Folytassa, Gordon

Róka fogta csuka a kormányzat és az MSZP: a kabinet nem hajthatja végre válságmenedzselő programját a párt támogatása nélkül, a szocialisták viszont csak a kormányzat segítségével emelhetnek be a költségvetésbe szavazatszerző – reálisabban szavazatmegtartó – intézkedéseket. Olyanokat, amelyek rossz esetben a büdzsé egyensúlyát is veszélyeztethetik. Úgyhogy Bajnai Gordon csak nagyon szűk mezsgyén mozoghat akkor is, ha csak a költségvetés elfogadásig szeretne eljutni, és akkor is, ha esetleg vannak távolabbi politikai, pártpolitikai elképzelései.

Nem kellettek egymásnak

A kormányzat intézkedései és a párt akciói kezdetben nem voltak reagáló viszonyban egymással. Például a pécsi polgármester-választáson Bajnai ugyan feltűnt Szili Katalin mellett (utólag mindkét fél úgy emlékszik, hogy szinte erővel tukmálták egymásra őket), de ha hozott is valamit a miniszterelnöki látogatás, sokkal több szavazatot vitt el az, hogy a választás hetének hétfőjén szavazta meg a parlament a 13. havi nyugdíj eltörlését.

Ám a kormányzat ezután kénytelen volt reagáló politikát folytatni. Pont a május 10-i pécsi kudarc tette világossá, hogy a kabinet intézkedései durván reszelik a szocialista bázist, és amikor jött az ingatlanadó, a fiatal, Budapesten, Szegeden és több más településen önkormányzati bázissal rendelkező szocialista politikusok között felütötte fejét az ellenállás. Információink szerint az ingatlanadóról foyltatott elnökségi ülésen világossá tették, hogy szerintük azt a frakció nem szavazza meg, márpedig akkor deklarálni kell, hogy az MSZP nem tudja támogatni a kormányt, azaz jöjjön az előrehozott választás.

A politikai logika szerint minél hamarabb lesz választás, annál kevesebb szimpatizánst veszít a párt, és a 2010-es önkormányzati választásokig a népszerűtlen intézkedésekre kényszerülő Fidesznek jócskán csökken a támogatottsága.

Erre válaszképpen a pénzügy-minisztérium leporolta Oszkó Péternek még a Reformszövetség adószakértőjeként jegyzett, de csupán 3,3 százalékos visszaeséssel számoló tervét, és megszületett a harmincmillió forintos határtól szedhető vagyonadó. A hivatalos kommunikáció szerint alapból három tervezet volt, a két megismert mellett a harmadik általános, de a személyi jövedelemadóból levonható ingatlanadót tervezett, de ezt végül a kormány nem vitte a frakció elé. Bajnai egy, az EP-választás előtt tartott háttérbeszélgetésen amúgy utóbbi javaslatot tartotta adófilozófiailag a leghelyesebbnek, de, mint mondta, kell a pénz.

Beszéli az aparátcsiknyelvet

A borítékolható EP-vereség előtt egy nappal Bajnai preventív akcióba kezdett, és a választmányon pártépítési tanácsokkal próbált lelket önteni a szocialistákba. A bukás után utókezelt, és az MSZP-s elitnek küldött hírlevelében arról írt, hogy többek közt a kormány politikájával vissza kell szerezni a baloldali emberek támogatását. A kormányfőhöz közeli forrásaink később tagadták, hogy Bajnai ezekkel a gesztusokkal bejelentkezett volna a miniszterelnök-jelölti posztra.

A választás előtti választmányon „csak előtört belőle a menedzser”, a levél pedig „azzal a nyelvezettel írodott, amiből a szocik értenek”, állították. Bár a kormányzatban is vannak, akik „ambicionálnák” Bajnai miniszterelnök-jelöltségét, a kormányfő és legszűkebb köre mereven elutasító. Bajnai minden erre vonatkozó kérdésre ugyanazt a választ adja: adott feladatra vállalkozott, a következő választásokig vezeti a kormányt, bármikor kerüljön is rá sor.

Lélekápoláson kívül a kormány két gesztust is tett a pártnak. Egyrészt, hogy ne csökkenjenek az önkormányzati kasszákban komoly tételt jelentő idegenforgalmi bevételek, a kabinet hajlandó az idegenforgalmi tevékenységeket a tizennyolc százalékos áfa-kulcs alá besorolni. Másrészt megígérte, hogy ha telik a büdzséből, a távhő áfáját ötszázalékosra mérsékli.

Osztogatnának, pedig szorítani kéne

Hogy ez mire lesz elég, az kérdéses, ugyanis a szocialisták úgy akarnak egyre balosabb programot, ahogy csökken az MSZP – most éppen kilencszázalékos – népszerűsége. Ez a szándék keményen ütközhet a kormányzati pénzügyi szigorral, amely százhúszmilliárd forinttal kurtítaná meg az önkormányzatok költségvetését, és negyvenmilliárdot venne el a MÁV-tól. Ha ezt valahogy le is lehet nyomni a szocialisták torkán, még akkor is százötven-száznyolcvanmilliárdot kell megspórolni a jövő évi költségvetésben.

Éppen ezért a távhővel kapcsolatos ígéretet többen csak időnyerésnek értékelik, hiszen az remek eszköz például a kongresszuson bizalmi szavazást követelő, erős területi bázissal rendelkező nagyvárosi fiatalok időleges lecsillapítására.

Így MSZP-s becslések szerint igencsak billeg, hogy a szocialisták megszavazzák-e a költségvetést. Többen egyébként úgy értelmezik, hogy a frakció azért szeretné levadászni Simor Andrást, hogy gyengítse a jegybankelnök, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök kőkemény pénzügyi szigort követelő trióját.

Nála van a kincstár kulcsa

Csakhogy egyelőre Bajnai pozíciója nem rossz. Egyrészt jelentős a zsarolási potenciálja, hiszen bármilyen MSZP-s kérést csak ő illeszthet be a költségvetésbe. Másrészt ha kihúzza a büdzsé elfogadásig, akkor nagyjából-egészében ő lesz az egyetlen hiteles személy, aki joggal ismételheti el a 2006-os kampányszlogent: megígértem, megcsináltam. Ez feljebb tornászhatja jelenleg tizenhét százalékos népszerűségét. Igaz ugyan, hogy a szocialista nagyokat jobban kedvelik (Szili Katalin harminc százalék, Kiss Péter huszonöt százalék, Mesterházy Attila huszonnégy százalék, Lendvai Ildikó húsz százalék), de összességében a pártot ennél jóval alacsonyabb szintre árazták be a választók.

Azaz a szocialisták jelenlegi megítélésén a válságkezelés kudarca már nem ronthat jelentősen, Bajnai túlélése azonban ezen múlik. Az alapkérdés tehát az, hogy a hatalmi harcoktól szaggatott párt beáll-e Bajnai további megszorításokat is tartogató csomagja mögé. Most mindenki azt állítja, igen, de hogy ez igaz-e, az a kongresszuson dől el.

Rövidre zárnák

Kormányzati forrásaink bizakodóak, értékelésük szerint a hadakozó frakciók egyikének sem állhat igazán érdekében az előrehozott választás – vagy ha valakiében mégis, az a még pozícióban levő régi gárda. Másrészt Bajnai és a fiatalok ellentétét némiképp tompíthatja, hogy a fiatalok két meghatározó alakja Ficsor Ádám titokminiszter és – a lázadókat több forrásunk megfogalmazása szerint fél szívvel támogató – Molnár Csaba MEH-miniszter, bár Gyurcsány embereiként tartják őket számon, valójában Bajnai felfedezettjei, mindketten alatta kezdték gyorsan szárnyaló kormányzati karrierjüket.

Ha azonban a fiatalabbak átveszik a hatalmat, akkor valószínűleg látványosabb baloldali programot akarnak. Ez azonban a válságkezelés és Bajnai kudarcát jelentené, egyben a szocialista belháború a kormány és a párt közötti ellentétbe csapna át. A kormány bukása Bajnai esetleges politikai ambícióit is maga alá temetheti. Ez talán nem is lenne annyira ellenére a fiataloknak. Az mindenesetre Bajnainak kedvez, hogy a régi gárda és a fiatalok csütörtök esti kompromisszuma alapján a július 4-i pártkongresszuson nem lesz bizalmi szavazás, miniszterelnökjelöltet meg csak a költségvetés elfogadása után, tehát leghamarabb decemberben választanak.

(A cikk elkészültéhez Baksa Roland is nagymértékben hozzájárult.)