Melinda, Vivien
2 °C
8 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Egy névtelen bejelentő infója alapján valószínűleg megtalálták a dachaui láger két éve ellopott vaskapuját, azt, amelyiken a hírhedt „Arbeit macht frei”, a „munka szabaddá tesz” felirat is rajta van.

    A 100 kilós kapu a hírek szerint Norvégiában, Bergen mellett van, a német rendőrség még csak fényképen látta, de az alapján szerintük valódi.

    kapu
    Fotó: Polizei Bayern

    2009-ben a hasonló feliratú auschwitzi kaput is ellopták. Azt utóbb szintén Skandináviában találták meg: egy Anders Hoegstroe nevű neonáci volt a megbízó, őt emiatt két évre ítélték.

  • A cím egészen hajmeresztőnek hangzik, pedig gyakorlatilag pontosan ez történt a lengyel Kamienna Góra városában.

    A történet a 25 éves Kamilról szól, aki elment italozni és egy kicsivel több vodkát gurított le mint amennyit kellett volna. Annyira rosszul lett, hogy a kocsma előtt össze is esett, és hiába hívták hozzá a mentőket, sem ők, sem a kórházi orvosok nem tudták újraéleszteni. Ezután annak rendje és módja szerint halottnak nyilvánították és levitték a kórház halottasházába.

    Ezzel vége is lehetne a dolognak és ez egy nagyon szomorú és tanulságos történet lenne a mértékletes alkoholfogyasztásról. De persze ezzel még közel sem volt vége, a hullaház egyik őre még aznap furcsa hangokat hallott a teremből. Először azt hitte, hogy megint fiatalok törtek be hozzájuk, de a zaj az egyik hűtőből jött. Kiderült, hogy a meztelen és nagyon is élő Kamil az, aki leginkább egy takarót szeretett volna kapni.

    A férfinek ezután visszaadták a cuccait és rövidesen ki is engedték a kórházból, Kamil pedig - hogy kerek legyen a sztori - hazafelé azért még visszament a kocsmába.

    (Metro)

  • Bevallom súlyos tájékozatlanságom: én még nem hallottam a Makapansgat-kavicsról. Pedig ez lehet a világ legügyesebb kiállítási marketingfogása legrégebbi műtárgya, amit most először mutatnak meg a nagyközönségnek a londoni British Museumban. A kavics hárommillió éves lehet, a rejtélye évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. Tényeket alig tudunk, viszont annál több elmélet született róla. Nézzük!

    Tények: A kavicsot az 1920-as években fedezték fel a Dél-afrikai Köztársaság Limpopo tartományában néhány Australopithecus-maradvány mellett. A két lábon járó, emberszabású Australopithecus az ember egyik legkorábbi elődje. Ami érdekes, hogy a kavics származási helyétől több kilométernyire került elő, tehát valaki arra a helyre vihette.

    Elmélet 1: A kavics igazából az empátia legkorábbi ismert megmutatkozása lehet. Megtalálója kisgyermeknek hihette a követ.

    Elmélet 2: A kavics az öntudat fejlődését mutathatja: megfelelő szögből nézve ugyanis a lelet egy Australopithecus africanus arcára emlékeztet. A kavicsot ezért sokarcú kőnek is nevezik.  

    Elmélet 3: Ez lehet a világ első ismert kiállítási tárgya. Elődünk elrakta, hazavitte és valamiféle műalkotásként tekintett rá a kavicson található arcrajzolat miatt. John Giblin, a kiállítás társkurátora szerint ez a kavics a kíváncsiság korai megmutatkozásának bizonyítéka, a valódi művészet előfutára. Aki megtalálta, azért tette el, hogy a későbbiekben elmélkedhessen rajta, gyönyörködhessen benne.

    A legvalószínűbb, hogy soha nem fogjuk megtudni a kavics valódi történetét. De ez mindegy is: ha műalkotásnak nézzük, akkor az is. Gondoljon csak a világ leghíresebb piszoárjára

  • Elképesztően sokakat érdekelt a gyöngyösi kis vár legendája, amiről a minap posztoltam egyet. Sok hasonló van szerte az országban, de ennek az a különlegessége, hogy egy lakótelepen áll a házak közt évtizedek óta. Egy kedves olvasónk küldött róla képeket, meg néhány információmorzsát, amit egy idős nénitől hallott. Mint kiderült ennek a fele sem volt igaz.

    Szerencsére rengetegen írtak, hogy a környéken nőttek föl, és maguk is játszottak a várral. Mindannyian szeretettel gondoltak vissza az apukára, veszekedésről, elnyomásról viszont szó sem volt.

    "Az apuka nem csak a gyermekeinek, hanem a “dombi” gyerekeknek is építette a várat. Az én három fiam, majd unokám is szívesen játszott, vagy csak ült rajta."  (Miklós)

    "Sokat játszottunk ebben a várban, és mi gyerekként nagyon örültünk neki, hogy valaki csinált nekünk egy ilyen várat." (Márta)

    "a két gyerekének egyedi játszó szobát csinált (különleges terepasztal, babaház...), nagyon kreatív apuka volt! Sőt, amikor a várat építette, a 3 lépcsőház előtt végig a járdán utakat festett fel nekünk gyerekeknek! A várat is nekünk építette anno, mert szerette a gyerekeket" (Noémi) 

    A sok felhasználó után maga az alkotó is jelentkezett. Mint írta:

    Semmiféle "elnyomottságról" nem volt szó. Történt hogy a garázssor mögötti játszótér építése és parkosításakor egy teherautónyi beton későn, péntek délután érkezett. A munkások szitkozódtak, hogy ők már ezt nem dolgozzák be, ne is borítsd le! A sofőr meg hogy ő vissza nem viszi, meg hogy a kocsin sem maradhat! Így maradt egy szép kúp alakú betonkupac a helyszínen. Hétfőre persze használhatatlan lett, s árválkodott ott amíg a kisfiam, aki akkor elsős volt el nem nevezte várnak.

    Így jött az ötlet, s lett a betonkupac a vár alapja. Kérésemre markolóval mellette gödröt ástak, csúcsával lefelé belefordították, s arra építettem. Hozattam sódert, tüzépről a cementet és a kavicsot a sástói bányából Trabival hordtuk. A kisfiammal nyaralásképp játékból építettük, szép nyarunk volt ma sem bánjuk. Most így ma, ha valaki kérdezné, - fiamról - Péter várának nevezném. Örömmel tölt el a gondolat hogy jó néhány gyermek játszik ott ma is.

    Ez hát a gyöngyösi minivár igaz története, remélem még sok gyereknek szerez örömet az elkövetkező évtizedekben. Aki pedig ismer hasonló minivárat az országban, küldje el!