A Sorsjegyesek című film 1994-ben került a mozikba, a főszerepet Nicolas Cage és Bridget Fonda kapta. Története szerint a főhős rendőr közös lottószelvényt tölt ki a pincérnővel, majd miután kihúzták a számokat, a nyeremény felét a nőnek adja. Mivel mindketten rossz házasságban élnek, a cselekmény tovább bonyolódik, de végül egymásra találnak.

A történet alapjául szolgáló közös lottósorsjegy valóban létezett, a szerelmi szál azonban fikció, már a filmesek költötték hozzá.

Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapnak az autizmussal élők, erre az egyik legékesebb példa a népszerű Doctor Murphy-sorozat, amely egy autista sebész mindennapi küzdelmeit mutatja be. Az autizmusról Leo Kanner amerikai gyermekpszichiáter és Hans Asperger osztrák orvos írt elsőként, egymástól teljesen függetlenül. Napjainkban az autizmust spektrumzavarnak is hívják, mert számtalan formában jelenik meg, enyhébb és súlyosabb változatai is vannak, ráadásul egyénenként is eltérő tüneteket mutat. Van, aki szűkszavú, és olyan is, aki hosszú monológokban kommunikál. Vannak tudósok, művészek is köztük. 

Íme öt híresség, akiknek együtt kellett élniük ezzel az idegrendszeri rendellenességgel. 

Labdarúgásban az eddigi legerősebb lövést egy portugál bajnokin mérték 2006 novemberében: Ronny Heberson, a Naval-Sporting játékosa 211 kilométer/órával bikázta a labdát a léc alá. De még ezzel sem érhet a tenisz rekordütéseinek közelébe sem. 

Igazi ’back to school’ vizuális közhely elsősorban angolszász területen a tanárábrázolás az asztal mögött, rajta egy fényesre suvickolt almával. De mi köze a gyümölcsnek a tanárok személyéhez, illetve az iskolai évkezdéshez?

2014 júniusában két férfi sétálgatott New York Brooklyn részén, elmondásuk szerint nem csináltak különösebben semmit, de a rendőrök azt gondolták, hogy egészen biztosan van náluk drog meg esetleg némi fegyver. Átkutatták őket, és a zsebükben kék és piros kristályszerű anyagot találtak. A gyors drogteszt igazolta, hogy a piros és kék dolog metamfetamin, ezért őrizetbe vették a két férfit, aztán a talált anyagot a rendőrség komolyabb vizsgálatnak vetette alá, és beigazolódott az, amit a férfiak végig állítottak:

A világ természettudományos múzeumaiban megtalálható ősleletek közt többségben vannak a hímek maradványai, amiből arra következtettek kutatók, hogy a mamutok, bölények és barnamedvék körében inkább csak az egyik nemre volt jellemző, hogy belementek mindenféle hülyeségbe. 

Sam

Fotó: catpedia.fandom.com

Hogy a babona szerint mennyire hoz szerencsét, ha macska van a hadihajó fedélzetén, azt nem tudni, mindenesetre Sam vagy más néven Oscar szinte minden hajót elsüllyesztett, aminek a fedélzetére felengedték.

Jó, nem lehet az egészet a macskára kenni, de a feljegyzések szerint minden esetnél jelen volt, igaz a történészek nem teljesen biztosak abban, hogy ugyanarról a macskáról van szó minden egyes hajó elsüllyedésénél. De a tengerészlegendák állítják, hogy a macska sztorija valóság. 

Jézus, a világ egyik legmeghatározóbb történelmi és vallási alakja Galileában született 2020 évvel ezelőtt. Ez a terület akkoriban a Római Birodalomhoz, ma Izraelhez tartozik. Mivel a régió a Közel-Keleten található, és Jézus korában leginkább zsidók éltek ott, a helyieknek elég ritkán született fehér bőrű, hullámos szőke hajú, kék szemű gyermekük.

Ritka az olyan történelmi figura, aki azután válik egy egész nemzet által megvetett árulóvá, hogy közvetlenül előtte elévülhetetlen érdemeket szerzett ugyanannak a nemzetnek a függetlenné válásában. Benedict Arnolddal éppen ez történt: az amerikai függetlenségi háború hőséből vált a hazaárulás szinonimájává, amikor titkos egyeztetések után sikertelenül próbált meg átjátszani a britek kezére egy fontos amerikai erődítményt, majd a lelepleződése után elmenekült, és csatlakozott a brit hadsereghez.

A filmekben a vak vagy látássérült emberek  sokszor   egyfajta szupererőként az átlagnál sokkal jobb hallással rendelkeznek - elég csak Daredevilre gondolni, aki annak ellenére lehet szuperhős, hogy nem lát. De mi a helyzetben a való életben? Tényleg igaz az , hogy aki elveszti a látását, annak a többi érzékszerve kifinomultabbá válik?

Elég régóta hajózik már az ember a Földközi-tengeren, de ez sokáig eléggé bonyolult volt. Egy 11-12. századi tengeri térkép általában hasznosabb volt tüzelőként, mint navigációs eszközként. Egészen a 13. század végéig, 14. század elejéig a csillagok és iránytű segítségével tájékozódtak a tengerészek, aztán egyszer csak megjelentek a portolántérképek.

Ezek a báránybőrre rajzolt térképek a semmiből, mindenféle előzmény nélkül jelentek meg, és a mai napig komoly fejtörést okoznak a történészeknek.

Öt évtized távlatából már eléggé magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy az embert a Holdra juttató Apollo-program az Egyesült Államok, illetve a NASA hatalmas sikere volt, aminek jelentőségét és eredményeit botorság megkérdőjelezni. Azt viszont ugyanígy nem szabad elhallgatni, hogy a program tragédiával indult, és amiről igazán keveset hallani: hajszál híján tragédiával zárult. Az amerikai űrprogram máig gyászolja az Apollo-1 három tűzhalált halt űrhajósát, és jószerével csak Tom Stafford, az Apollo-Szojuz projekt parancsnokának lélekjelenlétének köszönhető, hogy Vance Brand és Deke Slayton, valamint ő neve nincs rajta a NASA hősi halottainak sajnos így is túl hosszú listáján.

Az valószínűleg kevesen tudják, vagy legalábis tartják így számon, de az Apollo-program az utolsó holdraszállás, az Apollo-17 sikeres küldetése után még pár évig folytatódott, ha nem is a költségvetési megszorítások miatt törölt Hold-missziókkal, de az első amerikai űrállomás, a Skylab, valamint a közös amerikai-szovjet űrrepülés, az Apollo-Szojuz projekt (Apollo-Soyuz Test Project – ASTP) megvalósításával. Ezek során az Apollo-program már megépült hardvereit, Saturn rakétákat és Apollo űrhajókat használtak, így technikailag ezek a küldetések mindenképp a program részeinek tekintendők, még ha asztronautáik nem is jutottak el a Holdig, csupán alacsony Föld körüli pályán keringve végezték tudományos feladataikat.

A koronavírus-járvány most már több-kevesebb intenzitással, de több mint négy hónapja határozza meg alapjaiban a mindennapjainkat itt Magyarországon is. Bár magáról a vírusról egyre többet tudunk, még mindig sok a nyitott kérdés a pontos viselkedésével kapcsolatban. Azonban van, ami mára teljesen világos. Ilyen például az, hogy a közösségi, különösen a zárt téri maszkviselés jelentősen lassítja a terjedését, ezért továbbra is fontos egyéni eszköz a védekezésben, pláne a második hullám közeledtével.

Nem járnak jó idők az Alfonso Bialetti által alapított, azonos nevű, konyhai berendezéseket gyártó olasz cégre. Legikonikusabb termékük, a mokka expressz (magyarul: kotyogós) kávéfőző folyamatosan veszít népszerűségéből, ahogy a kapszulás rendszerek letarolják a piacot. Adósságállományuk több tízmillió euróra tehető, már az adó- és járandóságfizetés is nehezükre esik. Már a csőd is felvetődött.

Hatalmas kotyogós kávéfőző egy milánói kiállításon

Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images Hungary

Pedig a gáztűzhelyre helyezhető kávéfőző, amely a nagy kávéházi eszpresszógépeket megközelítően erős kávét tudott főzni, azok árának töredékéért, az olasz design egyik ékköve, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is ki van állítva, és a legtöbb európai háztartásban megtalálható.

Az 1969-es holdra szállás az emberiség máig párját ritkító jelentőségű eredménye, bő ötven évvel később is tiszteletet parancsoló tudományos és műszaki teljesítmény, amelynek a történetét az elmúlt fél évszázadban számtalanszor feldolgozták már. Az az epizódja azonban talán kevésbé ismert, hogy egy filctollon múlt, hogy a Holdra lépő első emberek nem ragadtak ott örökre, vagy legalábbis a következő holdra szállásig.

A gyémántnak kétségkívül jó a marketingje, pedig messze nem ez a legritkább drágakő. Valahogy mégis a gyémánttal kapcsolatban lehet hallani a kizsákmányolásról, a véres gyémántokról, híres rablásokról, és a kalandfilmek jelentős részének cselekménye is valami ritka gyémánt körül forog.

Az amerikai kultúrának egy rakás sarokköve van a lőfegyverektől a gigantikus hamburgereken át a csúcsra járatott csillagos-sávos patriotizmusig - de ha tényleg nagyon amerikai dolgot akar az ember, a klasszikus cowboyos filmeket bátran elő lehet szedni. A 20. század első felében Hollywoodban nem volt népszerűbb műfaj a westernnél, a '30-as évektől kezdve a mozikban is tarolt, és fénykorában olyan legendás színészeket termelt ki, mint Gary Cooper, Clint Eastwood vagy John Wayne.

Wayne különösen fontos szereplője volt a műfajnak, a második világháború után beköszöntő hidegháborúban ugyanis a filmipar is kulturális csatatérré vált az Egyesült Államok és a Szovjetunió küzdelmében. Wayne a filmvásznon, és azon kívül is egy személyben testesítette meg a szinte karikaturisztikusan hazaszerető amerikai hőst. Ennek fényében meglepőnek tűnhet, hogy a köztudottan filmkedvelő szovjet diktátor, Joszif Sztálin nagyon kedvelte a kor westernjeit, de máris helyrebillen a mérleg, ha hozzátesszük, hogy

Nemrég írtunk a Ma is tanultam valamit sorozatban Hitler ma is élő leszármazottairól, illetve a náci diktátor vérvonalának valószínűsíthető megszakadásáról. Most annak a cikknek a folytatásaként a 20. század másik legborzalmasabb tömeggyilkosának, Sztálinnak az utódaival fogunk foglalkozni.

A rettegett szovjet diktátornak Hitlerrel ellentétben születtek gyerekei, így vannak ma is élő, egyenes ági leszármazottai, unokái, dédunokái. A leghíresebb közülük nem viseli a nagyapja nevét: Chrese Evans Amerikában született, amerikainak vallja magát, és már ránézésre se lenne rá különösebben büszke a hírhedt őse. De ne szaladjunk ennyire előre.

Sztálinnak két házasságából három gyereke született, két fiú, és egy lány. Ezen kívül volt egy fogadott fia is, Artyom Szergejev, akinek az apja Sztálin közeli barátja volt, és meghalt egy vonatbalesetben 1921-ben, Artyom csecsemőkorában. Sztálin hivatalosan örökbe fogadta a fiút, akiből később ezredes lett a szovjet hadseregben.

A Jakov-vonal

A három biológiai Sztálin-gyerek közül Jakov Dzsugasvili volt a legidősebb. Az apja egész életében lenézte és elhanyagolta, kezdve azzal, hogy amikor kilenc hónapos korában meghalt az anyja, Sztálin első felesége, a huszas éveiben járó forradalmár a nő családjára bízta, és felé se nézett 14 éves koráig. Jakov depressziós és instabil volt, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Mérnöknek tanult, 1941-ben besorozták katonának és a frontra küldték, ahol német fogságba esett. 1943-ban egy koncentrációs táborban halt meg, máig tisztázatlan körülmények között. Egy ukrán zsidó balett-táncosnőt vett feleségül, akitől három gyereke született, két lány és egy fiú. Az egyik lány nem érte meg a felnőttkort, a másik két Sztálin-unoka azonban azonban igen.

Jakov Dzsugasvili (középen), a képet 1968-ban publikálták, Jakovot lelőtték 1943-ban egy német börtöntáborban

Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Az 1936-ban született Jevgenyij a nagyapja méltó követője volt, századosi rangig vitte a szovjet légierőben, a Szovjetunió felbomlása után is meggyőződéses sztálinista maradt, vehemensen védte a nagyapja hírnevét, többször perelt be újságokat, amiért azok csúnya dolgokat írtak az egykori diktátorról. 1999-ben még a választásokon is elindult a Sztálin Blokk nevű hardcore kommunista pártkoalícióban. 0,64%-ot kapott. Két gyereke született, róluk nemigen tudni semmit. 2016-ban halt meg.

Jakov Dzsugasvili lánya, Galina 1938-ban született, francia fordító és nyelvész lett belőle, többször került be a hírekbe azzal, hogy hevesen tagadta apja koncentrációs táborba kerülését, hol azzal állt elő, hogy valójában túlélte a háborút, hol azzal, hogy hősi halált halt a fronton. Egy algériai matematikushoz ment feleségül, akivel egy súlyos születési rendellenességek miatt korán meghalt fia született. Galina 2007-ben halt meg rákban, 69 éves korában.

A Vaszilij-vonal

Sztália fiatalabbik fia, Vaszilij gyerekkora sem volt felhőtlen. 11 éves volt, amikor az anyja öngyilkos lett. Elvileg az apja nevelte, a gyakorlatban alig törődött vele. A háborúban pilótaként vett részt, de alig engedték repülni, veszélyes küldetésre pedig egyáltalán nem küldték, nehogy megsérüljön, és az apja haragja elérje a századot. A katonatársai rettegtek tőle és gyűlölték pusztán a neve miatt, nem csoda hogy alkoholista lett.

Az apja halála után letartóztatták és szovjetellenes propaganda vádjával 8 évre börtönbe zárták. Szabadulása után két évvel meghalt, az alkoholizmusával összefüggő betegségben. Bár csak 41 évet élt, és annak jelentős részét is börtönben töltötte, négyszer nősült, öt lánya (Tatjána, Szvetlána, Lina, Ludmilla és Nágyesda), és egy fia született. A lányok eltűntek a közvélemény elől, a fiú, Alexander az anyja leánykori nevét (Burdonszkij) felvéve sikeres színházi rendező lett Moszkvában. Ezen a vonalon tehát több Sztálin-unoka, és ismerelten számú dédunoka élhet még, a hírhedt Dzsugasvili családnevet hátrahagyva.

Sztálin (jobbra) gyermekeivel, Vaszilij (1921-1962) és Szvetlánával (1926-2011) a Szovjetunióban 1935 júniusában

Fotó: Wojtek Laski / Getty Images Hungary

A Szvetlána-vonal

Sztálin legkisebb gyereke, egyetlen lánya, Szvetlána mindössze 6 éves volt az anyja öngyilkosságakor. Vaszilijjel együtt őt is nevelőnő nevelte fel. Sztálin lányának lenni nem volt egy főnyeremény: az első kamaszkori szerelmét Alekszej Kapler filmrendezőt például az apja a Gulágra küldte öt évre (a lány 16, a férfi 38 éves volt ekkor, ami persze nem tűnik különösebben egészségesnek). Kaplert egyébként Sztálin személyesen tüntette ki a Sztálin-díjjal az affér előtt. 17 évesen Szvetlána összeházasodott az egyetemi csoporttársával, Grigorij Morozovval - Sztálin meglepő módon nem gördített akadályt a házasság elé, igaz, 1944 volt, akadt elég más gondja-baja is a világháborúval. A pár 1947-ben elvált, egy fiuk született, aki az anyja leánykori nevét felvéve, Joszif Allilujev néven sikeres kardiológus lett.

Szvetlána második házasságánál Sztálin nem bízott semmit a véletlenre, a saját jobbkeze, a kommunista párt fő kulturális ideológusa és propagandistája, Andrej Zsdanov fiához, Jurijhoz kényszerítette a lányát. A párnak egy lánya született, Jekatyerina, aki később a tudományos pályát választotta, vulkanológus lett, Szibéria tűzhányóit kutatta. Sztálin halála után elváltak, és Szvetlána pár évvel később újra megházasodott: Sztálin lányaként Sztálin unokaöccséhez (az első felesége ágán, szóval nem voltak vérrokonok), Iván Svanidzéhez ment hozzá, de ez a házasság sem volt hosszú életű, csak egy évig tartott. Szvetlána ugyanis találkozott és szerelembe esett egy indiai kommunista politikussal, Brajesh Singh-gel. Ez se volt egy felhőtlen kapcsolat, Singh ugyanis halálos tüdőbetegséggel küzdött. Sosem házasodtak össze, bár Szvetlána a későbbi interjúiban rendszeresen a férjeként hivatkozott rá. Amikor 1967-ben Singh meghalt, és Szvetlána Indiába utazott, hogy a hamvait a Gangeszbe szórja, komoly nemzetközi diplomáciai botrányt okozva nem tért haza a Szovjetunióba, hanem Amerikába utazott és menedékjogot kért (amit meg is kapott).

Szvetlána Wisconsinban 1989-ben

Fotó: Michael Brennan / Getty Images Hungary

Amerikában tanárként és fordítóként dolgozott (közben végig a KGB-től rettegett, és az amerikai titkosszolgálat védelmét élvezte), és 1970-ben negyedszer is megházasodott, egy építészhez, William Petershez ment hozzá, akivel egy lányuk született, Olga. Aki nem más, mint a cikk címében is említett buddhista punk antikvárius Sztálin-unoka. De mielőtt rátérünk, előbb fejezzük be az anyja történetét: Szvetlána negyedszer is elvált, népszerű írónő lett, megkapta az amerikai állampolgárságot, a nyolcvanas években rövid időre visszatért a Szovjetunióba, de aztán újra elmenekült. 2011-ben halt meg rákban, már brit állampolgárként.

A tetovált punk Sztálin

Olga Allilujeva, Sztálin unokája ma Chrese Evans néven él Portlandben, egy régiségboltot vezet, a Facebook-oldalán pedig előszeretettel pózol fegyverekkel és mutogatja a tetoválásait. Egy ízig-vérig amerikai punk, aki egyébként nemrég áttért a buddhista hitre. 48 éves, oroszul alig beszél, de azt mondja, az anyja receptje nyomán olyan borscs levest főz, amilyet Moszkvában sem kap az ember.

Aki csak az Egri csillagokból ismeri Dobó Istvánt – pláne, ha nem is a könyvből, hanem a filmből, Sinkovits Imre alakításából –, annak erősen idealizált képe alakulhatott ki az 1552-es egri várkapitányról. Márpedig nyilvánvalóan mindenki az Egri csillagokból, a hatodikos kötelező olvasmányból ismeri.

A regényben ő az, aki már az apró Bornemissza Gergelyt felfedezi, kardot ad neki, és Török Bálint udvarába küldeti. Majd ő az, aki maroknyi védőseregével megvédi a törökök százezres (a valóságban néhány tízezres, de persze így is jelentős túlerőben lévő) seregével szemben az egri várat. Közben egyszerre igazságos parancsnok, hős katona („gyerekkorom óta mindig hadban vagyok”), az embereit lelkesíteni képes kapitány, ugyanakkor szigorú, a bűnöst (az áruló Hegedűst) halálbüntetéssel sújtani sem félő várparancsnok.

Több millió dollár értékű arany, ezüst és ékszerek vannak elrejtve valahol Virginiában, de kétszáz éve senki sem tudja megfejteni, hogy egészen pontosan hol lehet rátalálni a kincsre. Pedig próbálkozott már a katonaság, programozók, összeesküvés-elméletekben jártas emberek és amatőr kincsvadászok is.

Az angol költő, John Donne a természet mesterművének nevezte az elefántokat. Nem járt messze a valóságtól, hiszen ez a fenséges, hatalmas állat tényleg rendkívüli adottságokkal rendelkezik.

Valamiért az emberek mindig is érdeklődtek az iránt, hogy milyen lehet az űrben szexelni. Egyes pletykák szerint ezt páran már ki is próbálták, az önkielégítés pedig a kötelező protokoll része volt. Míg azonban az elmúlt évtizedekben ez a kérdés inkább csak az űrhajózás pajzán fantáziájú szerelmeseit mozgatta meg, a földön kívüli párosodás és legfőképpen a gyermeknemzés a következő évtizedekben egyre inkább gyakorlati problémává fog válni. 

Ha minden a terveknek megfelelően alakul (ami a Hold- és Mars-utazások történetét áttekintve kifejezetten meglepő lenne), akkor az első ember 20 éven belül ellátogathat a Marsra, nem sokkal később esetleg már állandó telepek is létesülhetnek a bolygón. A marsbéli kolóniák fennmaradása szempontjából elsődleges jelentőségű lesz majd, hogy a telepesek képesek-e párosodni, és születnek-e majd marsi gyerekek.