A Sony Ericsson nem siette el az Android bevezetését, de legalább a fejlesztők nem csak malmoztak, hanem megpróbáltak összerakni egy egyedi készüléket.

Az Xperia X10-ben 8 megapixeles kamera van, mosolyfelismerővel, 16x-os digitális zoommal, képstabilizálóval. A tízcentis kijelzőn 480x854 pixel fér el, és külföldi források szerint kapacitív, mint az iPhone. A mobilt 1GHz-es Snapdragon processzor hajtja, és 8 gigabájtos memóriakártyát adnak hozzá.

A Sony Ericsson interfészét úgy alakították ki, hogy gyorsan elérhetők legyenek a közösségi portálok, például a Facebook és a MySpace. Emellett van egy médiarendszerező interfész, amellyel a zenéket, videókat és képeket lehet rendszerezni.

A mobilban van wifi, támogatja a sztereo bluetooth fülhallgatókat, van gps és Google Maps, és szabványos fülhallgatót lehet rákötni. A megjelenéséről most még csak annyit lehet tudni, hogy bizonyos országokban 2010 elején megjelenik.

A technikai problémában érintett felhasználók hamar kiderítették, hogy mindannyiuk alaplapján az Intel P55 Express lapkakészlete található. Az Intel eddigi nyilatkozatai alapján az alaplap BIOS-ához vagy rossz rendszerkonfigurációs beállításhoz is kapcsolható a probléma. Az Intel szóvivője szerint tovább vizsgálják az ügyet.

Múlt vasárnap az Apple egy munkatársa arra kérte a fórumon problémájukkal hozzászólókat, hogy küldjék el emailben rendszerkonfigurációjuk leírását, továbbá azt is, milyen iPhone modellt használnak, illetve a konkrét jelenséget is írják le. A fórumon egyesek azt írták, hogy visszatértek az iTunes régebbi verziójához, mások a Windows XP-hez, és ezekkel a félmegoldásokkal sikerült megoldani a problémát.

Az Opera Software kedden kiadta a kifejezetten okostelefonokra írt Opera Mobile 10 böngésző Nokia és egyéb Symbian/S60 rendszert futtató készülékekre szánt változatának bétáját. Az új verzióban az Opera Mini 5 előzetesébe beépített szolgáltatások köszönnek vissza: többek között az áttervezett grafikus felület, az asztali verzióban már bevált tabos böngészés és a gyorshívó, valamint a jelszavakat megjegyző password manager. Az új kiadás mind érintésvezérelt, mind billentyűzetet használó modelleken működik.

A fejlesztés során a teljesítmény javítása kiemelt cél volt. A cég közleménye szerint a 10-es verzió kétszer olyan gyors, mint az elődje, a gyorsulás az oldalak megjelenítésekor, a nagyításnál és kicsinyítésnél a legszembetűnőbb. Ebbe a kiadásba belekerült az asztali változatban már megismert Opera Turbo is, amely a grafikai elemek szerveroldali tömörítésével gyorsítja a böngészés sebességét. Az Opera Mobile 10 bétája Symbian/S60 rendszert futtató Nokia, Sony Ericsson és Samsung készülékekre letölthető a norvég fejlesztő weboldaláról számítógépre vagy közvetlenül a mobilra

A Nokia bejelentette, hogy rövidesen végleg bezárja az N-Gage szolgáltatást. A játékosok 2010 szeptemberéig vehetnek új játékokat az N-Gage Arenában, de a szolgáltatás az év végén megszűnik. Az Ovi Store lesz az egyetlen szoftverbolt.

Hat évvel ezelőtt jelent meg az N-Gage, ami először csak egy nevetséges formájú mobil volt, amit később újraterveztek. Végül a Nokia összes multimédiás mobilján elérhetővé vált a játékplatform. Az alapötlet jó volt: a játékosok az N-Gage Arena felületén megoszthatták eredményeiket, versenghettek egymással.

Csakhogy a fejlesztőket eléggé megszívatták azzal, hogy egy játékot tucatnyi különböző mobilra kellett optimalizálniuk, míg a játékélményt az rontotta, hogy a telefonok gombjai nem kimondottan játékra valók.

A Nintendo DS és a PSP mellett eleve nehéz dolga volt a Nokiának, de amikor még az iPhone is megjelent, már nem volt kérdés az N-Gage bukása. Az Apple mobiljára sáskaként vetődtek rá a fejlesztők, ami lenyomta az árakat, miközben az élvezeti érték - a nagy kijelző és a multitouch miatt - nagyobb volt, mint a gombos mobilokon.

Nagy hiba lenne a Nokiától, ha ilyen egyszerűen lemondana a játékbizniszről, mert rengeteg pénz van benne. Az N-Gage életéből hátra lévő egy évben a Nokia igazán megpróbálhatna legyártani egy konzolt, kapacitív érintőkijelzővel, Maemo platformon. Még a végén kiderül, hogy nem is muszáj megölni az N-Gage márkát.

A navigációs készülékeket és szoftvereket fejlesztő holland TomTom és az amerikai Garmin részvényeinek árfolyama a héten mélyrepülésbe kezdett: előbbié közel 21, utóbbié több mint 16 százalékot bukott. A lejtmenet előidézője a Google Maps Navigation bejelentése volt.

Az, hogy a Google közvetlen versenytársukká válik, önmagában is fenyegető hír a navigációs piacon érdekelt vállalatok – köztük a magyar Nav N Go Kft. – számára, de az internetbirodalom által bejelentett termék ráadásul könnyen alááshatja e szegmens tradicionális üzleti modelljét. A Google Maps Navigation ugyanis ingyenes, ráadásul mindig a legfrissebb térképadatokat és információkat tölti le a vállalat szervereiről. Tehát nem kell frissítések megvásárlásával aktualizálni.

Az egyelőre béta-állapotú szoftver része az Android 2.0 operációs rendszernek, amit az USA-ban piacra dobott Motorola Droid használ elsőként. Működéséhez – mivel az adatokat valós időben tölti le a Google szervereiről – folyamatos internetkapcsolatra van szükség.

Alapszolgáltatásai közé tartozik a hangfelismerésen alapuló hangvezérlés, a valós idejű közlekedési információ, valamint a műholdas és utcai nézet. A Google azt állítja, hogy a szoftver akkor is kitalálja a pontos címet, ha a felhasználó nem ismeri, csupán egy cég- vagy étteremnevet, vagy egy látványosság nevét adja meg. A Google Maps Navigation a folymatos netkapcsolatnak köszönhetően mindig a legfrissebb adatokkal dolgozik – természetesen a vállalat ugyanúgy lehetőséget ad a felhasználóinak a hibás térképadatok bejelentésére, mint a riválisai.

A vállalat azt is elárulta, hogy készül a szoftver iPhone-ra írt változata. Azt pedig, hogy milyen módon fog pénzt keresni az ingyenes alkalmazással, majd kitalálják, mondta Eric Schmidt Google-vezér a bemutatón, hozzátéve, hogy az ingyenesség nekik is és a fogyasztóknak is tetszik.

Október 29-én Magyarországon is megjelenik a T-Mobile saját androidos mobilja, a Pulse. A Huawei által kifejlesztett készülék kamerája 3,2 megapixeles, az érintőkijelző 8,89 centiméteres képátlóján 480x320 pixel fér el, míg a hspa kapcsolat 7,2 megabit letöltési és 5,76 feltöltési sebességget biztosít. Van benne bluetooth, wifi és gps is. Az operációs rendszere Android 1.5, akkuja 1500 mAh-ás.

Androidos fejlesztők készítettek egy videót a mobilos operációs rendszer újdonságairól. A névjegyek több szerverrel szinkronizálhatók, tehát a felhasználó mindegyik postafiókját naprakészen tarthatja. A névjegyhez tartozó képre bökve jelenik meg a Quick Contact nevű funkció, amivel minden lehetséges módon elérhetők az ismerősök. Lehet velük levelezni, telefonálni és csevegni is, és ezt a funkciót bármilyen utólag telepített program kihasználhatja. Magyarán az Microsoft vagy a Yahoo Messenger is beépülhet, nemcsak a Google Talk.

Emellett lehet keresni az sms-ek szövegében, teljesen támogatottá vált a többujjas vezérlés, javult a virtuális billentyűzet, és továbbfejlesztették a böngészőt. A hardverek támogatását is fejlesztették, az Android 2.0 teljesen kompatibilis a bluetooth 2.1-gyel, és nagyobb kijelzőkön is megjeleníthető - 800x480 és 854x480 pixeles felbontáson is fut a rendszer.

Kedden az LG megmutatta a Black Label divatmobilok sorozának új tagjait, a BL40-et és BL20-at. Az utóbbi az első Chocolate nevű készülék kicsit megújított változata, nincs rajta túl sok izgalmas újdonság.

A BL40 azonban egyedi az érintőkijelzős mobilok közt. Kijelzője 10 centiméter széles, és elfér rajta egy 800 pixeles weboldal. A 21:9-es képarányt főleg videók nézésekor lehet kihasználni.

A szokványos programokat is úgy alakították át, hogy kihasználják a széles kijelzőt: amíg az egyik oldalon a emailek listája látható, addig a másik oldalon a kiválasztott üzenet szövege olvasható el. A mobilt hamarosan letesztelem.

Jóváhagyta a mobiltelefon-töltők egységes jövőbeni szabványát pénteken a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU).

A nagyobb mobiltelefon-gyártók már június 29-én kötelezettséget vállaltak arra, hogy egységesítik töltőiket, és bár az ENSZ genfi székhelyű szakosított szervezete által jóváhagyott nemzetközi szabvány elfogadása nem kötelező, attól általában nem szoktak eltérni.

Így a jövőben várhatóan minden mobiltelefon majd egy mikro-USB csatlakozó segítségével lesz feltölthető. Az ITU közlése szerint egyes gyártók várhatóan lecsatolható adapterrel árusítják majd a szabványtöltőt, amely így az USB-porton akár a számítógéphez is csatlakoztatható lesz, bár a számítógépen át történő feltöltés több időt vesz igénybe, mint a fali konnektor használata.

Jelenleg több tucatnyi különböző mobiltöltő van forgalomban, ezek nem csereszabatosak, sok kényelmetlenséget okozva a felhasználóknak. Az ITU szerint a töltők egységesítése akár 50 százalékkal is csökkentheti a készenléti áramfelhasználást, és ennek eredményeként 13,6 millió tonnával kevesebb üvegházhatást okozó gáz kerülhet a légtérbe.

A világ legnagyobb mobilgyártója, a finn Nokia csütörtök délután sajtóközleményben közölte, hogy beperelte az Apple-t. A cég szerint az Apple tíz szabadalmat is megsértett.

A Nokia azt állítja a közleményben, hogy az Apple semmit nem fizet neki azért, hogy a Nokia által kitalált technológiákat használja, és az Apple „szabadon akar evezni a Nokia újításainak farvizén”. A cég Delaware állam szövetségi bíróságán nyújtotta be a keresetet.

A Nokia szerint az Apple tíz, a Nokia birtokában levő szabadalmat sértett meg, amik olyan technológiákat írnak le, amelyek alapvetőek egy vagy több GSM, UMTS és drót nélküli LAN szabványokkal kompatibilis készülékek fejlesztésénél. A tíz szabadalom többek között drótnélküli adattovábbítással, beszédkódolással, valamint biztonsággal és titkosítással kapcsolatos eljárásokat ír le. A vád az összes iPhone-modellt érinti.

A finn cég körülbelül negyven céggel, köztük a legtöbb mobilgyártóval kötött korábban megállapodást arról, hogy engedélyezi nekik a Nokia által fejlesztett technológiák használatát, nyilván nem ingyen. Az Apple nem írt alá ilyen egyezséget. „A mobiliparban alapelv, hogy a technológiai szabványok fejlesztésében együttműködő cégeket a többi vállalat kompenzálja” - fogalmaz Ilkka Rahnasto, a Nokia szellemi tulajdoni jogokért felelős alelnöke. „Az Apple-nek is követnie kell ezt az elvet.” Rahnasto azt is megjegyzi, hogy az elmúlt húsz évben a Nokia körülbelül 40 milliárd eurót költött kutatásra és fejlesztésre.

Az Apple egyelőre még nem reagált a vádakra. A cég részvénye zuhanni kezdett, miután a Nokia megtette bejelentését.

Mindegyik nagy gyártó készített Androidot futtató mobilt, de állítólag maga a Google is össze akar rakni egyet. Sok éve pletykálják, hogy a keresőóriás saját mobilt akar, de az Android 2007-es megjelenése a cég bejelentette, hogy nem egy telefon lesz, hanem ezer. Ehhez adták ők az ingyenes operációs rendszert.

Most ismért előkerült a gPhone neve, mert egy Ashok Kumar nevű elemző, aki a Northeast Securities nevű cégnél dolgozik,állítólag beszélt néhány tervezővel, akik ismerik a Google terveit. Egy ismert gyártó készíti el az okostelefont, de a Google saját márkanevén kerül forgalomba, és nem szolgáltatóknál, hanem boltokban lesz kapható.

Ha a Google valóban piacra dobna egy olcsó, webezésre alkalmas, érintőkijelzős mobilt, azzal kirúgná a sámlit a Motorola, a Samsung és a Dell alól, akik az Androiddal akarnak magasabbra kapaszkodni.

A TechCrunch szerint a Google a zenekiadókkal is tárgyal, valószínűleg egy saját zeneszolgáltatás indítására készül. Azt még nem lehet tudni, hogy a dalokat online lejátszani, vagy letölteni lehet-e majd.

Az Apple marketinggépezete megint jól kitolt a konkurenciával: hiába jelentette be a Motorola az új csúcstelefonját, a Droidot, hiába jelentek meg az első előzetesek a Goolge-féle Android 2.0 okostelefon-operációsrendszerről, a fél internet mégis azon csámcsog, hogy jön a 4G-s iPhone. A pletyka eredete a Verizon (az egyik legnagyobb amerikai mobilszolgáltató) egyik vezetőjének tavaszi nyilatkozatáig követhető vissza, aki a Wall Street Journalnak azt mondta, jól haladnak a következő generációs mobilnet, a 4G kiépítésével, és szívesen látnák az azt kihasználó első készülékek között az iPhone-t is.

Úgy tűnik, az Apple is vevő volt az ötletre, több forrás szerint is súlyos tárgyalásokban van a cég hónapok óta, Lowell McAdam Verizon-nagyfőnököt többet látni az Apple-főhadiszálláson, mint otthon. A meg nem erősített hírek szerint az üzlet már össze is jött, és a menetrend szerint az előző modell után egy évvel, 2010 nyár közepén megjelenő új iPhone Amerikában szolgáltatót vált, és az AT&T helyett a Verizonnál lesz elérhető, a cég addigra teljesen beüzemelt 4G mobilinternetes hálózatát fogja használni. Több forrás is beszámol arról, hogy a kísérleti 4G-hálózaton már tesztelik az új iPhone-t, sőt, a rejtélyes, hivatalosan továbbra sem létező Apple Tabletet is.

A 4G hálózat a jelenlegi 3G-nél nagyjából tízszer nagyobb sávszélességet biztosít, stabil és gyors elérést, és biztonságos adatforgalmat. Az ígéretek szerint Amerikában a Verizon lesz kész először vele valamikor 2010-ben, és akár hd-felbontású tévéadásokat is lehet majd vele a telefonokra streamelni valós időben. Japánban már egy ideje működnek tesztüzemben 4G-hálózatok, hogy Európába mikor ér el a technológia, az egyelőre rejtély, bár jó jel, hogy a Verizon a Vodafone-nal közösen fejleszti a saját hálózatát.

Aki látta annak idején a Knight Ridert, az pontosan tudja, miért menő karórába beszélni. Az elmúlt húsz évben turbo boost funkció ugyan csak az Intel processzoraiba került, az óránkkal azonban már nyugodtan felhívhatjuk ismerőseinket.

Nincs SIM1, nincs SIM2, panaszkodik a Wathcmobile márkájú karóramobil, és bár a készülék nem szóban, hanem írásban üzen, én tisztán hallom, hogy valójában azt mondja: NINC!

Zöld halál

Egész Kína itt van a csuklómon. Sőt rögtön három Kína van a csuklómon, a forgalmazótól ugyanis három óramobilt kaptunk, úgy húzzák le a karomat, mintha négymilliárd ember kapaszkodna bele.

A három termékből egyiknek sincs istenigazából márkaneve, csak típusszámuk van: az egyiket Watch Phone-nak, a másikat WatchMobile M860-nak, a harmadikat meg Watch Mobile V2-nek hívják. Nincs itt koncepció, valószínűleg az történt, hogy a területi megbízott kedden kitalálta, hogy szerdától nukleáris robbanófej helyett inkább mobilórákat kell gyártani, és úgy lett.

Az alapötlet egyébként logikus, a régebbi mobilok kijelzője pont ráfér egy ordenáré nagy karórára, és ami a kétezres évek elején elég volt, az miért ne felelhetne meg az évtized végén is? Főleg, hogy közben rengeteget fejlődött a technika, a miniatürizációnak hála sokkal kisebb helyen elférnek egymás mellett az áramkörök, karórát meg a többség úgyis visel. Jobban belegondolva, ahogy István korában a templomba járásra, úgy kéne kötelezni a lakosságot a karóramobilra, aki meg hagyományos telefont használ, azt verjék el, és nyírják kopaszra!

Egy baj van csak: a készülékek rosszak. Nagyon szórakoztató módon, de rosszak. Az anyaghasználat például tragikus, az órákat a legbénább műanyagokból rakták össze, a szíj alatt nem lélegzik a bőr, a fémnek tűnő felületek lefújt plasztikok, pillanatok alatt lekopik róluk a bevonat.

Az elektronikával elsőre nincs nagy baj, a kijelzők például simán hozzák a három-négy évvel ezelőtti átlagmobil-színvonalat, ami szükség esetén ma is elég. Ráadásul még érintésérzékenyek is, egyrészt kényszerből, másrészt sajnos: nyilván nem lehet teljes billentyűzetet rakni egy karórára, de kimondottan megerőltető az apró stylus-szal böködni a kicsi lcd-t. Képzeljük el például, hogy sms-t akarunk írni: egy kézen meg lehet számolni, hogy hány pixel jut egy karakterre.

Extralista

A V2-es modell azért kivétel, mert azon valódi billentyűzet is van, igaz, a szíjon. Így aztán vagy a kijelzőt nézzük, vagy a gombokat, a kettő együtt nem megy. Ennél nagyobb baj, hogy a V2-es merev szíjszerkezete szögletes gyerekkarra lett tervezve, még a legvékonyabb kollégák is csak úgy tudták felcsatolni, hogy becsípte a bőrüket a szíj, a négy merev, egyenes felületből álló keretet valószínűleg olyanok tervezték, akik még sosem hallottak az emberi anatómiáról.

Szerencsére az érintésérzékeny felületek egész pontosak, drágább mobilok is csak ritkán követik le ilyen hibátlanul a stílus mozgását, feltéve, hogy minden rendben működik. Az egyik készülék, a V2-es egyszer csak megőrült, és attól fogva akárhol böktem meg a kijelzőt, körülbelül egy centivel elvétette. Ha az sms-menüpontra böktem, bejött az FM-rádió. Ha telefonálni akartam, megtudtam a pontos időt.

Ráadásul a rejtélyes újraindulás után már csak olaszul volt hajlandó kommunikálni, és a hosszú menürendszerben a folyton tévedő érintésérzékeny felülettel egyszerűen el sem tudtam jutni odáig, hogy beállíthassam újra a magyar nyelvet.

Maradt a telefonálás, ami viszont felemásra sikerült: néha például megesik a készülékekkel, hogy elfelejtik aktivizálni a kijelzőt, ilyenkor ugyan tudjuk fogadni a hívást, de csak a headseten, mert az érintésérzékeny felületre pakolt kihangosításgomb már használhatatlan. Máskor meg váratlanul engedélyezi a készülék a kijelző nyomogatását, kicsit olyan ez, mint az orosz rulett, vagy sikerül kihangosítani a hívást, vagy fejbe lövöm magam.

Kihangosítás után viszont leckét kapunk abból, hogy milyen lenne, ha valaki egy multifunkciós reszelővel a torkában üvöltözne egy zacskóból. Alig érthető a hang, túl erős, túl recsegős. A headset persze segít, de aki látott már Knight Ridert, az pontosan tudja, hogy az ismert univerzum legmenőbb húzása közvetlenül az óránkba beszélni. Még akkor is, ha a túloldalról nem KITT, hanem csak az urológusunk válaszol (egyébként tudták, hogy Devon már tíz éve halott?).

Ütközőzóna

További probléma az akkuteljesítmény. Már az gyanús volt, hogy kicsomagoláskor mindegyik mobil mellett két telepet találtam. Ekkor még nem sejtettem, hogy szükség is lesz rájuk, aztán a teszt alatt kiderült, hogy másfél-két óra átlagos használat után már vége is a teljesen feltöltött akkumulátornak, lehet cserélni. Az üzemidő tehát drámaian rövid, még szerencse, hogy a csere egyszerűen megy, az M860-ashoz például nehéz úgy hozzáérni, hogy ne dobja le magáról az akkut, gondolom valami energiaelnyelő zóna lehet az apró műanyagdarab, mint az autóknál a motortér.

A készülékek egyébként jelentős hasonlatosságokat mutatnak, csak néhány apróságban van eltérés. A kijelző minősége, az alkalmazások száma hasonló, mindegyik képes mp3-akat és a videókat lejátszani, van ébresztés, bluetooth, polifónikus csengőhang, a szokásos pakk.

A legegyszerűbb, a Watch Phone már huszonötezer forintért elvihető, és ezért cserébe, ha mobilozni csak nehézkesen is lehet vele, arra biztosan alkalmas, hogy általános negyedikig irigységet váltsunk ki vele osztálytársainkból. A készülék elvileg ebookkompatibilis, szóval duplán alkalmas diákoknak, nemcsak a Háború és békét lehet 1,3 colos kijelzőjén kiválóan elolvasni utazás közben, de simán feltölthetünk rá puskákat is.

Az M860-as kétszer ennyibe, ötvenezer forintba kerül, cserébe két SIM-et lehet belerakni. Főleg azoknak jön jól ez a funkció, akik gyakran utaznak külföldre, és nem akarják folyton cserélgetni a kártyát a mobilban, de gyanítom, hogy ők nem szívesen mutatkoznának a karóramobillal. Ettől függetlenül én ilyen jó duál-SIM-es megoldást még nem nagyon láttam, indításkor mindkét hálózatba bejelentkezik, csak annyi a dolgunk, hogy a telefonszám bepötyögése után a megfelelő ikonra bökve döntsük el, melyik SIM-et akarjuk használni. Nincs várakozási idő, minden olyan olajozottan megy, mint egy hagyományos készüléken. Volt már persze hasonlóra példa átlagos mobiloknál, de meglepő, hogy ilyen apró méretben is működőképes a modell.

A harmadik mobil, a V2-es főleg hagyományos billentyűzete miatt érdekes, de csak emiatt nem éri meg tízezer forinttal többért, mint a két hálózatba is bejelentkező M860-as. Főleg, hogy kamera mindkettőbe került, remek kémfelvételeket tudunk készíteni velük. Aztán majd a CSI kitisztítja a képet, ha kell.

A mobilokat a NeoDigitől kaptuk tesztelésre.

A harmadik negyedévben 559 millió euró veszteséget szenvedett el a finn Nokia, részben eladásai 20 százalékos csökkenése, részben az egyszeri leírások miatt. A világ vezető mobiltelefon-gyártója egy évvel korábban még 1,09 milliárd euró nyereséget ért el.

A nettó eladások 9,81 milliárd euróra estek a július-szeptember időszakban, az egy évvel korábbi 12,2 milliárd euróról. A Nokia korábbi közleménye szerint az adózott eredménye 380 millió euró volt a második évnegyedben az egy évvel korábbi 1,1 milliárd eurót követően. A működési eredmény 427 millió euróra esett 1,47 milliárdról. A bevétel 25 százalékkal 9,91 milliárd euróra csökkent.

A gyenge eredmények ismeretében a világ vezető mobiltelefon-gyártója feladta idei piacnövelési terveit, és arra számít, hogy a tavalyival megegyező, 38 százalék körüli részesedése lesz a világpiacon. A Nokia világszerte 103 millió készüléket adott el a második negyedévben, 15 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Eközben a készülékek átlagára 62 euróra csökkent 74-ről. A cég most javuló kilátásokat közölt: eladásait már csak 7 százalékkal várja csökkenni az év egészében, a korábbi 10 százalékos előrejelzés helyett.

Egy év után Magyarországra is eljutott a Sony Ericsson zeneletöltő szolgáltatása, a PlayNow Plus. A mobilgyártó partnere a T-Mobile, a szolgáltató ügyfelei havi 2400 forintért bármennyi zenét letölthetnek. A négy nemzetközi zenekiadó és több tucat magyar kiadó kínálata elérhető, több millió dalból lehet válogatni. Letöltésnél nincs külön adatforgalmi díj.

A szolgáltatatás most csak három mobilon elérhető, és a T-Mobile részletfizetéssel könnyíti a készülékek beszerzését. A legolcsóbb Sony Ericsson W595 teljes ára 19 800 forint, de 990 forintos kezdőrészlettel, és 19 havi törlesztéssel is elvihető. Ehhez persze két éves hűségnyilatkozatot kell aláírni.

Ez az olcsó műanyagborítású mobil passzol a legjobban a szolgáltatáshoz, a letölthető dalok ugyanis nem a hangzás minőségére, hanem a letöltés gyorsaságára vannak optimalizálva. A zeneboltot beépítették a készülékekbe, rögtön a főmenüből elérhető. Elég rákeresni egy előadóra vagy egy dalcímre, néhány másodperc után indul a letöltés, és fél percen belül meghallgatható az új dal.

A szerdai sajtótájékoztatón szerzett tapasztalataim alapján a PlayNow jól helyettesíti a rádiót, amennyiben a mobil memóriáját több ezer zenével pakolják tele. Zeneértők előtt azonban nem érdemes ezekkel a dalokkal villogni, mert nagyon érezhető a tömörítés. Érthetetlen, hogy mit keres a T-Mobile zeneletöltős kínálatában a 80 ezer forintos W995, aminek jó a minősége, jack dugós fejhallgató is ráköthető. Ehhez nem a PlayNow agyontömörített zenéi valók, hanem a minimum 192kbps bitrátájú mp3, vagy valamilyen veszteségmentes formátum.

A dalokon másolásvédelem van, ami a Sony Ericsson mobiljaihoz köti a zenéket. Ők hozták össze a zeneboltot, joggal várják el, hogy csak az ő mobiljukon működjön. Más kérdés, hogy a júzerek valószínűleg nem csak három mobil közül akarnak választani. Év végére állítólag már öt mobil lesz, de még ez sem nevezhető bőséges kínálatnak.

Hat hónap után a júzer 100 kedvenc száma, amiket a leggyakrabban hallgatott, másolásvédelem nélkül is elérhetővé válnak, és ezután minden hónapban 17 számmal bővül a lista. Ezeket a számokat az előfizetés lemondása után is meg lehet hallgatni.

Egészen biztosan vannak olyan zenehallgatók, akiknek az olcsó mobil és a közepes hangminőség is megfelel, és nem akarják lemásolni a zenéket, mert esetleg nincs is mire. De nem biztos, hogy van havi 2400 forintjuk zenére, főleg hogy a rádiókból ingyen ömlenek a slágerek.

Mintha hónapokig hordott frottírzoknit vettek volna a kezükbe, olyan undor ült néhány kollégám arcára a Windows Mobile 6.5 láttán. Az első pillanatban még érdeklődtek, de néhány kattintás után előkerültek a felszín alatt megbúvó dohos kacatok.

Ennek a cikknek a végigolvasását csak azoknak ajánlom, akiket egy gonosz nagyvállalat a Windows Mobile használatára kényszerít, vagy akiknek néhány szoftver miatt kellett leragadniuk ennél az elavult rendszernél. A többiek nyugodtan vegyenek másfajta okostelefont, például amin Android vagy iPhone OS fut, nem fognak lemaradni semmiről.

Szétszórt programok

Miután kilőttük a kölcsönkapott HTC mobilon futó kiváló TouchFlo kezelőfelületet, előkerült a WinMobile 6.5 saját főmenüje. Egész jó lett. Ujjakkal is kényelmesen kezelhető, érthető, gördülékeny. Mindegyik sorban oldalra lépkedve is lehet navigálni, a zenelejátszónál így kell másik dalra váltani, illetve megnézhetők a naptár eseményei és a korábbi az üzenetek is.

Teljesen átalakult a startmenü is. A Microsoft biztosan nagyon büszke rá. Máskülönben nem követelné meg a gyártóktól, hogy külön startmenügombot rakjanak mindegyik WinMobile 6.5-öt futtató mobiljukra. Azt sajnos nem sikerült megfejteni, hogy miért büszkék.

A programindító ikonok kezelését például teljesen elszúrták: vagy a lista tetejére küldjük az ikont, vagy vissza az eredeti helyére. Idegesítő és unalmas az a tilitoli játék, amivel beállítható a megfelelő sorrend. Miután felküldtem a menü tetejére a Facebookot, az Opera böngészőt, a YouTube-lejátszót, a Google Mapset és a Messengert, még sorba is kellett rendeznem őket, végül újra fel kellett küldeni a lista élére az onnan letaszított fontosabb programokat, például a névjegyalbumot meg az üzenetkezelőt. Egyszerűbb lenne megragadni és a helyükre húzni az ikonokat.

Erőltetett, fölösleges és zavaró, hogy az ikonokat cikkcakkban rendezték el. Emiatt csak kilenc ikon fér el teljesen a kijelzőn. Négyzetrácsos elrendezéssel és az ikonok közti távolság csökkentésével lenne hely tizenkettőnek is. Azaz kevesebbet kellene gördíteni, és az egész menü átláthatóbb lenne.

Előtörő lábszag

A korábbinál egy árnyalatnyival látványosabb interfész mögött bújik meg az igazi kosz, amit a Microsoft évek óta képtelen feltakarítani. A programok belső menüi is könnyebben kezelhetők ujjakkal, mert minden egy kicsit nagyobb, tágasabb lett. Ez viszont csak akkora fejlesztés, mint a Windows XP alatt átállítani az ablakkeret méretét. A menük struktúrája, átláthatósága és kinézete nem lett modernizálva, hogy ne csak az it-adminisztrátorok igazodjanak el benne, hanem a multimédiára éhes átlagos felhasználók is. A Windows Mobile 6.5 sok része túlságosan emlékeztet az iPaq 2210-esemre, amit körülbelül hat éve vettem, és négy éve a fiókban hever.

Megújult a böngésző, az Internet Explorer Mobile már 6-os verzió, ami a pc-ken futó Internet Explorer 7 megfelelője. A brózer kezelőfelülete megközelíti a riválisokét, és lejátssza a flashalapú tartalmakat. Csak éppen ennek az égvilágon semmi értelme nincs. Senki sem fog meghatódni attól, hogy a weboldalakon hirdetések villognak, az viszont bosszantó, hogy az online videólejátszók elég könnyen elfogyasztják a rendelkezésre álló memóriát. A nálunk lévő HTC Touch 2 legalábbis képtelen volt a böngészőben videókat lejátszani. A különálló YouTube-kliens jól működött, de ezzel más videószájtok tartalmát nem lehet elérni. A Media Player pedig még mindig a kínaipiacos bóvli hifikre hasonlít.

Szoftverpiac, biztonság

Most már a Microsoftnak is van online szoftverboltja, mint mindenki másnak. A Marketplace kínálata egyelőre szerény, kevés az ingyenprogram. Néhányan még mindig képesek húsz dollárt elkérni egy olyan játékért, amiért ép eszű ember legfeljebb két dollárt adna. Egy iPhone-júzer meg valószínűleg ingyen megszerezheti az Apple szoftverboltjából. Később valószínűleg csökkennek az árak, mert az online szoftverboltokban beindul a verseny a programozók között, és az újoncok ugyanolyan eséllyel indulnak a vevők kegyeiért, mint az ismert fejlesztőcégek.

Nagyon hasznos a My Phone nevű újítás, amely az adatok biztonságát növeli. Az ellopott mobilról távolról letörölhetők az adatok, lekérdezhető a mobil földrajzi helyzete, és ami a legjobb: távolról átállítható a profil némáról csengetésre. Azaz biztosan megtaláljuk a mobilt, ha becsúszott a kanapé mögé. Biztonsági mentés is készíthető az adatokról, akár minden nap online tárhelyre menthetjük a névjegyeket, találkozókat, dokumentumokat és üzeneteket.

Új kollekció

Szakértői becslések szerint év végére körülbelül harminc mobilon lesz WinMobile 6.5, de elemzők szerint kevés lesz teljesen új modell. Ugyanis korábbi mobilokra is feltelepíthető lesz az új Windows. A váltás azonban nem lesz égetően sürgős, mert a két legérdekesebb újítás, a Marketplace és a My Phone a korábbi WinMobile verziókon is elérhető lesz, a gyártók meg úgyis saját menürendszert készítenek. A HTC például komoly munkát végzett, a tajvani cég nem véletlenül tarolta le a WinMobile-alapú mobilok piacát.

Steve Ballmer, a Microsoft vezére is becsmérlően nyilatkozott a mobilos operációs rendszerről, amin csöppet sem csodálkozunk, úgyhogy inkább vele együtt megvárjuk a Windows Mobile 7-et, hátha jobb lesz.

A HTC Touch 2 mobilt a Speedshop.hu adta kölcsön a teszthez.

Egy amerikai cég ígéretes megoldást dolgozott ki, amely nemcsak számukra termelhet jövedelmet, de segítheti az e-szemét mértékének csökkentését is.

Új probléma a mobil digitális eszközök igen gyors cseréje miatt fellépő környezetszennyezés. Egy amerikai cég erre kínál megoldást: építettek egy automatát, amelybe a felhasználó bedobálhatja a már üzemen kívüli készüléket, és ezért akár még pénzt is kaphat vissza.

Az automata Omahában üzembe helyezett prototípusa a felkínált mobilt megvizsgálja, és ha az adott típusnak még van mérhető piaci értéke, akkor az ügyfél kaphat a készülékért vásárlásra jogosító kupont, utalványt, ha pedig már nem számít eladhatónak, akkor az ügyfél dönthet úgy, hogy gép helyezze az elektronikus szemetek közé, amelyeket a cég újrafeldolgozásra szállít el.

Az ötletgazda, az EcoATM nevű cég ezzel a szeptember 21. óta működő géppel kívánja tesztelni, hogy egy ilyen megoldás életképes-e, mivel ha kedvezőek az eredmények, akkor technológiájukat nagyobb méretekben is próbára teszik. Ha sikeres lesz a vállalkozás, akkor jövőre az EcoATM mind a keleti, mind a nyugati parti államokban elkezdi az átfogóbb tesztelést. A fejlesztés is tovább folyik, mivel az a cél, hogy a gép ne csak mobiltelefonokat, hanem egyéb eszközöket (mp3-lejátszók, kamerák, notebookok, nyomtatók, háttértárolók) is képes legyen felismerni.

Azt maguk a gyártók is elismerik, hogy egy gép sosem lesz képes tökéletesen megbecsülni egy használt eszköz értékét. Ám egy ilyen technológia véleményük szerint része lehet az e-szeméttel kapcsolatos mind súlyosabb problémák enyhítésének. Csak az Egyesült Államokban évente több mint 100 millió mobiltelefon kerül a kukába.

A cég vezetői arra alapoznak, hogy bár törődniük kell az automatákba kerülő, szemétnek minősített eszközök sorsával, de az ezekhez képest még valódi értékkel rendelkező (újra eladható vagy felújítható) szerkezetek elegendő jövedelmet termelnek majd számukra. A cég alelnöke a használt autók piacát hozta fel példaként, ahol már régóta jól működik az, hogy újrahasznosításból, -értékesítésből komoly jövedelemhez lehet jutni.

Egy ausztrál-szingapúri kutatás olyan technológiát szeretne létrehozni, melyben a mobil eszközök maguk építenek fel hálózatot.

Ausztrál és szingapúri kutatók közös projektet jelentettek be, amelynek célja egy olyan drót nélküli, „ad hoc mesh-hálózat” technológiájának létrehozása mobil eszközökre, amely lehetővé tenné, hogy a speciális wifi- vagy bluetooth-hálózat akár HD-videókat is képes legyen kezelni, mindezt természetesen szolgáltatói közreműködés nélkül.

A mesh-hálózat egy különleges megoldás, mely abban különbözik a hagyományos, a mobil eszközök kapcsolatát biztosító rendszerektől, hogy szakértelem nélkül üzemeltethető, nagy területet lefedő, lehetőség szerint olcsó eszközökből álló hálózat kiépítését teszi lehetővé (nagy sportesemények, rendezvények idején, egy sürgősségi szolgálat kommunikációjakor, vagy ha az a cél, hogy a mobilhálózat üzemzavarakor is elérjék egymást a résztvevők). Ezt – erősen leegyszerűsítve – úgy érik el, hogy nagy központi adók helyett sok kisebb rútert kapcsolnak össze, amelyeken egy-egy speciális mesh-szoftver fut. A sűrű kapcsolati háló miatt egyrészt át lehet hidalni a távolságokat, másrészt kevésbé válik sérülékennyé a kommunikáció. Emellett ezek a hálózatok szinte teljesen automatikusak, maguk keresik meg azokat az útvonalakat, melyeken elérhetik a célgépet: a mesh rugalmasságát éppen előre meg nem tervezettsége adja.

A mostani fejlesztést a National ICT Australia és a szingapúri A*STAR Institute for Infocomm Research végzi, a befejezés határideje 2011. A kutatók legfőbb célja, hogy a felhasználók a mesh segítségével valójában a saját készülékeikből felépített hálózaton keresztül osszanak meg tartalmakat, ne pedig a szolgáltató által kínált sávszélességen.

Az még kérdés, hogy ha nagy méretben is működőképesnek bizonyul a rendszer, a nagy szolgáltatók mit fognak majd szólni hozzá, hiszen a rúterként működő mobileszközök az egymásnak átadott adatmennyiségért nem fognak számlát benyújtani.

Kulcsfontosságú webes technológia a Flash, hiszen ezen a szoftveren fut az online videolejátszók és játékok nagy része. A mobilokon most egy korlátozott verzió elérhető, de jövőre megjelenik a Flash Player 10.1 teljes, hardveresen gyorsított verziója.

Az Adobe bejelentette, hogy jövőre megjelenik a mobilokon az új Flash Player 10.1 technológia, amit sok nagy gyártó támogat, mint például a Motorola, a RIM, a Google és a Palm, illetve a mobilos csipeket gyártó Qualcomm és az Nvidia. Az Adobe egyik fő célja, hogy a mobilok hardveresen támogassák a Flash futtatását, mert csak ezzel biztosítható az online videók gördülékeny lejátszása.

Kíváncsian várjuk az eredményt, mert a Flash segítségével kiváló játékok és idegesítő, böngészőt lefagyasztó hirdetések is létrehozhatók. A felhasználók szempontjából előnyös lenne, ha nem az utóbbiak terjednének el a Flash megjelenésekor. Az is kérdéses, hogy szükség van-e a YouTube, a Facebook és a népszerű híroldalak teljes megjelenítésére, a Flasht is beleértve. A komolyabb portáloknak ugyanis van mobilos verziójuk.

Azt is fontosnak tartja az Adobe, hogy a fejlesztők hozzáférjenek a mobilokon futó Flash platformhoz, erről gondoskodik az Open Screen Project. A részvevő cégek ingyen megkapják a készülékekre telepíthető lejátszót, ha cserébe vállalják, hogy a fejlesztőknek hozzáférést biztosítanak.

A nyílt Android platformot támogató Google már csatlakozott az Open Screen Projecthez, de az Apple érthető módon távol maradt. Az iPhone gyártójának egyáltalán nem érdeke, hogy megjelenjen a készülékén egy nyílt fejlesztői platform, mert az rivalizálna a mobilon futó App Store online szoftverbolttal.

Még az idén megjelenik a Flash 10.1 nyilvános fejlesztői bétája a Windows Mobile és a Palm WebOS rendszerekre, míg az Androidon és a Nokiák által használt Symbianon 2010 elején lesz elérhető. Egyébként a Flash 10.1 már kezeli a több ujjas vezérlést, és automatikusan elforgatja a képet, ha az oldalára döntik a készüléket. A szervereken is vannak fejlesztések: a rendszerek felismerik, ha mobilon töltik le a videókat, és nem sugároznak nagyobb felbontást, mint amekkorát a készülék meg tud jeleníteni.

Magyarországon és az USA-ban is jellemző, hogy az emberek inkább a mobilszolgáltatónál vesznek maguknak készüléket. Így olcsóbb a mobil, de cserébe néhány évig a szolgáltatónál kell maradni. Az USA-ban az elektronikai termékeket forgalmazó Best Buy most még csak a kiskereskedelmi hasznot próbálja elvenni a mobilcégektől, de a folyamat végül akár a hűségszerződések átalakulását is eredményezheti.

A Best Buy először egy online mobilboltot nyit, ahol az ügyfelek megoszthatják egymással a készülékekkel kapcsolatos tapasztalataikat. A második lépésben vásárlást segítő programokat készít a Google segítségével. Az Android operációs rendszeren futtatható szoftverek megmutatják a térképen a Best Buy legközelebbi boltját, és azt is elárulják, hogy a keresett termék van-e raktáron.

A mobilra telepíthető szoftverek később kulcsfontosságúak lehetnek a kereskedelmi láncok stratégiájában. Most a mobilszolgáltatók azért adnak kedvezményt a telefonok árából, mert a következő 1-2 évben az ügyfél sok pénzt elkölt náluk szolgáltatásokra - szöveges és képes üzenetre, mobilnetre, telefonálásra.

Ugyanezt a kereskedők is megtehetik, ha előre feltelepítik a mobilra, és letörölhetetlenné teszik a boltkereső programot, amit bevásárlólistával, akciókra figyelmeztető rendszerrel, és esetleg online bolttal is kiegészítenek. Ez esetben számíthatnak arra, hogy a mobilozók többet költenek náluk kenyérre, tejre, mosógépre. A boltok, bankok és benzinkutak által most is használt pontgyűjtő kártyák is megvalósíthatók mobilon futó szoftverrel.

Mindezt később kiegészíthetik azzal, hogy a SIM-kártyát is a saját márkanevükön árulják, és ezzel virtuális szolgáltatókká válnak. De nem feltétlenül ennek kell lennie az első lépésnek. A szoftvereiket bármilyen okostelefonra feltölthetik, azok mindegyik szolgáltató hálózatán működnek.

Kényelmes lenne, ha egyetlen jeggyel bármilyen vonatra, buszra, metróra vagy hajóra felszállhatnánk. Így nem gyűlnének elhasznált papírfecnik a zsebeinkben, és a közlekedési társaságok is megspórolnák a nyomtatás költségét. A megoldás már elérhető, és úgy tudjuk Pécs érdeklődik iránta.

Pécsett már működik egy modern jegyvásárlási rendszer, az utasok év eleje óta mobilon is vehetnek időalapú jegyeket és bérleteket. A szolgáltatást biztosító Hedz Kft. megújította a technológiát, így hamarosan a diákigazolvány vagy a lakcímkártya is elég lesz az utazáshoz.

A mobilos jegyvásárlás nem feltétlenül a legjobb megoldás, mert lemerülhet az akku, ráadásul a virtuális jegyet megjelenítő program nem futtatható minden létező készüléktípuson. A vonalkód azonban elég egyszerű technológia, és igen elterjedt, hiszen a legfontosabb okmányainkon is van ilyen azonosító. Így az elekronikus jegyvásárlás szélesebb réteghez eljuthat.

Az eTicket néven bemutatott jegyek és bérletek az interneten, a mobilokon, valamint a hagyományos jegypénztárakban és jegyautomatáknál is megvásárolhatók. A rendszernek meg kell adni valamelyik vonalkódos igazolvány azonosítóját, és a diákigazolvány például rögtön azt is bizonyítja, hogy az illető jogosult a diákjegyre.

Jegyellenőrzéskor csupán a regisztrációnál használt igazolványt kell bemutatni, és az ellenőr készléke pillanatok alatt beolvassa az azonosítót, ami alapján kiderül, hogy van-e az illetőnek jegye.

A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy egyetlen igazolvány vonalkódját bármely közlekedési vállalat felhasználhatja. Vagyis elképzelhető, hogy a lakcímkártyánkkal utazunk a BKV járatain, majd veszünk rá egy vonatjegyet Veszprémbe, és végül lebuszozunk vele a Balatonhoz.

A vonalkód nemcsak igazolványon jelenhet meg, hanem a mobilok kijelzőjén, vagy akár egy otthon kinyomtatott papíron is. A közlekedési vállalatok megspórolhatják az előre legyártott jegyek terjesztési és nyomtatási költségeit, és modernebb, rugalmasabb szolgáltatást adhatnak utasaiknak.

A Pannon vezérigazgatója földtől elrugaszkodottnak tartja, hogy a jövő évi költségvetés-tervezet a mobilinternet-szolgáltatásra alkalmassá tett 900 MHz-es frekvenciák várható értékesítésétől 20 milliárd forintos bevételt vár. A mobilszolgáltató élére áprilisban kinevezett, a Telenor bangladesi leányvállalatától érkezett Anders Jensen a blogjában azt írja, hogy ez az összeg erősen túlbecsültnek látszik. "Tavaly, amikor ezt a frekvenciát több más frekvenciával együtt meghirdették, az állam által elvárt minimális összeg 100 millió forint volt, ám nem akadt reális piaci szereplő, aki ennyit kínált volna érte.”

A Pannon-vezér minderről annak apropóján ír, hogy megjelent az 1987. évi gsm-irányelv módosítása, mely az Európai Unióban egységesen megteremti a lehetőségét annak, hogy a 900 MHz-es frekvencián a gsm mellett nagy sebességű mobilnetet is lehessen nyújtani. Ez mind a szolgáltatóknak, mind az előfizetőknek előnyös lenne, mert a kedvezőbb hullámterjedési feltételek miatt nagyobb területet tudnak lefedni a bázisállomások. Ez a 3G-lefedettség látványos növekedéséhez és az árak csökkentéséhez vezethet. Emellett 900 MHz-en jobb a beltéri lefedettség is.

A Pannon és a Vodafone Magyarországon tesztelte a 900 MHz-es szélessávot, és a friss uniós direktíva megjelenése után végre használni is tudják majd. Ehhez azonban a nemzeti szakhatóságoknak – beleértve a Nemzetközi Hírközlési Hatóságot (NHH) is – hat hónapon belül alkalmazniuk kell az irányelvet, hogy a gsm-sávok ténylegesen megnyíljanak a harmadik generációs technológiák előtt.

„A tagállamoknak a módosított direktíva hatályba lépését követően hat hónapjuk lesz arra, hogy azt átültessék országaik jogrendjébe, ez nálunk is meg fog történni. Most az NHH egyik legfontosabb feladata az új frekvenciastratégia kidolgozása lesz, melynek ez egy nagyon fontos eleme” – mondta Márton György, az NHH szóvivője. A hatóság azonban nem tett le arról az elképzeléséről sem, hogy egy negyedik mobilszolgáltató számára is biztosítsa a piacra lépés lehetőségét.

Ez is befolyásolja a gsm-sáv megreformálásának terveit, de a hatóságnak figyelembe kell vennie azt is, hogy mobilinternet más új frekvenciákon, többek között 2,6 GHz-en és a földfelszíni műsorszórás digitális átállítása során felszabaduló frekvenciákon is nyújtható. A hazai T-Mobile például – amely, úgy tudjuk, a riválisaival ellentétben inkább ez utóbbiakat részesítené előnyben – azt mondja: „éppen ezért jól átgondolt, széleskörűen elfogadott stratégia mentén célszerű a későbbiekben rendelkezésre álló különböző frekvenciasávok hatékony felhasználásáról dönteni. A legfontosabb, hogy a különböző lehetőségek összehangolása révén a már piacon lévő szolgáltatók is új lehetőségekhez jussanak.”

Tender helyett árverés?

Mindezek tükrében a költségvetési javaslat a tenderből befolyó bevétel számszerűsítésekor indokolatlanul magabiztosnak tűnik, hiszen jelenleg nem csupán az összeg, de még a pályázat tartalma is megjósolhatatlan. Az NHH-szóvivó a büdzsétervezet publikálását követően az MTI-nek óvatosan annyit mondott: „reális esély van” arra, hogy 2010-ben meghirdetik majd a mobil szélessáv lehetőségeit kiterjesztő pályázatot.

A Pannon egyébként nem is tenderben, hanem árverésben gondolkodik. Szerintük a résztvevőket nem korlátozó, egyszerű szabályú és transzparens árveréssel biztosítható, hogy későbbiekben senki se kérdőjelezze meg a nyertes szereplőket. Anders Jensen reméli, hogy a jövőben árverés alakítja ki a korrekt árat.

Meglepő hír jelent meg a Rethink Wireless című mobiltechnológiai portálon: az ARCchart felmérése szerint a T-Mobile Hungary 3G hálózata a legjobb a világon. A vizsgálat szerint az átlagos letöltési és feltöltési sebesség 1605 kbps illetve 194 kbps, míg a késleltetés 212 ezredmásodperc. Ezzel a szolgáltató 60 százalékkal jobban teljesít a világátlagnál.

A tanulmányban 103 ország összesen 268 szolgáltatóját vizsgálták, egy okostelefonokon futó szoftver segítségével. Az ARCchart több tízezer felhasználó bevonásával több mint kétmillió mérést tudott elvégezni.

Sajnos a teljes, 149 oldalas tanulmány nagyjából négyszázezer forintba kerül, és a Rethink Wireless híréből kevés érdekes infó derül ki. Említésre méltó, hogy a 10 legjobb szolgáltatóból 8 van Európában, míg egy-egy van Észak-Amerikában és Ázsiában. Egyébként a T-Mobile három, a Telenor két leányvállalatával szerepel a top 10-ben.

A Vodafone 1999. október 8-án írta alá a koncessziós szerződését, amikor a cégcsoportnak még csak 30 millió előfizetője volt világszerte. Azóta a Vodafone a tízszeresére, 303 millióra növelte az ügyfelek számát, és ehhez a magyar leányvállalat több mint kétmillió ügyféllel járult hozzá.

Itt elolvasható a cég történetének néhány fontosabb mérföldköve.

Itt és itt pedig elolvasható, hogy az elmúlt tíz évben mivel akasztották ki a fogyasztókat.

Kicsit lassú, kicsit nehézkes, nem különösebben iPhone-os és maradt benne néhány korlátozás is, de a Nav N Go iGO még így is a legjobb navigációs szoftver az Apple mobiljára. A TomTom persze még megszorongathatja, de már készül az 1.1-es verzió, amiben sok hibát kijavítanak.

Az iPhone a 3.0-ás operációs rendszer érkezéséig sem volt rossz készülék, valójában azonban csak hardverek és szoftverek kusza halmaza volt: rengeteg funkció kihasználatlan maradt, mert az Apple korlátozásokat épített a rendszerbe.

Navigáció milliárdosoknak

Az egyik legismertebb lefojtás a GPS csipet érintette, amit alig lehetett valamire használni. A Google Mapset betöltve ugyan meg tudtuk nézni, hogy éppen merre járunk, és az útvonalat beütve láthattuk, hol tartunk a két végpont között, de valódi navigációra alkalmatlan volt a szoftver. Arról nem is beszélve, hogy csak Magyarországon lehetett ingyen használni, a Google Maps ugyanis folyamatosan a hálózatról tölti le a térképadatokat, szóval adatroaminggal egy Budapest-Split útvonalat körülbelül félmillió forintból lehetett volna letudni.

Ezért volt nagy dolog, hogy a 3.0-ás operációs rendszerrel a külső fejlesztők is hozzáférést kaptak a GPS-hez. Először talán a TomTom jelentette be saját útvonaltervezőjét, de nem maradt le nagyon a magyar Nav N Go sem, sőt a premierrel már be is előzte konkurensét. A szoftvercég az iGO Amigót pakolta át iPhone-ra. Aki ismeri az alapprogramot, nem fog meglepődni most sem, mert ugyanazt kapja, csak más csomagolásban.

Félig felkészült hardver

Persze a csomagolás sok mindent eldönt, és érdemes egy pillanatra elgondolkozni azon, hogy az iPhone egyáltalán alkalmas-e GPS eszköznek? Hardvere alapján mindenképp, a GPS-csip elég jó minőségű, nagy pontossággal tudja megmondani, hogy épp merre járunk. Adott az érintésérzékeny és nagy kijelző, arról nem is beszélve, hogy a készülék mindig tulajdonosánál van, nyaralás előtt nem kell külön agyterületet szentelni az elpakolására, mint a dedikált GPS-seknél.

De vannak bőven hátrányok is: a hangszóró például nem elég erős, éppen ezért zenehallgatás közben nehezebb meghallani Mohabá jótanácsait ("Fordulj meg, ahol tudsz"). Aztán baj van az erőforrásokkal is: az iPhone 3GS pillanatok alatt betölti a szoftvert, egy szűz 3G-s modellel sincs baj, de egy több száz telefonszámot, több ezer sms-t, fényképet, dalt tároló készüléknél már komoly problémák jelentkeznek. Egy rendesen igénybe vett iPhone-nal persze már a kontaktlista megnézése is kész kínszenvedés, képzelhetjük, hogy mi történik, amikor a 2,8 gigabájtos óriást kell elindítania.

Elmondom: szünet. Már a program betöltése is vagy egy percig tart, a menüpontok között lépkedni meg igazi bátorságpróba, amíg az iPhone ki nem takarítja a memóriáját. Másodpercek telnek el, mire a mobil reagál egy virtuális gomb lenyomására, és a település keresésénél a betűk leütése után is várni kell.

Másik probléma, hogy az iPhone valójában nem képes egyszerre több programot futtatni. Ezért történhet meg, hogy ha navigáció közben hívást kapunk, és azt felvesszük, a program kilép, hogy a beszélgetés után újra betöltődjön, És min írtam, hosszú várakozásra kell ilyenkor készülni. Ha képesek vagyunk ellenállni a kísértésnek, akkor viszont nincs baj: a kinyomott hívás után a programban marad az iPhone, nem kell az újraindításra várni.

És az utolsó, mobillal kapcsolatos probléma: az iGO veszettül meríti az iPhone-t. Legfeljebb egy óra alatt a teljes akkuteljesítményt leszívja, úgyhogy autós töltő nélkül nem is érdemes nekiindulni az útnak. Szerencsére ilyesmit már kétezer forintért lehet vásárolni.

Mobilcsere

A hardverrel kapcsolatos kínok azonban nem általános érvényűek. Aki a legújabb iPhone-t, a 3GS-st választja, az kétszer-háromszor több erőforráshoz jut, úgyhogy várnia sem kell majd a betöltésre, gombokra.

A szoftver pedig egészen jó. Akadnak persze hiányosságok benne, például nem lehet több megállós útvonalat tervezni, cserébe viszont a pozíciót jelző nyilat lecserélhetem tankra, buszra, DeLoreanre, motoros szánra, repülő szőnyegre, vagy nőre.

Furcsa lehet az is, hogy a program felépítése, dizájnja nem emlékeztet a többi iPhone-os alkalmazásra, de ez szerintem nem baj: aki már használt GPS-programot, az iGO indításakor a megszokott képi világot kapja, így egyből otthon érezheti magát.

Az viszont már tényleg gond, hogy az irányítás sem iPhone-os: a térképen például szívesen mozogtam volna úgy, hogy egy területre rábökök az ujjammal, aztán egyszerűen kihúzom azt a képernyőből. Ehelyett csak nyilak vannak, amik leszűkítik a mozgásteret, és még a nagyítás-kicsinyítés sem megy a szokásos gesztusokkal, csak a képernyőre rakott piktogramokkal. További nehézséget jelent, hogy a szoftverben jelenleg még nincs OpenGL-támogatás, így a mozgás nehézkes, döcögős, de Nav N Go-nál állítólag már dolgoznak az ügyön, így rövidesen gördülékenyebb lesz a program.

Megtalálta önmagát

A helymeghatározás viszont egész jó, amint bemelegszik a csip. Mert az első egy-két percben előfordul, hogy a készüléknek fogalma sincs, merre járunk (vagy csak a jövőbe lát, mert engem például Párizsba rakott), aztán ha képbe kerül, már nem veszti el többé a fonalat. Hosszú időre legalábbis nem, mert sajnos megesik, hogy az iPhone csak késve küldi a jelet az iGO-nak, és már rég bekanyarodtam, amikor Moha bá még arra figyelmeztet, hogy forduljak balra. Feltéve, hogy figyelmeztet egyáltalán, mert a teszt során megesett, hogy egyszerűen eltűnt a hang, és a kép alapján kellett kitalálnom, merre tovább.

Amikor viszont minden összeáll, kellemes társ az iGO. Ismeri az utcákat, még a legkisebb falvakban is képben van, arról nem is beszélve, hogy egyszer sem akart bevinni házakba. A korábbi navigációs készülékek ugyanis gyakran szólítottak fel a balra kanyarodásra ott, ahol láthatóan évszázadok óta ház állt, ehhez képest a legújabb verzió már tudta, merre jár.

A beállítások kényelmesek. Az úticél beállításánál felbukkanó virtuális billentyűzet csak a még rendelkezésre álló lehetőségeket kínálja fel. Például ha Győrbe szeretnék utazni: a kezdőképernyőn az összes gomb elérhető a Q-t és az Y-t leszámítva, mert Q-val és Y-nal kezdődő magyar város nincs. A G lenyomása után már csak nyolc betű marad, az Y ötre szűkíti a lehetőséget, és így tovább. Ilyen mankóval nehéz melléütni, ráadásul a korábban már begépelt címek előhozhatók. A felépítés átlátható, kényelmes.

Jó az is, hogy az útvonal testre szabható: beállíthatom, hogy a program kihagyja az autópályákat, a fizetős szakaszokat és a földutakat, képes különbséget tenni a gyors, a rövid, a gazdaságos és könnyített útszakaszok között, ráadásul a térkép is kellően egyszerű, átlátható ahhoz, hogy segítsen, és ne akadályozzon a közlekedésben. Nagy boldogság, hogy a program feltünteti a fontosabb táblákat is, ami autópályán jön jól egy-egy nagyobb elágazásnál: sokkal könnyebb úgy tájékozódni, hogy a valóság kicsinyített mása megjelenik kiemelve az iPhone-on. A sematikus felületet ráadásul még tovább cifrázhatjuk tereptárgyakkal, például rádobhatjuk a térképre a Parlamentet és még néhány fontosabb épület 3D-s modelljét, ez azonban csak tovább terheli a rendszert és még szaggatottabb lesz tőle a mozgás.

Okosabb lesz

Az iPhone-os iGO-n van mit javítani, de a mostani csak az 1.0-ás verzió, és még a hibáival együtt is a legjobb navigációs program az Apple telefonjára. Sajnos a problémák egy részét a Nav N Go a legjobb szándék ellenére sem tudja majd kezelni, mert nem tud plusz erőforrást pakolni a program alá, ahogy arra sincs ráhatása, hogy az iPhone képes legyen egyszerre több programszálat kezelni. Azért némi optimalizálással, OpenGL-támogatással gördülékenyebbé lehet tenni a navigációt, és az is öröm, hogy az 1.1-es verzióval már lehetőség lesz több megállós útvonal összeállítására is.

Ráadásul ahhoz képest, hogy csak az iGO-val lesz valódi GPS-eszköz az iPhone-ból, nem is kerül sokba a szoftver: az európai verzió 90 euróért, azaz nagyjából 25 ezer forintért vásárolható meg. Ehhez az összeghez azonban még hozzá kell számolni egy töltő és egy tartó árát, a teljes csomag tehát már vagy 32 ezer forintba kerül. Ez még mindig kevesebb, mintha egy dedikált GPS-készüléket vennénk, de már nem sokkal: ugyanezzel a szoftverrel körülbelül hatvanezer forintot kellene fizetnünk egy Navon N470-ért.

Fülbe helyezésre bekapcsolódik a Sony Ericsson új fülhallgatója, az egyik felének a kihúzásakor pedig válaszol a beérkező hívásra. Az MH907 típusjelű füles még azt is érzékeli, hogy ténylegesen a fülben, nem pedig a zsebben van. Az árról és a megjelenés idejéről a gyártó részleteket még nem közölt, egyes internetes hírek szerint az Egyesült Államokban várhatóan 55 dollár (tízezer forint) körüli áron lesz majd beszerezhető.

Műholdak nélkül is pontos helymeghatározást ígér a GloPos nevű finn cég. Az általuk kifejlesztett szoftver az olcsóbb mobilokon is futtatható, tehát nem kell okostelefont venni a helyfüggő szolgáltatások használatához.

A GloPos szoftvere beltéri és föld alatti helyeken is működik, ahol nem használható gps, és állítólag 1-40 méteres pontossággal megadja a júzer helyzetét.

A cég még nem árult el sok részletet a szoftver működéséről. A szoftver a helymeghatározáshoz a cellainformációt használja fel, és hagyományos, háromszögeléses technikával dolgozik. Ez egyáltalán nem új ötlet, a rendőrség is alkalmazza a módszert a nyomozások során. A GloPos azonban tanulni és fejlődni is képes. A program egy körülbelül 100 kilobites adatcsomagot küld el egy szervernek, mely milliszekundumok alatt visszaküldi a pontosan meghatározott koordinátákat. Ez viszont a megoldás legnagyobb hátránya is egyben: aki nem vesz magának drága okostelefont, nem feltétlenül szeretne sokat költeni az internetes adatforgalomra.

A GloPos megoldásának nagy piaca lehet, hiszen az eladott mobiloknak csupán az ötödében van gps alapú helymeghatározás. A szabadalmazási eljárás alatt álló technológia fejlesztői azt ígérik, hamarosan új részelteket árulnak el üzleti terveikről.

Mobilról is lehet képeket küldeni az Index képmegosztó szolgáltatására, az Indafotóra. Be kell lépni a jobb felső sarokban elérhető Beállítások menübe, ahol egyedi indafotós emailcímet lehet generálni. A címre elküldött képek automatikusan megjelennek az online tárhelyen. Az email tárgya lesz a kép neve.

Érdemes titokban tartani a címet, nehogy idegenek töltsék meg az albomokat, esetleg oda nem illő képekkel. Aki jobban aggódik a biztonsága miatt, gyakrabban generáljon magának új emailcímet.

Az Indafotó rss-csatornákat hoz létre, tehát a képek viszonylag könnyen közzétehetők a Facebook, a Twitter vagy a Tumblr felületén. Íme egy leírás, amit eszpee rakott össze:

1. Csináljatok egy "mobil fotók" nevű albumot a képrendezőben.

2. Adjátok ezt meg a beállításoknál, hogy a képek ide kerüljenek.

3. Keressétek meg az albumot, valószínűleg az első lesz az Albumaim nevű oldalon. Ott a kis narancssárga rss-ikonnal elmenthető az album címe. Ezt kell a közösségi rendszerekbe becsatornázni.

4.a Tumblr: be kell másolni a címet a http://www.tumblr.com/customize oldalon lévő Services menüben az "RSS feed as Photos"-hoz

4.b Facebook: a saját profillapon a beállításokra kattintva előugrik egy zsáknyi ikon, ott kell megkeresni a narancssárga rss-ikont, és bemásolni az url-t.

4.c Twitter: nem importál rss-t, de a twitterfeed.com-on megoldható

Hogyan értesülhetünk a leggyorsabban arról, hogy az egyik kollégánk újramosta a ruháit, a másik nikotinmegvonástól lett agresszív, a harmadik meg egy üveg kovászos uborkát elcserélt egy gyönyörű szódásszifonra? Természetesen a Facebookon, de ezek az információk akkor igazán sokkolóak, ha a vécé magányos csendjében is utolérnek minket. Ehhez pedig mobilon kell kapcsolódni a közösséghez.

Teljesen magától értetődő, hogy a 150 000 forintos okostelefonokba már betelepült a Facebook, de azoknak sem kell kimaradniuk a jóból, akik harmadennyit költenek mobilra. A Pannonnál hatvanezer forintba kerülő Sony Ericsson C901 például elég ügyesen kommunikál a közösségi hálózattal. A mobilos Facebook persze csak akkor működik jól, ha kétirányú, azaz feltölteni és üzeneteket olvasni is könnyű.

A C901 fényképezője közvetlenül, plusz szoftver telepítése nélkül tud képeket feltölteni a Facebookra. Pontosan négy gombnyomást, és városi hsdpa-hálózaton körülbelül három másodpercet vesz igénybe a művelet, és a fénykép rögtön a mobilos feltöltések mappába kerül. A magyarázat bepötyögésével az idő akár 10 másodpercre is nőhet, ami még mindig elég gyors ahhoz, hogy ebédszünetben teleszemeteljük a Facebook üzenőfalát.

Státuszfrissítések olvasásánál már érezhető, hogy hiányzik az a plusz 90 000 forint, amitől okos lesz a telefon, nem csak átlagos mobil. Képekkel nem volt gond, a rakparton rallizó 7-es buszon végig tudtam nézni a kolléga 25 képét a Marmolada megmászásáról, pedig a Gellért-hegy árnyékában kritikán aluli szokott lenni a letöltési sebesség. A YouTube-videóból viszont már csak egy körömnyi indexkép jött át a mobilra, mert nincs beépített lejátszó.

Közösségi funkciójától eltekintve a C901 nagyjából ugyanolyan, mint a Sony Ericsson többi mobilja. Teljesen hagyományos formájú, és a fehér burkolata miatt sokak szerint inkább női kézbe való. A gombjai is kicsit aprók, de legalább nem a leggagyibb műanyagból készültek, tartósnak tűnnek. Az adatkábel és a fülhallgató csatlakozója nem változott: kissé idejét múlt, nem szabványos. A menürendszer a szokásos tizenkét ikonból áll, és gyorsan lehet lépkedni a menüpontok közt.

A C901 vonzereje lehet, hogy a Sony Ericcson próbálta csökkenteni a készülék előállítása által okozott környezeti károkat. A papírdoboza sokkal kisebb, mint a többi készüléké, tehát több elfér belőle egy raklapon, és a kamion kevesebb levegőt szállít. A leírását nem nyomtatták ki, hanem felmásolták a mobilra, a fülhallgató legtöbb része újrahasznosított műanyagból készült, a konnektorban felejtett töltő pedig csak 30 milliwattot fogyaszt.

Rángatózó kurzor és zsugorodó ikonok nehezítik, ugyanakkor nagy gombok könnyítik a munkát a Dell Mini 10 netbooknál.

A Vodafone által kölcsönadott Dell Mini 10 netbookot élesben teszteltem, és az egyetlen igazán fontos kérdésem az volt, hogy lehet-e a kis géppel menet közben dolgozni. Mivel ennek a cikknek a 90 százalékát a 41-es villamoson zötykölődve írtam meg, a válasz egyértelmű.

Igen, lehet.

Más meg nem számít. Különösen az nem, hogy van a gépen HDMI-csatlakozó, amivel nagyobb méretű lapostévére és monitorra lehet rákötni. Aki letorrentezi a netről a Becstelen brigantik nagyfelbontású verzióját, az valószínűleg nem egy netbookról nézi végig, hanem egy normális médialejátszóról, amin nincs Windows, és távirányítóval vezérelhető. Az Atom processzor asztali számítógépbe gyenge, a júzer jobban jár egy nagyméretű laptoppal. Vagy egy asztali géppel, ha feltétlenül egy helyen akar dolgozni.

A Dell gépe attól jó, hogy benne van a hspa-modem, tehát nem kell kihúzkodni semmit, amikor a villamosmegállóba érve gyorsan a táskába kell dobni a gépet. A letöltési sebesség 7,2 megabit, a feltöltési 1,45 megabit. A Vodafone feltelepítette rá a kapcsolatkezelő szoftverét, ami a hálózat észlelése után fél perc alatt felcsatlakozik a netre.

A Dell dizájnerei nem tettek meg mindent a kényelmünk érdekében. Az érintésérzékeny tapipad például túl kicsi lett, és semmi sem választja el az egérgomboktól. Emiatt rendszeresen előfordult, hogy miközben a jobb mutatóujjammal a kurzort irányítottam, addig a bal ujjam - a gomb megnyomása helyett - rátévedt az érintésérzékeny felületre. Emiatt úgy ugrált a kurzor. mintha Tourette-kórban szenvedne.

Sokkal jobban megtervezték a klaviatúrát. A nagyméretű gombokkal pontosan és gyorsan lehet gépelni. Az is jó ötlet volt a Delltől, hogy a funkcióbillentyűk csak az Fn gomb megnyomásakor válnak aktívvá. Magyarán alapból nem az F1-F12 érhető el, hanem olyan extra funkciók, mint a fényerő vagy a hangerő állítása, a wifi kapcsolgatása, a zenelejátszó irányítása. Minden laptopon ezt kellene alapbeállítássá tenni.

A Windows néha furcsa dolgokat művelt. Például amikor lekicsinyítettem az ablakok fejlécét, akkor valamiért a rendszertálcán pislogó ikonok mérete is megváltozott. A végén az ikonok olyan apróvá zsugorodtak össze, hogy két egymás fölött lévő sorba rendeződtek.

Ezen kívül a Mini 10 esetében ugyanazokkal a korlátokkal kell szembenézni, mint a többi netbook esetén: a legtöbb weboldalt és programot nem 1024x600-as felbontásra tervezték, hanem 168 pixellel magasabbra. Jobb lehet a Mini 10 HD, aminek 1366x768 a felbontása.

A Dell gép az 1,3 kilogrammos súlyával könnyen hordozható, lekerekített formája miatt simán becsúsztatható a táskába. A legfőbb vonzereje az ára, ami persze csak abban az esetben igaz, ha a vevő amúgy is elő akart fizetni mobilinternetre. A gép két éves hűségnyilatkozattal és tarifaváltási tilalommal húszezer forintba kerül, a legolcsóbb előfizetés havonta 8000 forint, és havi 2 gigabájtot lehet vele letölteni, a legdrágább 12 ezer forintért 12 gigabájtot ad.