Kisvakondot nem lehet legyőzni

2006.07.09. 11:49

Katona Kálmán sikere esetén környezetbarát szemlélettel kívánja irányítani Budapestet – ebből a közlésből is kitűnik, hogy a helyhatósági méredzkedés előtt is az MDF hozakodik majd elő a legátütőbb badarságokkal, pontosabban ez a párt lesz kénytelen a leginkább tudomást sem venni a realitásokról. De ne verjük el máris a port szegény Katonán, végtére azzal mégsem viríthat, hogy kedves választók, nem nyerhetek, de muszáj főpolgármester-jelöltnek lennem, egyrészt, hogy az MDF-et ne felejtsék el, másrészt, hogy Tarlós István hadd szívjon.

Hagyjuk is konkrétan Katonát, a lényeg az, hogy a futballvébédöntő kommunikációs hatására fittyet sem hányva lendületet vett az önkormányzati választási kampány. Egységnyi idő – történetesen 2006. július 8. szombat – alatt több érdekes gondolatmenet csillant meg, mint április 23. óta bármikor. Igaz, ebben nem csupán a Budapestért harcba szállók játszottak domináns szerepet, hanem az a körülmény is, hogy a szakszervezetek ezen a napon óhajtották kifejezni kifogásaikat a Gyurcsány-csomaggal szemben.

nem számít semmi más, csak Budapest, meg még egy-két nagyváros

Noha a miniszterelnök nyilván nem tojik be a felmutatott sárga lapoktól, és feltehetően nem megy élősködni sem Pápára, sem Szlovákiába – itt lehet hagyni bennünket, kérem szépen –, annyit máris helyénvaló megállapítani: ez a kampány tematikailag nem szólhat másról, mint a megszorításokról. A kormány vonnya vissza, és monnyon le. Ezzel együtt: miközben érdekes konstellációk kialakulását konstatáljuk – 1. a hídfoglalás napján demonstrálóknak Thürmer Gyula levelét olvasták fel; 2. a szakszervezetesekkel Szíjjártó Péter Fidesz-szóvivő értett egyet nagyon –, azt is rögzíthetjük, öt-hatezer ember tartotta fontosnak, hogy ezen a nagy horderejűnek szánt megmozduláson részt vegyen.

Nem sok. Kis túlzással, többen szurkoltak a Millenáris Parkban a német–portugál bronzmeccsen.

Mindez azért izgalmas, mert alapvető kérdés volt-maradt, hajlandó-e Gyurcsány Ferenc a reformok/megszorítások érdekében feláldozni a párt helyhatósági pozícióit. A pakkal kapcsolatos megmozdulások kevéssé tömeges jellegét tekintve most egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy túlontúl rengeteget kockáztatna. Tudom, egy tömeg nélküli tömegtüntetés nem minden – akkor sem, vagy akkor főként nem, ha azt a szocialisták régi elvtársai szervezik –, és tisztában vagyok azzal is, hogy a friss közvélemény-kutatási adatok tükrében az MSZP igen pocsékul áll, és boldog az SZDSZ sem lehet.

Mindazonáltal.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy az önkormányzati választások eredményei mindig sokféleképpen magyarázhatóak – nem lehet egy az egyben összeadni a szavazatok, a polgármesterek, a közgyűlési vagy a képviselő-testületi tagok számát –, de valójában nem számít semmi más, csak Budapest, meg még egy-két nagyváros.

csak nyugalom, úgysem vonnya vissza

Magyarán, Gyurcsány Ferencet és az MSZP–SZDSZ-t kizárólag akkor verheti meg a Fidesz – vagy Katona Kálmán, hihi –, ha Tarlós István megszerzi a főpolgármesteri posztot. (A másik irányból: a bal akkor sújt halálosat a jobbra, ha elveszi Debrecent Kósa Lajostól – erre még kevesebb az esély.) Ezt nemcsak a kormányfő látja pontosan, hanem a közös jelöltként a szocialisták torkán már megint – bár csak képletesen – letuszkolt Demszky Gábor is, aki tehát szombaton maga is belehúzott, és rögvest közölte, Budapesten az értékközpontúak csapnak össze a populistákkal. Egyébiránt a főváros vezetése eddig a felszín alatt – tényleg ezt mondta: a felszín alatt, már-már szellemes – dolgozott az infrastruktúra fejlesztése végett, és most felbukkannak, hogy egy élhető, szerethető Budapestet csináljanak nekünk itten. Demszky a mi kollektív kisvakondunk.

Volt régebben egy felmérés, amely azt mutatta, Demszky akkor is nyerne, kvázi függetlenként, ha az MSZP és az SZDSZ közösen egy másik jelöltet is elindítana. Ennek a hitelességére nem vennénk mérget, de arra majdhogynem igen, hogy a fővárosba az idén ősszel sem jön másik első ember. (Ráadásul Debrecen sem esik el.) Innen nézvést akár hagyhatnák az egész kampányt a fenébe. Nettó pénzpocsékolás.

Konklúzió: csak nyugalom, úgysem vonnya vissza. Nem is kell, amúgy.