a képen is látható captchát.



Valószínűleg egy gép lesz a befutó, 2011 körül.

Volt szép nagy sztrájk, aminek az a meglepő eredménye lett, hogy élhetőbb lett Budapest, mint az elmúlt pár évtizedben bármikor. Kiürült utcák, biciklisták mindenfelé, a levegő kitisztult, sokan gondolták úgy, hogy minden napra kellene egy ilyen munkabeszüntetés. Valószínűleg a BKV-automatának is megtetszett az ötlet és már előre lesztrájkolta a magáét, ezt a képet ugyanis még februárban fotózta lolka_bolka, de már ezen látszódtak a közlekedési vállalat első, bizonytalan lépései a sztrájk felé. Mondjuk ha nem mennek a buszok, jegyet sem kell venni. Apropó: ma amúgy sem kell, hiszen hétfőn az utasok sztrájkolnak.

Olvasónkat nehéz kihozni a sodrából, egyhangú derűvel viseli a nehézségeket:

Sok rosszat mondtunk már róluk, de a Microsoft hibaüzenetei néha azért szerethetőek is. Erre kitűnő példa a részeg ezredes karakter, ezt a szerepet a .NET framework telepítése során alakítja az MS. A Svejkből megismert első világháborús tisztek karakterei rémlettek fel, akik tök részegen és kordagyuris hülyeséggel mennek keresztül a háborús forgatagon, miközben a legelemibb marhaságokkal traktálják a szerencsétlen bakákat. Kraus ezredes például magyarázási mániában szenvedett: "Az olyan utat, aminek mindkét oldalán árok van, országútnak nevezzük. Tudják, mi a az árok. Az árok egy egy kiásott dolog, amelyen több ember dolgozik. Egy földmélyedés. Igen. Kapával csinálják. Tudják, mi az a kapa?"

Tessék, ez van akkor, ha egy vállalat minden gyárt, ráadásul mindennek elkészíti minden évben a legújabb verzióját, aztán amikor már havonta 432 új szoftvert ad ki, outsourcingolja Pakisztánba a kezdőfotók szerkesztését, amiket csak a Feröer-szigeteken csomagolnak egybe a játékkal. Nem csoda, hogy néha kavarodás van. Csak hogy tisztán lássunk: olvasónk az NFL 2005-öt rakta fel eredetileg.

Az ember alapvetően kíváncsi, és a maga kárán tanul; ezért hajlandó többek között feltelepíteni az Internet Explorer új, nyolcas verziójának a bétáját. Meg azért, mer a webkettes világban a béta már nem azt jelenti, hogy úgy-ahogy működgető tesztváltozat, hanem olyan verzió, amit még fejlesztenek, de már megérett arra, hogy az ember különösebb anyázások nélkül használja. Az IE8 béta éppen ennek a határán egyensúlyoz, néha fagy, néha nem hajlandó az összeomlás előtt nyitott ablakokkal újraindulni – és egy idő után ez a kombó pont olyan pillanatban üt be, amikor tizenhét ablakunk volt nyitva, mind olyan címeken, ahová negyedórás keresés és véletlenszerű klikkelgetés után jutottunk el, és esélytelen hogy újra rátaláljunk.

Ide veled, régi kardunk! – tör ki ilyenkor a költő az egyszeri felhasználóból, és megpróbálja visszarakni a hetes Explorert. A Windows meg ezt mondja erre:



Ácsi júzerkém, ha már nyolcasod van, nem állsz vissza a hetesre, csak a testemen keresztül! Akkor se, ha ez béta, amaz meg végleges; ez fagy és az idegbajt hozza rád, az meg… az meg szintén fagy és az idegbajt hozza rád, de talán kicsit ritkábban.

Egy újabb remek érv az Opera/Firefox/Safari mellett. És hogy a visszaállítási kísérlet óta milyen Explorerem van? Nekem nyolc.

Lehet ám itt próbálkozni folyékony nitrogénes hűtéssel, meg extrém magas feszültséggel, processzorra kötött sugárhajtóművel, csípős paprikával ösztökélt tápventillátorral, akkor is BZ nevű olvasónk a császár, aki 1133 százalékos túlhajtást ért el úgy, hogy hozzá sem nyúlt a gépéhez. Legalábbis az Everest szerint, az meg sosem hazudik.

Oké, én már attól hidat verek, hogy ezek a mai szoftverek fogják magukat, és letöltik a borítót a lejátszott albumhoz, bár engem még mindig azok a programok sokkolnak a legjobban, amik a Google segítségével megtalálják a játszott dal szövegét, és bemásolják azt a fájlba úgy, hogy nincs mellébeszélés, nem kopiznak felesleges részleteket, csak magát a címet és a sorokat. Na de nem is ez a lényeg, hanem az a bosszantónak aligha, viccesnek mindenképpen nevezhető hiba, hogy a Media Player képes volt ezt a fickót kiadni Mozartra. Ha a Microsoft programjának mégis igaza van, érdemes lesz újratanulmányozni Salieri indítékait. Köszönjük Schelling Andrásnak, hogy leleplezte a történelem legnagyobb félreértését.

Marketingben persze mindhárom mobilszolgáltató jó, a legnagyobb lefedettséggel dolgozó T-Mobilie már 7,2 megabitről beszél, városszerte elérhető, tessék előfizetni, megvenni! Na persze. A sávszélesség kétségkívül adott néhány területen, feltéve, hogy működik az a rohadt szolgáltatás, vagy hogy senki, de tényleg senki nem kezd el telefonálni a közelben.

Nálam a T-csoport mobilinternete van, ami a 3G-túránk szerint messze a legjobb az országba, felételezem tehát, hogy a többiek még szarabb szolgáltatást kínálnak.  Mindenesetre a T mobilinternete is dühítő, mert bár ha semmi zavaró tényező nincs, képes eljutni a 3,6 megabitig, legtöbbször van valamilyen zavaró tényező.

Napszaktól függően például képes 15 percenként bontani a vonalat a hálózat. Hétköznap délelőttől délutánig, amikor senki nincs otthon, jól működik a net, viszont ilyenkor én sem vagyok otthon. Reggel, vagy délután, amikor hazaérnek az emberek a munkából, eljön a pokol. A gép képtelen felcsatlakozni a hálózatra, ha valami csoda folytán mégis sikerül neki, 15 perc múlva ledobja a rendszer. De nemcsak ezzel van baj, mert a sávszélesség is lezuhan: délutánig még csak-csak összejön a 3,6 megabit, amint a munkából hazaérő emberek elkezdenek telefonálni, leesik az adatátviteli sebesség felére, harmadára, negyedére, tizedére.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az esetek 80-85 százalékában nem működik jól a szolgáltatás, de az a maradék 15-20 százalék bőven elég ahhoz, hogy azt mondjam: anyádat! Nektek milyen benyomásaitok vannak?

Zoli az a fajta ember lehet, aki a legsötétebb pillanatokban is megtalálja a szépséget az életben. Na persze egy értelmetlen hibaüzenet még nem az Apokalipszis, de apatikus reakciója minta lehet mindannyiunknak arra, hogyan viseljük el a számítógépek okozta stresszt.

„Ma a Vista az alábbi üzenettel örvendeztetett meg. Nem futott semmi extra program, csak az üres rendszer. Csak úgy, a semmi közepén. Akár egy befejezetlen haiku. Vagy egy költői kérdés.”

Imádom, ahogy a britek bírnak fogalmazni. Emlékszem, amikor először mentem hozzájuk, és egy szállodaszoba után érdeklődtem, a recepciós kisasszony ezt válaszolta:

Attól tartok, már nincs egy szabad szobánk se.

Persze én erősködtem, hogy ne tartson, győződjön meg róla, aztán betemettük a kulturális szakadékot, mert kiderült, hogy náluk ez a „rohadtul nincs egy szabad egérlyuk se az egész kócerájban” finom megfogalmazása. Na, udvariasságért a Firefox sem megy a szomszédba:



A képet egyébként eASToNE lőtte, az üzenetet a böngésző akkor küldte, amikor a Screen Grab! kiegészítést használva próbált egy javás oldalról képet leszedni!

Eleinte ugye mindenki azért utálta a Vistát, mert nem voltak hozzá normális driverek. Elképesztő sikerélmény volt, amikor az oprendszer felismert egy pendrive-ot, és az is eseményszámba ment, amikor egy játék nem volt lassabb Vistán, mint XP-n. Na, hát úgy látszik, redmondban összekapták magukat, mert SztupY rendszere például simán feltelepítette a szükséges drivereket az ismeretlen eszközhöz, ami nem kis teljesítmény.

Zsútól kaptuk ezt a képet, aki fel ugyan nem húzta magát az eseten, de legalább röhögött egy jót. Egyike volt ez azoknak a ritka pillanatoknak az informatikában, amikor gép és ember találkozik az idő egy valószerűtlen rövid szakaszán, kacagnak egyet, aztán újra eltávolodnak egymástól, útban a végtelen felé.

Az egészet egy vallomással kell kezdenünk. Szerencsére rengeteg anyázás érkezik, mi meg szépen elmaradunk a munkával, vagy egy hétig csak nézünk magunk elé, és nem frissül a blog: feltorlódnak az anyagok. Megesik, hogy másfél hónapos késéssel kerül ki egy jobban sikerült történet, és ez történt a mostani, egyébként remek anyaggal  is, amiben a befoglaló szoftver, vagy közvetve maga a Wizz Air rendszere szívatja a kedves olvasót.

Pedig ő csak el akart ugrani Brüsszelbe, meg vissza, 21-i indulással, 23-i érkezéssel. Erre azonban nem volt mód,

 

23-án nem jött visszafele gép, ezért olvasónk meggondolatlanul a További indulási időpontok-gombra kattintott. Akkor jelent meg a második ablak,



amiben a rendszer felajánlotta, hogy 21-én utazzon el Brüsszelbe, de ki se pakoljon, mert 20-án már jöhet is haza. Villámlátogatás.

Szóval itt van ez a Nero. Remek kis program volt, mittudomén, elfért egy flopin az egész, felraktam, működött. Aztán kivagyi lett. Mindent akart. Világuralomra tört. Az utóbbi években túl nagy lett, átláthatatlan, és hülye. Emberek! Több száz megabájt egy dvd-író programnak? Ne már! Jellemzően egyébként hetente érkezik legalább három olvasói levél, amelyik a Nerót szidja, úgyhogy komolyan szelektálnunk kell. De Miphee levelét például beraktuk:

"A Nero PhotoSnap Viewer programban találtam ezt a hibát. Nyomtatáskor akárhányszor meg akarom változtatni a kép méretét egyedire, megkapom ezt az üzenetet: 15 és 99 közötti számot kell választanom, ám akármilyen értéket írok be, sosem fogadja el és nem lehet a megváltoztatott mérettel nyomtatni, sőt vissza kell állítani az eredeti méretet is, különben a nyomtatási menüből is ki kell lépni. Vistám van és Nero 7.9.6.0-m."

Jó kis játék volt a Heroes of Might and Magic III. Még 1999-ben jelent meg, a minimális rendszerkövetelménye 133 megahertzes Pentium volt, 32 megabájt memóriával, meg egy olyan grafikus kártyával, ami képes 800x600-ban megjeleníteni a képet. Mai szemmel nézve az aktuális csúcsgépek sem zúzták szét a bolygót, akkoriban mutatkozott be a 450-500 megahertzes Pentium 3-as, memóriából meg a legdurvább konfigban sem volt 128 megabájtnál több.

Na, mit csinál az a program, ami ilyen környezetből érkezik, de egy olyan gépen akarják futtatni, amiben 2 gigabájt memória van? Összepisili magát a gyönyörűségtől. Ja, meg még közli, hogy neki 32 megabájtra van szüksége, úgyhogy elképzelhető, hogy 2 gigabájton instabil lesz. Köszönjük Bicskásnak a remek képet.

Mindig is sejtettük, hogy szörnyű számítógépek állhatnak az áruházláncok mögött, és azok irányítanak mindent, hogy egy napon átvegyék az uralmat (ahogy azt az egyik South Park epizód is sugallta), de most Zipnek hála a szörnyeteg leleplezte magát: annyit már tudunk, hogy AMI Bios van benne, valamint, hogy 266 megahertzes memóriát használ. Az American Megatrends Incorporated központja az amerikai Georgia-ban van, abból biztos nem lehet baj, ha oda mérjük a megelőző csapást.

A repülő egy szenzitív közeg. Nem jó az emberek érzéseivel játszani. Minden kis neszre odafigyelünk, kétpercenként ellenőrizzük, hogy megvannak-e még a hajtóművek, a szerencsésebbek már felszállás előtt részegre isszák magukat, mások meg végigrettegik az utat. Fél éve sincs, hogy a New York-Budapest útvonalat egy olyan lánnyal tettem meg, aki takarót húzott a fejére és hangosan felsikoltott minden kisebb remegésnél, na ő például biztos kiugrott volna a gépből, ha meglátja ezt az ártatlannak tűnő betöltődős képet a beépített kijelzőn, ami a lefagyás, majd újraindulás után vagy 15 percen keresztül nem akart eltűnni a képernyőről.

Nem tudom, ki hogy van vele, de azért az bájos volt, hogy egyes hivatalok még akkor is floppyn kérték be a cégek adatait, amikor az adattárolót már az egész univerzumban hivatalosan is betiltották, sőt, egyes külső galaxisokban úgy döntöttek, hogy beolvasztják az összeset, és a masszát beledobják a napba, hogy ne okozzon több bajt. Mára valamivel talán már jobb a helyzet, online vagyunk, meg minden, de ez nem nyugtatja meg Moont, akit leginkább talán az zavart, hogy egyes bevallásokhoz pc-t kell ragadnia, míg mások esetében maradhat a Macnél. Hát akkor az APEH kedvéért mégiscsak két gépet kell tartani.

Persze idén is teljesen véletlenül vettem észre, hogy péntekig kell beadni az adóbevallásomat, illetve nem a sajátomat, hanem az evás cégemét. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem az APEH betűszó láttán mindig görcsbe rándul a gyomrom, pedig tiszta a lelkiismeretem, evás is azért lettem, hogy ne kelljen költségszámlákat kreálni. Így aztán viszonylag egyszerű a bevallás is, beírja az ember a négy negyedévi bevételét, amiből kijön, hogy mennyi az evája, azt jó esetben már be is fizette, és kalap, kabát.

A bonyodalmak tavaly is ott kezdődtek, hogy Macen nem olyan egyszerű mindez. Persze felbootolhatnám a hónapok óta az asztal alatt porosodó régi PC-t, hogy azon megpróbáljam megoldani a kérdést, de rémlett, hogy idén platformfüggetlen lett az adóbevalló program, mindannyiunk kedvence, az Abev.

Letöltöttem, elindítottam az installt, ami rögtön elkezdett sipákolni, hogy kéremszépen, rendszergazdai jogok nélkül meg ne próbálkozzak ilyesmivel! Kérd el a jelszavamat, te ostoba, gondoltam, hát van énnekem jogom, csak téged ez nem érdekel. Install elhullott, kiléptem, Google.



A magyar unixos wikiben találtam meg a megfelelő varázsszavakat, elindítottam a Terminalt, pöntyögtem egy kicsit, és máris működött a kis rohadék. Sikerült installálni, sőt még az szja-bevallásomat is elkezdtem kitölteni benne. No de az még ráér, nekem most az eva-bevallás kell.

Itt ért a következő kellemetlen meglepetés. Jelenleg ugyanis csak az szja-bevallásnak létezik platformfüggetlen változata, plusz valamilyen kifürkészhetetlen logika alapján a társasházak szja-bevallásának is. Úgyhogy áshatom elő a PC-t az asztal alól, és hegeszthetem azon a bevallásomat. De lehet, hogy Angelday példáját követve veszek nyolcvan dollárért egy Parallelst, és búcsút intek a bézszínű gépnek.

Ugye van az a probléma, hogy a merevlemezgyártók szeretnek ezerrel osztani 1024 helyett, amiből mókás eredmények születnek. Például kiderül, hogy az 500 gigabájtos merevlemez valójában csak 500 milliárd bájtos, valójában tehát csak 465 gigabájtosak, annyi adat fér rájuk, a többi hazugság. Még jobb, amikor nemcsak a gyártók hazudnak, hanem a program is tagad. A végsőkig, ahogy az Marcellus leveléből is kiderül:

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a háttértárak névleges kapacitása csak kerekítés, a tényleges tárolókapacitás ennél kevesebb. Azon azért meglepődtem, amikor az 500 GB-osként hirdetett Seagate FreeAgent külső winchesterről kiderült, hogy ebből több mint 34 GB-ot tesz ki a marketinges csúsztatás. Az eddigiekből úgy tűnhetne, hogy ez a levél a Tékozló Homárra való, de az érdekes rész most jön: a merevlemezhez mellékelt Drive Manager program skizofrén módon a felszínen még próbálja fenntartani a látszatot, de a "Drive Info" gombra kattintva már a (Windows Intéző és a PartitionMagic által is megerősített) szomorú valóságot közli a kedves júzerrel.

Zsófiát két dolog zavarta igazán: egyrészt a rendszer akkor közölte, hogy leállítás alatt áll, amikor épp kezdett elindulni. Másrészt meg miért kell a frászt hozni az emberre olyan hibakódokkal meg hivatkozásokkal, amikről az átlagjúzernek fogalma sincs.

Miért nem lehet azt mondani:

Kedves gazdám, bár dolgoznom kéne, de a kényelmesebb, biztonságosabb működés érdekében most újraindítom magam. Sajnálom az okozott kellemetlenségeket.

További részletek >>>>>>>>

Error, Error, Error, NT AUTHORITY/SYSTEM, Rcp, Rcp, Malfunction,

ERROR CODE: 11#323223#45677!!!!1231243242323-23434534534

Ebből is látszik, hogy milyen agyhalál-közeli állapotba tudja juttatni az embert az informatika. Égessük el gépeinket, és olvadjuk újra egybe a természettel.

Addig is itt van Zoltán levele, aminek a subjectjében ez volt:

„Há hülye a gépem!!!”,

a csatolt kép neve

„hülye számítógép!!!!!!!!!!.bmp volt”

és így nézett ki:

Péter csatolt képe azért is szimpatikus, mert itt a Windows valódi ablak, a háttérkép legalábbis olyan, mintha csak kihajolt volna a szobájából, és úgy készült volna a fotó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a Silkroad-című ingyenes MMORPG-vel játszott, amikor felugrott egy hibaüzenet, amit akceptált, majd minden szertefoszlott, pedig csak ezt a bődületes baromságot kapta:



Én azt mondom, jobb az ilyenekkel vigyázni. Azóta egyébként jól fut a játék.

Az utóbbi időkben egyre több olvasónk érezte úgy, hogy meg kell osztania velünk az iwiw-vel kapcsolatos agóniáját, amit mi támogatunk, úgy emberként, mint felhasználóként. Hogy ne kelljen minden nap újabb postot írni a témáról, összeraktunk  egy vékonyka csokrot belőlük.

Itt van mindjárt Krisztián esete, aki egy Nagy-nevű ismerősét kereste, és előre sejtette, hogy nehéz dolga lesz, ilyenből ugyanis sok van a rendszerben. Először beütötte a teljes nevet, de semmi. Ezután elképesztő lépésre szánta el magát: megpróbált csak családnévre keresni, és felkészült arra, hogy a rendszer kiad legalább ötvenezer találatot. De nem. Kevesebbet adott ki. Sokkal kevesebbet. Ennyit:


Kipróbáltuk, a móka tényleg működik. Érdekes, hogy Kovácsnál például nem csinál ilyet, ott mind a hetvenezer név megjelenik. De nem akkorában, mint JOE-nál a gombok, amik talán egy tervezett dizájnváltásnak hála tolták magukat a virtuális közösség elé:


Végül jött Humán Satu kegyelemdöfése, akinek az iwiw postaládájáról a régi vicc jutott eszébe, miszerint, ha hatan utaznak a buszon és leszáll nyolc ember, akkor hánynak kell felszállnia, hogy teljesen üres legyen a jármű?

Biztos, ami biztos, beraktunk egy képet is, de bárki láthatja a leleményes nyelvi megoldásokat, bárki, aki ellátogat a ide. Ez történik akkor, amikor egy ember fejében, a kódban, de leginkább a fordítószoftverben összekeverednek az önmagukban amúgy értelmes szavak. Köszönjük Street Life-nak.

Bálint alapvetően elégedett a Vistával, még az se zavarja, hogy a régi Nerója nem akart működni rajta, mindegy is, inkább a rendszert fordította az optikai lemez ellen. 13:04-kor már úgy tűnt, véget is ér a lemez formázása:



Aztán 13:09-re világossá vált, hogy a helyzet csak súlyosbodik.



Nem tudjuk, hogy azóta hol tart a visszaszámlálás, de kitartást kívánunk Bálintnak.