Letarolhatja a piacot a Sony VR-szemüvege
400 euróba, vagyis 125 ezer forintba (plusz az itthon rárakódó terhek) kerül majd a Sony saját VR-megoldása, a Playstation VR, jelentette be a cég a San Franciscó-i Game Developers Conference-en.
Ez a 400 dollár az eddigi legkedvezőbb ajánlat, az Oculus Rift kétszáz, a HTC Vive négyszáz dollárral kerül majd többe, ráadásul a játékok futtatásához kellő alapgép is így a legolcsóbb, hiszen a PS4 120 ezer forint környéki árával nem nagyon tud versenyezni egy saját építésű pécé sem.
Egy kis buktató, hogy a készletből hiányzik majd a Playstation 4 kamerája, ami szintén kell a játékhoz, bár ez itthon sem nagy összeg, alig 15 ezer forintért már kapható, ha valaki eleve nem vette meg, mikor a konzolt vásárolta.
A PSVR 120 hertzes képfrissítésű, 5,7 hüvelykes OLED képernyőn futtatja a játékokat, 1920-szor 1080-as felbontásban. Ez nagyjából megegyezik a két nagy vetélytárs képességeivel. Bár a PS4 hardvere egy idő után szűk keresztmetszet lehet, valószínű, hogy a PS4-es játékok programozói elég alaposan ki tudják majd használni a gép erőforrásait, és még éveken át nem kell attól félnünk, hogy csúnya lesz, amit a PSVR-ben látunk.
A VR-piac jövőjét alapvetően meghatározó eszközről van amúgy szó, 36 millió eladott PS4 áll készen a fogadására, míg a Rift és a Vive használatához a többségnek azért legalább egy új videokártyába be kell fektetnie.
Filmes adaptációt kaphat a Half-Life és a Portal
Elkezdték fejleszteni a Half-Life és a Portal játékok filmes adaptációját, erről J.J. Abrams beszélt az IGN-nek. A hetedik Star Wars rendezője a következő Cloverfield miatt adott interjút és mondta el, hogy még mindig több író dolgozik a két történeten, de ezen kívül semmi konkrétat nem tud mondani.
Matula bácsi tuti nem rettegett ennyit
Van egy pillanat a The Flame In The Floodban, ami mindig egy kicsit összetöri a szívemet. Akárhányszor leültetem a főszereplőt a meleget és biztonságot jelentő tábortűzhöz, akkor egyenesen a szemembe néz. A grafika nagyjából olyan, mint a Psychonautsban, egy csomó elnagyolt vonal, fura helyekre rakott él és sarok.
De amikor Scout a szemembe néz, akkor kedvem lenne hangosan azt mondani neki, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy egyszer meg kellett enned 10 darab gyékényt, mert éheztél, és semmi más kaját nem találtam neked. Sajnálom, hogy egyszer hagytam, hogy elfertőződjön egy farkasmarta sebed, mert varrókészletem nem volt, csak penicillinem. Sajnálom, hogy minden este megfagysz, mert képtelen voltam egy vaddisznót megölni, és normális ruhát varratni. Aztán felállítom Scoutot, és megyünk gyékényt meg pitypangot szedni.
Rocksztár leszel és golfozó óriásrobot
2016 a virtuális valóság éve – ezt már elég sokszor hallottuk, de készüljünk fel rá, hogy még többször fogjuk, ha megjelenik végre az Oculus Rift / HTC Vive / Playstation VR. Bár a benne rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak, a VR-hisztit egyelőre a videojátékok fűtik. Valószínűleg ez a technológia is pont úgy fog járni, mint pár éve a mozgásérzékelés: eleinte boldog-boldogtalan beleerőszakolja a dolgot minden létező játékba, aztán szépen kiderül, milyen műfajoknak áll ez jól, és hol tök fölösleges.
Most az első fázis felfutásánál tartunk, minden fejlesztő igyekszik felkapaszkodni a VR-vonatra, amit egyelőre 90 százalékban a marketing hajt, 10 százalékban meg azoknak az élménybeszámolói, akik már kipróbáltak pár demót. Összeszedtük, milyen játékok ígérkeznek a legnagyobb durranásnak, amik miatt érdemes lehet majd beruházni egy VR-szemüvegre.
A pamut világgá megy, és megszívja
Az Electronic Arts az egyik legjobban utált cég a gémerek körében; szidják az ötlettelenség miatt, bejáratott sorozatok futószalaggyártásra állításáért, olyan sikeres brandek elcseszéséért, mint a Sim City vagy a Plants vs. Zombies, az Origin nevű játékboltért és persze a Mass Effect 3 vége miatt (never forget). A cégnek évek óta nagyon kellene a jó PR, amihez persze az üzleti stratégiáját sem ártana átkalibrálni. Hogy erre megvolna a hajlandóság, annak nem sok jelét láttuk eddig. Aztán megjelent az Unravel.
Visszatérés a bunkókhoz és gyökerekhez
Van egy komoly veszélyforrása annak, amikor valaki kitalálja, hogy egy ízig-vérig lövöldözős játékot, amelynek összes korábbi része alapvetően arra épült, hogy különböző éghajlatú erdőkben géppuskákkal vadulunk, át kéne tenni egy másik idősíkba, valahova oda, amikor még tűz se nagyon volt, nem hogy tűzfegyver. A Far Cry Primalben pontosan ez történt: a korábbi részekben tökéletesre fejlesztett lövöldözés-vadászat-felszerelésgyártás háromszöget a modern világ dzsungeleiből Közép-Európa őskorába vitték vissza, egész pontosan 10 ezer évvel időszámításunk kezdete elé.
Ez több dolgot is jelent, vegyük sorba őket idegesítőségi faktoruk szerint.
- Nincsenek pisztolyok vagy puskák. Ez mondjuk nem olyan nagy baj, mert cserébe van bunkónk, dárdánk, parittyánk meg íjunk. A baj az, hogy ebből mindenki kábé egyet fog használni. Jó esetben ez az egy az lesz, amelyik az összeset kipróbálva megtetszik neki, rossz esetben meg az az egy, amit az összes többi ember is használ: az íj. A lényeg, hogy valamennyire ugyan átalakul a játék gerincét adó lövöldözés, de a lényeg tök mindegy, függetlenül attól, hogy Kalasnyikov, vagy bothoz kötözött szakóca van a kezünkben: célozzunk az ellenség fejére, az a hatékony.
- Nincsenek pisztolyok vagy puskák, de vannak bombák. És ez igazából még nem is a legviccesebb, mert oké, nyilván még az ősember is rájött, hogy ha jó magasról ledob egy nagy követ, az hasznos tud lenni a vadászat és a háborúk során. Na de hogy a játékban ezt egy bagollyal intézzük, mármint van egy baglyunk, amit mi irányítunk, és ha kifejlesztettük az ehhez kellő képességet, a madár hevenyészett bombázóként gombnyomásra elereszt egy méhkast, hát az inkább vicces, és azt mutatja, hogy volt két nagyon kemény hét a Ubisoftnál, amíg kitalálták, hogy tegyék a lehető legkevésbé nevetségessé ezt a dolgot.
- Nem értünk egy büdös szót sem, mert a játék szereplői valami indoeurópai alapra fejlesztett ősnyelvet beszélnek. Oké, én elismerem, hogy nyilván nem a királynő angoljával egyeztették a kardfogú tigrisek elleni védekezést eleink, sőt azt is elismerem, hogy a készítők komoly munkát feccöltek abba, hogy létrehozzanak egy hangzásra létezőnek, beszélhetőnek tűnő nyelvet, de azért hosszú távon baromi unalmas, hogy minden istenverte mondathoz tolmácsot kell kérjek, mert ötletem sincs, mit akar tőlem a beszélgetőpartnerem.
Ezek azok a dolgok, amik csak az első néhány órában előjöttek, miközben a Far Cry Primalt játszottam. Aztán szép lassan kezdett összeállni az, amit eleinte még inkább csak sejtettem: ez a játék tök ugyanolyan, mint a Far Cry 4 vagy épp a Far Cry 3 volt, csak a fejlesztők fejlesztés helyett inkább léptek egyet oldalra. A helyzet az, hogy megtehetik, mert a modern Far Cryok alapja van annyira egységes és szórakoztató, hogy az ember ne nagyon érezze magát átvágva, hogy tulajdonképpen ugyanazt az egyszemélyes bosszúhadjáratot kapja, amit az előző két részben.
A baj az, hogy, és ez nagyon vicces, szóval hogy
PC-n és Macen is lehet PS4-es játékokat játszani
A Sony bejelentette, hogy a 3.50-es számú frissítéssel lehetővé teszi, hogy a Playstation 4-es felhasználók távolról, PC-n vagy Macen keresztül is játsszanak a konzolos játékaikkal.
Ezt a lövöldözést az óvoda óta vártuk
Egyrészt mondhatnám, hogy olyan, mint a Mátrix lassított jelenetei, mikor a szereplők félreugrálnak a csigalassan repkedő golyók elől, de sokkal jobban fedi a lényeget, ha azt mondom, hogy olyan az egész, mint mikor gyerekként, kábé az óvodában pisztolyost játszottunk. Ott volt az, hogy ne haljunk meg az ellenség lövéseitől,
Na, a Superhot lényege pont ez. A belső nézetes játékban az ellenség lő ránk, viszont az idő csak akkor telik, ha mozgunk (pontosabban másodpercenként egy századmásodperc akkor is eltelik, ha nem moccanunk). Így az egyszerű lövöldözésből a sakk és a táncolós ritmusjátékok egy nagyon fura elegye születik. Eleinte még csak egy-két ellenség van, aztán már szinte mindenhonnan ömlenek a piros figurák, szerencsére a pisztolyt, a sörétes puskát, a gépkarabélyt, a szamurájkardot mi is használhatjuk, sőt a sörösüveget vagy a mikrohullámú sütőt is odavághatjuk az ellenséghez.
Jay és Néma Bob videojátékban térhet vissza
Jay és Néma Bob lehetne annak a videojátéknak a főszereplője, amelynek a héten indult el a pénzgyűjtő kampánya a Fig crowdfunding-oldalon. Nézzük is meg gyorsan a kampányvideót:
Ennek alapján a szerkesztőségben nem ugrottunk fel az asztalunktól azért, hogy egymás tenyerébe csapjunk a boldogságtól. A lényeg, hogy egy oldalnézetes verekedős játék a végcél, a főszereplők szinkronját természetesen Kevin Smith és Jason Mewes adja, és a Smith-univerzum számos szereplője is előkerül majd valahogy. A történet szerint Jay és Néma Bob azért indulnak útnak, hogy kiderítsék, hová tűnt el az összes vásárlójuk (hogy a kábítószer-nepperkedés vagy a tűzijáték-kereskedés megy-e fuccsba, azt egyelőre nem tudni).
Verekedés közben persze mindenféle speciális támadások és kombók is lesznek, a játékosok oda-vissza váltogathatnak a karakterek között, és csapatmunkával még pusztítóbb csapásokat is előhozhatnak.
Kár, hogy mindez nem jó öt évvel ezelőtt jutott az alkotók eszébe. Sem a stílus, sem a játék alapötlete nem üt túl nagyot, kicsit "dobjunk össze egy Jay és Néma Bob-játékot a rajongóknak" hangulata van az egésznek. Oké, az alázáskombó-rendszer (ahol mi válogatjuk össze, Jay milyen szöveggel küldje el a vérbe az ellenfeleket) elég jó ötlet, ha megfelelő mennyiségű beszólás lesz benne, már önmagában az is szórakoztató lehet.
Persze pont erre jó a közösségi projektfinanszírozás: ha a hátralévő bő egy hónapban összejön a 400 ezer dolláros cél, akkor talán lesz belőle valami, ha nem, akkor meg legalább tudjuk, hogy nem olyan nagy baj, hogy nem nekünk jutott eszünkbe először, hogy játékot csináljuk a két tuskó kalandjaiból.
A zsenik leültek tündérmesét írni
Röhejes belegondolni, hogy a Nintendo három világhírű videojáték-sorozattal játszotta el ugyanazt a címadási malőrt, bár a fejlemények tükrében ez tényleg nem tragikus, legfeljebb vicces. A Donkey Kong, az időtlen klasszikus nem Donkey Kongról szól, hiszen Mario a főszereplő. A Metroidról a játékosok 90 százaléka valószínűleg nem tudja, hogy ez nem a főhős, hanem a főellenség neve. És a Zeldában, ebben az időtlen tündérmesében Zelda nem a hős, aki megmenti a királylányt, hanem a megmentésre váró hercegnő.
A Fallout 4 lett az év játéka a DICE-on
A Bethesda Softworks játéka, a Fallout 4 nyerte a 19. D.I.C.E. Awardson (röviden: DICE) a legjobb játéknak járó díjat. A játékot jutalmazták kiemelkedő játékrendezésért, és elnyerte az év szerepjátéka/MMORPG-je díjét is. A játékhoz tartozó app, a Fallout Shelter lett a legjobb mobiljáték. (A Fallout 4-ről itt írtunk kritikát, a Fallout Shelterről itt.)
Rovataink a Facebookon