Repedezik-e a gránit?

Tavaly január 2-án Orbán Viktor, miután megtekintette a díszkiadást illusztráló festmények tárlatát, a Nemzeti Galériában arról beszélt, hogy húsz zavaros év után a kormánytöbbség az Alaptörvénnyel gránitszilárdságú alapot teremtett. Egy év sem telt el, és az alkotmányosság próbái nyomán a gránitalap az erózió egyre erősebb tüneteit mutatja.

Az első jel az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (Ár.) nevű jogszabály volt, melybe a Húsvétkor elfogadott új alkotmányt hatályba léptető szabályok mellé a koalíció az antikommunista téziseit, valamint  az alkotmányos szempontból bizonytalan megítélésű törvényeket megtámogató paragrafusokat is beszuszakolta, hogy elkerülje az AB vizsgálódását. Vagyis az Alaptörvény és az érintett kétharmados jogszabályok összhangja eleve nem tűnt tökéletesnek.

Júniusra kiderült, hogy az Átmeneti Rendelkezések elfogadásával sem sikerült a helyzetet maradéktalanul orvosolni, ezért magához az Alaptörvényhez is hozzányúltak, kiegészítve azt egy záradékkal, mely szerint az Ár. az Alaptörvény részét képezi. Október végén ismét módosították az Ár.-t, hogy a választók kötelező előzetes regisztrációja is megkapja az őt megillető alkotmányos szintű védelmet az Alkotmánybíróság ellen.

Közben az Alkotmánybíróság vizsgálni kezdte az ombudsman beadványát. Szabó Máté a cseppet sem átmeneti hatályú rendelkezések mellett az Ár. és az Alaptörvény kusza jogi viszonyát kifogásolta. December közepén aztán harmadszor is módosították az alkotmányos konstrukciót: ezúttal már az Alaptörvény törzsszövegét egészítették ki a földtörvény sarkalatosságát kimondó szakasszal.

Az állampolgároknak addig kikézbesített díszes alaptörvény-kötetek egy csapásra elavulttá váltak, ám ez csak a kisebbik baj volt. A közjogi változások részleteire érzékeny megfigyelőknek feltűnhetett, hogy a jogalkotó mintha sejtette volna, hogy milyen AB-határozat van születőben az Ár.-ról, és ezért igyekezett a magyar földet védő jogszabálytól magában az Alaptörvényben távol tartani az uniós jussukra hivatkozó, mohó osztrák gazdákat.

Majd eljött a mai nap, és az AB kihirdette, hogy alkotmányellenesek az Ár. nem átmeneti rendelkezései. A Fidesz pedig bejelentette, hogy semmi baj, mert akkor majd jól beleírják azokat az Alaptörvénybe.

Az elmúlt évek gyakorlatához képest szokatlanul bátor AB-határozatról nem tudható, hogy hányan támogatták, csak az, hogy öt alkotmánybíró fogalmazott meg különvéleményt, azaz ők biztosan ellene szavaztak. A többségi döntésre mindenesetre hatással lehetett Sólyom László novemberi írása, mely szerint a kötelező előzetes választási regisztráció és az Ár. ügyében hozandó alkotmánybírósági határozatok a testület és az alkotmányosság magyarországi jövőjét is meghatározhatják.

A másik tényező, ami befolyásolhatta a testületet, a Fidesz politikai gyengülése lehetett: az alkotmánybírákat elgondolkoztathatta a párt csökkenő támogatottsága. Mivel valószínűtlen, hogy a jobboldal 2014-ben is kétharmados többséghez jut, ezért akkortól a másik oldal megint beleszólhat majd az alkotmánybírókról szóló személyi döntésekbe, köztük az érintettek mandátumának meghosszabbításába.

Egészen sajátos helyzetet eredményezhet, ha – miként azt Szájer József kilátásba helyezte – a koalíció egy újabb alkotmánymódosítással átemeli a most megsemmisített "átmeneti" rendelkezéseket az Alaptörvénybe, nehogy az AB azokat is megsemmisítse. A teljesség igénye nélkül ilyen a bírók nyugdíjkorhatáráról, a Handó Tünde és Polt Péter peráthelyezési jogköréről, az egyházak és a nemzetiségek státuszáról, a költségvetési ügyekben az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről szóló rendelkezés.

Ha ezeket beírják az Alaptörvénybe, minden korábbinál nyilvánvalóbb lesz, hogy az alkotmányos struktúra nem gránitszilárdságú, hanem háztartási műanyagfóliaként igazítható a mindenkori hatalmi igényekre. Persze az is előfordulhat, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróság jogkörét szűkíti tovább, hogy az többé ne vizsgálhassa az Átmeneti Rendelkezéseket.

Milyen lehetőségek vannak még? Az egyre aktívabb alapjogi biztos, Szabó Máté a most törölt  átmeneti rendelkezésekkel védett sarkalatos törvények közül valószínűleg hamarosan többet is az Alkotmánybíróság elé citál. Csakhogy ezekről az Ab döntése bármeddig húzható, és a nyugdíjazások miatt tavasszal a testületben a kormányváltás óta kinevezett alkotmánybírók kerülnek többségbe. Ráadásul Szabó mandátuma jövő szeptemberben lejár, utódjának pedig feltehetően első dolga lesz azonnal visszavonni a legkínosabb beadványokat.

Valódi veszély, hogy engednie kell az általa kitalált közjogi szerkezetből, a kormányfőt csak a regisztráció tekintetében fenyegeti. A választási eljárásról szóló törvényről (vetv.) a jövő héten dönt az AB. Mivel az Ár. már nem korlátozza, a testület a lényeget vizsgálhatja: azt kell eldöntenie, hogy korlátozza-e az általános szabad választójogot a kötelező előzetes regisztráció. Ha igen, Orbán előtt két lehetőség adódik.

Makacskodhat, ahogy például júliusban a bírók nyugdíjkorhatáráról szóló törvény megsemmisítésekor, és néhány hete a hajléktalanok kitiltását lehetővé tévő rendelet elkaszálása után tette. Ebben az esetben kénytelen lesz beleírni a regisztrációt az Alaptörvénybe, majd újra elfogadtatni a vetv. törölt passzusait a koalíciós képviselőkkel, minden korábbinál egyértelműbbé téve, hogy mit gondol az alkotmányosságról.

Ez az eset egészen különös helyzetet teremtene: egy korábban már alkotmányellenesnek talált szabállyal egészülne ki az Alaptörvény. Ennek a feloldhatatlan helyzetnek az elvi lehetőségéről érdekes módon éppen Stumpf István írt az AB pénteki határozatához csatolt párhuzamos indoklása végén. Az AB ekkor csak úgy tehetne rendet, ha az eddigi dogmatikán változtatva az alkotmánymódosítás tartalmi vizsgálatára vállalkozna.

Orbán természetesen dönthet úgy is, hogy belenyugszik az Alkotmánybíróság mai, és a jövő héten várható döntésébe. Ha így lesz, mindenki, aki szerepel a népességnyilvántartás alapján összeállított választói névjegyzékben, részt vehetne a 2014-es parlamenti választáson. Jól hangzik, de valahogy mégis valószínűtlennek tűnik, hogy ez az út is járható.