LoL-vb: Kínáé maradt a trón, magyar esporttörténelem

000 1M57DP
2019.11.12. 23:45

Vasárnap délután egy lehangolóan egyoldalú meccsel zárult a League of Legends idei versenyszezonja. A FunPlus Phoenix (FPX) három sima játszmában darálta be a G2-t a 2019-es Worlds, vagyis a világbajnokság döntőjében, ezzel a tavalyi győztes iG után újra kínai csapat lett a játék világbajnoka. A finálé így főleg amiatt lett érdekes, mert az FPX egyik játékosa úgy jutott ide, hogy a szezon kezdete előtt kis híján visszavonult. De a 2019-es szezon azért ezen felül is tele volt drámával, meglepetésekkel és izgalommal.

Ott volt például a a játék történetének legjobb játékosával felálló háromszoros vb-győztes dél-koreai SK Telecom T1, aminek idén sem jött össze a megváltás. Vagy a döntőben alulmaradó közönségkedvenc európai G2, akik elsőként húzhatták volna be a játék Grand Slamjét. Vagy a szintén európai Splyce, ami a magyar Vizicsacsival a fedélzeten nagy meglepetésre egészen a legjobb nyolcig menetelt.

League of Legends kezdőknek

Könnyen lehet, hogy ezek a dolgok önnek nem mondanak semmit, így mielőtt rátérnénk a részletekre, előbb menjünk vissza kicsit az alapokhoz, hogy legalább nagy vonalakban értse mindenki, mi a fenéről van szó. Az éppen idén tíz éves League of Legends az egyik legnépszerűbb számítógépes játék már vagy tíz éve az interneten. Hogy mit kell benne csinálni, abba ebben a cikkben nem mennénk bele nagyon mélyen, de nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki a dolog, hogy:

  • két csapat játszik egymás ellen, mindkét oldalon 5-5 játékossal, akik 5-5 hőst irányítanak, melyek mindegyike jól körülhatárolt szerepet tölt be;
  • a cél az, hogy leromboljuk az ellenfelünk bázisát;
  • amihez az ellenfél épületein, gép által irányított szörnyein (minionok) és persze hősein kell átgázolnunk;
  • és akinek ez előbb összejön, az nyeri a játékot.

Ha ez alapján még mindig fogalma sincs az egészről, olvassa el pár évvel ezelőtti cikkünket, amiben ennél kicsit bővebben taglaltuk, hogy mi hogyan működik a játékban. Vagy csak vesse bele magát a továbbiakban megjelenő videókba, kommentárral együtt viszonylag hamar meg lehet érteni mindent.

Vizicsacsi megcsinálta

Most, hogy ezen túl vagyunk, térjünk is rá gyorsan az idei, számszerűen kilencedik világbajnokságra, illetve az azt felvezető eseményekre. Az Európában – azon belül is Németországban, Spanyolországban és Franciaországban – szervezett vébére egyenes ágon 12 csapat jutott ki a regionális profi ligákból, másik 12 pedig a csoportkört megelőző Play-in szakaszban küzdhetett meg a fennmaradó négy helyért.

Alapjáraton ez a rész még nem lett volna kimondottan izgalmas, magyar szemmel nézve viszont már itt is érdemes volt bekapcsolódni, ugyanis itt szerepelt a Splyce csapata is, soraiban Kiss "Vizicsacsi" Tamással,

 az első magyar játékossal, aki kijutott a league of legends világbajnokságra.

Ahhoz, hogy ennek jelentőségét megértsük, jó pár évet kell visszamenni az időben. Vizicsacsi 2014-ben, a Unicorns of Love csapatával robbant be az esportos köztudatba, miután a frissen alakult csapat nagy meglepetésre feljutott a játék profi ligájába, az LCS-be. A következő három évben a UoL igazi közönségkedvenc lett, rendre jól is teljesítettek, a vébén való részvétel azonban nem jött össze nekik, pedig kétszer is ott voltak a kijutás küszöbén.

A magyar játékos aztán a 2017-es átigazolási időszakban csapatot váltott, a 2018-as szezonban a Schalke04-nél folytatta tovább, de velük sem jött össze neki a világbajnoki részvétel. Vizicsacsi így nem is maradt tovább a Schalkénél, még azelőtt aláírt az észak-amerikai LCS mintájára franchise alapúvá tett európai profi ligában, az LEC-ben szereplő Splyce csapatához, hogy a Schalke eldöntötte volna, kifizeti-e a részvételhez szükséges 8 millió eurót (jól olvasták, ilyen nevezési díjak röpködnek). Itt aztán megtört az átok: a Splyce az idei szezonban elég hullámzó teljesítménnyel ugyan, de kiharcolta a kijutást.

Vizicsacsi már ezzel is történelmet írt, a Splyce azonban nem állt meg itt, a Play-in szakasz csoportköréből meggyőző teljesítménnyel ment tovább. A csoportkörbe jutásért aztán éppen Vizicsacsi (és a jungler Xerxe) korábbi csapatával, a Unicorns of Love-val kerültek szembe, akiket végül kiélezett meccsen, 3:2–re vertek meg.

A csoportkörben tovább folytatták a remek szereplést: 4-2–vel zártak, a későbbi győztes FPX-et is megverték egyszer – elsősorban Vizicsacsi remek játékának köszönhetően –, és bár a csoportelsőségért vívott meccsen kikaptak a kínaiaktól, így is simán jutottak a legjobb nyolc közé.

Mi lesz veled Faker?

A sorsolás után jött a hideg zuhany, a Splyce-nak ugyanis a legendás SK Telecom T1-et kellett volna legyőznie a továbbjutáshoz. A dél-koreai csapat háromszoros vb-győztes, nem kis részben annak köszönhetően, hogy náluk játszik a League of Legends történetének legnagyobb sztárja, Muhammad Alija, Michael Jordanje és Puskás Öcsije egyben: Lee “Faker” Sang, aki általában csuklóból rázza ki a legnehezebben kivitelezhető, vagy legmeghökkentőbb megmozdulásokat.

Az utóbbi három évben viszont nem sok babér termett neki, csapata ugyanis látványosan megzuhant a 2016-os vb-győzelem óta. Az SKT 2017-ben ugyan ismét döntőbe jutott, de ott 3:0–s pofonba szaladt bele a szintén dél-koreai Samsung Galaxy ellen, tavaly pedig - 2014 óta először - ki sem jutottak a vébére. Idén is megszenvedtek érte, de összejött nekik, a csoportkörben pedig lehengerlő dominanciával jelezték, hogy újra komolyan kell velük számolni.

Ezzel az energiával a Splyce sem bírt: Vizicsacsiék egy játszmát ugyan elhoztak, de végül a papírformának megfelelően kikaptak a jóval esélyesebb dél-koreai csapattól. A másik ágon is elhullott egy európai sztárcsapat, a tavalyi döntős Fnatic, a másik reménység, a G2 viszont 3:1–re verte a DAMWON Gaminget, aztán az elődöntőben egy izgalmas meccsen az SKT-t is kiütötte, és tett róla, hogy a meccsen sokat hibázó Fakernek legalább egy évet kelljen várnia a negyedik vb-címére.

C.s.a.l.ó.d.á.s.

Mindent összevetve egyébként nem volt kifejezetten nagy meglepetés, hogy a G2 idáig jutott. Több szakértő is a valaha volt legjobb európai csapatként aposztrofálta őket, ami annak fényében nem is tűnt túlzásnak, hogy idén behúzták az LEC tavaszi és nyári szakaszát, és a kettő között rendezett Mid Season Invitationalt (MSI) is. Ezzel már csak a vébé hiányzott nekik az egy naptári éven belüli Grand Slamhez, vagyis a két nagy torna (Worlds, MSI) és a két regionális döntő megnyeréséhez, ami

még egyetlen csapatnak sem sikerült soha.

A bravúrhoz minden adott volt: a másik döntőbe jutott csapat, a FunPlus Phoenix a kieséses szakaszban ugyan a Fnaticot és az iG-t, vagyis a két tavalyi döntőst verte meg, de a csoportkörben nyújtott teljesítményük alapján azért voltak kérdőjelek velük kapcsolatban. Ehhez jött hozzá, hogy az idei vb döntőjét Párizsban rendezték, az AccorHotels Arenában durván 15 ezer néző szurkolt az európai csapatnak folyamatosan, ez pedig – mint minden versenysport esetében – itt is elég komoly mentális előnyt jelent.

Ehhez képest elkezdődött a döntő, és a máskor unortodox, és fantasztikusan működő kreatív megoldásokkal előnybe kerülő G2-t leradírozták a pályáról. Az európai csapat hiába számított esélyesnek, egyik poszton sem volt válasza az FPX agresszív játékára, a kínaiak lényegében azt csináltak velük, amit akartak. Néhány egyéni teljesítményt kiemelve:

  • boton az FPX lövésze, Lwx játszott klasszisokkal jobban Perkznél – ő egyébként történelmet is írt, 21 megölt ellenséges játékos mellett egyszer sem halt meg, ami még sosem fordult elő a LoL-vb-döntőben,
  • a dzsungelben pedig Tian villogott Lee Sinnel, és teljesen megérdemelten lett ő a torna legértékesebb játékosa – bár ő a maga a saját teljesítményét csak 50-60 százalékosra értékelte.

Érzelmek, számok, show

Az FPX győzelme azért volt különösen érdekes, mert a csapat midese, Doinb az idei szezon előtt kis híján visszavonult, és csak a felesége bátorítására határozott úgy, hogy mégis belevág a dologba. A túloldalon ugyanezen a poszton játszó Caps szintén rivaldafénybe került a családja miatt, miután az apja egyszer félbeszakított egy meccs végi interjút, hogy elmondja, mennyire büszke a fiára.

Az esportnak ez az emberi oldala mindig is fontos volt a rajongók számára – elég csak a 2015-ös vébén egy interjú közben könnyekben kitörő Dyrusra gondolni –, idén viszont a játékot kiadó Riot is egyértelműen nagy hangsúlyt helyezett erre. Marc Merrill társalapító elmondta, hogy a vb mostanra ismét inkább szól a játékosokról, mint magáról a sportról, ez pedig jó dolog, mert szerinte

eleve emiatt tudott sikeressé válni az egész.

Akár emiatt, akár nem, az biztos, hogy az idei vb-döntő számok terén óriási siker volt. Az EsportsCharts adatai alapján a döntőt átlagban 2,9 millióan nézték, a csúcs pedig 3,7 millió volt, ami majdnem a duplája volt a tavalyi számoknak. A finálé a Fortnite fekete lyukas mutatványát legyűrve a Twitch nézettségi rekordját is megdöntötte, volt olyan pillanat, amikor csak ott 1,7 millióan követték az eseményeket. A dologhoz hozzátartozik, hogy amúgy nem is ez volt a legnézettebb meccs: a G2 - SKT elődöntőnél 3,9 milliónál állt meg a mutató. És ezek Kína nélküli adatok, az ottani streamek megbízhatatlan adatai miatt mostanában egyszerűen kihagyják őket a hivatalos nézőszámolásból.

A sikerben a verseny és a játékosok mellett fontos szerepe volt annak is, hogy a Riot továbbra is tudja, hogy kell show-t csinálni. Tavaly a játék négy hőséből álló virtuális k-pop csapat, a KDA mutatkozott be, idén pedig a True Damage névre hallgató supergroup jött egy kiterjesztett valósággal megtűzdelt zenés műsorban a döntőt megelőző nyitóceremónián.

A fentiek miatt már most nagyon érdekes kérdés, hogy vajon mit fog kihozni a Riot a jövő évi világbajnokságtól, ami Sanghajban lesz majd, egy 55 ezer fő befogadására képes stadionban, vagyis minden adott ahhoz, hogy az ideinél is grandiózusabb eseményt hozzanak össze a címvédő csapat otthonában.

Az mindenesetre biztos, hogy a League of Legends világbajnokság az elmúlt években dinamikusan növekvő esport egyik legfontosabb koronaékszere az Overwatch League és az idén 34 millió dolláros, vagyis több mint 10 milliárd forintos összdíjazású Dota 2-verseny, a The International mellett. Ennek fényében pedig egyáltalán nem tűnik képtelenségnek az, hogy az esport nemrég megint közelebb került ahhoz, hogy olimpiai sportág legyen.