Az International Whaling Commission nevű szervezet (hazánk is tagja) 1986 óta tiltja a bálnák kereskedelmi célú vadászatát, néhány ország – Japánnal, Norvégiával és Izlanddal az élen – azonban egy kiskaput kihasználva azóta is folytatja a bálnavadászatot, mondván, azt nem kereskedelmi, hanem tudományos céllal teszik.

A Sydney Morning Herald számol be arról, hogy Japán nemzetközi nyomásra kénytelen volt felfedni 43 olyan tudományos projektjét, amire hivatkozva kikerüli a nemzetközi egyezményeket. A projekteket a külső szakértők bizarrnak, ezoterikusnak és haszontalannak nevezték. A lap által idézett egyik „tudományos kutatás” például a bálna és a szarvasmarha keresztezését célozta meg: a tehén petesejtjébe ültetett bálnaspermával próbáltak bálna-marha lombikbébit létrehozni a japán tudósok. Reméljük csak papíron, és nem fogtak bele az alibi kedvéért az ötlet gyakorlati megvalósításába is.

A Brit Tudósok blog fennállásának eddigi talán legbrittudósabb hírét kaptuk egyenesen a BBC-től. A Plymouth és Durham egyetemek tudósai a második világháború utáni angol focieredmények statisztikáit elemezték, és arra a következtetésre jutottak, hogy a vörös mezt viselő csapatok többször nyernek, mint a más színekben pályára lépők. Sárga és narancsszívű mezekben volt a legrosszabb a csapatok teljesítménye.

A kutatók vezetője, Robert Barton úgy gondolja, a vörös színű mez (amit az agresszióval és a hódítással köt össze a tudatunk) pszichológiai hatása, hogy jobb teljesítményre ösztönzi a sportolót; illetve a szurkolókkal is szorosabb kapcsolat alakul ki, mert azok a vörös szín miatt tudat alatt érzelmileg erősebben kötődnek a csapathoz. Ha pedig valaki vörös mezes csapat ellen játszik, az – az említett asszociációk miatt – gátlásokat ébreszt benne, és rontja a játékát.

Liverpool, Manchester United, Arsenal… most lebuktatok.

A Liverpool University egyetem kutatói az izzadságszag biológiai funkcióit vizsgálják legújabb kísérleteikben, amiről a Liverpool Echo online kiadásából értesülhet a nagyérdemű.

A kísérletben 60 család vesz részt, amelyekben legalább két tizenéves gyerek van. Az alanyok 24 órára keresztül egy-egy nedvszívó párnát rögzítenek a hónaljukba, majd ezt szagoltatják meg a család többi tagjával. “Azt tanulmányozzuk, hogyan változik serdülőkorban a szagok érzékelése” – mondta a kísérletet vezető Dr Camille Ferdenzi.

Azt vették észre, hogy a tinédzser fiúkat az áltagnál jobban taszítja az anyjuk, a lányokat pedig az apjuk szaga. Ezt a vérrokonok közti szexuális kapcsolatok elé állított tilalom evolúciós segítségének tartják. Az eredmények további elemzésétől azt várják a kutatók, hogy többet megtudhatnak a párválasztás biológiai hátteréről, amiben a szagok nagy szerepet játszanak.

(És azt tudták, hogy Kurt Cobain a Smells Like Teen Spirit rockhimnusz szövegében a Teen Spirit nevű női dezodorra gondolt?)

Az orvostudomány egyik sokat vitatott jelensége a francia paradoxon: az elnevezés onnan származik, hogy a franciák életkilátásai jobbak, mint sok szomszédos európai ország lakóié, noha sok zsírt esznek és sokan dohányoznak is. Magyarázatul a francia vörösborok rendszeres, de igen mérsékelt iszogatását szokták emlegetni. Azt, hogy az alkoholt - kiváltképp a vörösbort - mérsékelten fogyasztó emberek ritkábban kapnak szívinfarktust és általában tovább élnek, mint az absztinensek vagy a alkoholisták, már régóta tudjuk. De azt ma is sokan vitatják, hogy az absztinenseknek idős korukban érdemes-e rákapniuk a szeszre, hogy védjék a szívüket. Erre a véleményre most Dana E. King amerikai kutató és munkatársai találtak biztató, új adatokat - írja az MTI.

A tudósok 7697, egészséges, önként jelentkező, 45-64 éves személyt vizsgáltak, az alanyok a megfigyelés kezdetén alkoholt egyáltalán nem fogyasztottak. Hatéves vizsgálati idő alatt a csoport hat százaléka kezdett mérsékelt - azaz a férfiak 2, a nők legfeljebb 1 deci bornak megfelelő mennyiséget - alkoholfogyasztásba. Négy év elteltével, a mérsékelt szeszfogyasztók között a szív- és érrendszeri betegségek 38 százalékkal ritkábban fordultak elő. A kedvező különbség akkor is érvényesült, ha figyelembe vették a koszorúérbetegség valamennyi ismert kockázati tényezőjét, mint például az életkort, a vér koleszterinszintjét, a vérnyomást vagy a dohányzást. King és munkatársai azt is kiemelték, hogy a vizsgálati személyeknek a fele csak bort ivott. A kutatók úgy érzékelték, hogy a kedvező eredmény főleg a borivók csoportjában érvényesült.

A tudósok most új kísérletbe kezdtek, amelyben az önként jelentkező, alkoholt nem fogyasztó vizsgálati alanyok véletlenszerű beosztás szerint vagy megisznak naponta egy pohár bort, vagy ugyanannyi narancslét, illetve olyan narancslét, amelyet szívvédő antioxidánsokkal tesznek még hatékonyabbá.

A University of Wisconsin-Madison egyetem kutatóinak jóvoltából végre elkészülhet a tökéletes jégkrém, a Srinivasan Damodaran kémikus professzor által vezetett tudóscsoport ugyanis kifejlesztette az ehető fagyálló folyadékot.

A jégkrém íze és hőmérséklete mellett az állaga is nagyban hozzájárul a fogyasztásának élvezetéhez. A jégkrém akkor optimálisan sima és krémes, ha az alkotóelemei, az apró jégkristályok 15-20 mikron nagyságúak. Még ha ezt sikerül is elérni a gyártás során, a jégkrém általában súlyos hőmérsékletingadozásnak van kitéve (kivesszük a boltban a hűtőpultból, hazavisszük, betesszük a fagyasztóba…), aminek során a kristályok felolvadnak és újra megfagynak. Ilyenkor a méretük is megnő, és eléri a 40 mikront, amitől a jégkrém állaga durvább, kásás jellegű lesz, ami már nem olyan finom.

A tudósok egy zselatin alapú fagyálló szerrel kísérleteztek, ami anélkül akadályozza meg, a jégkrémben a kristályok átalakulását, hogy az ízhatást megváltoztatná, vagy nem ehető összetevőket tartalmazna. Először a papajagyümölcsben levő papain nevű nevű enzimmel próbálkoztak, de a tökéletes eredményt végül egy olyan anyag hozta el, amiről később kiderült, hogy megdöbbentő módon hasonlít arra a fehérjére, amit a hóbolha (Hypogastrura nivicola) nevű ízeltlábú termel a fagy ellen. Ez elég bizarr, de nem szokatlan az iparban: az Unilever olyan élelmiszeripari fagyálló szert szabadalmaztatott, ami sarkvidéki halak véréből kivont, majd genetikailag módosított fehérjére épül.

A New Scientist beszámolójából értesültünk a hírről.

A Reuters hírügynökség számolt be egy izraeli pszichológus, Benny Shanon tanulmányáról, ami a Time and Mind szakfolyóiratban jelent meg.

A szerző (aki egyébként a jeruzsálemi egyetem professzora) nem kevesebbet állít, mint hogy Mózes drogok hatása alatt állt, amikor az Úr szavát hallotta, és az égő csipkebokor is csupán valamiféle pszichedelikus hatású szer által okozott hallucináció volt.

Shanon a Bibliában leírt történetek, és a dél-amerikai indiánok rituáléi között von párhuzamot, kiemelve hogy az indiánok vallásos szertartásain jellegzetes élmény “meglátni a zenét”, ami a bibliai szereplőkkel is sokszor megesik. Az indiánok sámánjai az ayahuasca nevű, hallucinációkat okozó növényt használják a rituálékhoz, aminek a hatóanyaga megtalálható az akácfa kérgében is – ami pedig gyakran feltűnik a Bibliában.

Shanon egy izraeli rádiónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy Brazíliában maga is kipróbálta az ayahuasca hatását, és nagyon intenzív vallásos-spirituális élményeket tapasztalt.

Egészen zavarbaejtő tudományos kutatásról adott hírt a Fox News: azoknál az embereknél, akiknek a mutatóujjuk rövidebb, mint a gyűrűs, kétszeres az osteoarthritis kialakulásának kockázata. Az osteoarthritis a térdízületi porcok elkopását jelenti: az elvékonyodott porcok miatt a csont dörzsöli az ízületet, az pedig tele van fájdalomérzékelő sejtekkel, így a jellemzően 40 év felett, vagy hosszú sportkarrier végefelé jelentkező tünetegyüttes elég fájdalmas.

A Nottingham egyetem kutatói arra is felhívják a figyelmet az Arthritis and Rheumatism szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban, hogy férfiaknál a rövidebb mutatóujj két és félszer gyakoribb, mint a nőknél. A jelenség oka egyelőre ismeretlen, a tudósoknak még nem sikerült választ adniuk arra, hogy mi köze van a mutató- és gyűrűsujj hosszának a térdízületek kopásához.

A közmondás szerint a bút italba fojtják, de a valóságban a szesz csak elnyújtja a bánatot - derítették ki a tokiói egyetem kutatói. A jelenséget a Macuki Norio farmakológus által vezetett tudóscsoport azzal magarázza, hogy az alkoholban lévő etanol nem a felejtést segíti, hanem ellenkezőleg, megőrzi az agyba jól bevésődött emlékeket.

A kutatók a kísérletre kiválasztott laboratóriumi patkányokat több napon át enyhe áramütéseknek tették ki, majd minden alkalommal visszahelyezték őket ketreceikbe. A rágcsálók így azonnal megrémültek, mihelyt kinyitották ketreceik ajtaját. Ekkor egyeseknek ereibe alkoholt fecskendeztek, mások viszont csak fiziológiai oldatot kaptak. Ezután a tudósok tanulmányozták, miként reagálnak a két csoport patkányai.

Kiderült, hogy azoknál, amelyek alkoholt kaptak, a rettegés hosszabb ideig - átlag két hétig - tartott, mint a szeszmentesen tartott társaiknál. "Ha ezeket az eredményeket az emberekre alkalmazzuk, akkor azt jelentik, hogy a rossz emlékek, amelyektől az italozással próbálnak megszabadulni, tovább élnek, mint másoknál, még ha az alkohol egy időre ad is némi eufóriát" - fejtette ki Macuki.

Az MTI lepett meg bennünket a döbbenetes felfedezés hírével.

Ez derül ki a brit kutatók által végzett felmérésből, amit a WKD vodkagyár megbízásából végeztek. A férfiak átlagosan napi ötször nem mondanak igazat, míg a nők csak háromszor. Napi négy hazugsággal számolva tehát egy ember száját a teljes élete alatt nagyjából százezer hazugság hagyja el.

A Daily Mail beszámolója arra is fényt derít, hogy a kutatás szerint a leggyakoribb hazugság az „Á, nincs semmi bajom, jól érzem magam!”, de a toplistán szerepel még az „Örülök hogy találkoztunk”, a „Késett a vonatom”, a „Mindjárt visszahívlak”, az „Ez nagyon finom” és a „Hát persze hogy szeretlek” is.

A kínzó kérdés csak az, mi van, ha a felmérésben részt vevők hazudtak a kutatóknak az igazmondási szokásaikról…?

A brit Daily Mail számolt be arról, hogy két orosz matematikus azt ígéri, májusra elkészülnek az időgéppel. Irina Arefeva and Igor Volovics, a moszkvai Steklov Matematikai Intézet munkatársai Genfben, a CERN központjában mutatják majd be a gépet, ami olyan energiasűrűség előállítására képes, ami - az einsteini relativitáselméletnek megfelelően -torzulást hoz létre a téridő szövetében, amin keresztül féreglyuk nyílik a múltba. Mindezt a fénysebesség közelében felbomló elemi részecskékkel kívánják létrehozni, amit egyébként a melléktermékei lennének annak a kísérletnek, amiben a CERN tudósai az ősrobbanás utáni pillanatok állapotát szeretnék modellezni kicsiben.

Az oroszok reményeit egy brit tudós (!), Dr. Brian Cox töri le, aki szerint a földi atmoszféra felső rétegeiben a kozmikus sugarak ütközésének hatására ötmilliárd éve nap mint nap sokkal nagyobb energiasűrűségek jönnek létre, mint amit akár csak el tudnánk képzelni egy laboratóriumban, mégsem pottyant még le az égből egy időutazó sem.

A Daily Telegraph számolt be róla, hogy svájci mérnökök elkészítették a világ első kávékóstoló gépét. Retteghet az összes kávégyári alkalmazott, akinek az a munkája, hogy a minőségellenőrzési osztályon naphosszat kávét kóstol! (Nem vicc, tényleg vannak ilyenek, Angliában nagyjából ötven kávékóstoló szakértő dolgozik a nagy kávégyáraknál.) A gépet a Nestlé Lausanne-i laborjában fejlesztették ki, és az Analytical Chemistry kémiai szaklapban jelent meg róla az első részletes leírás.

A kávé nagyjából ezer illékony összetevőt tartalmaz, de ebből csak ötven felelős az ízhatásért. A gép a gőzölgő kávéscsésze feletti levegőből vesz mintát (gyakorlatilag nem is megkóstolja a kávét, csak megszagolja), majd ennek az ötven vegyületnek a mennyiségét hasonlítja össze az adatbázisával, amit hivatásos kávékóstolók tapasztalatai alapján állítottak össze. Ebben a szakértők egytől tízig pontozták, hogy mennyire érzik a kávé aromájának tizenegy összetevőjét: a nyers kávé, a kakaó, a vaj, karamell, a bor (!) ízét, a keserű, pörkölt, fás, savas aromát, a virágokra és gabonára emlékeztető ízhatásokat. A tesztkávékban aztán megmérték az említett ötven vegyület előfordulását.

A gép állítólag közel olyan pontosan működik, mint az emberi kóstolók, csak persze sokkal nagyobb a teherbírása.

Az India Daily számolt be helyi csillagászok felfedezéséről, miszerint az Abell 1835 IR1916 kódjelű galaxis egy négyes típusú földönkívüli civilizáció keze nyomát viseli magán, sőt, valószínűleg az egész galaxist a földönkívüliek hozták létre. A galaxis 13,2 milliárd fényévre van tőlünk, a Szűz csillagképben. Hogy mire alapozzák ezt a feltevést, sajnos nem tudtuk meg.

A négyes típus egyébként egy szovjet csillagász, Nyikolaj Kadarsev saját magáról elnevezett skáláján értelmezendő, ami az alapján osztályozza a civilizációkat, hogy azok mennyi energiát képesek termelni. Az emberi civilizáció jelenleg úgy 0,72 körül jár, a Csillagok Háborúja galaktikus Birodalma a hármast érné el, a négyesre pedig a Star Trek Q-kontunuumának, vagy a Stargate csillagkapuit építő Ősöknek a fejlettségi szintjét hozza fel példának a Wikipedia.

Legalábbis lövöldözős videojátékokban, az Emotion nevű pszichológiai szaklapban megjelent finn tanulmány szerint. Az Ars Technica által idézett kísérletben a résztvevők érzelmi reakcióit az arcizmok aktivitását vizsgáló, illetve a bőr ellenállását mérő elektródákkal (hasonló elven működik a hazugságvizsgáló gép is) figyelték.

Két játékot adtak az alanyok kezébe, a Nintendo vicces-ugrabugrálós Super Monkey Ballját, és a James Bond 007 Nightfire-t, amiben egymást lőhették halomra. Az erőszakmentes majmos játék során szinte kizárólag pozitív érzelmeket regisztráltak a játékosoknál, míg a lövöldözés során mutatott érzelmek között megjelent az aggodalom és a düh is. Meglepő módon a feszültség, és a negatív érzelmek akkor voltak jellemzőek a játékosokra, amikor megöltek valakit; ha meghaltak, a megkönnyebbülés volt inkább a jellemző reakció.

Az eredményeket kielemző pszichológusok szerint ennek az lehet az oka, hogy egy többszemélyes akciójátékban egy ellenfél kivégzése után a játékos azonnal a következő fenyegetés azonosításával kezd foglalkozni, és az ezzel járó feszültség legyűri a győzelem miatt érzett örömöt. Amikor meghal a játékos által irányított figura, megszűnik a feszültség, és az addig elfojtott, felszabadult örömérzet lép a helyére.

A University of Washington egyetem kutatói számítógépes modellel bizonyították, hogy hatékonyabb hegynek felfelé cikkcakkban közlekedni, mint egyenesen. Marcos Llobera, a kutatás vezetője archeológusok, antropológusok és matematikusok segítségét vette igénybe, hogy bebizonyítsa: egy bizonyos dőlésszög felett már kisebb energiabefektetéssel jár, és gyorsabb cikkcakkban haladni felfelé. Sajnos azt, hogy ez milyen meredek lejtőnél következik be, a Science Daily beszámolója nem árulja el.

A teljes tanulmány a Journal of Theoretical Biology szaklapban olvasható, és a Leverhulme Trust Early Career Fellowship alapítvány ösztöndíja tette lehetővé, hogy ezen a súlyos elméleti problémán eltöprengjenek a tudósok.

Ha csődbe megy egy bank, az növeli az adott ország lakosságánál a szívinfarktus kockázatát – erre a döbbenetes következtetésre jutottak a nagy múlti cambridge-i egyetem kutatói. A BBC beszámolója szerint átlagosan egészen pontosan 6,4 százalékkal nő a szívroham kockázata egy bank csődje után, amit a WHO halálozási statisztikáit az elmúlt negyven év pénzügyi kríziseivel összevetve számoltak ki a kutatók. Fejletlenebb bankrendszerrel és egészségügyi hálózattal rendelkező országokban még rosszabb a helyzet, a tanulmány Indiát hozza fel példának, ahol egy-egy csődbe ment bank 26 százalékkal emelte a szokásos szívinfarktus-rátát.