Honnan olyan ismerős a csigapástétomos, disznós vicc? Például a Kossuth térről. Szijjártó Péter, 2006. október 16., Kossuth tér. A szocialisták hazugságairól jutott neki is eszébe.
Töltse ki évértékelő-tesztünket, melyben a kétharmadhoz garantáltan szüksége lesz Orbánnal kapcsolatos minden tudására (google nem ér)!
A szombati Paks-ellenes tüntetésen Gyurcsány az őszödi beszédet fordította a miniszterelnök ellen - Hát nem elképesztő ez az arc? -, Bajnai rezsihazugságozott, Fodor Gábor meg azzal riogatott, hogy Orbán kivezeti az EU-ból az országot. Mindezekre 1000 ember volt kíváncsi.
Mert a Millenárisra csak a fotósokat és videósokat engedik be, pedig szívesen tudósítottam volna az eseményről. Visszakerestem az MTI-ben a rendezvény meghívóját, hát tessék:
Előzetes regisztráció nem szükséges. Országos médiumok képviselőit (tudósítók, tévéstábok, rádiók, fotósok) tudják fogadni.
Vastaps fogadja Orbán Viktort a Millenárison. Három kérdésre keresi a választ: hová jutottunk, hová juthatunk, mit kellene tennünk?
Orbán: alacsony infláció, tartós növekedés, második legnagyobb minimálbér-emelés a mienk az EU-ban, nő a nyugdíj értéke, három százalék alatti a hiány. Ilyen eredmények több mint egy évtiezede nem voltak. Itt be is lehetne fejezni, de.
Orbán: A jó hírek azt a reményt kelthetik, hogy minden rendben, de még messze van, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó legyen. A felesége egyszer Erdélyben megkérdezte: hová visz ez az út. Azt felelte: nem visz sehová, mi magunk vagyunk rajta.
Orbán: 2010-ben rendszerváltás volt, azt a rendszert váltottuk le, aminek a felépítésében mi magunk is részt vettünk, és mi magunk is meg akartuk reformálni. 1998-ban azt hirdettük meg, hogy több, mint kormányváltás. A szocialisták visszajöttek, és 2010-re tönkrevágták az országot.
nyakkendőt vett ma fel Orbán. A Femina tavalyi összeállítása szerint ez az ő kedvene, a szerencsehozó nyakkendője. Évértékelőn se először látjuk.
Orbán: Az elmúlt húsz év a posztkommunizmus rendszere. Százezreknek hiányzott az emberi méltóság alapját adó munka, egyre nőtt a segélyezettek száma, a munkának nem volt becsülete, a nyugdíjak zsugorodtak, a rezsi nőtt, százezrek devizacsapdában voltak, a bankok nem tisztességes hitelezéssel, hanem pénzügyi spekulációval akartak bevetélhez jutni. Soha nem voltunk ennyire mélyen.
Orbán: A rendszerváltás után elmaradt a magyar állam újjászervezése, az összefogás helyett irigység, gyanakvás ösztönvilága uralkodott. A nemzetnek és a nemzeti érdeknek nem volt képviselője, megtestesítője. Helyette a fékek, egyensúlyok, szabad piac nevében labancok uralkodtak. A pohár 2010-ben telt be és újabb rendszerváltás mellett döntöttünk. Minden újra kellett alkotni.
Hogy az új Alaptörvénnyel sikerült egyesíteni a széthulló magyarságot, mondja Orbán.
Ostorozta Orbán a rendszerváltás utáni időket, és Adam Smithre utalva a piacgazdaságot. Szerinte a posztkommunizmus szabad piaca nem hozta meg a tőle várt hasznokat a kommunista időkhöz képest.
Az önkormányzatokkal, az emberekkel. A méltányos közteherviselés érdekében újrarendezték a közszolgáltatókkal és a multikkal való szerződéseket is, bevezették a közmunkát.
A NER-ben a közösség megerősítése vált a legfőbb céllá. A sikeres Magyarország legfőbb záloga az erő - sommáz Orbán.
ha rezsicsökkentésért kell kiálni, vagy "a gyarmati sorba való taszítás ellen kell védekezni". Ezek cáfolják Orbán szerint az emberek depolitizálódását.
„A népből, a néppel, a népért" - már másodszorra sütötte el ezt az Abraham Lincoln-idézetet Orbán évértékelőben. 2012-ben ezzel kezdte a beszédét.
- mondja Orbán, és jön az eddigi legnagyobb taps.
milliókat lapátol ki, de közben ott vonul az Éhségmeneten. Ezen kívül a baloldalon sorra felbukkantak még a rendszerváltás milliárdos nyertesei is, mondja Orbán.
Nemcsak bátrak és erősek voltak, amikor 100 százalékig éltek a kétharmaddal, hanem erkölcsi kötelességüket teljesítették. Ezt egy bibliai példával illusztrálja, miszerint "jól kell sáfárkodni a javakkal".
Orbán beszéde elején villámgyorsan végigszaladt az ország gazdasági eredményein. Szembetűnő, hogy kimaradt a korábbi egyik kedvenc témája, a csökkenő államadósság. Nem véletlenül: a rezsicsökkentés miatt átmenetileg rekordalacsony infláció, a közmunkaprogrammal feldúsított foglalkoztatási adatok és a meginduló növekedés mellett ez az adat most nem tűnik olyan szépnek.
Mindkettőjüknél eljön az a pont, amikor elkezdenek saját poénjaikon nevetni.
Nem kellett se a tál lencse, se a harminc ezüst, se a gyékény
legkevésbé a posztkommunizmus haszonélvezőinek elismerése.
Orbán: A vendég libapástétomot rendel, de tettek bele disznóhúst is. A pincér bevallja, hogy van benne egy kis disznóhús is. Valójában fele-fele: egy disznó, egy liba. Na, ilyen világot még egyszer ne!
Orbán: Ha valaki kishitűségben szenved, keresse fel az újjáépült Devecsert és Kolontárt. Az Európai Bizottsággal való összetűzés idején meg százezrek mentek az utcára, és megüzenték: Nem leszünk gyarmat. vagy ott van a dunai árvíz, amikor mindenki kiment a gátakra, pesti, vidéki, balos, jobbos. Mindhárom esetben úgy éreztük, hogy olyan erővel találtuk magunkkal szemben, ami ellen nincs esélyünk. Legyőztük a félelmünket, urai lettünk a helyzetnek.
Orbán: Mindig elcsodálkozik, honnan veszik a bátorságot, hogy elvárják: mire gondoljunk, hogyan ünnepeljünk, mit tegyünk, mit ne tegyünk. A lábunk tudja, szorít-e a cipő. Ilyenkor nem a lábujjainkat vágjuk le. Immár van önbecsülésünk, többé nem hagyjuk magunkat.
Honnan olyan ismerős a csigapástétomos, disznós vicc? Például a Kossuth térről. Szijjártó Péter, 2006. október 16., Kossuth tér. A szocialisták hazugságairól jutott neki is eszébe.