EU-csúcs: Tusk ki akarja mozdítani Európát a holtpontról

Nagy az állam- és kormányfők forgalma a héten Brüsszelben. Jean Claude Juncker, az uniós kvázi-kormány, az Európai Bizottság elnöke a héten kötetlennek beállított munkavacsorákon tárgyal sorozatban az európai miniszterelnökökkel: hétfőn Theresa May volt a vendége, szerda este a V4 országok vezetői, köztük Orbán Viktor. Donald Tusk közzétette a csütörtökön és pénteken ülésező Európai Tanács kétéves programtervét, amellyel az állam- és kormányfőkből álló testület elnökeként elő kívánja mozdítani az EU-t érintő legfontosabb kérdéseket.

Indul a Tusk-terv?

A tagállami vezetők a régebbi uniós alapszerződés évfordulóján aláírtak egy nyilatkozatot az integráció megerősítéséről, és ennek a formába öntéséről is beszélnek. Donald Tusk most egy kész menetrendet nyújtott be 2019-ig állam- és kormányfői találkozókkal.

Idén Jean-Claude Juncker és Emmanuel Macron francia elnök is előállt reformötletekkel. A tartalomban egyelőre úgy néz ki, elég nagy az átfedés a háromféle elképzelés között, de a módszerekben és az érintett tagállamok körében látszanak különbségek. A francia államfő egy alapvetően két-, a bizottsági elnök inkább egysebességes EU-t vázolt. Donald Tusk az egy- és többsebességes modell keverékét írta le. Bár az egység megőrzésének fontosságát hangsúlyozta, „ez a megközelítés nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy gyorsabban lépjenek előre bizonyos területeken”: az „egység nem lehet kifogás az egy helyben állásra, ugyanakkor az ambíció nem vezethet megosztottsághoz”. Kormányközi megoldással, az Európai Tanáccsal vezérelné a folyamatot, míg Jean-Claude Juncker és alapvetően Emmanuel Macron is a közös intézményeket erősítené. Donald Tusk szerint lépésről lépésre kell haladni, és gyakorlati megoldásokra kell összpontosítani, nem akadhatnak le intézményi kérdéseken. Erős a gyanú, hogy ezzel Jean-Claude Junckert ekézte, aki például összevont EU-elnöki tisztséget és az európai parlamenti választásokra részben közös, összuniós pártlistákat javasolt.

Brexit: nem fognak továbblépni

A bizottsági elnökkel szemben lépett Donald Tusk akkor is, amikor szerdán minden előzmény nélkül áttette a Jean-Claude Juncker évértékelőjében a brexit másnapjára, 2019 március 29-re tervezett nagyszebeni EU-csúcsot. Brüsszeli megfigyelők meglepődtek a lépésen, de Donald Tusk szóvivője szerint Európa ünneplésére nem lett volna ideális időpont a brit kilépés másnapja (az Európai Tanács vezetője sohasem titkolta, mennyire szívére vette a brexitet). A román soros elnökség idejére eső csúcs ehelyett Donald Tusk tervei szerint május 9-én lesz.

Az állam- és kormányfőknek most a legfontosabb kérdés az lesz, engedjék-e az Egyesült Királyságnak, hogy megkezdje a tárgyalások második szakaszát a brexitről. Donald Tusk mintha a britek tárgyalóstratégiájának kedvezne azzal, hogy az EU-csúcs előtt már arról beszélt, hogy az EU27-eknek, annak érdekében, hogy ne veszítsenek újfent feleslegesen időt, meg kell kezdenie a tárgyalások következő szakaszának előkészítését.

Az EU kétfelé osztotta az egyeztetéseket, és az elsőben akarja előre kitaposni a britekből az uniós kilépésük három legfontosabb kérdésének megoldását, vagy legalább azt, hogy megfelelően haladjanak velük:

1. az ír-északír határ ügyét,
2. a briteknél élő uniós állampolgárok helyzetét
3. és azt, hogy a britek mennyit fizetnek be a kötelezettségeikből és a kilépési költségekből, például a náluk lévő uniós intézmények elköltöztetéséből.

Főleg a harmadik pontról megy a vita. de egy előzetesen kiszivárgott európai tanácsi végkövetkeztetés-tervezet szerint a háromból nulla kérdéssel haladtak eléggé. Azóta előkerült egy újabb változat, ami kicsit még keményít is az EU álláspontján. A brit miniszterelnök hiába ment az utolsó pillanatokban Brüsszelbe, egy udvariasan semmitmondó sajtóközleménynél nem futotta többre. A tervezet és az Európai Bizottság korábbi kijelentései alapján az EU a britektől vár ajánlatot, de Londonban úgy döntöttek, meg se próbálkoznak vele a csúcs előtt. Marad a következő állam- és kormányfői találkozó decemberben, hogy továbbléphessenek.

Az események alapján úgy tűnik, hogy miközben a 27 maradó tag együtt tartja a közös álláspontot, amit az Európai Bizottság képvisel, épp a brit kormánynak esik nehezére egységet mutatni. Az ülés előtt derült ki, hogy a britek csak az őszi szünet után kezdenek el vitatkozni a kilépési törvény javaslatáról, mert a konzervatív kisebbségi kormány heves ellenállásba ütközött – részben a saját pártja lázadóitól. Egy brit hivatalnok arról beszélt korábban a Politicónak, hogy

ezért az EU-tól várna valamilyen engedményt. Meglepő módon úgy tűnik, uniós részről nem akarnak jófejkedni a kilépésre készülő tagállammal.

A csúcson szó lesz még arról a versenyről is, ami a briteknél lévő, de a brexit miatt elköltöző két uniós ügynökségért megy. Szinte mindegyik kormány beszállt, és kezdetben úgy tűnt, a magyar is így tesz, de győzött a józan ész, és nem indulunk. (A keleti tagok közül Magyarországon már van egy uniós ügynökség és egy intézmény, miközben akad olyan, akinél egy sincs, és valószínűleg legalább az egyik zsákmányt nyugati fogja vinni.)

Migráció

Donald Tusk tervei szerint a tagállamok kormányfői a mostani csúcson arra fogják felkérni a bizottságot, hogy év végéig dolgozzák ki az uniós menekültügyi rendszer reformjának részleteit, hogy arról majd a következő, decemberi csúcson tárgyalhassanak, majd 2018 tavaszán dönthessenek végre és lezárhassák a konfliktusokat hozó témát.

Ennek neuralgikus eleme a dublini menekültügyi reform, amelynek parlamenti javaslatáról egyébként éppen a csúcs kezdetén, csütörtökön reggel szavaz az illetékes bizottság. Ennek hangsúlyos eleme a tagállamok közötti szolidaritás a menedékkérők kötelező áthelyezéséről, amiről viszont több tagállam, köztük Magyarország sem akar hallani. Talán nem véletlen, hogy Donald Tusk kétéves tervében a dublini reformról szóló érdemi vitát és remélt megállapodást a magyarországi parlamenti választások utánra időzíti.

Külügyek: az afrikai migrációt próbálják leszorítani

Szegény Európai Tanácsot senki sem értesítette arról, hogy a magyar kormány szerint ők is a „Soros-tervet” hajtják végre, ezért tárgyalnak az afrikai illegális migráció külügyi oldaláról, különösen a

„pénzügyi szükségletekről, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállítsuk az illegális migránsok áramlását Afrikából”.

A tavalyi uniós-török megállapodással szinte teljesen megszűnt abból az irányból a migráció, ami részben annak köszönhető, hogy hárommilliárd euróból – amit nem a török kormánynak, hanem segélyszervezetknek adtak konkrét projektekre – javították a Törökországba érkezők, köztük szíriai és iraki menekültek ellátását, életkörülményeit. Afrikából szintén kevesebben jöttek idén, mint tavaly, de itt nem volt akkora a csökkenés.

Egy esetleges hasonló megállapodás esélyeit nehezíti, hogy a legfontosabb határországban, Líbiában nincs épkézláb kormány. Az EU ezért részben az olyan tranzitországokkal egyeztetett, mint Niger vagy Mali, és korábban egy Afrikát segítő alap felállításáról döntött, hogy megélhetést teremtsen az ott élőknek. Ebbe kellene a beígért felajánlásokat befizetnie a tagállamoknak, de néhányan jó eséllyel felvethetik, hogy ezek a pénzek mennyire hatékonyan oldják meg a helyzetet. Időről időre az is felmerül, hogy a segélyeket kössék például az elutasított menedékkérők gyors visszafogadásához.

A külügyek közt szó lesz még

• Észak-Koreáról, amely továbbra is kezelhetetlen, és hébe-hóba atombombákat robbant vagy rakétákat kövöldöz a szomszédai felé,
• Iránról, amellyel részben az EU erőfeszítéseinek köszönhetően állapodtak meg az atomprogramjuk leállításáról, de Donald Trump ki akar farolni az USA-val az egyezményből
• és Törökországról, amelyről egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy valaha is EU-tag legyen, hivatalosan mégse állították le a döglődő csatlakozási tárgyalásokat. Itt komoly vita várható, mert néhány ország, köztük például Ausztria hagynák a fenébe az egészet a török kormány egyre szélsőségesebb viselkedése miatt. Mások, mint Magyarország viszont nem támogatják az egyeztetések leállítását vagy akár felfüggesztését, és a balkáni migrációt szinte nullázó uniós-török alkunak is része, hogy az EU kicsit szélesebbre nyitja az ajtót Ankara előtt.
• Elképzelhető, hogy a német-orosz Északi Áramlat gázvezeték bővítését is bedobják a lengyelek, akik hátbaszúrásnak érzik az őket és az ukránokat megkerülő összeköttetés bővítését,
• és Ukrajna ugyan nincs a hivatalos programban, de csoda lenne, ha az elmúlt hetek nyilatkozatai után Orbán Viktor nem dobná be az oktatási törvényt és az uniós-ukrán kapcsolatokat.

A védelempolitika megerősítése szintén terítéken lesz. Elsősorban 2009 óta kihasználatlan lehetőségről, az „állandó strukturált együttműködésről” egyeztetnek, amivel országok egy csoportja mélyítheti el védelmi téren a közösködést. Hogy mégis hogyan és milyen feltételekkel, azt nem tisztázták előre, ezért ki kell kalapálni, hogy az idétlen szókapcsolat mit is jelentene pontosan, mert év végéig be is akarják indítani az együttműködést. Komolyabb védelempolitikai integrációra viszont a britek lelépéséig kell várni, legutóbb például képesek voltak egy elnevezés miatt balhézni.

Előrelépés kellene a digitális ügyekben is

Donald Tusk kétéves, hivatalosan Vezetők útitervének nevezett menetrendjében szerepel a digitális szabályozási dosszié is, amely szintén igen kényes ügyeket tartalmaz. A digitális közös piac megvalósításához szükséges jogszabály tervek olyan taposóaknákat tartalmaz, mint a szerzői jogi szabályozás felülvizsgálata vagy az e-privacy szabályozás. Mindkettő bonyolult konfliktusokat hoz jogalkotóknak, jogvédőknek és piaci szereplőknek, ráadásul a kérdésekben a tagállamok is megosztottak. Ahhoz viszont, hogy Európának egyáltalán esélye legyen felvennie a versenyt az amerikai digitális piaccal, le kellene zárni a vitás kérdéseket.

Bár voltak olyan információk – például a német Der Spiegel szerint –, hogy napirendre kerülhet az EU-n belüli jogállamiság kérdése, erre végül nem kerül sor, annak ellenére, hogy a német kormány jelzett korábban ilyen szándékot. Ugyanígy várható volt, hogy a napirendi pontok közé kerül a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv módosítása, de ez a téma majd csak később kerül a kormányfők tárgyalási napirendjére.