Mitől olyan strapabírók az ókori kínai épületek?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az ázsiai rizs ragad; nem véletlenül olyan könnyű evőpálcikával fogyasztani, vagy olyan pépet csinálni belőle, amit félrenyelve akár meg is fulladhatunk. A kínai rizs viszont nemcsak a táplálkozásban, hanem az építkezésben is kulcsszerepet játszott; legalább 1500 éve, ha nem régebb óta használják.
Amikor egy kínai tudóscsoport megvizsgálta a nagyjából hatszáz éves nankingi városfalat, megállapították, hogy a téglafalat összekötő habarcsot mészkőből, illetve ragacsosrizs-levesből készítették. A kémiai analízis ugyanis amilopektin jelenlétét mutatta ki a habarcsból, ami nem más, mint a rizsben található szénhidrát.
Persze, ezen nem kéne meglepődni. Kínában a rizs olyan gyakori, mint az Antarktiszon a jégkocka, és az építészek évezredek óta próbálkoznak strapabíró habarcsok gyártásával. Nincs, amit ne kevertek volna mészbe: kipróbálták a vért, a vizeletet, Kőmíves Kelemennét. Ugyan miért pont a rizst hagyták volna ki, főleg, hogy ilyen szép eredményeket értek el vele?
A Mennyei Templom pagodája Pekingben
Fotó: Frederic J. Brown
A rizzsel felturbózott habarcs olyan erős, hogy még a földrengéseket is kibírták több évszázadon át. Egy Ming korabeli (1368-1644) síremlék maradványait is ilyen habarcsból készítették; annyira erős volt, hogy még bulldózerrel sem tudták lerombolni. Mindez ismert volt, de azt egészen a közelmúltig nem értették, hogy a habarcs hogy maradhat ilyen sokáig tartós.
A kémiai elemzés végül kimutatta, hogy az amilopektin hatására a mészkőben jóval apróbb kalcium-karbonát kristályok keletkeztek, mint amekkorák a hagyományos mészkőben vannak. Ennek köszönhetően a ragacsos rizzsel felturbózott habarcs kötése igen erős lesz, és mivel a kémiai reakciók sok-sok év múlva sem szűnnek meg, páratlanul tartós is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon