Mindjárt itt a világvége
-
És izzó fémtárgyakkal égetik bele a hátamba, hogy "soha nem viccelünk az apokalipszissel." Azt mondják váratlanul jó magyarsággal, hogy mostantól ez lesz a sztenderd délutáni program, az idők végezetéig, de azt sajnos nem tudják megmondani, az mikor lesz. Körülöttem a szerkesztőség romokban, ménkű és kéneső áztatja SzabóZ asztalát, egy Semjén Zsolt jelmezes transzvesztita őrülten kacag és Wass Albert idézetekkel támadja a majákat. Ez sokkal szörnyűbb, mint Emmerich gondolta volna.
-
-
Hogy az irodaház éttermében már nem volt idő rendesen átsütni a krumplit. Se.
-
-
˛@&#&#^˘
-
Ne...
-
-
Valójában nagyon is szeretem a szóvicceket. Tudom, rossz poén volt – mondhatni, tréfa –, remélem, senki nem vette komolyan, nem szeretném, ha ebből egy pun háború törne ki. Nézzétek el nekem, kedves kollégák, én már csak ilyen kis bohó vagyok, egy Bohó sapiens. Hahotáim sincsenek. Puns not dead. (Rohadt maják.)
-
-
azt hittem, a szabozé a pokolra jut, erre itt ül mellettem.
-
„Megyek mosogatni, pakolni, eddig vártam, hátha nem kell megcsinálni, mert a világvége úgyis felforgatja a lakást” – írta egy ismerős, kissé csalódottan.
-
késett a kajafutár. Rossz lesz így, örökké éhesen.
-
"Na, akkor nekiállok a heti terveknek" – mondja mellettem szomorúan Nagy Zoli kolléga. "És a szotyit is túl gyorsan ettem." Valahogy nem érzem ezt annyira tragikusnak a felsült coming outok napján.
-
„Nabazmeg, már egy normális világvége se. Elmúltnyócév” – érkezett az utolsó levél.