Sok hűhó semmiért: teszten a félmilliós mérnöki bravúr, amelyet a legjobb lenne vitrinbe zárni
További Cellanapló cikkek
Hosszú ideje ismert volt, hogy az Apple valami olyanban mesterkedik, amihez foghatót eddig még nem láttunk tőlük. Az Indexen közel másfél évvel ezelőtt írtunk először az iPhone Airről – összegyűjtve az addig kiszivárgott információkat –, így mondanom sem kell, egészen szürreális élményben volt részem, amikor szeptember 19-én a kezeim közé vehettem a kész terméket, minden idők legvékonyabb iPhone-ját. Az iPhone Air egy mérnöki bravúr, egy olyan készülék, amely pusztán létezésével is sokkol – tartós használat során azonban nagyon hamar egyértelművé válik, hogy az Apple mindent feláldozott a vékonyság oltárán. De tényleg. Teszten az ultravékony, de ultraerős iPhone Air, az Apple új presztízstelefonja.
Legutóbb a 2010-es évek elején tombolt az ultravékony telefonok körüli láz, az olyan malőrök miatt viszont, mint a félbehajló iPhone 6 Plusok és az egyébként nem túl combos üzemidő, az ipar egyre inkább a vastagabb készülékek irányába mozdult tovább. Tíz évvel később ugyanakkor valami megváltozott. Egyre népszerűbbé váltak a hajlítható készülékek, amelyek méretükből adódóan sokkal vékonyabbak tudtak lenni hagyományos társaiknál, a gyártók azonban nem érték be ennyivel, hétköznapi okostelefonjaikat is ultravékonyra szerették volna tervezni. Így tett a Samsung, aki az év elején a Galaxy S25 Edge-dzsel dobbantott, szeptemberben pedig megérkezett az Apple válasza is.
Az iPhone Airnek már a doboza is a mobil extra tulajdonságáról árulkodik. A többi idei iPhone-csomagolásánál is vékonyabb doboz előlapján az iPhone Air tetszeleg oldalról fotózva – belül viszont még a megszokottnál is kevesebb kiegészítőt találunk. A telefonon felül csak egy szövetborítású adatkábelt és némi papírmunkát kapunk, nincs tehát SIM-tű se, méghozzá azért, mert az iPhone Airbe nem lehet fizikai SIM-kártyát helyezni. Amerikában az Apple ezt már a többi iPhone-nál is alkalmazza, a világ többi részére viszont mindeddig rendre olyan modelleket szállítottak, amelyekben még opció volt a fizikai SIM. Az iPhone Airbe viszont szó szerint nem fért volna bele a foglalat, így az Apple egy az egyben elvetette ennek ötletét,
a legvékonyabb iPhone így csak eSIM-mel használható.
Az iOS egyébként támogatott kártyák esetében lehetőséget biztosít a fizikai SIM digitalizálására, amennyiben viszont az ön esetében ez nem opció – és nem rendelkezik még eSIM-mel –, úgy kénytelen lesz mobilszolgáltatójától igényelni egyet.
Amilyen vékony, olyan erős
Az iPhone 6-os széria körül kialakuló bendgate-botrány után az egész techsajtó árgus szemekkel figyelte az Apple bemutatóját, hogy kiderüljön, az iPhone Air mennyire bírja majd a strapát. A vállalat nem volt rest nagy szavakat használni, minden korábbinál masszívabb szerkezetről, titánkeretről és a korábbiaknál sokszorosan karcállóbb üvegről beszéltek – és nem túloztak. Bár nem próbáltuk meg tönkretenni, az iPhone Air 5,6 milliméteres vékonysága és 165 grammos súlya ellenére is a legmasszívabbnak érződik az idei iPhone-ok közül. A fényesre polírozott titánkeret egyébként nemcsak elegáns, de sziklaszilárdan összetartja a mobilt, azt még az egyik legismertebb tech youtuber, JerryRigEverything is csak közel 100 kilónyi súllyal tudta tönkretenni.
Attól tehát semmiképp sem kell tartani, hogy az iPhone Air kettéhajlik valaki zsebében, sőt. A gyakorlatban a mobil az eséseket is jobban bírja, mint az iPhone 17 Pro.
Az előlapot egy 6,5 hüvelykes, 1260 × 2736 képpontos LTPO Super Retina XDR-panel borítja, ami specifikációt tekintve – a felbontást és a méretet leszámítva – tökéletesen megegyezik azokkal a kijelzőkkel, mint amiket az iPhone 17-ben, iPhone 17 Próban és iPhone 17 Pro Maxban találunk. Adott tehát a 120 hertzes képfrissítést biztosító ProMotion-technológia, van Always-on, a kijelző csúcsfényereje pedig a 3000 nitet is elérheti, amennyiben a környezeti viszonyok azt megkövetelik. A panelt Ceramic Shield 2 üveg védi, ami a többi idei iPhone-hoz hasonlóan tükröződésgátló bevonatot is kapott. Röviden és tömören ennél jobb kijelző eddig még nem került iPhone-ba, az idei almás mobilok egyaránt hibátlan megjelenítőkkel rendelkeznek.
A biometrikus azonosításról a kijelző tetején található Dynamic Islandbe rejtett TrueDepth-kamerarendszer és a Face ID gondoskodik, ujjlenyomat-olvasó tehát továbbra sincs – van viszont ultravékony Kameravezérlő és Művelet gomb is.
Szinte mindent feláldoztak a vékonyság oltárán
Ezzel azonban javarészt véget is érnek az iPhone Air pozitív jellemzői, az Apple ugyanis a kijelzőn kívül szinte mindent feláldozott a vékonyság oltárán. Félreértés ne essék, az iPhone Air, ahogy korábban is említettük, egy mérnöki bravúr lett, a felhasználónak viszont a félmilliós ár ellenére több területen is komoly kompromisszumokat kell kötnie. Az egyik ilyen a teljesítmény. Ahhoz, hogy az iPhone Air ennyire vékony lehessen, az Apple tulajdonképpen mindent a telefon felső negyedébe zsúfolt, hogy a lehető legtöbb hely maradhasson az akkumulátornak. A hátlapi kamerafennsík mögé rejtve – illetve kicsivel alatta – találjuk az alaplapot, rajta az Apple legerősebb mobilplatformjával, az A19 Próval. Teljesítmény tekintetében ez egy igazi szörnyeteg, amit még az iPhone 17 Pro és iPhone 17 Pro Max is csak egy párakamrával tud betörni. Mondanunk sem kell, ilyet az iPhone Airben nem találni, így a telefon nem igazán tud mit kezdeni a chip által termelt hővel. A készülék rendkívül hamar és könnyen felmelegszik, csúcsteljesítmény leadására méréseink alapján csak körülbelül 1,5 percig képes – ezek után az iOS drasztikusan visszahúzza a lapka órajelét.
Felmerülhet tehát a kérdés, hogy miért ezt a lapkát választotta az Apple az alap A19-cel szemben? Elmondásuk szerint a legfőbb ok az energiahatékonyság volt, amiben az A19 Pro jobb az alap A19-hez képest. Véleményünk szerint azonban az is hozzátett a döntéshez, hogy elmondhassák, papíron az iPhone Air a legerősebb iPhone-ok közé tartozik, még úgy is, hogy a chipben található hat GPU-magból egy inaktív az Airben.
Annak tehát, aki az iPhone Airt választja, mindenképp kompromisszumot kell kötnie a teljesítmény terén – ez azonban még csak a lista eleje. Pozitívum, hogy az előlapon ugyanazt a zseniális, 18 megapixeles szelfikamerát – mögötte a négyzet alakú szenzorral – találjuk, mint az iPhone 17 Próban, annak minden előnyével, a hátlapon viszont csak egyetlen, nagy látószögű, 48 megapixeles (f/1,6, 26mm, 1/1,56", 1,0 µm, dual pixel PDAF, sensor-shift OIS) kamera pihen. Specifikációk alapján ez tökéletesen megegyezik azzal, mint amit az alap iPhone 17-ben találunk, így sok panasz nem lehet rá, a másodlagos egység hiánya azonban erősen érezhető. A kamera remekül helytáll kedvező és kedvezőtlen fényviszonyok között is, kiváló képek készíthetők vele nappal és éjszaka – félmillió forintos árcédula mellett viszont elvárható lett volna egy ultranagy látószögű egység jelenléte is.
Enélkül az iPhone Air kamerás felhozatala rendkívül egyhangú és unalmas, nem ad lehetőséget kreatív kibontakozásra, és kompromisszumok közé szorítja a felhasználót.
Ugyanez igaz a hangszóróra is, amelyből ugyancsak egy található a mobilban. Bár az USB-C-csatlakozó két oldalán két-két perforációt is láthatunk, ezek mögött csak mikrofon rejtőzik – az egyetlen hangszóró a telefon tetején, a kijelző keretébe építve kapott helyet. Ez hívások esetében tökéletesen funkcionál, amint azonban zenét hallgatna az iPhone Airen, megdöbbenve tapasztalhatja, hogy a mélyek kibocsátására tulajdonképpen képtelen a telefon. A közép- és magas tartomány rendben van, mélyek és sztereóhangzás nélkül viszont egy alsó középkategóriás androidos mobil szintjét üti meg az iPhone Air hangszórója.
Sok hűhó semmiért
Az Apple tehát eggyel kevesebb kamerát és eggyel kevesebb hangszórót pakolt az iPhone Airbe, emellett pedig a fizikai SIM lehetőségét is eltávolították, csak azért, hogy a lehető legnagyobb akkumulátor kerülhessen a telefonba. Ezek után gondolhatnánk, hogy ennyi kompromisszum után legalább kielégítő lesz az ultravékony almás telefon üzemideje, a valóság azonban ennél fájdalmasabb. Az iPhone Air ugyanis – ahogy az várható volt – nem egy üzemidőbajnok, sőt mi több, kifejezetten gyorsan merül. A tesztidőszak alatt egyetlen töltéssel felhasználási módtól függően 4–5,5 órás aktív képernyőidőt mértünk, ami még az átlagfelhasználók számára is szűkös lehet. Ennél többet persze nem is nagyon érdemes egy 3149 milliamperórás teleptől várni, amíg pedig az Apple nem kezd el szilícium-szén akkumulátorokat használni, drasztikus előrelépés nem is fog történni.
Pedig az iPhone Air az első almás telefon, amelyben már az Apple saját fejlesztésű, C1X névre hallgató hálózati modeme ketyeg, ami elméletben ugyancsak sokkal energiatakarékosabb, mint a Qualcomm megoldása. Ugyanakkor pluszpont jár azért, hogy az iPhone 16e-vel ellentétben az iPhone Air nem hagyta el a MagSafe-mágneseket – mondjuk, erre legfőképp azért volt szükség, hogy a telefonhoz tapasztható legyen az Apple kifejezetten iPhone Airhez tervezett külső akkumulátora, amelynek belsejében a mobilban található telep pontos mását találjuk. Az Apple mércéjével mérve az ultravékony iPhone emellett támogatja a gyors töltést is, 30 perc alatt tölthetjük 50 százalékra. Ez lassabb, mint amire a legújabb iPhone 17-esek képesek, de legalább adott, ahogy egyébként a vezeték nélküli töltés is.
Összegezve
Bár a bemutató alatt az Apple majdnem elhitette az emberekkel, hogy egy kompromisszummentes készüléket készítettek, a valóságban az iPhone Air pontosan olyan lett, amilyennek azt hónapokkal ezelőtt elképzelhettük.
Egy mérnöki csoda, egy tökéletesen megmunkált és összerakott remekmű, amit a legjobb lenne vitrinbe zárni, a hétköznapokban ugyanis magas ára ellenére nehezen állja meg a helyét.
Vállalkozó kedvű Apple-rajongók számára persze remek választás lehet, akik úgynevezett korai befogadóként nem bánják, ha kompromisszumokat kell kötniük. A nagy többség számára viszont az iPhone Air az idei almás telefonok közül egyértelműen a legrosszabb választás – már ha az ár-érték arányt vesszük figyelembe. Százezer forinttal olcsóbban az iPhone 17 szinte minden tekintetben jobb választás, ahogy ötvenezerrel drágábban a Pro-modellek is mérföldekkel többet nyújtanak.
Ennek fényében sokkal érdekesebb megvizsgálni azt, hogy mi is az iPhone Air értelme az Apple idei portfóliójában, és hogy ez a készülék miért nem kapta meg a 17-es sorszámot. Bár konkrétumok nincsenek, nem nehéz kitalálni, hogy az iPhone Air-szériát vélhetően nem fogja minden évben frissíteni az Apple – sőt sokak szerint ez volt az egyetlen kiadása a mobilnak. A miértet az előrejelzések alapján jövőre érkező hajlítható iPhone-ban kell keresni, amelynek az iPhone Air egyfajta előfutára – betekintést enged abba, hogyan festhet majd az iPhone Fold, emellett pedig pénzt is hoz a házhoz. Hogy mit hoz a jövő, azt persze nehéz kitalálni, ahogy azonban azt egy korábbi cikkünkben is kifejtettük, az Apple történelmének legizgalmasabb három éve előtt állunk, az iPhone Air pedig csak a kezdet. A jövőre érkező iPhone Foldot az iPhone 20 éves évfordulójára készülő okostelefon fogja überelni 2027-ben, ami a híresztelések szerint legalább akkora előrelépés lesz innovációk tekintetében, mint 2017-ben az iPhone X volt.
Az iPhone Air indulóárát 500 ezer forintra lőtte be az Apple, ezért cserébe 256 gigabyte tárhelyet kap; felár ellenében opció az 512 gigabyte-os és egy terabyte-os tárhely is. A készülék felhőfehér, asztrofekete, világos arany és égkék színekben érhető el – nálunk az utóbbi kiadás járt.
Rovataink a Facebookon