Tudományos közmegegyezés szerint ha holnaptól elfelejtenénk a kőolajat, szenet, földgázt, és teljesen megújuló energiákra térnénk át, az emberi eredetű plusz légköri szén-dioxid akkor is még sok évtizeden keresztül kifejtené üvegházhatását. Ez a gáz ugyanis sokáig a levegőben marad, mire elnyelődik. Azaz a melegedés akkor is tovább folytatódna. Ezért a sikerhez valamilyen formában ki is kellene vonni a levegőből egy részét. Sőt, ha lehetséges, mesterségesen le is kellene hűteni a klímát.

Mindez eléggé meredeken hangzik.

Hogyan számoltak a rómaiak betűszámaikkal? Gyorsan lelövöm a poént: sehogy. Merthogy a római számok nem alkalmasak erre. Az egymás fölé írt római számokkal nem lehet számtani műveleteket végezni.

Nem ismerték a nullát sem. A római számrendszer ugyanis additív (balról jobbra leírva összeadjuk a számokat), azaz nem helyiérték-jelölő, így nincs szükség nullára. Persze ha kimondjuk, hogy 2020, mi sem ejtjük ki a nullát, ők le sem írták: MMXX.

A tengeri vihar ismét beleszól a történelembe, avagy egy segítőkész botanikus tragikus esete a Karib-tengeren.

Nem ma kezdték a brit tudósok, többek mellett olyan nagyság taposta ki a világhírnévhez vezető rögös ösvényt, mint Charles Dawson. Az ötvenhez közel járó, polgári világban ügyvédként tevékenykedő amatőr őslénykutató egy borongós napon éppen egy kavicsbányában bóklászott az angliai Piltdown városka közelében, amikor érdekes csontdarabra lett figyelmes. Lehajolt érte és rögtön érezte, valami rendkívülire bukkant.

„Noé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. Bement tehát Noé fiaival, feleségével és fiainak feleségével a bárkába az özönvíz elől. A tiszta állatok közül, de nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászó közül kettő-kettő bement Noéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Noénak. A hetedik napon özönvíz lett a földön." (Mózes első könyve) 

A legtöbb ősi népnek van valamilyen homályos emlékezete egy régesrégvolt özönvízről. Mind megegyezik abban, hogy a rossz erkölcsű emberek világát azért öntötte el a víz, hogy átmenetileg megtisztulást hozzon, az isteni büntetést pedig csak a jók élték túl.

Érdekes és szemléletes mítosz ez, egy világméretű kataklizma, ami jobbá teszi a világot. De vajon van-e ennek valami valós alapja?

A történelem legpusztítóbb világjárványa, az 1347-ben kitört pestis nem a patkánybolhákkal indult halálosztó útjára, ahogy legtöbben tudtuk, hanem az első, emberek által tudatosan alkalmazott „biológiai fegyvereként”. Két évvel korábban ugyanis a krími tatárok fosztogatni kezdték a fekete-tengeri félsziget genovai kereskedőkolóniáit. Kaffa (a mai Feodoszija) városa már a megadás szélén állt, amikor a tatárok között váratlanul felütötte fejét a fekete halál.

Fotó: Wellcome Library London / Wikipedia

Az ostromló sereg azonnal szedelőzködni kezdett, ám mielőtt tatárosan távoztak volna, katapulttal átlőttek pár halottat a védők falai mögé. Napokkal később a genovaiaknál is halottak százai hevertek szerteszét kelésekkel a testükön, mire ők is gyorsan csomagolni kezdtek és visszahajóztak Európába. A következmények ismertek: öt év alatt Európa lakosságának harmadát, egyes kutatók szerint felét elvitte a fekete halál.

„Aztán kellenek még bele fűszerek, só, és bors”, hangzik az unásig ismert receptfordulat. Ebből a só jóval több mint fűszer, nem tudnánk élni nélküle, nátrium és klórionok nélkül hamar leállna az anyagcserénk. Nem véletlen, hogy már a történelem előtti időkben fizetőeszköz volt, később birodalmakat emelt fel. Például Velencét.

Végignézve az őszi erdőn felvetődik egy fogós kérdés: miért hullajtja le a leveleit a fák egy része, és miért vannak örökzöldek? Egymás mellett élnek, de amíg a lombhullatók drámaian változnak évről évre, addig a fenyők unott nyugalommal, egykedvűen állnak télen, nyáron.

Időszámításunk szerint 9-ben egy csatában közel huszonötezer rómait mészároltak le a germán törzsek, miután tőrbe csalták őket. Akik nem haltak meg azonnal, azokat véres vallási rituálék közepette áldozták fel a germán istenségeknek. A csapatok elvesztése hatalmas veszteség volt a birodalomnak, Rómát sokkolta a megalázó vereség, nem úgy a germánokat, akiknek sokáig a függetlenségük egyik jelképe volt az ütközet. A 19. században aztán hatalmas kultusz alakult ki a teutoburgi győző körül, amiből a franciák sem maradhattak ki, pedig ott sem voltak.

Erősen revolverezték egymást az amerikai elnökjelöltek a választási kampányban. Akár a hőskorban a cowboyok, akik durva posztó nadrágban (farmerben), azt védő külső bőrnadrágban, a kengyelbe való belépést segítő hegyes orrú csizmában, és sarkantyúban feszítettek. Szájukban csutora, esetleg gyufaszál, western kalapjuk alól szigorúan méregetik az ellenfelet. Kezük a hatlövetűn. Clint Eastwood így mutatta nekünk.

Folyamatosan halljuk, hogy nem szabad átlépni a 2 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést, mert visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el a Föld éghajlatában. De jobb, ha 1,5 fok fölé sem megyünk. 

Önmagában ezek az értékek nem tűnnek soknak. Tizedfokokról szól a beszéd, és tudjuk, hogy az éghajlat természetes belső változékonysága is képes ekkora kilengésekre, ember sem kell mindehhez.

Már az ősemberek is szerettek fény-, hang- és füstjelekkel „vezeték nélkül” kommunikálni, de hogyan alakult ki a napjainkban elterjedt hordozható és kényelmes kommunikációs rendszer? Már 5 G-nél tartunk, de milyenek voltak az elődök?

1959. október 29-én jelent meg az első Asterix képregény, ami a további 34 résszel együtt a világ egyik legismertebb sorozata lett. A rajzolók eredetileg nem egy apró termetű hőst terveztek, de mivel mások is dolgoztak az akkori terveiken, hipp-hopp összerakták a kis gall falu szereplőit (a melák Obelixet, az elviselhetetlenül kornyikáló Hangjanixazfixet, vagy a varázsitalok titkát ismerő Csodaturmixot) és világát. Időszámításunk előtt 50 körül járunk, Julius Caesar már meghódította egész Galliát, ez a kis falu azonban az istennek sem akarja adni magát.

A szerbek a mai Koszovó területére formált igényüket hagyományosan egyfajta történelmi legitimációval támasztják alá. Narratívájuk szerint Koszovó a középkori szerb királyság része volt és annak 14. századi fénykorában itt jöttek létre görögkeleti-bizánci ihletésű vallásos kultúrájuk legbecsesebb emlékei olyan templomok és templomfreskók alakjában, amelyek az UNESCO védelmére is igényt tarthatnak. A koszovói albánok ezt a széles körben ismertté vált szerb hivatkozást egy ókori leszármazáselmélettel próbálják felülütni. Ahogy az albán nép általánosságban az ókori illírek leszármazottjának tekinti magát, úgy a koszovói albánok a mai Koszovó területén ókorban élt dardánokat tekintik őseiknek.

Gyerekkorunkban értetlenül néztük, minek sétafikálnak a felnőttek cél nélkül, lassan, komótosan, csak úgy bele a semmibe, miközben tele a világ felfedeznivalóval, azt sem tudtuk, hová szaladjunk hirtelen. Így van ezzel a nem épp gyerek Stephen King amerikai író is, aki szerint: “csak a felnőttek képesek rá, hogy olyan unalmas dolgot, mint a séta, a hobbijuknak tekintsenek.”  

Hogyan tudták beadni a népnek az egykor élt királyok, hogy gyógyító erejük van? Ki segített nekik, hogy ez a nem éppen mindennapi szupererejük messze földön köztudott tény legyen az évszázadok alatt? Merthogy így alakult, és hiszik vagy sem, tényleg rengeteg beteg felépült a betegségéből, miután őméltósága megérintette őket. A nép swzemében nem volt humbug, hogy a királynak igenis gyógyító ereje van.

Bizonyára Ön is feltette már a kérdést, ha még nem, mi most feltesszük: miként lehetséges, hogy temérdek műholdképpel, azonnali információkkal, a világ leggyorsabb számítógépeivel is gyakran félremegy prognózis?

Soha nem hullik le kétszer ugyanúgy egy falevél, és nem keveredik azonos módon a tejszín a kávéban. És nincs két azonos időjárási helyzet sem. Ezt eddig is tudtuk. De, hogy mi ennek az oka, arra egy türelmetlenebb meteorológus jött rá.  

Az ember okozta globális felmelegedés erős érzelmeket keltő jelképe a gyakran mutatott Kilimandzsáró egyre kisebb hósapkája. Megfigyelések szerint már 1880 óta zsugorodik. Éppen a kis jégkorszak vége óta. 1936-ban, amikor Ernest Hemingway megírta A Kilimandzsáró hava című kisregényét, már fele akkora sem volt, mint ötven évvel korábban.

A világ legnagyobb napelemparkja az indiai Bhadla Industrial Solar Park. Teljesítménye meghaladja a paksi atomerőművét. Negyven négyzetkilométernyi helyet foglal, amit úgy képzelhetünk el, mintha Budapest belső kerületeit teljesen lefednénk napelemekkel. Vajon mekkora terület kellene, ha az összes áramigényünket napenergiából szeretnénk kinyerni? 

Időszámításunk előtt 356 októberében született Makedóniában Nagy Sándor, a világhódító, történelemformáló macedón hadvezér. Vagy hogy is mondjuk helyesen?

Régóta, de 1991-től különösen kavarodás van a két elnevezés körül. Az egykori jugoszláv tagköztársaság Macedónia néven lett független. A szomszédos Görögország északi tartományát viszont Makedóniának hívják. Itt volt az 1957-ben feltárt Pella városa is, ahol Nagy Sándor III. Alexandrosz néven meglátta a nagyvilágot a k-val írt Makedón Királyságban.

Makedónia tehát az ókori állam, illetve Görögország északi része. A mai Macedónia pedig az ókori Makedóniának északi peremterülete volt, és a görögök követelésére 2019 februárja óta az Észak-Macedón Köztársaság nevet viseli.