Anyádat

Hosszú szenvedés után váratlanul sikerült összekötni a telefont és a számítógépet. (A megoldás az volt, hogy az ActiveSync csak két gépet hajlandó megjegyezni, ezért egy munkahelyi gépet törölni kellett a listáról, és így befért az otthoni.) Azóta viszont rendszeresen azt csinálja, hogy az összekapcsolás után a monitoron nem a telefon naptárjában lévő aktuális programok figyelmeztetései jelenik meg, hanem a több száz telefonszámot nézi események, és ezekről küldd több száz emlékeztetőt – amibe természetesen időnként bele is fagy.

Nem ismerjük annyira Eric Clapton munkásságát, hogy teljes biztonsággal kizárhassuk: írt ő már olyan hosszú dalt, aminek az átmásolása közel két évig tart, esetleg az olvasó olvasója túl lassú, de attól még elkeserítő ilyen üzenettel találkozni. Amíg átkerül a gépre a fájl, érdemes belehallgatni a Yardbirds dalaiba, hogy kiderüljön, mennyire volt gyors a gitáros keze pár évtizeddel korábban.

Olvasónk türelmes fajta, akit nehéz kihozni a béketűréséből. Az viszont már az ő ingerküszöbét is megütötte, amikor a számítógép nem volt hajlandó készenléti állapotba küldeni magát, merthogy az Excel épp jelentést küldözgetett serényen. Pár év, és a gép közli, hogy egyszerűen nincs kedve lekapcsolni magát, különben is, más dolga van és felmond.

Melyiket választanád, ha csak egyetlen esélyed van? Az olvasó hangkártyát akart telepíteni, amikor megkapta ezt a zavarba ejtő kérdést. Talán a világ sorsa volt a kezében. Mindkettőt kipróbálta, de az eset annyira sokkolta, hogy nem emlékszik már, melyikre mi történt.

Ismerjük a jelenséget. A számítógép tíz másodpercen belül újraindítja magát, ha okét nyomunk, hamarabb. A felhasználó a nyuszika, akit akkor is szarban hagy a gép, ha van rajta sapka, meg akkor is, ha nincs. Olvasónk küldte a képet, ahol a szoftver legalább megpróbál úgy tenni, mintha a júzer lenne a főnök, mintha nem a nyomorult bitek rabszolgái lennék évtizedek óta. Skynet? Muhaha! Nézd meg a gépet a lábadnál! Ő a te ellenséged!

Régi üzenet, a megoldás is egyszerű, de még mindig jó: a Windows 95 szerint nem lehet törölni a lemezről, mert nincs rajta elég hely. Sakk-matt. Persze van ebben logika, mint abban a jó tanácsban is, hogy ne csajozz, mert túl régen voltál nővel, vagy ne menj nyaralni, mert túl fáradt vagy. Van olyan mentális állapot, amikor az ember egyszerűen nem felkészült a megoldásra. Az operációs rendszer javaslata viszont rádöbbenti a júzer arra, hogy a világ a saját farkába harapó kígyó, hogy mindet kezdet egyben vég is, hogy vödörben úszkáló poharak vagyunk.

Tegnap már megírtuk, hogy halott, de feltámadt, nem mint Jézus Krisztus, inkább mint egy zombi, büdös is, szeme sincs, de még mindig floppy. Itt a második menet. Miközben a korábbi postra érkezett kommentekből kiderült, hogy a szintetizátorokban, az APEH-nél, vagy az egészségügyben még mindig használják a kerregő, szuicid hajlamú lemezeket, egy olvasónknak hála most betámad a Windows is. Az operációs rendszer különös kéréssel fordult a felhasználóhoz, de kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük az XP akaratát? Fogjál tollat, aztán írd rá a floppyra, hogy Windows XP Professional CD-ROM, majd tuszkold bele a lemezt az optikai meghajtóba. Nem kell félnetek jó lesz.

Nem baj, hogy a legszarabb g;pn;l –l0k, \rni v;g-lis mindenhol lehet. Ha pedig b’rmi gond van, pl. nincs ;kezet, az se baj, mert mindent be lehet ’ll\tani. Bucho is megmondta: Vidd a kocsit. Pont arra való! Control panel, Settings, teljesen mindegy, semmi változás. Esetleg Language bar. 2db language bar. Illetve nem. Vagy igen? Egy pillanatra ’ll\t=lag bevillant. De nem. A j= ;des any’dat. Még jó, hogy bármikor bármit beszúrhatok szimbólumként. Szerencsére a magyar nyelvben kevés az ékezet. Amíg az utolsó három mondatot írtam, a többiek elmentek ebédelni.

Update. Nem tudom, belerúgott-e valaki a gépbe, míg lementem a kínaiba, de most minden működik. Vagy legalábbis van ékezet. Állítólag senki sem nyúlt hozzá. Misztikus.

Eltemettük, elbúcsúztattuk. Nem volt már jó semmire. 1,44 megabájtos kapacitás már akkor is idegesítően kevés volt, amikor még csak éledezett a cd-korszak. Ugyan ki nem szívott azzal, hogy a 15 lemezre arj-vel betömörített játék képtelen elindulni otthon, mert a hatodik diszk összeszarta magát a havertől hazáig vezető hét perces úton? Kipusztult, megdöglött, úgy kell neki, nem fog hiányozni, még ha a szívem mélyén valójában szeretettel is gondolok rá, akkor sem. De a kislemezes meghajtó nem arról híres, hogy csak úgy megadná magát. Szegény olvasónk egyik első dolga volt, hogy kiiktassa gépéről a floppyt, már a BIOS-ban letiltotta, sem fizikailag, sem lelkileg nincs benne a konfigban, mégis minden egyes újraindításnál a következő hibaüzenettel köszönti a rendszer:

Floppy disk fail, press F1

Csodálatos történeteket bemutató sorozatunk újabb darabja: olvasó gyanútlanul felteszi a Thunderbirdöt, aztán felugrik neki egy ablak, nem elhanyagolható mennyiségű hasznos információval. Az egy dolog, hogy tök üres, de nem lehet sem átméretezni, sem pixelekre lőni, csak ott van, némán, szomorúan, a kognitív disszonancia tipikus tüneteivel. Talán soha, senki nem hallgatta meg, és most képtelen elfogadni, hogy végre valaki figyelne rá. Persze a restart most is segít.

Bekapcsolom a gépen, login, felhasználónév, jelszó, szerencsés esetben minden el is indul. Elkezdek dolgozni, néha danolgatok is, annyira feldob a sikeres start, aztán egy váratlan pillanatban otthagyom a számítógépet, mert valamilyen fontos dolgom akad. Ilyenkor lockolom, megszokásból. Amikor visszatértek, mi történik? Naná: nem fogadja el a jelszavamat. Soha. Semmikor. Újra kell indítani, előröl kezdeni az egészet, csak akkor jutok be a gépbe, kijelentkezés után ugyanaz a jelszó már nem működik. Már lockolni sem merek. Már gyűlölni sincs kedvem. Dögölj meg, szemétláda!

Gyaláztunk már hardvert, szoftvert, ideje a supportot is savazni egy kicsit. Anyázásom tárgya a HP, egy nemrég vásárolt notebook okán. Asszony hosszabb külföldi útra ment, kellett volna neki valami kis alap laptop, kinéztük a nx6310-et, megvettük, a szokásos tiszteletkör után (valami noname, működésképtelen RAM-ot akartak ránk sózni) feltettük rá az XP-t, öjöm, bódottá. Akkor telepítsünk drivereket, mondom.

Először akkor szorult ökölbe az arcom, amikor kiderült, hogy a hat számjegyű forintösszegért vesztegetett vashoz nem bírtak adni egy rohadt lemezt, amin rajta van az összes driver. Ez szerintem nagyjából olyan, mintha az étteremben nem adnának evőeszközöket a bécsi szelethez, de gondoltam, megoldom, irány az asztali PC és a szélesnagy világszőttes, ahonnan minden földi jót le lehet tölteni.

A HP honlapján meg is találtam a megfelelő drivereket, bár először elkövettem azt a hibát, hogy eredeti néven mentettem el ezeket. A meghajtóprogik ugyanis olyan roppant beszédes neveket kaptak a keresztségben, mint a sp32555.exe, sp32557.exe, stb., szóval utólag nehéz kibogarászni, hogy melyik a wifi drivere és a melyik a chipseté (amit azért jó tudni, mert a notebook nem eszi meg akármilyen sorrendben a drágákat). A számítástechnikai KO-t azonban a SATA-s vinyó drivere vitte be, ez ugyanis csak arról a flopilemezről hajlandó felmászni, amit pár hónapja temettünk el. Mondanom sem kell, hogy az nx6310-ben nincs kislemezes meghajtó, szóval a kezdő felhasználó ilyenkor elveszti a SATÁ-t (és a háborút), a haladó meg hackelésre kényszerül. Mindez több mint százezer forintért. Hát a jó édes anyjukat.

Az olvasó minden hátsó szándék nélkül betett egy dvd-t a gépébe, az meg arcon köpte. Nem elég, hogy a meghajtó elérhetetlennek nevezte a diszket, ennél sokkal durvább, hogy a Windows leszalagozta az optikai lemezt. Szerencsére nem történt komoly baj, a gép nem gyűrte be a dvd-t, ráadásul a számítógépes rendszerek örök stratégiája most is helyesnek bizonyult: változtatás nélkül, harmadik próbálkozásra megjelentek az adatok.

A bluetooth vezetéknélküli-hálózathoz kábelt keresni meg akkora majomság, hogy azt már kommentálni sem érdemes.

Korábban megígértük magunknak, hogy csak egyszer megyünk neki a Wordnek a helyesírás-ellenőrzője miatt, de ezt nem hagyhattuk szó nélkül. Mert az, hogy a szoftver nem ismeri fel, amikor az olvasónk bepötyögte, hogy kakaspörkölt, az egy dolog. Na de hogy mit bírt felajánlani helyette, az viszont már egészen cifra.

Olvasó sír: a gépe ugyan nem fagy, de van jobb. Egyik reggel minden hátsó szándék nélkül elindította a Media Playert, mire az megkérdezte: a media player frissítést talált, letölti? Az olvasó megengedő: kattint, és engedélyezi a műveletet. A gép letölti, amit lehet, elkezd telepíteni, majd kiírja: a telepítés során hiba lépett fel. a hiba oka: nincs letölthető frissítés.

És ezek verik meg Kaszparovot...

Ez jó: a drága olvasó csak egy programot akart lekaparni a gépéről, de a cica elvitte a meghajtók ikonjait is. Nekem mondjuk a számítástechnika-tanárom már jó tíz évvel ezelőtt megmondta, hogy a másolás és a törlés veszélyes parancs. Aki megtalálja az ikonokat, küldje be hozzánk, és mi eljuttatjuk a károsultnak.

Nyomorult, hulladék, szar. Egy hete pihen a kétmagos, szerkesztőségi gép. Egy hete rohad az asztal mellett, senki sem bántotta. Ma megpróbáltam bekapcsolni, ezzel túlterheltem a rendszert. Először még az XP login képernyője sem jött be. Újraindítom, kék háttér, előtte ablak, a Windows startol, mondja, ez már valami, de öt perc elteltével még mindig itt tartunk. Harmadik újraindítás, bejön a login. Az, hogy szar, még csak nagyjából sem írja körül az alig egy hónapos számítógépemet.

És miért nem lehet már úgy kikapcsolni a gépeket, mint régen, rúgás a Power-gombba, aztán csókolom. Nem, tartsam nyomva, mindent leparkol biztonságosan, és csak utána kapcsol ki.

De én fájdalmat akarok okozni neki!

Kedves olvasók, kommentelők, gyorsan el kell oszlatnunk egy tévhitet. Ebben a blogban olyan problémákról írunk, amikkel az egyszeri júzer szembesül. Köszönjük a megoldási javaslatokat, ezek tényleg hasznosak, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy sem a Windows helyére Linux telepítését, sem a központilag telepített vállalati szoftver kidobását, sem a registry átirogatását nem tartjuk megoldásnak. Ezek ugyanis nem megoldások, a szoftverek hibáit ne nekünk kelljen, és főleg ne így kijavítani. Inkább dühöngjünk együtt! A kommentelést, ötletadást persze ne hagyják abba, még jobb, ha emailben elküldik nekünk hasonló bosszúságaikat – a legjobbakat természetesen közöljük.

Thunderbird ikontűzijáték

Korábban dicsértem a Thunderbirdet, hát most álljon itt egy kis anyázás is. A program 2-es verziójának letöltése után így nézett ki a népszerű levelező:

 

Bravó. Fogalmam sincs, mi lehetett ez, mindenesetre szép. Egyébként a megsokszorozott, összefolyó ikonok nem működtek, kattintani (szerencsére) nem lehetett. Aztán a menüsor testreszabásával el lehetett tüntetni a színes foltokat a fejlécből, de keletkezésük rejtélye nem oldódott meg.

Most azt csinálom, hogy az usb-háttértár meghajtóját telepítem. Azért teszem ezt, mert bedugtam egy pendrive-ot, és a Windows nem volt hajlandó felismerni azt. A telepítés óta boldog üzenetekben közli a gép, hogy új lemezmeghajtót, Flash Disk-et, usb-háttértárat, hardvert talált. A pendrive viszont továbbra sem látható az intézőben.

Aki esetleg nem tudná, 2007 van amúgy.

Előre leszegezném, hogy nem használok Outlookot, mert bár nem érdekelnek a nyílt forráskód evangelistái, azért a Thunderbird tényleg sokkal jobb. (Azért régebben próbáltam, iszonyatosan hülye, nemhogy a spameket nem képes megtanulni, még a saját foldereiben is rosszul osztja szét a leveleket, és még millió hasonló bosszantó dolgot említhetnék.) Azonban a telefonomon is Windows fut, így az természetesen csak Outlookkal hagyja magát szinkronizálni. Egyébként a szinkronizáció is csak azért érdekes, mert így a gépen (az Outlookban) is megvannak a telefonszámaim, ha a telefonom exitálna, mondjuk.

Na össze is kötöttem otthon a két eszközt, hogy összefésüljem az időközben megváltozott listákat, mire az ActiveSync közölte, hogy ő csak két számítógépet ismer (valóban a munkahelyi gépemmel, illetve annak elődjével is szinkronizáltam), de ezt itt nem. És új gépet hozzáadni nem lehetett, tehát a két eszközt nem sikerült bemutatni egymásnak, bár elvileg ismerniük kellett volna egymást, hiszen korábban sikerült már a művelet. Az agyvérzést elkerülendő, gondoltam, gyorsan elindítom az Outlookot, addig sem ütögetem a billentyűzetet az íróasztalhoz.

De az Outlook az ActiveSync mellé állt a harcban, és közölte, hogy nem találja a .pst-t. Persze az átlagjúzer honnan a fenéből tudná, hogy mi az a .pst, mindegy, a lényeg, hogy az Outlook ebben tárol gyakorlatilag mindent, és most meg kell keresni (és azt honnan tudná, hogy hol keresse?). Szóval, C:\Documents and Settings\ stb., fájl kijelöl, okéra rábök. Erre ez a trágyalé közli, hogy az F:\Documents and Settings\ stb. helyen, tehát az F meghajtón nem talál pst-t. Milyen F meghajtó? Ki mondta, hogy F? Honnan veszi? Miért?
Aaargh.
(Nézd, ha valaki haldoklik, nem vési még oda, hogy "Aaargh".)

Az miért van, hogy minden indítás után kilövöm a tálcáról a language toolbart (nyelvi eszköztár, a kis HU ikon alul), és legközelebb ennek ellenére mindig újra és újra megjelenik?

 

Tanulj meg magyarul, az a baj.

Én elhiszem, hogy Simonyi Károly jó szakember, remek hazafi, az ország második űrhajósa, és hogy gyerekkorában szerette az állatokat, de hogyan lehetséges az, hogy gyermeke, a Word, annyira buta, mint egy halva született spániel? Mert hiába rakom újra és újra ugyanabba a magyar nyelvű dokumentumba az újabb szövegrészleteket, hiába állítottam be már Greta Garbo fénykora előtt az alapértelmezett nyelvet magyarra, mindig angol szövegnek látja a szavakat, ennek megfelelően alá is húzza mindet. Most nem úgy van, hogy én vagyok az úr, ez meg a rabszolga, és az van, amit én akarok?

Mivel a rendszertálcán nálam alig férnek el a programok gombjai, a hasonló gombokat csoportosítom. Tegnap kerestem a Firefoxot, sehol nem találtam, aztán végül meglett: elbújt az Intéző (Explorer) gombja mögött.

Valamiről lemaradtam? A Mozilla írja az Intézőt? Vagy fordítva, a Microsoft beépített ügynökei átvették a hatalmat a Mozillánál? Vagy ez is csak egy Windows-bug?

Én elhiszem, hogy a Firefox az ember legjobb barátja, intelligens, nyílt forráskódú, ráadásul már csak azért is a keblemre kell ölelni, mert lenyomta az Explorert, viszont: Mac OS X alatt folyton összeszarja magát, és újra kell indítani, 512 mega rammal nem érdemes futtatni, mert pillanatok alatt megzabálja az összes memóriát, és pár pillanattal ezelőtt megfektette a kétmagos szerkesztőségi pc-t is, pedig csak pár Wikipedia futott rajta.

 
Néha annyira tudlak utálni.

Mikor fagy le az XP? Éjjel fél tizenkettőkor, amikor a szemeim kezdenek összegyógyulni, de még dolgoznom kell, és persze nyitva van egy mentetlen dokumentum. Egy modern Core Duo gépen 1500 mega ram mellett tényleg hullamerevvé kell fagynia a frissen telepített XP-nek? Attól, hogy megpróbálok átmásolni egy fájlt egy memóriakátyára?

Na ne szórakozzunk már.

(Tényleg, ha egyszer azt mondom ennek a nyomorult rendszernek, hogy újraindítás később, akkor miért dobálja a képembe folyamatosan a figyelmeztetését? Ha az XP az elmúlt öt évben együtt tudott élni a ma kijavított négy biztonsági hibával, akkor bírja már ki, amíg újraindítom.)

Szentül megfogadtam, hogy soha többé nem telepítek semmilyen számítógépre Windows XP-t. Sajnos nem volt választásom, újra elő kellett vennem az antik oprendszert. A T-Mobile hsdpa akciójában vett Fujitsu Siemens laptopra ugyanis csak viccből rakták rá a "Vista Capable" matricát: a T-Mobile egyik Option Globetrotter márkájú hsdpa adatkártyáját sem ismeri fel rendesen a Vista.

A T-Mobile nem ad újabb drivert, az Option egyáltalán nem ad drivert a hűségakcióban vett adatkártyákhoz, a Vista meg olyan, amilyen.

A csúcstechnológiás net csak az ócska XP-n megy?

Na ez hogy lehet: ha Outlookban simán rákattintok egy linkre, nem történik semmi, pedig a gép láthatóan érezte a lökést. Ha izomból ráütök az egér gombjára, felugrik a böngésző, és bejön az oldal. Csak az erőből ért a parasztja.

A Word szerint nincs ilyen szó, de van helyette hatna. Az ISS-en hatna tartózkodnak, nem hatan. Miután megnéztem, hogy mi a baja a szóval, eltűnt a hullámos piros vonal, pedig nem okéztam, nem kértem, hogy ugorja át: egyszerűen csak meggondolta magát. A post írása közben a szövegszerkesztő zölden aláhúzta, hogy helyette, nyelvhelyességi hibát észlelt. Ez azért jó, mert a telepítés után első dolgom volt kikapcsolni a nyelvhelyesség ellenőrzését. Hülye. Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!