Földes kolléga kérdése a Pancho arénás papírdobozról nem sokáig maradt megválaszolatlan: tartalomfejlesztési vezetőnk, SzabóZé lefotózta azt használat közben. Sajnos a megoldás annyira kínos és egyben trágár, hogy ennek nem teszem ki az olvasókat, de még az NMHH remélhetőleg most is éber munkatársait sem. Senki ne érezze úgy, hogy lemaradt valamiről, mert nem. Amúgy Zoli kolléga a menet közepén van, ha valakit nagyon izgat a dolog, a dobozt és gazdáját arrafelé kell keresni.
Az ellentüntetők közül hárman-négyen elindultak a menet felé, mondván, ők csak a buszhoz mennének hazafelé. Az ott maradt tizenöt másik ellentüntető közül viszont volt, aki nem igazán kapcsolt, hangosbemondóval kiabált utánuk, hogy „Hova mentek, így is alig vagyunk!" Egyébként az átlátszó indokkal sem sikerült közelebb kerülniük a menethez, rögtön megállították őket a rendőrök.
Közben kis libasorban mennek haza résztvevők, de még mindig sokan vannak a Tabánban. Arra az időre, amíg a 18-as villamos áthalad, és felszállnak rá Pride-résztvevők, Budaházyék előtt egy méterrel azonnal feláll egy rendőrsorfal, azon keresztül hangzik fel néha a „Mocskos buzik". A villamosokon is két-két rendőr van.
Időközben Budaházy egy társával elindult a Rudas fürdő mellett a Szabadság híd irányába. Első körben tizenöt rendőr, majd ahogy távolabb jutottak, már csak kettő követte őket.
A korábbi évekhez képest most találkoztak a legkevésbé a külvilággal a pride-ozók, a hídon és a Várkert bazár mellett is olyan érzés volt, mintha nem is a város szívében, hanem négy fal között ünnepelne a tömeg.
A tavalyi rendezvényen a kis utcákban kacskaringózva, erkélyeken táncoló és integető emberekkel intenzívebb volt a karneváli hangulat, és a zene is jobban szólt.
A Pride-nak lényegében vége van, a fűben még kisebb társaságok ücsörögnek, beszélgetnek, szól a zene. Lassan mindenki hazamegy.
A záróbeszédek során elhangzott, hogy (a szervezők szerint) az idei Pride-on 15-20 ezren vettek részt. A Duna TV-n kezdődik a Meseautó, remélem megértik, mi most búcsúzunk.