Ezermilliárdos teher alatt nyögnek a bankok
További Magyar cikkek
Úgy fest, a kormány az önkormányzati adósságrendezésbe is bevonná a bankokat. Mindezt úgy, hogy a jegybank számításai szerint a szektor 2009 és 2012 júliusa között már durván 650 milliárdot dobott be az állami költségvetésbe különböző állami elvonások eredményeként. Nem véletlen, hogy a kényszerű tulajdonosi tőkeemelések összértéke is közel ennyi volt. De néhány banknál már betelt a pohár, a tulajdonosok nem hajlandók a végtelenségig finanszírozni az elvonásokat.
Szabadulnának?
Nekem kéthetente kínálnak fel eladó bankokat – utalt a nyilvánosság háta mögött zajló bankpiaci háttérmozgásokra az Erste elnök-vezérigazgatója, Jelasity Radován egy pénzügyi konferencia panelbeszélgetésén. A mozgásokat a kormány is szívesen látja, erre utal, hogy az utóbbi hónapokban a miniszterelnök is jelezte, szeretné, ha bankrendszer fele magyar kézbe kerülne.
Több folyamatban lévő alkudozásra rálátó, de érintettsége miatt névtelenséget kérő forrásunk megerősítette, hogy Magyarországon nem egy bank vevőt keres, de a rossz gazdasági kilátások és a kiszámíthatatlanság miatt kevés az érdeklődő, és ők is irreálisan alacsony összegeket ajánlanak. „A megállapodások nyélbe ütése nagyon bizonytalan, a felvásárlási szándékok és árajánlatok gyakran a legutolsó pillanatban változnak.”
A leány gazdát keres
A bankokon végignézve a legnyilvánvalóbb az MKB Bank helyzete. Ott a tulajdonos német pénzintézetnek brüsszeli nyomásra előbb-utóbb meg kell szabadulnia magyar érdekeltségétől, hogy tartozásait törleszteni tudja, bár erre a rossz piaci környezet miatt haladékot kaphat. A bank év elején kinevezett vezetője lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott, célja, hogy a bank néhány éven belül piacképes legyen.
Az MKB-történet annyiban tipikusnak mondható, hogy a legnagyobb bajban most azok a bankok vannak, ahol a piaci részesedés és a nyereség növelése érdekében a válság előtt lazább feltételekkel hiteleztek. Ezek szenvedték el a legnagyobb veszteségeket az elmúlt két évben, amit még a bankadó és a devizaadósok végtörlesztése is megfejelt.
A teljesítmények közötti különbségeket látványosan lehet szemléltetni, ha a tőkearányos nyereség és veszteség alapján rangsoroljuk a pénzintézeteket. A mutató azt jelzi, hogy a részvényesek a befektetésükkel mekkora hozamot értek el az adott évben.
Nem szép a kép
Az látszik, hogy a banktulajdonosoknak a legtöbb esetben az elmúlt években jobb befektetés lett volna akár egy kockázatmentes bankbetétben tartani a tőkéjüket, mint az adott bankban. Az összevetés annyiban egyébként félrevezető lehet, hogy vannak bankok, melyek nem egy év terhére, hanem elhúzva írják le a veszteségeiket, így az ő eredményük most jobbnak látszik a valóságosnál.
A listánkon szereplő két véglet az OTP és az MKB. Előbbi még tavaly is kétszámjegyű nyereséget könyvelhetett el, utóbbi viszont a teljes tőkéjét elbukta, 2010-ben 50 milliárdos, majd 2011-ben 62 milliárd forintos tulajdonosi tőkeemelésre szorult.
A legnagyobb vesztesek között van az Erste is. Itt tavaly az utolsó negyedévben csak a végtörlesztés 60 milliárd forintos mínuszt generált, az éves veszteség 150 milliárd forint volt. Ez több, mint amennyit 1998 óta az Erste megkeresett az országban – a történelmi veszteséget végül egy 180 milliárd forintos anyabanki tőkepótlással élte túl.
A veszteségekből persze nem következik automatikusan az adott bank távozása. A szektort jól ismerő tanácsadó forrásunk szerint egy elkötelezett pénzintézet évtizedes távlatban gondolkodik, néhány rossz év után biztosan nem fog kivonulni. Így gondolkodik a terjeszkedés mellett döntő Erste is.
A múlt dicső köde
Az utóbbi évek elképesztő veszteségei ellenére évtizedes átlagban még mindig jó üzlet a bankbiznisz. Az IMF összehasonlító tanulmánya szerint a 2001 és 2011 közötti tíz év átlagában a magyar bankrendszer átlagosan 15 százalék adózás utáni profitot termelt a befektetett tőke arányában, Csehországban ugyanez 23 százalék volt.
Ez más befektetésekkel összevetve kiugró teljesítmény, de egyre több elemzés valószínűsíti, hogy a következő évtizedben sem nálunk sem a világ más részén nem lesz annyira jövedelmező a szektor, mint a korlátlan pénzbőség évtizedében volt.
Marad, de kihátrál
Visszakanyarodva a jelenhez: az, hogy egy veszteséges bank nem szedi egyik napról a másikra a sátorfáját, nem jelenti azt, hogy gazdaságilag is aktív marad.
Az ország iránti elköteleződés meggyengülése elsősorban abban csapódik le, hogy az itteni bankok nem itt hitelezik ki az anyáik pénzét, ami a magyar gazdaságnak most nagyon kellene, hanem a szomszédos országokban. Ehhez magyarországi betéteket kell gyűjtsenek, amivel kiválthatják a külföldről kapott pénzt. „Vannak bankok, akiket már nem is érdekel a profittermelés, egyetlen céljuk van, hogy minél több bankbetétet begyűjtsenek” – mondja névtelenül nyilatkozó, a szektort elemzőként ismerő forrásunk.
Az anyabanki források felszabadítása és hazaküldése azért fontos cél, mert ezzel csökkenteni lehet a magyarországi kiszolgáltatottságot, emelett pedig a pénzügyi stabilitás is javul. Ha a bankok elérik, hogy az itteni hiteleiket nagyjából az itteni betéteikből finanszírozzák, szükség esetén – mondjuk ha a piaci feltételek, körülmények tovább romlanak – a mostaninál kisebb veszteségekkel tudnák bezárni a magyar boltot.
Kamatláz
A betétgyűjtési lázat a magas betéti kamatokon lehet lemérni, amit az alábbi táblázatban gyűjtöttünk össze. „Talán nem véletlen, hogy jelenleg a legmagasabb kamatokat jellemzően a nagyobb veszteségekről beszámoló bankok kínálják, a hazai forrásgyűjtés nekik életbevágó” – hívta fel a figyelmünket elemző forrásunk.
12 hónapos lekötött betét friss pénzre, más feltétel nélkül, 500 000 forintra (bruttó) |
||
|
|
|
Bank neve | Kamat (forint) | EBKM (%) |
1. Erste Bank Tartós KamatBiztos Betét | 42 500 | 8,62 |
2. CIB Classic akciós betét | 36 250 | 7,25 |
3. Raiffeisen Könnyen lekötött Betét | 35 000 | 7,00 |
4. Budapest Bank Likvid 12 hónapos prémium betét | 33 750 | 6,75 |
5. FHB Őszi Kamatszüret Forint Betét | 33 750 | 6,75 |
6. MKB akciós betét | 32 050 | 6,50 |
7. UniCredit 12 hónapos akciós betét | 31 250 | 6,25 |
8. K&H Bank forint betét | 25 000 | 5,00 |
9. OTP Fix kamatozású betét | 6 250 | 1,25 |
forrás: BankRáció.hu |
Versenyben az állammal
Az, hogy a betéti kamatok mekkorák, a magyar államon is múlik. Az állam finanszírozási kockázata, ami nálunk nagyon magas, első körben az állampapírpiaci hozamokban csapódik ki, ami a bankoknak fontos viszonyítási pont saját betéti kamataik megállapításánál. A magasabb hozamok így tehát gyorsan átszivárognak a bankrendszerbe.
Az állampapírpiaci hozamok ugyan év eleje óta sokat estek, de az Államadósság Kezelő Központ néhány bőkezűen árazott megtakarítási terméke és a reálértéken nemrég még világrekorder rövidtávú állampapírhozamok kemény kamatversenybe hajszolják a hitelintézeteket. Ha ugyanis meg akarják szerezni a lakossági megtakarítások egy nagyobb részét, akkor az állampapírok hozama fölötti kamatokat kell ígérjenek a betéteseiknek.
És itt jutunk vissza a kiindulóponthoz: mivel a bankoknak most nem a profit, hanem a pénzügyi stabilitás javítása és a forráskivonás az igazán fontos – ezen keresztül pedig hosszabb távon akár a menekülőutak kitaposása –, ezért igyekeznek ráígérni az állami hozamokra.
Satuba szorítva
Miközben tehát a fokozott kamatverseny a banki jövedelmeket csapolja, a tranzakciós adó és a bankadó kivetésével és folyamatos emelgetésével, illetve a devizahiteles programokkal (végtörlesztés, árfolyamrögzítés) a kormány a bankok tőkéjének egy részét is elveszi.
A Magyar Nemzeti Bank szerint (részletes táblák itt) a hazai bankok jövedelmezőségét és versenyképességét a kormányzati stratégia a legalacsonyabb szintre nyomta Európában. A szektor tőkearányos eredménye tavaly mínusz 4 százalék környékén volt (ez veszteséget jelent, hol van már az átlagos 15 százalék), miközben a banki kamatmarzsok európai szinten nálunk a legmagasabbak.
Összehasonlításképpen: a cseh, lengyel és szlovák profitmutatók az Európai Központi Bank adatai szerint tavaly plusz 14-20 százalék között szóródtak, tehát a régióban a bankok nyereségesek tudtak maradni a válságban is, miközben ezekben az országokban a hiteleseket alacsonyabb kamatok terhelik. Az alacsonyabb kamatok mellett azért élhetnek jobban a régiós bankok, mert más országokban az állami elvonás kisebb.
A lényeg, hogy szomszédainknál hitelezni és betéteket gyűjteni jelenleg sokkal nyereségesebb vállalkozás, az egységnyi befektetéssel elérhető hozam az itteni sokszorosa. Természetesen ez a profitszempont is gyorsítja az anyabanki források kivonását és hazapostázását.
Ez a banknak rossz, nem nekünk
Ez sajnos nem pont így van. Ha a bankok más országokba viszik a pénzüket, akkor itt a mostaninál is kevesebb lesz a hitel. Csak egyetlen adat: a következő évekre várható gazdasági növekedés szempontjából fontos vállalati hitelállomány a 2008 októberi szint 80 százalékán van. Egy újabb mutató, amiben Európa legrosszabbjai között vagyunk.
Nyilvánvaló, hogy a hitelszűke tartósan lassabb gazdasági növekedéshez, kevesebb munkahelyhez, alacsonyabb fizetésekhez és stagnáló vagy romló életszínvonalon vezet, amit lassan minden előretekintő elemzés alátámaszt. Az okok pedig mind összefüggenek a hitelezés lefullasztásával.
Vigasztalhatnánk magunkat azzal, hogy a megtakarításokért zajló küzdelem nyertesei a magyar megtakarítók, és ez jó dolog. De vesztesek is vannak, az adósok. A jól tejelő betétek árnyoldala ugyanis az, hogy a korábban folyósított hitelek is drágábbak lesznek.
Külön gond, hogy Magyarországon a megtakarítók vannak kevesebben – ők is egyre inkább az állampapírok felé fordulnak –, a magas hozamokat tehát főként a külföldi befektetők élvezik.
És szó szerint élvezik: a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány az 5000 milliárdos rekordszintet közelíti, miközben a tőkeszegény, eladósodott, hitelre éhes kis-, közepes cégek nyűglődnek, a háztartások pedig a megtakarításaikat élik fel, a fogyasztásuk esik, ami szintén visszahat a gazdaság teljesítményére.
Miközben tehát sok kormányzati lépés látszólag csak a bankoknak fáj, negatív hatásait a lakosság és a bankok pénzére szoruló magyar kisvállalatok sínylik meg a legjobban. Az összefüggés a bankokra kivetett tranzakciós adó biztosra vehető áthárítása kapcsán a legvilágosabb, de a levezetett, kevésbé nyilvánvaló, hosszabb távra mutató hatások jelentik az igazi bajt.
Próbálj meg lazítani!
Ha a kormány mégis szeretné itt tartani a gazdaságot hitelező bankokat, gyökeresen javítania kellene a banki szabályozás és adóztatás, lényegében az egész gazdaságpolitika kiszámíthatóságán. Simor András jegybankelnök szavai szerint a bankok megsegítése nem cél, hanem eszköz, hogy a gazdaság elindulhasson fölfelé.
Azonban a két legutóbbi Matolcsy-csomag, ami a kiigazítás negyedét a bankokra terheli, nem ebbe az irányba mutat.
Az ábrán szereplő 192 milliárd csak az a pénz, amennyivel a kormány októberben növelte a bankokra pakolt terheket. Valójában ennél jóval többet, jelen állás szerint nagyjából 400 milliárdot kell befizetniük a pénzintézetkenek az államkasszába 2013-ban (ennek egy jelentős részét természetesen az ügyfelekre terhelik). Ez a korábbi évek elvonásaival együtt 1000 milliárd forint fölötti terhelést jelent.